6.2. Rennes-le-Chateau és Rosslyn kápolnája

A templomosok (illetve Jacques de Molay örököseinek) ‘francia ága’ - erről szólt az előző történet - Rennes-le-Chateau kisvároskában vélte megtalálni ‘a szent helyet’, ahol a Szent Grál ‘vagy valami más’ volt elásva, illetve jutott a Prieuré de Sion ősi-modern, világuralomra törő titkos társaság birtokába és tulajdonába. Valami, amitől függ a jövő...
Ám a rend pápai feloszlatása, lefejezése és szétverése után a menekülő templomos lovagok egy része brit földre jutott és Skóciában kötött ki. Ez a templomos lovagrend, és a Szent Grál legendájának ‘angol ága’; s ha a történetük ‘hitelesebb’, mint a francia ágé - úgy a Szent Grált, ha megtalálták, nem a dél-franciaországi Rennes-le-Chateau-ban találták meg, hanem a skóciai Rosslyn kápolnájában. Egyrészt Tim Wallace-Murphy, Marilyn Hopkins: ‘Rosslyn, a Szent Grál titkainak őrzője’ könyve szól erről, másrészt a már többször idézett Christopher Knight és Robert Lomas, angol szabadkőműves szerzőpár ‘A második Messiás’ című műve, melyben más titkoknak is nyomára bukkanunk.                                

6.3. A misztikus Rex Deus családok

„Az egyik részletadat időbeli elhelyezése végett szerzőtársam, Robert felhívta dr. Tim Wallace-Murphy-t, ki történész s író egy személyben. Tim azt mondta: ‘Azt hiszem, jó nyomon járnak, mert amit elmondtak, egybevág egy információval, melynek pár éve a birtokába jutottam.’ Tim elmesélte, hogy pár éve előadást tartott Londonban. Amikor be-fejezte, egy idősödő úriember lépett oda hozzá, és bemutatkozott neki franciául. Ezt a nyelvet Tim folyékonyan beszéli. Azt mondta, hogy ő Hugues de Payen templomos vezető egyenes ági leszármazottja, és úgy tartja helyesnek, ha átad néhány információt Timnek, ami később talán hasznos lehet számára. Íme a különös történet: ‘Mikor a férfi elérte a huszonegyéves kort, az apja magához hívatta, és elmondta neki, hogy most megosztja vele a titkos tudást, melyet neki is át kell majd adnia a fiának, ha ő is eléri majd a férfikort. Apja elmondta, hogy létezik egy ősi szájhagyomány útján öröklődő igaz legenda, amely apáról kiválasztott fiúra száll, és így van ez még néhány más családban is. Ez évezredes hagyomány. A férfi visszaemlékezett rá, hogy a történetet hallva nem igazán csodálkozott azon, hogy ilyen ősi a családjuk. (...) A történet második fele viszont meglepte, meg is rázta őt. A Jézus előtti időkben Jeruzsálem temploma két iskolát működtetett. Egyet a fiúk, s egyet a lányok számára. A papi címeket angyalok nevével jelezték: Mihály, Mazaldek és Gábriel. Az iskolák tanulói Lévi és Dávid tiszta vérvonalától származtak. Amikor a ki-választott lányok egyike elérte a pubertás kort, az egyik pap meg-termékenyítette őt a szent vérvonal magjával, s ha teherbe esett, hát férjhez adták egy tisztességes emberhez, hogy neveljék fel a leendő gyermeket. Az volt a szokás, ha az apróságok elérték a 7 éves kort, elvitték őket a templomi iskolába, ahol elkezdték tanulmányaikat. Volt egy szűz, akit Máriának hívtak, s akit a Gábriel (ark)angyalról elnevezett pap ejtett teherbe. A lányt férjhez adták egy jóval idősebb férfihoz, Józsefhez. Mária eleinte nehezen tudta élvezni az életet a korosodó József mellett, ám lassan beleszeretett, és megajándékozta még 4 fiúval és 3 lánnyal. Miután Jézust keresztre feszítették, - a jeruzsálemi egyház fő oszlopai Jakab, Péter s János lettek. Hárman alkották a mozgalom (a nazarénusok?) triumvirátusát. A triász egy tradicionális esszénus vezetési forma volt. Jézus erőszakos halála nem okozott tömegfelzúdulást, mivel nem volt nagyszámú követője (!), ám mikor Jakabot megölték, az egész város fellázadt, és kitört a zsidó háború a rómaiak ellen. A férfi elmesélte Timnek, hogy Jakab hogyan vált Jézusnál is meghatározóbb személyiséggé Jeruzsálem egyházában. Jakab halála után és a templom megsemmisítése előtt, néhány nazarénus pap Görögországba menekült, ahonnan szét-szóródtak Európába. Később visszatértek a lerombolt Jeruzsálembe, hogy kiássák egy férfi maradványait a romok alól, egy férfiét, akit  ‘megváltóként’ emlegettek. Elvitték a csontokat Görögországba; - ahonnan 600-ban szállították vissza őket eredeti helyükre, majd el-rejtették a templom alá, mert ezt ítélték legbiztonságosabb helynek. Azt állították, hogy a templom romjai alatt rengeteg kamra van, amelynek a falaira felfestették az említett iskolák gyermekeinek a családfáját, egészen Dávidig és Áronig visszamenőleg. (Mint tudjuk: Dávid a királyi vérvonal, Áron pedig a főpapi méltóság vérvonalának letéteményese. A két párhuzamos oszlop - Jákin és Boáz - ‘élő’ meg-testesítői, amelyekre/akikre, mint ‘megfellebbezhetetlen támpontokra’ a szabadkőműves (háttér)világhatalom támaszkodik. - Cz. L.) A túl-élők csoportja magát Rex Deusnak, Isten királyainak nevezte. Túl-élték a zsidóüldözéseket is, mert látszólag felvették azon ország(ok) szokásait, melyben éltek, ám hitüket csak az egyetlen igaz Isten felé fejezték ki. Hitték, hogy bennük öröklődik a két Messiás, Dávid és Áron vérvonala, s ebből a vérből kerül majd ki az a megváltó is (!!), aki létrehozza Isten királyságát a Földön. (Az ortodox zsidó vallás képviselői hitük szerint nem fogadják el Jézus megváltói mivoltát, - sem azt, hogy Isten Fia lett volna, sem azt, hogy a zsidók királya volt. Mivel nem fogadják el Jézus személyét Messiásként; - ma is szilárdan hisznek az Ószövetség prófétái által megjövendölt Messiás valamikori eljövetelében, aki nem azonos Jézussal, és/de Dávid véréből való. Vö. ezzel, hogy Zelnik József könyve főszereplői szájába adva a Prieuré de Sion-t azonosítja a Cion Bölcseivel. Drábik János ugyanakkor az ‘Uzsoracivilizáció’-ban, s a Leleplező 2003. szeptemberi számában  állítja: ‘a sionizmus nem egyenlő a cionizmussal’. Vélelmezi, hogy a ‘Cion Bölcseinek jegyzőkönyvét’ - amely egy megvalósuló világállam víziója, forgatókönyve, sőt: ‘építési tervrajza’! - egy olyan, nemzsidó titkos szervezet ravasz képviselői írták, akik ‘a világuralmi törekvések látszatát rá akarták kenni a világ zsidóságára’. Amennyiben e titkos társaság a Prieuré de Sion, úgy Zelnik és Drábik teóriája egybevág. A titkos koncepcióban tehát az a legveszélyesebb, hogy céljai látszólag ‘azonosak’ az ortodox zsidó vallás Messiás-várakozásaival. - Cz. L.) Ez tehát a francia férfi története, aki magát a Rex Deus családból származónak tartotta. Azt parancsolták neki, hogy ezt a tudást majd választott fiára örökítse át, ha az eléri a huszonegyedik évét; - ámde magtalan, így nem teheti azt, amire az apja kérte. Azt is elmondta, hogy felvehette volna a kapcsolatot a Rex Deus más tagjaival is, mivel megtanulta a családfát, s így névről ismeri őket, de nem tette. (...) Kirajzolódott előttünk, hogy egypár európai nemesi család Dávid és Áron véréből való. (...) E családok közé tartoznak: Champagne grófjai, Gisor és Payen urai, Fontaine és Anjou grófjai, a Bouillonok s a rosslyni St. Clairek, a Gisori St. Clairek, a Brienne-ek, Joinville-ek, a Chaumont-ok, a negi St. Clairek és a Hapsburgok. Ez az ötlet hasonlónak tűnik ahhoz, melyet Baigent, Leigh és Lincoln vetettek papírra ‘Szent vér és Szent Grál’ című könyvükben, melynek lapjain egy Prieuré de Sion nevű szervezetről mesélnek (sic!). Baigent és kollégái azt állítják, hogy Jézus túlélte a keresztre feszítést; Francia-országba szökött, ahol családot alapított, és vérvonala tovább élt a Meroving uralkodókban, illetve Lorraine hercegeiben. A vérvonalat pedig ez a titkozatos, Prieuré de Sion elnevezésű társaság óvta meg az idők során. Azt írják, hogy e szervezetet Bouillon Gottfried hozta létre, aki egyenes ági leszármazottja volt magának Jézus Krisztusnak. Állítják, hogy a vérvonal a mai napig sértetlen. A Rex Deus hipotézis kevésbé elegáns, mint az előbbi. Igaz, hogy kapcsolódik Jézushoz, de nem ringatja magát teljesen a tiszta és töretlen vérvonal illúziójában. Bouillon Gottfriedről csak azt tudjuk biztosan, hogy meghalt még a templomos rend megalapítása előtt. Talán megölték...
Mi meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztus meghalt a kereszten; legalábbis Jakab beszéde, mit a megfeszítés után tartott, ezt igazolja. Ha a Rex Deus csoport valóban létezett, akkor nem nehéz belátnunk, hogy ezek az emberek istenadta lehetőséget láttak a keresztes had-járatban, lehetőséget arra, hogy visszatérjenek a templomhoz, és ki-ássák alóla azt, ami származásuknál fogva őket illeti; és tehetik ezt abban az időpontban, ami János ‘Jelenések Könyvé’-ben szerepel jóslatként. (Megjegyzésem: nem világos, hogy mit is ástak ki a híres jeruzsálemi templom alól, de az sem, hogy kik. Végképpen homályos, hogy amiről máig nem tudjuk, hogy mi ‘volt’, az miért illeti meg származásuknál fogva a Rex Deus csoport vérszerinti utódait? Az új-szövetségi ‘Jelenések’ jövendöléseit János csak lejegyezte. - Cz. L.) A Rex Deus családok álltak a keresztesháborúk előterében. A középkort kutató tudósok csodálkoztak azon, hogy miért mindig ugyanazok a családok vezetik a hadjáratokat. Hát itt egy válaszlehetőség. Amint a keresztesek elfoglalták Jeruzsálemet; - a Rex Deus családok előbb eltávolították a nem közülük való vezetőket, aztán beszivárogtak az állami és egyházi szervezetekbe. Így próbálták biztosítani, hogy senki se akadályozza őket szent erőfeszítésükben, melyet atyáiktól kaptak feladatul. A Rex Deus családok története (!) megmagyarázza, hogy honnan tudhatták a templomosok, mit is keresnek. (‘Jó nekik’ - mert mindmáig még mi sem tudjuk. - Cz. L.) És ennek fényében értelmet nyer a ‘Rosslyn’ elnevezés is. Henry St. Clair azért vehette fel ezt a címet, hogy kifejezze elragadtatását a ‘generációkra átöröklődött ősi tudás’ visszaszerzése iránt. Jeruzsálem Kr.u. 70-i bukását követően a Jeruzsálemi Egyház tagjainak egy csoportja megszökött a mészárlás elől, és Alexandriába menekült. Ez lett sok szempontból a zsidóság második központja. Itt a kis csoport tagjai felmérték helyzetüket, és úgy ítélték meg, jobban teszik, ha Görögországba költöznek. Innen aztán szétszéledtek Európa városaiba. Felvették új otthonuk hitét, be-olvadtak a közösségbe is. Olyan neveket vettek fel, mely nem cseng idegenül e tájakon. Nagyon intelligens emberek  voltak; korábban ők alkották a zsidóság elitjét, arisztokráciáját (?). Ahogy telt az idő és generációk váltották egymást; - az emberek lassan elfeledték, honnan is származnak ezek a családok, de ők apáról a választott nagykorú fiúra örökítették a tudást, mely magábanfoglalta a Rex Deus eredetét és a templom titkát. Az idők folyamán az egyes családok elvesztették  a kapcsolataikat egymással, ám a kiválasztott fiúk tudták, hogy más Rex Deus famíliák is léteznek, és azt is tudták, melyek azok és hol találhatók. 1095-ben ezen családok nagy része már szinte teljesen kereszténynek vallotta magát, ám volt legalább egy férfiú mindenütt, aki ismerte mélyre nyúló zsidó gyökereit. Vitán felül áll: szuper-keresztényeknek hitték magukat; kiválasztottaknak, akik őrzik a leg-nagyobb titkot a Nap alatt. Egy titkos elit voltak ők: ‘Isten királyai’ (vagy a Prieuré de Sion tagjai - ahogy tetszik! - Cz. L.). Rájöttek, hogy a szeldzsuk támadás Jeruzsálem ellen nem más, mint a Góg és Magógról szóló jóslat (‘Góg és Magóg fia vagyok én’ - írta a szintén szabadkőműves Ady Endre! - Cz. L.) beteljesedése, így felhasználták minden befolyásukat annak érdekében, hogy elültessék a keresztes hadjárat gondolatát II. Orbán fejében. Elmondták neki, beteljesedett János próféciája, s a pápa szerepe az, hogy a keresztény világot a hitetlen hódítók ellen hadba vezesse és megmentse a szent várost. (...) 1113-ban történt valami, ami új helyzetet, új lehetőséget teremtett. Keresztes lovagok egy csoportja renddé formálódott, s a Jeruzsálemi Szent János Kórház önálló hatalmi rendje nevet vette fel (később rodoszi, illetve máltai rend, vagy ahogyan a legtöbben ismerik őket: az ispotályos rend). (...) Ez az esemény új gondolatokra serkentette a Rex Deus tagjait. (...) Azt fundálták ki, hogy egy kis, lovagokból álló csoportot küldenek el a Szentföldre ásatási feladatokkal. (...) 1118-ban - feltehetőleg természetes halállal (!?) - meghalt I. Baldwin, és unokatestvérét, II. Baldwint koronázták királlyá Jeruzsálemben. Pár hét múlva már kilenc francia lovag táborozott Heródes istállóinak s kocsiszíneinek területén. Igazi feladatuk az volt, hogy megtalálják és felszínre hozzák Jeruzsálem egyházának tekercseit s kincseit. (...) Egy zárt fadobozban aztán zárt tekercsekre bukkantak. (...) A kis csoport egészen 1127 karácsonyáig kutatott. Biztosra vették, hogy minden zugot átvizsgáltak, s az összes kincs és tekercs a birtokukba került. Egy héttel később Hugues de Payen elutazott Troyes városába, ahol megkapta a Templomos Lovagrendbe való tagtoborzás jogát biztosító rendeletet, melyet Clairvaux-i Bernát írt alá, ám Albano bíborosa adott át neki. Ezután toborzókörútra indult Európában, mely során meglátogatta a Rex Deus családokat is. Ezen az útján tért be felesége famíliájának otthonába Skóciában, ahol valószínűleg azért járt, hogy átadja megőrzésre a tekercseket. Miért itt rejtette el az iratokat? Mert ez volt a legtávolabbi pont Rómától, amit a Rex Deus családok még fennhatóságuk alatt tartottak. És hogy miért kellett ily gondosan elrejteni a tekercseket? Mert olyan eretnek utalásokat tartalmaztak, mely szerint Jézus (és Jakab) sokkal inkább szabadságharcos volt, semmint Isten Fia, aki eljött a Földre. Megtalálták benne az Új-Jeruzsálem leírását, a városét, mely Isten uralmának előhírnöke lesz. Elbűvölték őket a papok beavatásánál alkalmazott szertartások, melyek tartalmazták az élve kihantolás rituáléját is. (Megjegyzéseim: (1) A Rex Deus családok ‘szívesen’ tagadják Jézus ‘Isten Fia’ voltát, szeplőtelen isteni fogantatását, illetve ‘tudják’ a titkos tekercsekből, hogy Jézus és Jakab ‘csak forradalmárok’ voltak. Ha nincs semmiféle ‘isteni vérvonal’, úgy mitől ‘isteniek’ a Rex Deus családok? (2) Az Új Jeruzsálem leírása a világvége, az utolsó ítélet megjövendölésére utal. Ha Jézussal kapcsolatban ‘semmilyen isteni titok nincs’, akkor miért és mennyiben függ össze az Új-Jeruzsálem próféciája Jézus életével? (3) Az élve kihantolás rituáléját azért csempészik bele a leírásba, mert el akarják hitetni az olvasóval, hogy a Jeruzsálemi Egyház első tagjai igazából a szabadkőművesség előhírnökei voltak, amely véleményük szerint ‘sokkal autentikusabb’ vallás, mint a kereszténység. Tekintve, hogy e könyv angol szerzői is gyakorló szabadkőművesek, egyáltalán nem csodálkozhatunk el azon, ha ‘elbűvölte őket’ az élve kihantolás főpap-beavatási szertartása, amely - mint ősi szabadkőműves rítus, a Jézus valódi feltámadásának ostoba-gúnyos paródiája csak. - Cz. L.) A bizonyítékok (?) azt sugallják, hogy a dokumentumok létezéséről csak az alapító templomosok és a St. Clair klán tagjai tudtak. S ez volt az a család, mely ezután az ősi tudás védelmezőjének szerepkörét látta el. Hugues de Payen útjáról háromszáz lovag kíséretében tért vissza Jeruzsálembe, betöltendő nagymesteri posztját a templomos rend élén. Európában a nemes családoktól ígéreteket kapott birtok-adományozásra és anyagi támogatásra, melyekkel jól palástolhatta a rend hirtelen meggazdagodását. A Rex Deus családok végre ismét a birtokukba vehették a kincseiket és szent templomukat - egy évezred után. (...) Amint beteljesítette eredeti célját, a templomos rend önálló életet kezdett élni. A szokásaikat nagymértékben meghatározták a templom alatt talált dokumentumok. (...) A nazarénus tekercsek egy teljesen új Krisztus-és egyházképet festettek a lovagok elé. Olvasták, hogy Jézus nem Isten volt, hanem egy harcos vezéregyéniség; hogy a holt feltámasztásának története nem egyéb, mint félreértés. A Jézust követők szertartásai ősinek tűntek a szemükben. Ők is alkalmazni kezdték az új tagok bevezetési rituáléját, az élve kihantolást, mikor a jelölt alászáll jelképesen a halálba s eközben fehér halotti lepelbe tekerik a testét. Aztán a jelöltek felemelkedtek szimbolikus sírjukból és az így megtisztult egyént testvérévé fogadta a közösség. (...) Mint szabadkőművesek nem csodálkozhatunk, hogy a templomosoknál volt egy-két emberfej, mivel a szabadkőműves élve kihantolási szer-tartáson használunk koponyát és keresztbe tett combcsontot is jel-képként, s mint tudjuk, ez a rituálé templomos eredetű. (A szabad-kőműves páholyok nagyjából 50 ezer emberi koponyát birtokolnak az egész világon.) (...) A következő tizenhét évben kizárólag Clairvaux-i Bernát tizenkilenc monostort építtetett. A templomosok is bőven ki-vették részüket a templomok és rendházak tervezéséből, építéséből. Nyolcvan katedrális épült fel Európában, melyek közül a leghíresebb talán a chartres-i Notre Dame. (...) Épp különböző vaskos köteteken rágtuk át magunkat, s megcsörrent a telefon. Tim Wallace-Murphy hívott fel minket, s elmondta, hogy a férfi, aki a Rex Deusról mesélt neki ismét jelentkezett. (...) Tim megkérdezte, hallott-e már a Rosslyn kápolnáról. Azt felelte, hogy nem. Azután: elképzelhetőnek tartja-e, felépítették Heródes temploma másolatát Európában a középkorban. Azt mondta, hogy ezt nagyon valószínűnek tartja. (...) Tim afelől is érdeklődött, hallott-e valamikor Rex Deus gyűrűkről. Azt felelte, hogy kétféle gyűrűről tud. Az egyiken két oszlop látható, a másikon csak egy, de ezen egy kígyó tekeredik körbe. Az egyedüli oszlop, amelyre egy kígyó tekeredik föl, valószínűleg a Boáz lehet, melyre Rosslynban spirál alakban szőlőinda fut fel. (...) Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egypilléres ékszer Dávid házát szimbolizálja, a kétpilléres (Jákin és Boáz) pedig az egyesült (királyi és papi) Messiás jelképe. (...) Az információk, melyeket Tim francia ismerősétől kaptunk, rend-kívül értékesek voltak számunkra. Azért adtunk hitelt a franciának, mert a szavai tökéletesen illeszkedtek a tények hálójába, melyekről neki nem volt tudomása. Mikor különböző iratok között böngésztünk, ráakadtunk egy 1940. májusában tartott előadás szövegére, melyben egy különös, ám rendkívül érdekes állítással találkoztunk. Az előadás címe: ‘A szabadkőművesség és a katolicizmus’. „Krisztus elárulta a szabadkőművesség titkos üzenetét az embereknek. Jeruzsálemben ezt hirdette. Ám, hogy elmondják a Tanács szavait a népeknek, még nem jött el az ideje... Testvéreim, fogadjuk vissza Krisztust a rendünkbe... A szabadkőművesség volt az igaz kereszténység érték-hordozója az elmúlt kétezer évben.” Súlyosak ezek a szavak, ám úgy hisszük, igazak. Krisztus királyi Messiás volt Dávid véréből. Ismerte a szertartást, mely során a jelölt alámerül szimbolikusan a sírba, élve kihantolják, s a közösség teljes jogú tagjaként születik újjá. Jézus el-érkezettnek látta az időt arra, hogy beavassa tanítványait eme szer-tartásba, és hogy ‘borrá változtassa a vizet’, azaz ‘jóvá a rosszat’ (s a tisztátalanokat megkeresztelve igaz lelkű híveket nyert Istenének). (...) A 70-es jeruzsálemi csata ‘Rex Deus’ túlélőinek egy csoportja végül is Skóciába érkezett, s megalapította a kilwinningi páholyt. (A St. Clairek például csak a XI. században érkeztek skót földre.) Azért, hogy rendjük iratait a kilwinningi apátságban helyezzék el, amelyet 1140-ben építettek. A szabadkőművesek történetével foglalkozó J. S. M. Ward, a könyv írója, azt állítja, hogy itt jelentős probléma merült fel: „Az egyik csoport Skóciába érkezett, s megalapította a páholyt; elhelyezte a rend iratait egy apátságban, mely itt épült. A probléma abban áll, hogy az apátság 1140-ben épült fel, és a legenda nem tesz említést arról, hol voltak ezek az iratok 70-től 1140-ig.” E tény zavarba hozta 1921-ben Wardot, ám a mi számunkra nem okozott fej-törést. Mi pontosan tudjuk, hogy az iratok Heródes templomának a romjai alatt voltak egészen addig, míg 1118 és 1128 között felszínre nem hozták azokat a templomosok, s erős okunk van azt hinni, hogy  Rosslynban voltak a tekercsek 1140 táján. (...) A következő fokozat a ‘Libanon hercege’ nevet kapta. A szertartáson mindenki kardot viselt s a jelöltet a kerek asztal lovagjává ütötték. A rítus lefolytatásához két termet ír elő a szöveg. Egy nagyobb s egy mélyebben fekvő kisebb helyiséget. Ilyen a Rosslyn-kápolna felépítése is. Egy másik érdekes kapcsolat a St. Clairek (Rosslyn urai) és az Arthur mondakör között az, hogy a kerek asztal lovagjait a legenda szerint teljes vértezetben temették el, hogy szükség esetén kikelve a sírjukból védelmezhessék meg (az angol) birodalmat. Állítólag a St. Claireket is páncéljukban temették el a Rosslyn kápolna alá, hogy mindig készen álljanak a visszatérésre.”  Ennyit a két angol szabadkőműves író könyvéből.
Adva van hát két, nagyjából ‘ekvivalens’ telephelyünk a titkos iratok - vagy a Szent Grál? - elrejtésére. Az egyik a templomosok ‘francia ágának’ (Jacques de Molay - majd jóval később a Grand Orient?) lelő-helye: Rennes-le-Chateau; a másik: ‘skót ág’ (Henry St. Clair - majd jóval később Rózsakeresztesek, ispotályosok, Skót Rítus, sőt, Angol Nagypáholy?), amelynek ‘származási lelőhelye’ a: Rosslyn-kápolna...
Rosslyn, melynek kápolnáját Cromwell diktátor (ő is szabadkőműves) sem bántotta, mikor felégette a környék minden katolikus templomát.
De milyen titkot rejthetnek a misztikus francia és angol helyiségek?!
Megtudjuk a következőkben!
A ‘Rosslyn’-név még modern fátumként, sőt ómenként is előbukkan majd; - váratlan sorsfordulatként, meghökkentő összefüggésben...
Ám előbb még ‘lírai betétek’ következnek a ‘Testamen’-ből.