9. A hasonmások, avagy a lélek abortusza  
„Kocsis István ‘Magyarország Szent Koronája’ című munkájában ki-tér a ‘hasonmás’, a ‘földi lét’, az ‘Égi Lét’, az ‘Élő Égi Igazság’ (az Igazság mint személyiség), a ‘valódi beavatott’, a ‘szakrális személy’, a ‘szakrális király’, a ‘világkirály’, a ‘démoni hatalmak’, a ‘fékező hatalmak’ fogalmainak a megvilágítására. Ezeknek a fogalmaknak a rendkívül mélyenszántó és eredeti elemzésével Kocsis István hozzá-segít minket a Szent Korona misztériumának a megértéséhez. (...)
‘Igen, mintha semmi se lett volna fontosabb Trianonban, mint a leg-ártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztrefeszítése. A régi misztériumjáték újrajátszása.’ Kocsis István szerint nem lehet sem ész érvekkel, sem érzelmekkel (például gyűlölettel) kellően megindokolni,  ami Trianonban megtörtént. A szerző úgy véli, hogy Trianon tudatos szembefordulás Istennel, és nincs is hiteles magyarázata, ha ezt nem vesszük tekintetbe.”

„Felmerül a kérdés, hogy lehet-e ésszerű magyarázata annak, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A leg-rosszabbat, mert hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökké-valóságot. Másképp is fogalmazhatunk: ők már régen odaadták az örökkévalóságot a percért, akkor, amikor ‘hasonmásokká’ váltak.

„Hasonmás” az, aki az életet választotta az ÉLET helyett... Akiknek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Ő az, aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, mely a „romlásba” visz. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést a saját Időtlen Énjével... Kialudt benne az összeköttetést fenntartó titokzatos fény, a lélek... Azt mondtuk: „Nem könnyű kioltani a lelket, de az ember ezt megteheti... De mindig csak Istenre emelt fegyverrel teheti meg... Azaz a felfoghatatlanul nagy bűnökkel.” Aki például szándékosan és aljas indokból öl, vagy megölet valakit, az is tulajdonképpen Istenre emelt fegyverrel oltja ki a saját lelkét. Aki pedig államférfiként árulja el hazáját, idegen hatalom szolgálatába áll, - szintén Istenre emel fegyvert, mert ezzel elszegényíti népét, ön-magát pedig megfosztja attól, ami benne, a személyiségében a leg-értékesebb. Ezért kell például annak levetni a papi ruhát, aki ateista lett vagy távozni a bírói pulpitusról, aki politikai parancsra hajlandó volt ártatlan embert elítélni. Minthogy Isten egyedül csak az embert teremtette a saját képmására, és oltotta ezért belé az alkotó értelem szikráját, így minden egyes emberben van valami isteni lényeg. Aki Istenre fegyvert emel, az emberként már nem is él tovább, hanem csak valami másként, másvalakiként. Ha tehát az ember így vagy úgy, de eldobja magától az isteni lényegét, az valami mássá válhat, valami minőségileg alacsonyabb rendűvé, mint ami korábban volt. Kocsis István ezt a minőségileg alacsonyabb rendűvé, mássá vált embert nevezte el „hasonmásnak”, - vagyis a valódi ember, az isteni lényegét hordozó ember „kiürült hasonmásának”.

Kocsis értelmezésében a „hasonmás” az, akinek a lelke tetszhalott állapotban van. Mondhatnák úgy is, akiben kialudt az isteni szikra. A mai uzsoracivilizációban élőknek a kamatkapitalizmus alaptörvényei szerint mindent ‘le kell fordítaniuk’ a pénz egydimenziós nyelvére. Kocsis István kifejti: a mi korunk embere nem érti, sőt, valami ál-problémának tekinti ezt. Ez jól tetten érhető abban is, hogy még a filozófiával és a teológiával hivatásként foglalkozók is mellőzik ennek a tárgyalását, mert a „hasonmások” létezésének a beismerése nem egyeztethető össze azzal a hamis premisszával, hogy minden ember egyenlő. (Éppen ekkor folyt a Parlamentben az ún. „gyűlöletbeszéd-törvény” részletes vitája. Meghallottam a ‘háttér-televízióból’, amint Bárándy Péter igazságügy-miniszter kinyilatkoztatja: ‘Nem gyűlölet-beszéd - nem büntethető - az, amely valamely jól körülhatárolható embercsoport alsóbb-vagy felsőbbrendűségét állítja’. Egyébként is; - a hasonmásoknak nincs a hátukra írva, hogy hasonmások, tehát ‘nem határolhatók jól körül’. Istennek legyen hála, egyelőre még szabad-lábon maradhatunk! Továbbá: igencsak csodálkoztam volna, ha az elit ‘megbüntettetné’ magát, és filozófus hajlamú talpnyalóit.) Az egyenlő jogokkal épp az a probléma, hogy egyenlőtlen képességű emberekre és gyökeresen eltérő feltételekre alkalmazva a legigazságtalanabb eredményhez is vezethet. Ezért a ‘jogegyenlőség’ legfeljebb az elvben elismert esélyegyenlőséget és a jog előtti formális egyenlőséget jelentheti. Természetesen nem lehet minden egyes egyénre szabva megalkotni egy teljesen igazságos jogrendszert. Ez azonban nem változtat azon, hogy azt állítani: mindenki egyenlő, nem egyéb egy jó szándékú óhaj kimondásánál. Ezzel az óhajjal nehéz szembefordulni, hiszen többek között erre épül az általános választójog és az „alibi-demokrácia” vele űzött szemfényvesztő játéka. Ha ehhez most még azt is hozzávesszük, hogy az emberek jelentős hányada az uzsora-civilizáció kényszere következtében olyan „hasonmás” emberré vált, aki már elveszítette az emberi lényegét tartalmazó minőségét, akkor még az a kérdés is felmerül, hogy az emberi lényegüket még meg-tartott, illetve az emberi lényegüket már elveszített emberek vajon még egyenlőknek minősíthetők-e?

Kocsis István állítja, hogy valójában nem tett rendkívülit „a hason-más” fogalmának a bevezetésével, mert ez a fogalom szerinte minden ember tudatában jelen van. Az állítását például azzal támasztja alá, hogy hányszor elhangzik: „csak ne csalódnék benne!” - házas-társban, üzlettársban, barátban. Másképpen megfogalmazva: csak az legyen, akinek látszik, és ne valaki vagy valami más. Azaz „hason-más”. Kocsis úgy érvel, hogy ezen „hasonmásoktól” retteg minden jövőjét féltő ember, mivel ezek a hasonmások hazudnak politikusként, szerelmi partnerként, nagyon könnyen kaphatók az árulásra és üzlet-emberként szintén gátlástalanok, - de más szakmákban sem azzal a felelősséggel és kötelességtudattal látják el a feladatukat, mint az emberi lényegüket megőrző emberek. Közéjük tartoznak, akik pl. jó üzletnek tekintik a háborút, ha lehet rajta sok pénzt keresni, tekintet nélkül arra, hogy hány embertársuknak okoznak vele végtelen sok szenvedést. A jelenlegi uzsoracivilizáció kamat-kapitalista rendjében pénzgazdaság működik, amelynek egyetlen célja, hogy a pénzből még több pénzt állíthassanak elő a pénzvagyon tulajdonosai, ezért minden  emberi érték devalválódott, és az erkölcsnek nincsen többé ázsiója.

Egyre több tehát a profithajszában hasonmássá váló ember. A leg-döbbenetesebb - Kocsis István szerint - az, amikor a hasonmás fel is fogja, hogy hasonmás lett. Ez abban a pillanatban következik be szerinte, amikor már képes elhitetni önmagával, hogy Istennel szembefordulva is lehet élni. Természetesen lehet így élni, de nem az emberi lényegét megtartó teljes (értékű) embernek, hanem az emberi lényegétől megfosztott hasonmásnak. Ezért van az, hogy ebben a mindent pénzzel mérő egydimenziós világban rengeteg az olyan ember, aki úgy követ el bűnt, hogy nincs is igazán bűntudata, és képtelen is valódi bűnbánatra. (Persze vannak ennek enyhe esetei is, pl. ha valaki csak képmutatásból jár templomba és nem valódi lelki szükségletből.) Kocsis István leleménye, a „hasonmás” terminusa igen jól eligazít korunk sok ellentmondásában. Ugyanis ha valaki fölfogta, hogy „hasonmás” lett, és ezt a létét el tudja viselni, akkor a számára semmi sem azonos már azzal, ami valójában. A bűn többé nem bűn, minden olyan üzlet rossz, melyen így vagy úgy nem nyerészkedik, akár a másik kárára s a legrosszabb üzlet, ami Kocsis szerint „az örökkévalóságról való lemondás a percért”, vagyis amikor a percnyi földi létért lemond az Időtlen Énről, amikor az életet választja az ÉLET helyett. Az ilyen hasonmás embernek a földi léte percnyi hosszába kell belesűrítenie minden hatalmat, minden élvezetet; - ezért siet, ezért mohó, ezért gátlástalan, ezért gázol át mindenen és mindenkin. Kocsis  a Biblia alapos ismerőjeként azt is hangsúlyozza, hogy a „hasonmás”-kérdést a maga bonyolultságában az Evangélium mutatja be (!), de korunk embere a jelek szerint már nem képes felfogni az Újszövetségnek e fontos részleteit. Mindabból, amit az Evangélium sugalmaz, a legdöbbenetesebb, hogy a „hason-más”-lét, vagyis az anyaggal való teljes azonosulás, a lélek és Isten megtagadása - az emberi lényegétől már megfosztott, redukálódott ember számára természetessé és elfogadhatóvá is válhat, és így az uzsoracivilizáció pénzhajszájában egész népeket, sőt az emberiséget is veszélyezteti az ebben a „hasonmásságban” való elmerülés.”
Az elmondottakhoz már csak Krisztus szavait lehet hozzátenni:  
 
Óvakodjatok az antikrisztustól! „Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk. Ti azonban a Szent kenetét kaptátok, s mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, s azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is. Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha meg-marad bennetek, mit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félre-vezetnek. Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükségetek: bármire is tanítson az ő kenete, az igaz s nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította. Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg-jelenik, bizalommal töltsön el s eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn.2, 18-28.) 

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: Minden lélek, amelyik vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amelyik nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hisz, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.” (1 Jn.4, 1-6.)
 10. A Szentkorona-tan, mint történelmi alkotmány helyreállítása
„Kocsis István a már említett ‘Magyarország Szent Koronája’ című művének a 358. oldalán így foglalja össze azt, amit sejtünk, amit fel-tételezünk s amit tudunk Trianonról: ‘Az is megtörténik Versailles-ban, illetve Trianonban, ami senkinek sem érdeke... Nem az ész és nem az érzelem határozza meg tehát azoknak a magatartását sem, akikről feltételezi a szakirodalom: a kulisszák mögül irányították a tárgyalásokat. Bizony, a Kárpát-medence tönkretétele nem lehetett érdeke a kulisszák mögül diktálóknak sem, miképpen senkinek sem a világ épeszű emberei közül... Mégis tönkreteszik, és akik tönkre-teszik, azok - akármennyire hihetetlen - pontosan úgy viselkednek, mintha nem valódi politikusok, nem valódi pénzemberek, hanem a Nagy Misztériumjáték elvarázsolt résztvevői lennének... Pontosan úgy viselkednek, mint majdnem kétezer évvel korábban az Isten megtestesülésének, Jézus Urunknak keresztre feszítését előkészítők. Igen, mintha semmi se lett volna fontosabb Trianonban, mint a leg-ártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztre feszítése. A régi misztériumjáték újrajátszása.’ Kocsis István szerint nem lehet sem észérvekkel, sem érzelmekkel (például gyűlölettel) kellően meg-indokolni, ami Trianonban történt. A szerző úgy véli, hogy Trianon - tudatos szembefordulás Istennel, és nincs is hiteles magyarázata, ha ezt nem vesszük tekintetbe. (...) Felmerül a kérdés, hogy lehet-e ész-szerű magyarázata, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet. A legrosszabbat, hisz’ a pillanatért cserébe oda-adják az Örökkévalóságot.” Az egyetlen ‘logikus’ magyarázat: a már az előző fejezet-részben ismertetett ‘hasonmás-szindróma’ és teória.

„Mindezen fejtegetéseket azért kellett előrebocsátani, hogy érthetővé váljék a szerzőnek az az álláspontja, miszerint az első világháború és Trianon a kormányokban, valamint az azokat irányító háttérerőkben, elsősorban a pénzvilágban hangadókká, vezetőkké vált ‘hasonmások’ világtörténelem-formáló, összehangolt akciója volt. A trianoni béke-szerződés képtelenségeiben, a Masaryk-Wilson viszony ismeretében, a szabadkőművesség s más titkos szervezetek szerepének elemzésében továbbá annak a ténynek a tudatában, hogy Magyarországot, mint legártatlanabbat büntették meg, nem a magyarság bűneit tartva szem előtt - a ‘hasonmások’ tevékeny közreműködését kell felismernünk. Ez igen misztikusan hangozhat, különösen az ilyen fejtegetésekhez nem szokott olvasók számára, mégis Kocsis úgy véli, hogy ez Trianon leg-sötétebb titka. Az általa is legfontosabbnak tartott megállapítása így szól: ‘Az Evangélium arra figyelmeztet, és minden más hiteles szent könyv, és minden hiteles teológiai és filozófiai munka, és minden történelemkönyv ugyanarra hívja fel a figyelmünket: jaj az emberi világnak, ha vezetésében többségbe jutnak a megszállt hasonmások, ... mint a XX. század elején ...! Következmény: az első világháború, Versailles-Trianon, második világháború...’ És a többi...!
Mert ezt pedig már én tehetem hozzá: nácizmus, holokauszt, a szovjet kommunizmus fél-világbirodalma, a hidegháború évtizedei, Kennedy-gyilkosságok, Roswell és egyéb UFO-jelenségek, a repülő csészealjak, hidrogén-és neutronbombák, szárnyas rakéták, űrprogramok és azok rejtélyes leállítása, a Warren-bizottsági és a Condon-jelentés 75 évre titkosítása, a csillagháborús fegyverkezési hajsza, általa a Szovjetúnió váratlan összeomlása, a máltai paktum, majd a civilizációk háborúja (Huntington), a világterrorizmus kialakulása, többszöri Öböl-háborúk, 2001. IX. 11., NYC-ben a szabadkőműves szimbólum WTC-tornyok ledöntése és a paranoiás terrorizmus-ellenes koalíció, illetve az orwelli világállam koncepciója, kialakulása. A történelem kényszerpályája ‘a hasonmások’ életműve!

„A magyarság, a magyar küldetéstudat és áldozatvállalás, illetve a keresztény világ nagy kérdései összefüggenek és e szerves kapcsolatot 3 magyar király sorsában lehet jól szemléltetni. A magyar küldetés-tudat központi gondolata egy egész emberiségnek szóló üzenet, amely az Igazsággal van összefüggésben. Az Élő Égi Igazságról, vagyis a legyőzhetetlenről van szó, aki Isten önvédő Megnyilatkozása, a leg-nagyobb Erő, a legszilárdabb Hatalom. A magyar küldetéstudatban a magyarság különleges szerepe ennek az Élő Égi Igazságnak a méltó szolgálata. E küldetéstudat csak az egész emberiségre vonatkoztatva értelmezhető. Nem hun uralkodó, Atilla dönti el, hogy ‘Isten ostora’ lesz, nem Szent István dönti el, hogy megteremti egységes keresztény birodalmát (szakrális ‘világ-királya’ lesz a kereszténnyé váló, meg-igazodó emberiségnek), s nem Hunyadi Mátyás dönti el, hogy ő meg-tisztulásra kényszeríti a keresztény világot. Isten akarata teljesítői ők s ezért indulnak el útjukon. Az út annak ellenére nem egyforma, hogy Szent István is, és Hunyadi Mátyás is tudatosan felvállalja az atillai hagyomány folytatását. A három király közül most csupán Mátyásról kívánunk részletesebben szólni. Mátyás király azon törvényeknek a megalkotását kényszeríti ki, amelyek segítségével a nemzet túlélheti az iszlám világ pusztító támadását. Mátyás szinte felfoghatatlan cél-tudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért (!), és ha más alapján nem tehetnénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát teljesítvén készítette fel a magyar nemzetet a nehéz el- jövendőre. Kocsis István szerint Mátyás utolsó szakrális királyként végrendelkezik a törvényalkotásával. Rá is kérdez, hogy ő szakrális királyként egy olyan uralkodó, aki nem győzhet? Akivel közli az Ég, hogy Országa keresztre feszíttetik? Miféle összefüggés lehet e drámai helyzetben küldetéstudat és közjog között? A magyar küldetéstudat ugyanis az Atillától Mátyás királyig tartó időszakban átalakult. Meg-váltói (!) áldozatvállalássá, kiválasztottság-tudattá alakult át a köz-jogi változások eredményeként. Mátyás királlyal a magyar küldetés-tudat változása felgyorsul, de sokkal nagyobb az a változás, melyen Trianon után esik át. A ‘kalapos király’, vagyis II. József német-római császár, aki magas rangú szabadkőműves volt, példátlan energiával látott hozzá a magyar nemzet felszámolásához, mellyel szemben a magyarság keményen és sikeresen ellenállt. (...) Ámde Trianonban valami rendkívüli dolog történt. Olyan nagy csapás érte a magyar nemzetet, hogy a magyarság az ellenfelet valami földöntúli erővel azonosítja. Ennek a hitének a következménye a küldetéstudat újabb változása, minőségileg mássá válása. Trianonnal szembesülve mindenkinek, aki meg akart magyarnak maradni, arról kellett meg-győződnie, hogy a magyar nemzet küldetése hasonló azon áldozati bárányhoz, amelyet Izrael népe is Jom Kippur idején, az engesztelés napján Izrael bűneit viselve feláldozott. A magyarságot Trianonban nem mint bűnöst, hanem mint legártatlanabbat büntették mindenki helyett - ellenfél és szövetséges helyett - egyaránt. S ez a magyar nép metafizikai dimenziójának bekapcsolása nélkül érthetetlen. Kocsis István meggyőz minket arról, hogy már Mátyás korában elkezdődik a régi magyar küldetéstudat megváltói kiválasztottság-tudattá válása. (...) A magyar küldetéstudat Mohács után már bizonyos bűntudattal is társult, s mögötte az lappanghatott, hogy az újkorban legyengült magyarság alkalmatlanná vált a régi magyar küldetés teljesítésére. (...) A nemzet metafizikai hátterét képező transzcendens dimenzióban a negatív erő, amit nevezhetünk Sátánnak is (...), a magyar nemzetet valamiért ellenségének tekinti, s ez a metafizikai gonosz, a Sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel sújtott le rá. Trianon nem magyarázható Isten haragjával; - Trianonban a világot irányító negatív erők leg-látványosabb, legsúlyosabb ellentámadásának lett a magyar nemzet a szenvedő alanya. A háttérhatalom egyszerűen feláldozta Magyar-országot úgy, hogy már a saját elveit - a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elvet is - felrúgta. (S félő, hogy ami 1990., a rendszer-váltás óta történik, az Trianon végzetének a végső beteljesítése.) (...) Mikor az 1867-es kiegyezéssel a magyar uralkodó osztály szövetségre lépett a Habsburg-dinasztiával (...), akkor hazánk a háttérhatalom ellenségévé vált, egy olyan országgá, amelyet fel kellett számolnia.

A Szentkorona-tan az a magyar vallás, amely 1000-ig a keleti, vagy szkíta kereszténység befolyása alatt állt.  A magyar vallás egyenlő minden hiteles keresztény vallás és a Szent Korona misztériumának a szintézisével. Ha erről lemondunk, akkor lemondunk a magyarság metafizikai dimenziójáról, vallásos összetartó erejéről, amely viszont más népek történelmének a tanúsága szerint is igen erős nemzetfenn-tartó erő. (...) A magyar trianoni pszichózisnak a mélységét mutatja, hogy már 1920-ban is nyilvánvaló volt: a történelmi Magyarország feldarabolása nemcsak, hogy nem volt szükségszerű és ésszerű, de váratlanul is érte az ország lakosságát. A történelmi Magyarország megmaradt volna, ha méltóképpen védekezik, mikor a román és cseh csapatok megkezdték területének megszállását. A csehek és románok akciója nemzetközi jogilag is vitatható lépés volt, hiszen a háborúnak vége volt és a fegyverszüneti egyezményeket már megkötötték. Az ön-védelem azért maradt el, mert olyan politikai erők jutottak Magyar-országon hatalomra, akik vagy képtelenek voltak levonni megfelelő következtetéseket, vagy pedig maguk is együttműködtek a trianoni határokat meghúzó háttérhatalommal. Kocsis István így írt erről:

‘Semmi sem felfoghatatlanabb a történelmünkben, mint a Károlyi-Jászi-féle magyar politikusok magatartása, akik a honvédelem meg-szervezése helyett az önvédelmi ösztönt ébren tartó Szentkorona-tant, és az egész magyar közjogot, közjogi intézményrendszert taposták el nagy diadallal. Csak úgy mellékesen feloszlatták a hadsereget is ..., aztán a tragikus következmények láttán, - sértődötten és hisztérikus hangulatban átadták a hatalmat az Oroszországból meghatározott feladattal hozzánk küldött ügynököknek (- Kun Béláéknak).’ E sorok írója is egyetért azzal, hogy ha Károlyi Mihály vezetésével 1918-ban nem tagadják meg a hatalomra került szabadkőművesek a magyar alkotmányt s közjogi intézményrendszert, úgy a világháború ellenére sem léphette volna át az újjáalakuló román, valamint az akkor létre-jövő cseh hadsereg a magyar határt.” Súlyos analógiát ismerhetünk fel Trianonnal - a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés, illetve a jaltai egyezmény esetében is. A német megszállást (1944.) a háború befejeztével azonnal követte az orosz megszállás, amely ‘ideiglenesen’ 46 évig tartott. Magyarország a szovjet birodalom - a Nyugat által is elfogadott - szerves részévé vált; mondhatnánk úgy is, hogy 1945-ben a megszálló Szovjetúnió (a későbbi amerikai elnök, Ronald Reagan szavaival élve: a Gonosz Birodalma) fegyveres ereje tette lehetővé, hogy egy újabb moszkovita klikk (Rákosiék) ‘nyomhassa víz alá a magyar öntudatot és küldetéstudatot’ - két generációt is ‘rászoktatva’ a szabadkőműves módszerek és uralom szolgalelkű elfogadására. Ha a magyar elit 1990-ben nem feledkezik meg (egy tál lencséért!) az igazi magyar alkotmányról, a Szentkorona-tan jogfolytonosságáról, - úgy ma Magyarországnak saját alkotmánya lenne, nem lenne adóssága, és rendelkezhetne a teljes nemzeti vagyonával (ami mind külföldi kézbe került); nem kellett volna segélyekért, támogatásokért bekönyörögnie magát az Európai Únió nevű ‘maradék Nyugat-Római Császárságba’, amely ideiglenes képződmény legalább annyira a Sátán Birodalma - szabadkőműves politikai tákolmány -, mint az egykori Szovjetúnió, s a mai egyeduralkodó világcsendőr, az Amerikai Egyesült Államok...

Vác, 2004. július 22.                       

                                                            Czike László