4.5. A kettős beavatású szakrális királyság

A 70. oldal: „Elárulom neked, hogy álmomban valami furcsa alkuba keveredtem a Gonosszal. Rá akar venni, hogy Krisztus földi testét boncoljam. Álmomban visszavitt az időben a Sírhoz és a Testhez, és éreztette velem, mekkora tét ez nekem, de láttam rajta, hogy neki is. (...) Van-é valami nyom az Attila-Árpád-ház és a bibliai történések között? Hogyan lehetséges, hogy a magyar királyság egy-szerre sólyom-és holló-beavatású? Neked nem kell magyaráznom, hogy a kettő különben kizárja egymást?!” 

A 74-78. oldal: Galeotto válaszlevele: „Mátyás nagy és művelt király, - de mint általában a túl fiatal királyok, rendkívül erőszakos. Magabiztosságát, amely már sokszor beteges, csak szítják a körülötte legyeskedő neofita talpnyalók. Parazita tanácsadói kiszorították a legtisztességesebb magyar urakat a környezetéből, és egy olyan műmagyarkodásba kezdtek, amire csak a neofita buzgóság képes. Ezt a képtelenséget még a nagytekintélyű humanista püspök, Vitéz János, a mi Janus Pannoniusunk nagybátyja, szóvá is tette. De nem ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy Mátyás fejéhez vágta azt, hogy ha tovább megy ez az eklektikus műmítosz-építés, akkor a magyar urak hazahívhatják Franciaországból az igazi szakrális királyi sarjat, az Árpád-házit, a sólymot, hogy leváltsa a hollót. Na, ezt nem kellett volna, ugyanis már szinte mindenki elfelejtette, Mátyás pedig nem is tudta, hogy II. András királynak kései házasságából fia született, aki anyjával Francia-országba menekült. Ott grófi rangot kapva el is ismerték az utódok származását, hátha jó lesz egyszer valamire alapon. Háttérbe akkor kerültek, amikor a teáltalad is jól ismert erkölcsű és sorsú, templomos-üldöző Szép Fülöp király rokona került a magyar trónra. A Árpád-ház eltűnésével a sólyom-beavatású királyság tűnt el a magyar korona alól. Viszont, hogy a holló hogyan került elő, azt még előttem is homály fedi. Neked nem kell magyaráznom, hogy a holló cím csak birodalmi hercegi leszármazottnak jár. Ha Mátyás holló (értsd: Corvin - Cz. L.), - valahogy Zsigmond leszármazottja kell, hogy legyen. (...) Nem találtam nyomot az Attila-Árpád-ház és a bibliai történések között. Bár az egyszerű nép között nyoma van egy Rómától független anya-tiszteletnek. Szűz Máriát ők Nagyboldogasszonynak hívják. Mátyás király hollós környezetében mindenesetre nincs nyoma a krisztusi származástudat semmilyen jelének. Ennél is talán furcsább elképzelései viszont vannak. Játszadozik egy önálló egyház gondolatával. Ezt az elképzelését viszont, úgy vélem, sokkal inkább a Rómától való függetlenség mozgatja, mint gnosztikus gondolatok.”
Galeotto - „ha Mátyás holló, valahogy Zsigmond leszármazottja kell, hogy legyen.” - ama legendára céloz, mely szerint Mátyás édesapja, a törökverő Hunyadi János (alias: ‘Szibinjáni Jank’) valójában magyar király sarja, ‘a birodalmi Luxemburgi Zsigmond’ törvénytelen fia; s Mátyás így lett ‘Hollós’ (Korvin), illetve általa a magyar királyság ‘egyszerre sólyom-és holló beavatásúvá’: ami egyben azt is jelentheti, hogy Mátyás a magyar királyi trón mellett ‘jogos várományosa’ lehet a Német-Római Császárság koronájának is. 

A 82. oldal: „Ezeket a földi pletykákat én szövöm Krisztus földi története köré. Miért is nem kérdezel meg engem Mária-Magdolna gyermekeiről és a párthus hercegről?”

A történelmi harc a háttérhatalomban - kié legyen végül is az egyesült földi királyság? - a jézusi örökségért folyik. A világi pénzoligarchia nem elégszik meg a kincsek, a vagyon, a gazdagság, a földi javak és élvezetek szinte kizárólagos birtoklásával; - mennyei legitimitásra, az égből eredeztethető származásra, vérvonalra ‘van szüksége’ egyrészt ahhoz, hogy a hatalmát ‘mindörökre’ megszilárdíthassa és örökletessé is tegye; másrészt ahhoz, hogy megkezdhesse ‘a földi mennyország’ felépítését, végképpen Isten nélkül. A sátáni terv - a krisztustalanítás...
Idézet következik Badiny Jós Ferenc: ‘Jézus király a Pártus herceg’ című könyvéből. Kezdjük a sólyommal, amely Zelniknél a ‘vérvonal’ szerint legitim magyar királyság ősi, szakrális jelképe: a Tutankhamon sírjában talált, „Horus”-t, „Fény Fiát” ábrázoló egyiptomi sólyomtól, az evangéliumot, és hátán a „Szentlélek-galambot” János apostolnak vivő sólymon át, a szkíta napmadárig. Keresztelő János megkereszteli Jézust is, a Jordán vizében: Jézus is bemerül, és „feljővén a vízből, nála nem megújulás, hanem a ráeső isteni kinyilatkoztatás pillanata ez, mert a szent ‘fehér sólyom’ csapott le az égből és a vállán meg-nyugodott. A sokaság megbűvölten látta ebből, hogy Jézus a Nazirit - maga a ‘Fény Fia’, akit eddig ‘Horus’-ként tiszteltek s a nép leborult előtte, hiszen az Isten-küldte ‘fénymadár’ a vállán nyugvó szent fehér sólyom jelezte, hogy Ő Isten Fia, aki leszállt a Földre.” -  János ezért így írta le evangéliumának ezt a versét: „... láttam a Lelket leszállni az égből, mint egy fehér sólymot és megnyugovék őrajta.” (Jn 1:32). „Elvégeztetett! (...) Ezek után pedig kéri Pilátust Arimatheai József (aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelme miatt), hogy levehesse Jézusnak testét.” (Jn 19:38) „Ő pedig egy gyolcsot vásárolván és levevén Őt, begöngyölé a gyolcsba és el-helyezé egy sírboltba, mely kősziklából volt kifaragva és egy követ hengerített a sírbolt szájára.” (Mk 15:46) Ennyi az egész, amit meg-tudunk Jézus temetéséről és mindezt az eddig ismeretlen ‘arimatheai’ József végzi és a legszentebb Édesanyának az említését gondosan el-kerülik az evangélisták. Vajon elképzelhető-e, hogy a szintén isteni küldetésű édesanya, Mária, akinek végig kellett néznie Szent Fia kín-szenvedését, keresztre feszítését - a sírbatételnél ne legyen jelen?... E sorok írója (Badiny Jós Ferenc) ezt az ‘evangéliumi hiányt’ Mária isteni kiválasztottsága elhallgatásának véli, vagy itt is másításokra kell gondolnunk? A ‘szentírás’ Arimatheai Józsefet teszi a történések főalakjának. A legmodernebb bibliai szótárból idézve: „Arimathea egy város, de nem tudjuk hol van. - Nem szabad összetéveszteni a Jeruzsálemtől 6 mérföldnyire lévő Ramleh-hel. De talán azonos lehet a Joppától keletre lévő Ramathian-Zaphim-mal, ahol Sámuel próféta lakott (1Sám 1), de ez a hely Samaria-ban van.” Így tudjuk meg azt, hogy Arimatheai József, a gentiles (gojiim) földről (Galilea) való, tehát nem zsidó. (...) E ‘József’ tehát nagyon jól ismerte Jézus Urunk Édesanyját és valószínűleg ‘nem vásárolt’ gyolcsot, hanem a Scythopolisban készített és ‘készenlétben’ tartott, ‘királyi szövésű lepelbe’ fektették az Úr drága testét, az Édesanyának intézkedése szerint, és az Ő segítségével; - ugyanis a Turini Lepel anyaga azonos a pártus uralkodok részére készített különleges anyaggal, mely egy közönséges halandó részére nem volt beszerezhető. Így a halotti lepel is bizonyítja Jézus királyi származását; de higgyük el és tanítsuk azt, hogy Jézust az édesanyja takarta be a lepelbe és biztosan ő volt az utolsó, aki kijött a sírból, mielőtt ez az ‘arimatheai’ József a követ rá-hengerítette arra. De tán nem is samáriai, hanem pártus származású volt Arimatheai József?... ARI-MA-TI-A = a Pártus Birodalom szent neve, a hiedelem szótára szerint. Jelentése: ‘az örök élet népének országa’. Ezért volt a pártus József a Betlehemi Herceg tanítványa, követője és sírbatevője. Jézus Édesanyjával - Máriával - mint földiek, együtt temették el ‘Adiabani’ (Adiabene) pártus hercegnő Szent Fiát. (...) A pártus királyok felépítették a régi sumír városokat s kegyelettel őrizték a régi káldeus hagyományokat, amit még a Biblia is bizonyít, hiszen a ‘három királyok’ Napkeletről jöttek. ‘Napkelet’ pedig Jézus idejében a Pártus Birodalmat jelentette, mert Palesztinától Indiáig és a déli óceántól a Kaukázuson túl, messze Északig létezett, mint Róma legyőzője, még Jézus után jó 300 esztendőn át. A hatalmas birodalom uralkodói - a régi káldeus hiedelem szerint: ‘A földi uralkodás az Égből küldetett le’ - magukat ‘karizmatikus’ királyoknak tartották. Vagyis olyanoknak, akik az Istentől nyert elhívással - Isten Gond-viselését változtatták korláttá (törvénnyé) a népeik jólétét, békéjét és istenes életét szolgáló intézkedéseikkel. A Jézus-követés tehát állam-vallássá lett. (...) Ez az államvallás azonban nem olyan volt, mint a júdeai, mely minden más vallást üldözött. A toleráns pártus királyok megtűrték a többi vallásokat is (júdaizmus, buddhizmus, zoroaszter-hit), de magukat Isten földi meghatalmazottjainak hitték és tudták.  „A Jézusra leszálló és a vállán megnyugvó szent-fehér sólyom jelezte a Szentléleknek benne való megtestesülését.” A ‘Fény Fiát’ évezredek óta szimbolizáló sólyom madár így valóban a Szentlélek hordozója. Ettől kezdve, Jézus feltámadása után a pártus királyok már a fejükön viselték a koronájukra illesztett szent sólyom madarat, jeléül, hogy: az Istentől rendelt hivatásuk alapján a Szentlélek-adta jósággal és igazsággal uralkodnak. (...) A Jézusra küldött ‘isteni kiválasztás’ emlékeként vallási és politikai jelképük a Szent Sólyom volt, mint magának az ‘Isteni Gondviselésnek’ a megjelenése, mely a Fény által jut a Földre. A sólyom nyakán lévő díszítés - ‘szent’ voltának jelképe. A ‘Szent Sólyom’ előtt láthatjuk a ‘Fény Szentháromságának’ a két ‘standardját’, vagyis a ‘törvényt adó’ szimbólumait. A csúcson lévő sólyom jelzi a Szentlélek jelenlétét; az alatta ábrázolt ‘Fény Anya’ és a mellette - a másikon - a ‘Fény Fia’ felett. Az alattuk lévő két egybe-font, köralakú ábrázolás az ‘Égi és Földi Törvény’ egységének a jel-képe. (...) Mindhárom dombormű a Kr.u. 2. század elejéről származik Hatrából. Ebben az időben még tombol a rómaiak kegyetlensége, a ‘keresztényüldözés’ is, ahol a híres ‘császár-isteneknél’ legolcsóbb az emberi élet... A légiók útjait a keresztre feszített legyőzöttek ezrei jelzik. A cerberus tehát a római földi istenekhez kapcsolt és vallásnak egyáltalán nem nevezhető ‘hivatalos kegyetlenséget’ ábrázolja. A tekergő kígyó: a Jézus-követőket üldöző saul-páli zsidó-kereszteny-séget jelképezi, mely békés álarccal befurakodott mindenüvé, hogy az ‘eretnekeket’ pusztítani tudja. A skorpió: kétségtelen és jól ismert szimbóluma a zsidóság jehovaizmusának. A király jobbján: a ‘Fény Fiát’ ábrázoló uralkodói standard, annak jeléül, hogy az uralkodó kötelessége általa van megszabva, és az ő ‘szeretet törvényét’ kell tovább érvényesítenie. A királyné: kezében a királynői standard, mely a megdicsőült és a küldetését betöltő Adiabani (Adiabene) Mária emlékét vivő ‘Fény Szűzének’ képével az anyákról való gondoskodás kötelezettségét bízza az uralkodó (mindenkori) feleségére, aki szintén édesanya is és fején ott van a ‘szent sólyom’, melyet ebben az időben már ‘Tur-Ul’-nak neveztek. (Attila királyunknak is a ‘turulos zászló’ volt a hatalmi jelvénye.) El kell fogadnunk s hirdetnünk kell azt, hogy ez a ‘szent sólyom’ - a ‘Turul’ - az ősi hagyományok próféciái szerint a pártus királyi vérű testben megjelent ‘Fény Fiát’ jelenti nekünk, az ő népének; és lehet a nevünk galileai, samáriai, arimatheai, pártus, hun, avar vagy magyar: a ‘Világ Világosságának’, a minket vezető TUR-UL-nak utódai vagyunk. Így - a rendelés szerint - ‘fénylátók’, a ‘Fény Fiai’ lennénk..., de hivatást vesztve bandukolunk MA, idegen hagyományú lelkiségnek a nyugtalanságával. És ez mindig így lesz és marad mindaddig, míg a ‘Fény Fiát’ - félrevezetett lelkivilágunkkal - ‘bűneink bocsánatára’ (!) feláldozzuk. Úgy vélem, hogy csodálatos újdonságot képez a mi ‘félrecsúsztatott’ kereszténységünkben a szent sólyomnak ‘Szentlélek hordozójaként’ való felismerése és a Pártus Birodalom uralkodóinál az - általa és vele jelképezett - karizmatikus hivatástudatnak a felfedése. (...) A ‘szent sólyom’ utáni nyomozásom azt eredményezi, hogy a korai, minden zsidó gyökértől, vonatkozástól mentes kereszténység - Jézus Urunk szimbólumának tartotta ‘őt’, és a Pártus Birodalomban ‘TUR-UL’ (kisebbik fény) volt a neve. (...) Az anatóliai kiállításon, Isztambulban találtam egy hajdani ‘péteri keresztény’ templomból származó képet (domborművet), amelyen a szétterjesztett szárnyú szent sólyom látható. Edessai vagy antiochiai eredetű. Alatta lévő ‘kopt’ felirat bizonyítja a saul-páli ideológiától mentes, ‘korai kereszténységhez’ való tartozását, mert a Jézus Urunk igaz és valódi alakját és nem-zsidó voltát bizonyító gnosztikus evan-géliumok nyelve is ugyanaz. (...) Jézus Urunk legrégibb szimbóluma nem a kereszt, sem a feszület, hanem a szárnyát széttáró, repülésre lendülő ‘szent sólyom’, a Pártus Birodalom TURUL madara. Ezt megerősíti a Kr.u. 7-8. századi s az írországi kereszténység ereklyéjét képező sólyom is, melynek fejét a Napkorong zárja körül, a beléje illesztett és a szentháromságot jelképező három kereszttel. E sólyom az írek hiedelme szerint Keresztelő Szt. János szimbóluma. Mintha közelednénk a János evangéliumából idézett szöveghez. Ahhoz, hogy Keresztelő Szent János valóban ‘sólyom képében’ látta a Szentlelket Jézus Urunkra leszállni és vállán megnyugodni. (Ha ‘galamb’ lett volna, - az írek is galambnak jelképeznék Keresztelő Szent Jánost.) (...) Úgy vélem, ezek után senki előtt sem lehet kétséges, hogy a sok-ezeréves próféciákat beváltó és teljesítő Adiabani Mária fiának - a földre szállt ‘Világ Világának’ - feltámadása után az ő ‘rejteki’ jel-képe a Szentlelket hozó és égbe-emelkedésre kitárt szárnyú sólyom volt. A ‘szent sólyom’ - a Pártus Birodalom hagyatékaként - Attilánál és magyari népeiknél ‘Turul’-ként volt tisztelve, és mint a hiedelem szent szimbóluma népet és nemzetet az igazság útján vezető Istentől rendelt ‘irányítóul’ elismerve. Tehát a mi ‘Turul hagyományunk’ nem egyszerű népi monda vagy mese, hanem minket a Földre szállt ‘Világ Világosságához’, Jézushoz kapcsoló és a magyari népek lelkivilágát Istenhez emelő, hitbeli valóság. A gondviselés tudata, a jövőbenézés (maga)biztossága és nem a reményt vesztett ellankadás.”
És most a Jézus örökségéért folytatott harcról; - ugyanazon könyvből. „Az elmúlt 2000 év alatt Jézus hagyatékát nemcsak a vallások, de a világuralmi törekvések is kisajátították céljaik elérése érdekében - a maguk módszereivel. Tekintsünk bele ezekbe a szakadékokba is...
‘Jézus (a Pártus Herceg) küldetéstudata a Pártus Birodalomban vált vallásos hiedelemmé. Legerősebben az ADIABENE Királyságban, ahol az ADIABENE dinasztia uralkodott.’ A ‘harc’ azonban Jézus Urunk feltámadása után azonnal megindul, - a Saul-rabbiból ‘Pál apostollá’ változott ideológiával. Vagyis azzal a zsidónak hirdetett Jézussal, aki bár ‘Melkizedek szerinti főpap’, mégis zsidó identitású. Tekintve, hogy az ortodoxiának sikerült ezt a Jézus-alakot - a zsidó Jézushoz illeszkedővé formált evangéliumok által ‘kereszténységnek’ nevezett, de valójában zsidó-kereszténységben - véglegesen rögzíteni; minden élő és anyagi bizonyíték, amely a Pártus Herceg valóságát hirdette, e zsidó-keresztény törvényesített inkvizíció pusztításának áldozata lett. Az egyetlen bizonyíték a csodálatosképp’ megmaradt ‘Turini Lepel’, melyről megállapítható Jézus Urunk hovatartozása és a Feltámadás csodáját is megmutatja. Mert kétségtelenné teszi Jézus Urunk testének Fénnyé válását. Fényből jött és Fénnyé lett a Világ Világa. De mégis, hiába mondjuk azt, hogy ‘az evangéliumokból nem bizonyítható’ Jézus Urunk Édesanyjának - Máriának - zsidó mivolta. Hiába hivatkozunk a ‘szeplőtelen fogantatásra’ is. Máté és Lukács evangélisták azon geneológiája, mely szerint József, az ács - Jézus Urunknak állítólagos nevelőapja - zsidó volt, elegendő indokolása annak, hogy MA, 2000 év után II. János Pál pápa ‘visszaköveteli’ Jézus Urunkat a zsidóságnak! Miért e ‘visszakövetelés’...? Éppen 2000 év után...? ‘Ha a zsidó-keresztény kánon 1997-ig zsidónak tanította Jézus Urunkat, hitte és híveiben így tudatosította; - miért kell 1997-ben ezt 60 biblia-tudósnak, vatikáni szimpóziuma által megerősíteni és Jézus zsidó identitását ‘visszakövetelni’...? 

4.6. A Szent Grál: a legitim hatalom tana

Most pedig a Szent Grálról, szintén Badiny Jós idézett művéből:
„A legrégebbi hagyomány, hogy a ‘Szent Grál’ az a pohár (kehely) volt, melyből Jézus tanítványai itták az ő ‘vérét’, az utolsó vacsorán. A másik hagyomány, hogy Arimatheai József ebbe a kehelybe fogta fel a keresztre feszített Jézus vérét. Létezik olyan változat is, hogy az utolsó vacsorán használt kehely és Arimatheai József kelyhe egy és ugyanaz volt.” Majd a történész idéz három író (Lincoln: angol film-rendező, Baigent: újzélandi pszichológus, Leigh: amerikai novellista) ‘Szent vér, Szent Grál’ című könyvéből: „Aztán megjelennek a ‘Grál legendák’, a ‘Grál románcok’, amelyek nem zsidó-keresztény alapon nyugszanak, hanem a közel-keleti termékenységi rítushoz kötődnek. Tehát a ‘pogány’-nak nevezett hitvilág a forrásuk. Ezekben a ‘Grál-románcokban’ mindig megtalálható a főhős misztikus származása és egy bizonyos geneológiai vonal hangsúlyozása is észlelhető. A korai kéziratokban a Grál ‘Sangraal’ és ‘Sangreal’ kifejezésekkel szerepel, melyek értelmesen és érthetően fejezik ki a mondanivalójukat. Így a ‘Sangraal’ - Szent Grált, vagyis a jézusi kelyhet jelenti, míg a ‘Sang-raal’ vagy ‘Sang-real’ azaz ‘Sang-Royal’ = a Királyi Vér, a vérségi kötelékre, a vérségi kapcsolatra vonatkozik. (...) A Szent Grál egy-szerre két dolgot is jelentett. Egyrészt Jézus vérségi vonalát, valamint leszármazottait, vagyis a ‘Sang Raalt’, az ‘Igazi’ vagy ‘Királyi Vért’, amelynek őrzőjéül a Prieuré de Sion a saját maga által életre hívott Templomos Lovagrendet (eddig fordítva tudtuk! - Cz. L.) jelölte ki. Ugyanakkor a Szent Grál a valóságban az az ‘edény’ volt, amelyben Jézus vérét fogták fel és őrizték, vagyis (átvitt értelemben) Mária-Magdolna méhe, illetve tulajdonképpen ő saját maga. Valószínűleg a korai Magdolna-kultuszból fejlődött ki a középkor folyamán a Szűz kultusza, és a két kultusz később keveredett egymással. Kimutatható pl., hogy a híres ‘Fekete Szűz’, vagy ‘Fekete Madonna’ ábrázolások a kereszténység korai időszakában nem Szűz Mária, hanem a Mária-Magdolna iránti tisztelet megnyilvánulásai, melyek általában együtt ábrázolják anyát és gyermekét. (...) A Szent Grál tehát egyrészt Jézus származási vonalát szimbolizálta, másrészt pedig Mária-Magdolnát, akinek méhéből ezen származási vonal fakadt. Lehetett azonban a Grál még valami más is! Kr.u. 70-ben a nagy júdeai felkelés idején Titus (Vespasianus) római légiói kifosztották és porig lerombolták a Jeruzsálemi Templomot. A Templom elrabolt kincse ezután állítólag a Pireneusokba került, és (...) a Prieuré de Sion birtokában van. A Jeruzsálemi Templom kincse valószínűleg nemcsak a Titus katonái által elrabolt kincset jelentette. Az ősi júdaizmusban a vallás és a politika elválaszthatatlanok (!!) voltak egymástól. A Messiás Isten-király volt, aki világi és vallási tekintetben is (mint majd később látni fogjuk; Zelnik-Mefisztó külön céloz is arra ‘Leonardónak’, hogy a párhuzamos vonalak - értsd: a két mitikus oszlop, Jákin és Boáz, mai szimbólummal a World Trade Center lerombolt iker-tornyai, esetleg Orbán Viktor miniszterelnök szónoki ‘kotta-állványa’ a mellékletben; átvitt értelemben pedig a két Jézus-testvér, Krisztus és Jakab, a földi és az égi királyság, a főpapi és a királyi hatalom megszemélyesítői - valahol, valamikor találkoznak. A szabadkőműves legenda szerint ez a találkozási pont a történelemben az a fennkölt pillanat, amikor a Jézus-vérű király, aki egyben a Jeruzsálemi Egyház felkent főpapja is: az Egyesült Angolszász Világállam trónjára lép. Ekkor a szabad-kőműves világhatalomban Ég és Föld mindörökre egyesülnek - Cz. L.)  egyaránt uralkodott birodalmában. Éppen ezért lehetséges, sőt, valószínű, hogy a Jeruzsálemi Templomban őrizték az Izrael királyi házaira vonatkozó dokumentumokat, melyek megfeleltek egy modern királyi család, vagy arisztokrata család születési bizonyítványainak, házassági engedélyeinek és más lényeges iratoknak. Ha Jézus tény-szerűen a ‘Zsidók Királya’ volt, akkor csaknem bizonyos, hogy a Templom bőséges információt őrzött a személyére vonatkozólag. (...) A Prieuré de Sion ma is létezik és aktívan működik. Nagy befolyással rendelkező szervezet; éppúgy szerepet játszik magasszintű nemzetközi eseményekben, mint bizonyos európai országok (mint mondjuk: a mi kis Magyarországunk! - Cz. L.) belső ügyeiben. A Rend a legnagyobb mértékben felelős az 1956. óta kibocsátott információk közléséért (az eddig elhallgatott tények, történelmi ismeretek halmaza már akkorára nőtt; másrészt a ‘Meroving-világkirály’ trónra lépése annyira ‘közeli’, hogy a világforradalom és világpánik elkerülése érdekében elkezdték a valóság kiszivárogtatását, ‘a méreg cseppenkénti adagolását’. Itthon és jól meghatározható, kik ezek ‘a feltűnő’ kiszivárogtató személyek). A Prieuré de Sion nyíltan bevallott és deklarált célja a Meroving-dinasztia s vérségi vonal restaurációja nemcsak Franciaországban, hanem más európai országokban is, - ami jogilag és morálisan egy-aránt szentesített és igazolható. Bár az i.sz. 8. században a trónjuktól megfosztották őket, a Meroving vérvonal nem halt ki, sőt egyenes-ágon II. Dagoberten és fián IV. Sigisberten keresztül fennmaradt. A dinasztikus szövetségeken s házasságkötéseken keresztül e származási vonalba tartozott Godfroi de Bouillon, aki 1099-ben Jeruzsálemet is elfoglalta, valamint számos más nemesi és királyi család a múltban és jelenben. (...) Korunkban a Meroving vérvonalnak legitim joga van jogos örökségéhez.” Badiny Jós Ferenc ezek után összefoglalja: „A Zsidó-Jézus HIPOTÉZIS Világuralmi Származástana a Titkos Társaságok Tervei Szerint: A zsidó Jézus és a szintén zsidó Mária-Magdaléna házasságából születik egy fiú. A szintén zsidó Arimateai Józseffel (hárman) átköltöznek Dél-Franciaországba. A ‘fiút’ és az utódait nevezik ‘SZENT GRÁL’-nak. Utódaik lettek a Merovingok: Clodvig, Clotild, Dagoreth, - az utódjuk Balduin, a Prieuré de Sion rendnek a nagymestere. Utódai: az Anjouk (a magyar Anjouk itt ki-válnak); VII. Károly, utódja René Anjou (nagymester). Az ő utódjai a HABSBURGOK, Mária Terézia, kinek fia Maximilian Habsburg (nagymester), s utódja Habsburg Ottó - Jeruzsálem Királya.”            
 5. A templomosok bukása és szétrajzása

5.1. Cion Bölcsei: a káosz az új világrend

A 86-88. oldal: „A perspektíva szó eredeti jelentése szerint messzelátás. Annak filozófiai értelmében az időben is messze látni, tehát látni a jövőt, az eljövendő igazságot. Így a perspektíva a remény. Az igazi perspektíva: körös-körül nézni a dolgot, és belelátni annak legmélyére. Na, ehelyett mi mit csináltunk Battista Albertivel, Piero della Francescával, Garibaldival, Paolo Uccelóval, Dürerrel, Mantegnával, és végül jómagamat sem kímélhetem - egy illuzionista világot dolgoztunk ki. Megalkudtunk; az igazság helyett az igazság illúziója irányában mozdultunk el.” - „Ó dehogy, csacska lény, csak érzéki csalásról beszélünk, az   még csak az álom. A halál, az nem is létezik. A halál csak az én perspektívám ellenetek. Ezt az egyetlen eszközt hagyta kezemben az Úr, különben teljesen fegyvertelen lennék. Mit kezdenék én, szegény ördög, halhatatlan tudatú, be-képzelt emberek közt! Figyelj, most jó kedvemben találsz. A párhuzamosokkal, amelyek vagy találkoznak, vagy nem a végtelenben, még sokat kezdhetnél. Ebben benne van egy új szakrális geometria lehetősége. Persze az ügyet nem csak matematikailag kellene megoldani...” (Vö.: a fent említettekkel! - Cz. L.)

A 90. oldal: Leonardo a naplónak: „(Clairvaux-i Szent) Bernát azt mondta: Isten tevékenységének három fajtája van: az első ‘által de nélkül’, a második ‘annak ellenére’, a harmadik ‘vele együtt’!”
A 94-96. oldal: Leonardo gyónása Szent Bernátnak: „Létezhet-e a rózsa neve, ha nincs többé rózsa? Különben atyám, te tudod, mi a rózsa neve?” - „A rózsa, a rózsa, a titkos értelmű rózsa, a roózsafűzéér... - Bernát ezekkel a szavakkal végig énekelt egy gregorián dallamot, mintha ott sem lettem volna.” - „Atyám, ha nem is gyónni, de beszélgetni jöttem. Borzalmas álmok gyötörnek. Meglátogatott egy Lény, vélhetőleg a Sátán, alkut akar kötni velem, hogy abban a bizonyos három napban, amikor Krisztus teste egyedül, kiürülten ott van a Sírban, boncoljam fel. Vagdossam fel, mint egy semmi hullát?” - „Fiam, tudd meg, mindnyájunk teste Krisztus teste. Ezt hirdette ki, mikor hús-vér emberré lett. Ezzel a tudattal kellene élnünk. Persze tudom, nehéz ez egy olyan világban, ahol a lélek curvává vált, el-görbült Istentől, és így nem hagyja, hogy Isten rávonatkozó akarata kiteljesedjék benne.” - Leonardo a naplónak: „Néha azt hiszem, hogy a papok csak azoknak a lelki üdvösségén munkálkodnak, akiknek a neve benn van az élet könyvében.”

Zelnik-Leonardo itt a ‘Jelenések Könyve’ szövegrészére utal, - ebből idézek: „Káromlásra nyitotta száját Isten ellen: káromolta nevét, hajlékát és a Menny lakóit. Még azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyőzze őket. Sőt, hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött. Imádni fogják őt a Föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében. (Jel. 13-14.) Leonardo, aki a Prieuré de Sion ‘ügyeletes’ nagymestere - ugyebár nem hisz a ‘Bárány’-ban, mármint Krisztusban, Isten Fiában, aki elvette a világ bűneit (qui tollis peccata mundi). Milyen jogon várná hát el, hogy a papok az ő lelki üdvén is munkálkodjanak, miközben ő az eljövendő Antikrisztus (Demiurgos) trónra lépésén munkálkodik?!
A 98-104. oldal: Leonardo a naplónak: „Milyen emberi, mélységesen emberi az a gondolat, hogy a Sátán az Isten elsőszülött lázadó fia!” - Szent Bernát folytatja: „A katharok szerint a földi világot a Sátán teremtette, aki azonos az Ószövetség bosszúálló istenével, az ő szava a Törvény, amit a katharok elvetettek.” - „Ezek szerint ők antiszemiták voltak.” - „Ez többszörösen is felületes gondolat. Először azért, mert itt inkább egy lételméleti csapdába estek. Másodszor meg azért, mert a kathar albigensek hazája a dél-franciaországi Languedoc-vidék, történelmileg folyamatosan a zsidó telepesek hazája. A rómaiak is ide száműzték Heródest, állítólag Mária-Magdolna is ide menekült Krisztus keresztre feszítése után.” - „És a szent vér is itt folytatódott...” - „Na szép, hallom, ezt találtátok ki, ti Sion Bölcsei, és meghamisítottátok az én tiszta templomos rendemet.” - „Először is a nevünk pontosan Prieuré de Sion ékes francia nyelven, és hogy ki mit hamisított, azt érdemes lenne már egyszer tisztázni.” - „Jó, tisztázzuk. Szóval, minek is hívjátok magatokat?” - „Sion perjelsége.” - „Nagyszerű, nem értem, de ez biztos annak köszönhető, hogy *‘fogyi’ vagyok. Jó, de miért írtatok megvalósíthatósági tanulmányt (Zelnik-Bernát a ‘Cion Bölcsei’-nek jegyzőkönyvére céloz. - Cz. L.) a világuralomról?” - „Miről? Mi csak egy elképzelést írtunk a világban lehetséges új rendről. (...) Mi a baj a tervünkkel az új rendről?” - „Hát nemcsak az, hogy nagyon emberi, hanem az, hogy nagyon sátáni. Csak tiszta ész, kritika nélkül, és kívülről nézvést nem tekinthető másnak, mint egy háttérhatalmi összeesküvésnek. (...) Például a tiétek, amelyet már évszázadok óta fenntartotok és rejtőzködve erősítgettek, mióta a gyenge jellemű Szép Fülöppel összeesküdve kinyírtátok a rendet. (...) Gondold el, hogy ez az anyag illetéktelen kézbe kerül, például egy ország titkosszolgálata (a GESTAPO? - Cz. L.) elkezdi manipulálni, behelyettesít egy másik népet, ahogy ez lenni szokott, például a zsidókat, akiket azzal vádol, hogy így akarják megszerezni a világuralmat. Tudod, hogy milyen sohasem látott üldözés lenne abból?” (Zelnik-Bernát a zsidó holocaustra utal. - Cz. L. *Ami a ‘fogyi’-t illeti: bicsérdista-vegetáriánus, mediterrán, Rockefeller-fogyókúra.)