4. A politikai összegyűjtés 
A „Levajazott szent világszabadság” című cikkből (Hunnia: 1999. VIII. 26.):
„A kommunista ‘demokrácia’, az egész világon megvalósuló és működő Globális Világállam afféle rendszerpótlék, paranoid skizofrén képződmény. Pótcselekvés, a világforradalom elkerülésére. Amúgy liberális demokráciának nevezték el...
Színtiszta utópia - maga a láthatatlanul hódító, illuminált irracionalitás.

Az emberiség földi civilizációjának egyfajta titkos hatalomkoncentráció mentén történő Globális Világállammá fejlődése, mint elvi lehetőség, a kezdetektől fogva létezik. A lehetőség Hitler óta objektív szükségszerűséggé vált, a folyamat immár egyesélyes és visszafordíthatatlan. A Világállam kapui bezárultak, aki pedig kinn-rekedt, annak annyi. A bent lévőknek sem jó, ám ez egy másik kérdés. Csak két lehetséges megoldás adódik, hogy a globális hatalmi végkifejlet miért is torkollik totális irracionalitásba, a látszólagos rendet miért is váltja fel az általános káosz?! (1) Az emberi nem az áteredő bűn, vagy más ős-ok következtében menthetetlenül degenerált, kollektív ‘üdvözülése’ lehetetlen, így a Földön soha nem jöhet létre  egy távlatokban is stabil társadalmi képződmény, amelyben vezetők és vezetettek békében/tisztességben élnek, megférnek egymással. Ezt a variációt valószínűsíti Krisztus keresztáldozata, az egyén megváltása bűneitől. (2) Az emberi nem mindenestül degenerált ugyan, de a baljós divergencia nem belső önfejlődésének szükségszerű végkimenetele, hanem történelmünket kívülről elhajlító erőhatás (pl. a Sátán) működésének következménye. Ezt a variációt támasztja alá néhány sötét történelmi figura öntörvényű főszereplése, sőt, néhány meghatározó jelentőségű forradalom gyanús eredménye, s egyáltalán az a tény, hogy a széles néptömegek mindig csak felhasznált, kivéreztetett szenvedő alanyai voltak/maradtak minden kataklizmaszerű társadalmi változásnak; - míg az államhatalom egyre önzőbb, gonoszabb, illetve tehetetlenebb ‘erők’ kezében összpontosult. Lenin tudat-hasadását pl. híven illusztrálja, hogy miközben megteremtette a kommunista világhatalom elvi/gyakorlati alapjait, addig ritka világosabb pillanataiban az állam végső elhalásáról elmélkedett. Ehelyett az Antikrisztus kerekedett felül...”

„A világállam gyarmati kasztrendszere” írásomból (Hunnia: 2000. III. 27.):
„Az egyszerű világpolgár számára - éljen bárhol is ezen a Földön! - létezik egy mesterségesen generált virtuális valóság, amely a jól megszokott, hagyományos elemekből építkezik, és alkotja az operett minden színes díszletét. Vannak eltérő népek, önrendelkező nemzetek, ‘éles’ országhatárok, független államok, alkalmi szövetségek, katonai tömbök és érdekközösségek. Azonosulások, összefogások, torzsalkodások és konfliktusok. Mozgások, viszonyulások minden célirányultság nélkül - ami az önálló élet szelekciója. Ám mindez csupán egyszerű kirakat - a hatalom elfedésének technikája. A hatalom paranoid-skizofrén, mert az általa történelmileg módszeresen kiépített kettősség a forradalmaktól való mániákus félelem következménye. A hatalom úgy gondolja, hogy valós struktúrájának, fel-építésének megismerése őrületbe, tömeghisztériába - forradalomba, sőt: világ-forradalomba!  - kergetné a népeket, a szolid világpolgárok milliárdjait, ami ön-magában végveszélyt jelentene a végletekig központosított világhatalom számára. Senki nem ismerheti meg a teljes igazságot, csupán a megegyezéses szertartások rendje szerint beavatottak szűk köre, akik esetében már semmilyen véletlentől, spontán/ellenőrizetlen cselekménytől nem kell tartani. Fokok a rejtélyes létrán.”

A „Magyarország globalizációja” tárgyú esszémből (KAPU: 2002. XII. 15.):
„Az egységes világállam a liberális önfejlődés útján, önmagától soha nem jönne létre, vagy ha igen, nincs (nem volt) elég idő „kivárni”; ezért létre kell hozni, - a világtársadalom (minden ország társadalmának) a befolyásolása és manipulációja útján. Minden országban egységes pénzügyi, gazdasági, jogi, politikai és egyéb szabályokat kellett bevezetni, és olyan kormányzatot kell a „hatalomba segíteni”, melyet beavatottak vezetnek, akik értik az új idők (New Age) hívó szavát, egyet-értenek a világállam koncepciójával és képesek is a kívánatos irányba vezetni a saját társadalmukat, a saját népüket.

Ne higgyük, hogy a világállam elképzelése a kezdetektől fogva egységes volt; - az egység ugyan folyamatosan alakul, de még nem teremtődött meg a mai napig! Az eddig ismert(etett) két legfontosabb (legalábbis 1950-ig szembenálló) háttér-hatalom mellé ugyanis - szintén nagyjából 1950. óta - felzárkózott egy harmadik, amely jóval erősebbnek tűnik még az előző kettőnél is. Már nem kell „mintegy szemérmesen” takargatnia farizeusi hitetlenségét, már nem is invitálják gúnyosan a Megváltót, hogy: „Gyere le, Krisztus, a keresztről, ha tudsz, és igyál velünk egy jó kupa vörösbort!”. Az Illuminátusok Rendje, a féktelen libertariánizmus már nem keres pótcselekvéseket; - abszolút pragmatikusan minden hit helyébe a pénzfétis (az aranyborjú) bálványimádatát illeszti, és olyan egységes világvallás, illetve politikai világrend felállítására törekszik, amelyben „a hit” csak közös elmélkedés,  választani csak egyazon hatalom „két pártja” között lehet, az élet pedig munka és fogyasztás, semmi több. Az új rend olyan erős, hogy 1950-től több lépcsőben „megszelídítette” az Angol Nagypáholyt és a Grand Orientet is...

A társadalmi rendszer egységesítése, a világ népeinek beterelése közös karámba - nem megy előzetes kísérletek nélkül. A XX. századi történelem tulajdonképp az útkeresés, a módszerek tökéletesítése jegyében telt. A kísérletezgetés borzalmas áldozatokat követelt! A Nagy Francia Forradalom sátáni orgiaszerű vérfürdője, Bonaparte Napóleon véres hadjáratai, a Hétéves Háború (az angolok és franciák között - Amerikában), a ‘48-as levert szabadságharcok, a Monarchia szétverése előjáték volt a XX. század világháborúihoz, kommunista és fasiszta diktatúráihoz, mert utóbbiak már a főpróbát jelentették...

Akik máig sem tudtak szabadulni ilyen vagy olyan jobb-vagy baloldali szubjektív gyűlöleteiktől; - fel fognak szisszenni a következő mondatokban foglalt, összetett analógia olvastán! De nem lehet nem leírnom, mert az igazság mindig dialektikus. Krisztus keresztáldozata, mellyel a bűneitől akarta megszabadítani az embereket - individuális értelemben megadta az egyes embernek a bűnbánat és bűnbocsánat (a megtisztulás) lehetőségét; kollektív értelemben viszont már nem volt ennyire „hatékony”, az egész emberiséget nem tudta közösségileg megváltani. A zsidóság  áldozata, a holocaust adta meg a végső lökést, a kiváltó okot, hogy létrejöjjön a Világállam. A világ jól ezután sem működik, ámde fennmarad még egy ideig...”

„Kényszerpályán a világ”  visszatekintő elemzésemből (Nemzetőr, 2004.V.26.):
„Tegyük fel, hogy az emberi technikai civilizáció ‘életvonala’ (hasonlat a tenyér-jóslásból) nem egyenes, hanem aszimptotikusan konvergens bizonyos ismeretlen erőközponthoz; s csak az a kérdés, hogy éppen a leszálló, vagy a felszálló ágban vagyunk, haladunk-e?! Mert a ‘fejlődésünk’ mindenképpen exponenciális!
A szimbolikát most már a vallási, filozófiai síkra átemelve; képzeljük el, hogy az eddig végtelen egyenesnek hitt trendvonal valójában egy görbe, amiről még nem tudjuk, parabola-e, vagy hiperbola; mert nem ismerjük a képletét... Tegyük fel, hogy a parabola-változat az Istenhez, az örök élethez - a hiperbola görbéje pedig a Sátánhoz, az örök halálhoz vezet! Minden csak a képlet felismerésén múlik...
A görbénk irányultságát, ‘végkifejletét’ előre nem ismerhetjük, ám a meredeksége visszavonhatatlanul, érzékelhetően fokozódik. Valami nagyon gyorsan közeledik! De a megoldó képletből eredő ‘megoldás’ negatív értelmezési tartománya (ti. a Sátán!) merő képtelenségnek tűnik... 

Sohasem fogjuk megtudni, vajon a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Vagyis hogy a görbe meredekségébe van-e belekódolva a kollektív sorsunk, vagy a mi szabad akaratunk, tehát magunk csinálta történelmünk idézi-e elő az ‘életgörbénk’ felfelé ívelését, avagy tragikus lekonyulását?! Könnyű megoldás lenne a praedestinációra ‘fogni’ mindent, amivel a Teremtés és a Gondviselés összes erkölcsi felelősségét Isten nyakába varrhatnánk. Eleve meghatározott képlet ugyanis nincs. Más kérdés azonban, hogy attól a pillanattól kezdve, amikortól már nem csak a gyorsulás, de annak a mértéke, sőt, még az iránya is felismerhetővé válik; - attól kezdve bizony ‘nagy baj van’, mert a képlet ‘kőbe vésve’ tűnik elő... Innen kezdve ugyan lehet még elemezni, siránkozni, mosakodni, magyarázni, mellé beszélni, fogadkozni, ködösíteni, jópofáskodni - de változtatni már nem.
Kényszerpályára lépett a Világ! (...)

Azután 2001. szeptember 11-ikén egy ‘zseniálisan’ kitervelt és végrehajtott aljas terrortámadás következményeként szinte percek alatt ledőltek a manhattani világ-kereskedelmi központ (WTC) felhőkarcoló ikertornyai; - majd 2001. október 7-ikén Afganisztán amerikai megtámadásával, látszólag minden előzmény nélkül kitört a III. Világháború az ún. zsidó-keresztény nyugati civilizáció és az arab-iszlám világ között (lásd még pl. Samuel P. Huntington: „A civilizációk össze-csapása és a világrend átalakulása” könyvében). Úgy is, mint az USA, illetve a szintén ‘magányos merénylő’ Usama bin Laden képtelen konfliktusa. S a postán, levélben küldött töméntelen lépfene-baktérium (fehér por) formájában ismételten kivirult a birodalom paranoid-skizofréniája is. A Világ lakossága ettől kezdve - az államhatároktól igen, de a vallási hovatartozástól cseppet sem függetlenül - vég-érvényesen két tömbre szakadt: USA-pártra és Usama bin Laden ‘rajongóira’; bár a legtöbb állam hivatalosan a NATO mellé állt...

Most mindenki - gyarlók, esendők, földhöz ragadtak és végleg megvezetettek - gondolatai kényszerpályán mozognak; dönteni kell végre a jó és a rossz között. Az USA vagy bin Laden: nincs harmadik, vagy arany középút. A vigyorgó kurafi, a Köpönyegforgató úgy intézte, hogy most az egyszer, csak és kizárólag rosszul dönthessünk, mert mindkét út őhozzá vezet el. Sátáni pofájának a pillanatképe füstölve lángolt a falon, amint az egyik Boing becsapódott...”

„A pánik és a remény világrendje” című esszémből (Nemzetőr: 2003. IV. 23.):
„A Gonosz nagyjából épp olyan ‘jól’ ismeri a teremtés tervét - a végkimenetelek lehetséges variációival együtt -, mint a Teremtő. Mivel azonban nem éri fel sem ésszel, sem szeretettel annak nagyszerűségét, - irigységből minduntalan elrontani igyekszik a Terv megvalósulását. Negatív akaratát rajtunk, embereken keresztül igyekszik érvényesíteni, mivel az ereje, a hatalma csak bennünk s rajtunk létezik. Emberi (kettős) természetünkben - szabad akaratunk révén - a terv koncepciója, illetve ‘az elrontás igyekezete’ egyidejűleg működik és dolgozik; persze minden emberben más és más irányban, arányokkal és módon. Az emberi történelem így a valaha élt, a ma és a jövőben élő összes ember ‘tárgyi’ (történelemalkotó) életei valamennyi cselekedetének a kvázi eredőjeként alakul ki. De ne higgyük, hogy a történelem maga volna a statikus, statisztikai valószínűség; minden ‘irányultság’ nélkül...! Nem, a történelem mégis egyfajta dinamikus konvergencia, közeledés Istenhez, s a grandiózus terve (a Teremtés) végső megvalósulásához; ámde nem egyenes vonalban, hanem meglehetős vargabetűkkel. Ezek a kitérők egészen az utolsó pillanatig kétségessé teszik ‘a végeredményt’; sőt, elrejtik a trend valódi irányvonalát is az avatatlan szemek elől. Csak a beavatottak láthatják viszonylag tisztán a jövőt, mert ők átlátnak a színpadi mű-ködön, amit a Sátán gerjeszt, hogy mindenkit megtévesszen, s a Paradicsom helyett ‘az erdőbe’ vezessen minket...
Mindez nem változtat azon, hogy a végkimenetel ma is kétesélyesnek látszik.

Az Amerikai Egyesült Államok persze ‘tisztán látja’, mik a világhatalmi érdekei; csak azt nem látja tisztán, hogy ezek érvényesítésével az isteni terv tönkretételén dolgozik, amivel az egész világot a szinte biztos pusztulásba taszítja. De mi lehet ennek az ostoba vakrepülésnek az igazi oka? Igaz-e vajon, hogy a gyötrelmeink mindig csak arra - az egyébként valós! - generális okra vezethetők vissza, hogy a hatalom káderiskolája a kontraszelekcióra épül?! Néró, Caligula effektív őrültek voltak, valószínűleg Hitler is - a hatalom cezaromániás megszállottjai -; ámde mi a helyzet például Nagy Sándorral, Julius Cézárral, Bonaparte Napóleonnal vagy Leninnel s Sztálinnal; az ő esetükben ez nem annyira nyilvánvaló. Mondhatnánk: egzaltáltak voltak ugyan, de ‘az őrültségükben’ vitathatatlanul volt - rendszer! Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ők csinálták volna az igazi történelmet, - akár  negatív (dezintegratív, széthúzó, romboló), akár pozitív (egységesítő, összetartó, építő) tendenciáira, trendjére gondolunk. Bábfigurák voltak csak; egy rejtőzködő háttérhatalom kezében, amelyik Isten nélkül képzeli el a világ irányítását. A mai USA vezetői mind azt hiszik, hogy a világ sorsa a kezeikbe tétetett le, gőgjükben nem veszik észre, hogy csak eszközei a Káosz Hercegének, akinek éppen az a célja, hogy a világ katonailag legerősebb hatalmát üldözési mániába, paranoiába kergesse, s ezáltal páni félelembe, vak rettegésbe taszítsa az egész emberiséget, - ami a legjobb út a másként gondolkodók elhallgattatására, a világ elpusztítására. A háttérhatalom az USÁ-t, ostoba és rövidlátó vezetőit, high-tech arzenálját csak felhasználja; és egyáltalán nem azért - mint azt hiszik! -, hogy Amerikát az egész világ urává tegye, hanem azért, hogy általa sűrű füst, sötétség boruljon a Földre...
Isten nélkül és ellen nem lehet Paradicsomot csinálni sem a Földön, sem másutt.”

„A megkísértés lélektana” című elemzésemből (Nemzetőr: 2003. VI. 4.):
„A semmi és a mindenség csatornái egybefolynak ugyan, de csak a másvilágon.
Másvalaki mesterkedik itt; akinek a legfőbb célja, hogy kiküszöbölje a Teremtőt.
Ha valaki nem hisz Istenben, a feltámadásban és a lélek üdvösségében; az ideális társa, szerződő partnere az ördögnek. Igen sok jelentős intelligenciájú, tehetséges férfiú vált már áldozatává a földi világuralom kísértésének. A Jézust megkísértő ördög azzal kérkedik, hogy minden hatalmat és dicsőséget ő kapott meg, s annak adja, akinek akarja. Egyetlen feltétele csupán, hogy őt, az ördögöt kell imádni az Isten helyett. Egyértelmű hát, hogy a világuralom önmagában bűnös kategória, amelyet senkinek sincs jogában megszerezni. Aki mégis erre tör, az Isten ellen van, s magával a sátánnal szövetkezik. Vagyis az ördög nem kevesebbre csábítja Jézust, mint hogy vállaljon cinkosságot vele, s legyen a cimborája; ahelyett, hogy beteljesítené isteni küldetését. Ezek után magától értetődik, hogy egészen az idők végezetéig mindig újabb és újabb Antikrisztusok jönnek, akik megpróbálják kézi vezérléssel irányítani az egyetlen falanszterré silányított világot, hogy az egyedül csak nekik szolgáljon. Nyilvánvaló, hogy a soknemzetiségű emberiség mindenféle egységesítése, közös akolba való ‘összeterelése’ istentelen gondolat, mert végleg kiiktatná a spontán véletlen - utolsó pár, előre fuss! - lehetőségét, ami az isteni terv megvalósításának legfontosabb pillére. Nem véletlen, hogy az aktuális világ-diktátorok (Nagy Sándor, Caesar, Napóleon, ..., Bush) mind a globalizáció hívei, s mint ilyenek vagy nem értik Isten tervét, vagy direkt szembeszállnak vele. Mint látjuk - valójában az ördög a legnagyobb ‘globalizátor’; aki maga gyáván elbújik a háttérben, s mindig azt a figurát tolja előtérbe, akivel vérszerződést kötött. Igen nagy szüksége van mindig újabb jelentkezőkre, megkísérthető jelentős férfiakra, - akik szerint a világuralom szükségszerű, s tűzzel-vassal meg is kell valósítani. Az igazság az, hogy amennyiben ez a világuralom bárki irányítása alatt ténylegesen megvalósul, akkor az egyben a világ (a jelen történelmi korszak) végét is jelenti.

A világ megváltásának kétezer éves krisztusi projektje akkor véget ér; bizonyossá válik, hogy értelmetlen a megváltást tovább folytatni (erőltetni) egy olyan iszonyú világban, amelynek a vezérelve a tébolyult hatalom paranoid kontraszelekciója és melyben rohamosan pusztulnak a felépített értékek, s napról-napra fogy a remény. Óvakodjunk hát zsoldjába állni minden olyan törekvésnek, szellemi vagy politikai irányzatnak, ‘vallásnak’ vagy szektának, amelynek deklarált célja a világuralom! Különösen veszélyes az ügy, ha hangsúlyozzák, hogy ‘a jó világuralma’ a cél... A világegyetemben ‘a jó’ egyedüli letéteményese ugyanis a mindenható Isten, aki a dolog természetéből következően nem alapít leányvállalatokat, nincsen szüksége közvetítőkre, helyette eljárókra, akik szenteltvizet lopva az Úr templomából csak a saját dicsőségükre pályázva osztogatnak áldást: Isten helyett az ördög nevében. A jó világuralma, Isten ‘territóriuma’ - per omnia saecula saeculorum - ‘odaát’ van; itt a Földön felesleges és káros utópia a szép új világrend építésén erőlködni. Ha az ördögnek sikerül elérnie az egységes földi világállam létrehozását; azáltal létrejön a potenciális lehetőség, hogy szép szóval, vagy erőszakkal; hízelgéssel, vagy a törvény útján - mindenkit kötelezzenek arra, hogy Isten helyett a Sátánt imádja. Már ma is eszeveszett küzdelem, láthatatlan háború folyik a lelkekért; és a gonosz lélek egyáltalán nem áll rosszul. Veszélyben vannak már a legjobbak is!
Aki aláír az ördögnek; egész életével tartozik neki, s egész lelkével bűnhődik is.
Az ördögöt imádni?! Ez a szolgálat a lélek halálával egyenlő.”

5. Vonzás helyett antikrisztusok
„A politikai összegyűjtés mindig kudarcra van ítélve, Izrael történelmében is, - akárcsak a pogány népek történelmében.” - állítja Barsi atya. Ez az állítás földi mértékkel - kétezer év távlatából mérve - nyilvánvaló tévedés. „Hogy aztán föl-ragyogjon ott (értsd: Izraelben - Cz. L.) az igazi istenismeret és a szeretet, és a pogány népek is jöjjenek, zarándokoljanak a Szent Nép felé. (...) Ez egy nagy vonzás lesz.” Nem lett! Jézust kétezer évvel ezelőtt keresztre feszítették, meghalt és eltemették, majd harmadnapon feltámadott, felment a Mennyekbe, és ott ül az Atyaistennek jobbja felöl, s onnan lészen eljövendő, ítélni eleveneket és holtakat. „Kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” Igenám, de a Lelki Izrael nem jött létre; - Krisztus után 70-ben Jeruzsálemet lerombolták a rómaiak, a zsidó nép szétszóratott a széles nagyvilágban, és a zsidó nép maga soha nem lett kereszténnyé. (Sőt, Krisztus teste, testamentuma, alapítványa az Egyház sem vált ‘Lelki Izraellé’ - nagyon is világi hatalom lett; ‘pogányságát’ bebizonyítva pl. a szentföldi keresztes hadjáratokban.) A nagy vonzás elmaradt; - helyette jöttek sorban az antikrisztusok (Napóleon, Sztálin, Hitler): és a zsidó holocaust...

Ma a világ úgy áll, hogy láthatóan kizárólag csak a politikai összegyűjtés (Izrael, USA, NATO, Terrorizmusellenes Koalíció, Európai Únió - Világállam!) sikerült, illetve ‘működik’ - a lelki: nem! Az ígért ‘Lelki Izrael’ sem a földrajzi értelemben vett területen, sem a nagyvilágban, sem a kereszténységben nem jött létre, illetve még csak nyomokban sem létezik... A megváltás látványosabb része - hátra van.
Mindezekről így beszél, a „A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz” szóló Kék Könyvben, a Máriás Papi Mozgalom magánkinyilatkoztatásában a Szent Szűz:

„Miként Jeruzsálemben is megölték a prófétákat, miként (...) visszautasították, meggyalázták, és elítélték magának az Istennek Fiát, a századok óta megígért és hirdetett Messiást, úgy akadályozzák meg igen gyakran ma az Egyházban, Isten új Izraelében hallgatással s elutasítással Édesanyátoknak, ez utolsó idők prófétájának mentésre irányuló törekvéseit. Oly’ sokféleképpen szóltam, de a szavaimat nem hallgatták meg. Kétségbe vonták rendkívüli beavatkozásaimat is. Te új Jeruzsálem, Jézus egyháza, Isten igazi Izraele! Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miként a tyúk összegyűjti csibéit... Bárcsak megismerted volna békességed napjait! De most nagy szenvedések következnek rád. Megráz a vihar és az orkán szele, nem marad kő kövön abból a nagy műből, amelyet az emberi kevélység alkotott.” (Jeruzsálem, 1982. március 5.)

„Elérkezett az idő, amikor az Egyháznak és az egész világnak dicsőítenie kell Szeplőtelen Szívemet. (...) Szeplőtelen Szívem válik biztos győzelmem jelévé a nagy harcban, amely a mérhetetlen nagy vörös sárkány (ez a kommunizmus jelképe - Cz. L.) követői és a napba öltözött Asszony követői között dúl. Ebben a félelmetes harcban kiemelkedik a tengerből a sárkány segítségére sietve egy párduchoz hasonló vadállat. Ha a vörös sárkány a marxista ateizmus, akkor a fekete vadállat maga a szabadkőművesség. A sárkány megmutatkozik hatalma teljében, a fekete vadállat viszont homályban ténykedik, - elrejtőzik, minden-hová titokban hatol be. Medvelába és oroszlánszája van, mert mindenhol csak ravaszsággal és a tömegtájékoztatás eszközeivel, vagyis hamis propagandával dolgozik. A hét fej a szabadkőművesség különböző páholyait jelenti, amelyek mindenütt alattomos és veszélyes módon működnek. A fekete vadállatnak tíz szarva van. Szarvain a tíz korona az uralom és a királyság jele. Tíz szarvával uralkodik és kormányoz a szabadkőművesség az egész világon. (...) A fekete vadállat, vagyis a szabadkőművesség célja az alattomos, de szívós harc, hogy a lelkeket eltérítse arról az útról, melyet az Atya és a Fiú jelölt ki, és a Szentlélek ajándékai világítanak meg. Amíg a vörös sárkány azon munkálkodik, hogy az emberiség ne törődjék Istenével, hogy tagadja meg Őt, - és ezért terjeszti az ateizmus (istentelenség) tévedését; addig a szabadkőművesség célja nem az, hogy tagadják meg az Istent, hanem, hogy káromolják Őt! A vadállat azért nyitja ki száját, hogy káromolja az Istent, káromolja nevét, az eget és minden lakóját. Legnagyobb káromlása az, hogy megtagadja az egyedül Istennek járó tiszteletet, hogy azt a teremtményeknek és magának a Sátánnak adja meg. A jelenkorban ezért terjednek a szabadkőművesség romlott tevékenysége nyomán mindenhol a fekete misék, a Sátán kultusza. A szabadkőművesség ezen felül minden eszközzel arra törekszik, hogy megakadályozza a lelkek üdvözülését és így meghiúsítsa Jézus Krisztus művét, a megváltást. Hogyha az Úr egykor tíz parancsolatban közölte a törvényét, a szabadkőművesség most tíz szarvának a hatalmával mindenhol olyan törvényt terjeszt, amely szemben áll az Isten törvényével. (...) A hét erénnyel, az isteni és a sarkalatos erényekkel szemben, amelyek az isteni kegyelembe merült élet gyümölcsei; - a szabadkőművesség a hét fő bűnt terjeszti, melyek a megrögzötten halálos bűnben töltött élet (hamis) gyümölcsei. (...) Aki a hét fő bűn áldozata lett, azt fokozatosan ráveszi, hogy hagyjon fel a tisztelettel, ami egyedül Istennek jár és azt hamis istenségeknek adja meg. Ezek nem mások, mint főbűnök megtestesítői. Ez szörnyű káromlás!
Ezért is áll a vadállat minden fején egy-egy istenkáromló név. Minden egyes páholynak az a feladata, hogy egy másfajta istenséget imádtasson. (...) A szabadkőműves páholyok feladata, hogy ma nagy csalárdsággal mindenhol rá-szedjék az embereket, vessék meg Isten szent törvényét, helyezkedjenek szembe a tízparancsolattal, hogy elvonják attól a tisztelettől őket, ami egyedül Istennek jár, hogy helyette hamis bálványokat tiszteljenek - ugyanúgy. Eme bálványokat egyre több ember magasztalja és imádja: az értelmet, a testet, a pénzt, a szét-húzást, a hatalmat, az erőszakot és az élvezetet. Így kerülnek a lelkek sötét rab-szolgaságába a gonoszságnak, a bűnnek, - haláluk után Isten ítéletekor pedig az örök tűz tavába, a pokolba.” (Milánó, 1989. június 3.)

„Mint Édesanyátok, mindenekelőtt figyelmeztetni kívántalak benneteket arra a nagy veszélyre, amely ma az Egyházat a sok ördögi támadás részéről fenyegeti s annak elpusztítására törekszik. Ennek végrehajtására emelkedik ki a száraz-földből egy vadállat, amely bárányéhoz hasonló két szarvat visel és a tengerből jövő fekete vadállat segítségére siet. (A bárány a Szentírásban mindig áldozat jelképe. (...) A Kálvárián Jézus önmagát áldozza fel az emberek üdvösségéért. Ő maga lesz húsvétunk, Isten igaz Báránya, aki elveszi a világ bűneit.) A vad-állat két, a bárányéhoz hasonló szarvat visel a fején. Az áldozat jelképéhez szorosan kapcsolódik a papság szimbóluma: a két szarv. (A főpap két szarvval ékesített süveget hordott az Ószövetség idején. Az Egyház püspökei kétszarvú mitrát viselnek papságuk teljességének jeléül.) A párduchoz hasonló fekete vadállat a szabadkőművességet jelképezi, - a bárányhoz hasonló kétszarvú vad-állat pedig az Egyház belsejébe beszivárgott szabadkőművességet jelzi, vagyis az egyházi szabadkőművességet, amely főként a főpapság között terjedt el.

Mikor Fatimában azt jövendöltem nektek, hogy a Sátán behatol az Egyházba, akkor azt adtam tudtotokra, hogy a szabadkőművesség beszivárog az Egyház belsejébe. Ha a szabadkőművesség szándéka vesztükbe vinni a lelkeket, rá is beszélve őket a hamis istenség kultuszára, akkor az egyházi szabadkőművesség célja Krisztus és Egyházának tönkretétele, új bálványt, vagyis hamis Krisztust és hamis Egyházat alkotva. Ezért törekszik az egyházi szabadkőművesség el-homályosítani Jézus isteni Szavát (Jézus: maga a megtestesült Ige) ‘természetes’ ésszel érthető magyarázatokkal; megkísérli, hogy érthetőbbé, elfogadhatóbbá tegye, megfosztja minden természetfeletti tartalmától. Így terjednek tévedések a katolikus Egyház minden területén. Emiatt ma sokan eltávolodnak az igaz hittől, beteljesítve a jövendölést, melyet Fatimában adtam nektek: eljön az idő, amikor sokan elveszítik az igaz hitet. Az egyházi szabadkőművesség csalárd és ördögi módon azon mesterkedik, hogy mindenkit a hit elhagyására vigyen. (...)

Az egyházi szabadkőművesség célja igazolni a bűnt, hogy azt ne úgy mutassák be, mint valami rosszat, hanem mint értéket és jót. Ezért azt tanácsolják az embereknek, hogy kövessék el a bűnt, mint természetes igényük kielégítésének egy módját. Gyökerében pusztítják ki azt, amiből még bűnbánat fakadhatna és azt mondják, nem kell többé meggyónni azt. Ennek az átkozott rákbetegségnek veszedelmes gyümölcse már az egész Egyházban elterjedt, s azt eredményezte, hogy az egyéni gyónás mindenhol csökkent. Ráveszik a lelkeket, hogy éljenek bűnben, visszautasítva az Életet, amelyet Jézus hozott nekünk. (...) Miután a bárányhoz hasonló kétszarvú vadállat tönkretette a történelmi Krisztust, arra törekszik, hogy a misztikus (titokzatos) Krisztust, az Egyházat is lerombolja. Az Egyház igazság, mert egyedül őreá bízta Jézus, hogy őrizze épségben az egész hitletéteményt. Ez tulajdonképpen a hierarchikus (a rangsor szerint felépülő) Egyház feladata, azaz a pápáé és a vele egységet alkotó püspököké. Az egy-házi szabadkőművesség ezt a tényt a hamis egyházi egységgel akarja meg-rendíteni, mely valamennyi keresztény egyház elfogadásához vezet, azt állítva, hogy mindegyik birtokolja az igazság egy részét. Ápolja egy általános egyház alapításának tervét, ami valamennyi keresztény felekezet, köztük a katolikus Egyház egybeolvadásából alakulna.” (Como, 1989. június 13.)     

„Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a sárkány ellen, amely az egész emberiséget Isten ellen lázítja! Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a fekete vadállat, a szabad-kőművesség ellen, amely a lelkeket vesztükbe akarja vinni! Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a bárányhoz hasonló vadállat, az egyházi élet belsejébe szivárgott szabadkőművesség ellen, amely Krisztust és Egyházát akarja tönkretenni! (...) Új bálványt akar állítani, vagyis hamis Krisztust, hamis Egyházat. Az egyházi szabadkőművesség parancsokat és hatalmat kap a különböző szabadkőműves páholyoktól; azon dolgozik, hogy titokban mindenkit rávegyen ezekkel a titkos szektákkal való együttműködésre. Ezért is kecsegteti a nagyra törőket a gyors karrier kilátásával; elhalmozza javakkal a pénzéheseket; segíti tagjait, hogy elsőként foglalják el a legfontosabb állásokat, miközben alattomosan, de igen határozottan kirekeszti mindazokat, akik nem hajlandók tervét támogatni. A bárányhoz hasonló vadállat az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolja, a Földet és lakóit az első vadállat imádására kényszeríti. (...) Tehát Istent fölcseréli egy hatalmas, erős, uralkodó Bálvánnyal. Olyan bálvánnyal, amely halálba juttatja mindazokat, akik nem imádják a vadállat szobrát. Olyan hatalmas és uralkodó bálvánnyal, mely elrendeli, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, szabadnak és szolgának jelöljék meg a jobb karját vagy homlokát, és senki se adhasson vagy vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét, vagyis nevét vagy számát. (...) De mi a neve? A Jelenések Könyvének 13. fejezetében ez van leírva: „Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát, - mert embernek a neve. A száma: 666. (Hatszázhatvanhat.) A megvilágosított emberi értelemmel a 666-os számból sikerül megfejteni egy ember nevét. Ez az ember, akit a szám jelez, - az Antikrisztus. (Csak ‘remélhetjük’, hogy e személy nem a D. R. vagy a Ch.W. monogramot viseli, s nem esetleg maga, a következő római pápa... Cz. L.) A 333-as szám, amely Isten szent titkát jelöli. Aki Isten fölé akar kerülni, az a 666-os számot viseli, ezért jelzi ez a szám Lucifernek, vagyis a Sátánnak nevét; annak a nevét, aki Jézus Krisztussal száll szembe - tehát az Antikrisztusét. (...) Hogyha a 333 az a szám, mely az istenséget jelzi, akkor azt, aki Isten fölé akar kerülni, a 666-os szám jelzi.
 
 A 666-os szám egyszer megadva a 666. évet jelenti. Ebben a történelmi idő-szakban az Antikrisztus az Iszlám jelenségen keresztül mutatkozik, amely egyenesen tagadja a Szentháromság titkát és Krisztus Urunk istenségét. (...)
 A 666-os szám kétszer megadva az 1332. évet jelenti. Ebben az időszakban az Antikrisztus gyökeres támadással jelentkezik az Isten igéjébe vetett hit ellen. Filozófusok jelennek meg, akik a tudománynak (vagy ‘a gnózisnak’ - Cz. L.) kizárólagos értéket kezdenek tulajdonítani, és később az értelemnek is, ami lassanként odavezet, hogy az igazság egyetlen ismertetőjele csak az emberi értelem lesz. (...) A protestánsok szabadon olvashatják, értelmezhetik a Szentírást a saját, egyéni elgondolásuk szerint. Így teszik tönkre az Isten igéjébe vetett hitet. Az Antikrisztus munkája ebben a korszakban az Egyház megosztása, számos új keresztény felekezet sorozatos alapítása volt. (...) 
 A 666 háromszor véve az 1998-as évet fejezi ki. Ebben a történelmi korban a szabadkőművesség az egyházi szabadkőművesség segítségével valóra akarja váltani feltett szándékát: bálványt akar alkotni és odaállítani Krisztus és az Egyház helyére. Hamis Krisztust és hamis Egyházat. (...) Ezért az első vad-állat tiszteletére készült, s a Föld minden lakója által imádandó szobor az Antikrisztus szobra - amely címével és nevével jelöli meg mindazokat, akik venni vagy eladni akarnak. (Ez ‘a szobor’ a hatalom és a gazdagság jelképe - az amerikai dollár a piramissal, benne a Nagy Testvér ‘mindent látó’ szemével, a párhuzamos vonalakkal és egyéb szabadkőműves szimbólumokkal. A pénz - az Antikrisztus ‘szobra’; amely előbb-utóbb a bőr alá ültetett mikrochip lehet: a megjelölt emberek homlokán, vagy jobb karján. - Cz. L.)
Így érkeztek majd el a megtisztulás, a nagy megpróbáltatás és a hitehagyás csúcsára. A hitehagyás akkor már általános lesz, mert majdnem mindenki követi a hamis Krisztust s a hamis Egyházat. Akkor tárul ki a kapu, hogy meg-jelenjék az ember, illetve maga az Antikrisztus! Látjátok kedves fiaim, ezért kívántam megvilágosítani a Jelenések Könyvének azokat a lapjait, amelyek a ti időtökre vonatkoznak! Hogy felkészüljetek velem a nagy harc legfájdalmasabb s legdöntőbb szakaszára, ami égi Édesanyátok és a gonoszság felszabadult erői közt dúl. Bátorság! Legyetek erősek, kicsi gyermekeim! A ti dolgotok ezekben a nehéz esztendőkben az, hogy hűségesek maradjatok Krisztushoz és az Egy-házhoz. Viseljétek el az ellenségeskedést, a küzdelmet, az üldöztetést! Legyetek értékes tagjai a kisded nyájnak, amelynek feladata, hogy harcoljon és végül győzzön az Antikrisztus hatalmas ereje fölött.” (Milánó, 1989. június 17.)  

„Engedjétek meg, hogy anyai pecsétemmel megjelöljelek. Ez az az idő, amikor a Krisztussal szembenállók követőit karjukon és homlokukon megjelölik. A homlokon és a karon lévő jel a teljes függést fejezi ki azoktól, akiktől ez a jel származik. A jel Krisztus ellenségére, vagyis az Antikrisztusra utal. Emberre nyomott jele azt fejezi ki, hogy a megjelölt személy teljesen annak a csapatához tartozik, aki ellensége Krisztusnak, és harcol az Ő isteni, királyi uralma ellen. A jelet a homlokra és a karra nyomják. A homlok az értelemre utal, mert az agy az emberi elme székhelye. A kar az emberi tevékenységet jelenti, mert az ember a kezével munkálkodik és dolgozik. Aki engedi, hogy a homlokán meg-jelöljék, azt ráveszik, hogy fogadja el a napjainkban egyre terjedő és hirdetett istentagadás tanát, Isten törvényének elvetését, vagyis az istentelenséget. (...)

Aki megengedi, hogy a karján megjelöljék, arra kényszerül, hogy önállóan és Istentől függetlenül tevékenykedjék, igyekezetét csak az anyagi és földi jólétre állítsa be. Ezzel kivonja cselekedeteit az Atya tervéből, aki meg akarja tartani őt isteni gondviselésével. Kivonja a Fiú szeretetéből, aki az emberi fáradozást megváltásának értékes eszközévé teszi. Kivonja a Szentlélek hatalmából, aki mindenhol a teremtmények belső megújítására törekszik. Akit karján jelöltek meg, az csak önmagáért dolgozik, anyagi javakat gyűjt, a pénzt isteníti és az áldozatává lesz a materializmusnak. Akit a karján jelöltek meg, az csak saját érzékei kielégítésére törekszik, keresi a jólétet és a kedvtelést. Keresi minden szenvedélyének, elsősorban tisztátalan kívánságainak kielégítését - így válik a gyönyörhajhászás áldozatává. Akit a karján jelöltek meg, az a saját énjét teszi minden tevékenysége középpontjává. A többi embert csak használati tárgynak tekinti, saját hasznára zsákmányolja ki őket. Így lesznek ők a féktelen önzés és a szeretetlenség áldozatává. Ha Ellenfelem minden követőjét pecsétjével jelöli meg, akkor elérkezett az idő, hogy én, égi Vezéretek is megjelöljem édesanyai pecsétemmel mindazokat, akik Szeplőtelen Szívemnek szentelték magukat, és seregemet képezik. Homlokotokra nyomom pecsétemet Fiam, Jézus keresztje legszentebb jelével. Így nyitom meg az emberi értelmet Jézus isteni igéjének a  befogadására, hogy azt megszeresse, és aszerint is éljen. (...) Homlokukon az istenkáromlás pecsétjével megjelöltekkel szembeállítom Krisztus keresztjével megjelölt fiaimat. Azután minden cselekedeteteket a Szentháromság tökéletes megdicsőítésére irányítom. Ezért nyomom homlokotokra pecsétemet, amely az Atya, a Fiú és a Szentlélek jele. (...) Kedves fiaim! Ezen a nagy napon, amikor szeretettel veszitek körül a bölcsőmet, és égi Édesanyátok földi megszületését ünneplitek, engedjétek mindannyian, hogy megjelöljelek benneteket az anyai pecsétemmel homlokotokon és karotokon.” (Como, 1989. szeptember 8.)