Czike László

                          UPC Direct, s az interaktív televízió

Amikor 1998-ban megpályáztam a Magyar Televízió Rt. elnöki tisztét, - áprilisban meghallgatott az akkori kuratórium elnöksége is. Tekintve, hogy pályázatom kvázi-futurológiai fejezetet is tartalmazott, ezt is megvitattuk. Utólag szükséges megállapítanom, hogy viszonylag dús fantáziám ellenére meglehetősen szűk sávban és rövidlátóan ítéltem meg a várható jövőt.
A dolog médiaszakmai és politikai-hatalmi vonatkozásait illetően ugyan semmiben nem tévedtem, viszont a fejlődés ütemét nagyon alábecsültem.
Beszélgettünk arról is, hogy a műhold-adások elterjedése, valamint az új kereskedelmi televíziók bőséges műsorkínálata mennyiben is változtatta meg a magyar közszolgálati televízió súlyát, helyét a tömegtájékoztatásban.
Kovács András elnök kinyilatkoztatta, hogy a közszolgálati televíziózás jelentősége egyre csökken, monopolhelyzete minden tekintetben megszűnt.
Konzervatív - ne csodálkozzunk, paternalista korszakban nőttem fel! - gon-dolkodásom berzenkedett az ellen, hogy tízmillió, a liberális multikultúrával szemben teljesen védtelen magyar ember kialakult szellemiségét, személyi-ségét csak úgy elárassza, elragadja, feloldja ez a mikrohullámú özönvíz, s ne maradjon egyetlen, utolsó magyar kultúrbástya sem, melyhez igazodha-tunk. Görcsösen ragaszkodtam hát a közszolgálati televízió „fennmaradá-sához”. Naív voltam, a leköszönő elnök pedig bizony látnok volt, a javából!

Az egyszerű ember nem nagyon érti, miért szükséges a Magyar Televízió Rt.-t, mint gazdálkodó szervezetet - mi a fenéért lett részvénytársaság? - azóta is permanens fuldoklásra kényszeríteni, amióta a polgári kormány erőteljes rántással jobbfelé húzta a szekér képzeletbeli kormányrúdját?!
A Horn-kormány idejében még tudtunk erre a legkülönbözőbb, képtelen és perverz koncepciókat, teóriákat gyártani, de a mai politikai, kulturális és gazdasági helyzetben a régi metódus tovább-erőltetésének nemcsakhogy nincsen értelme, de kifejezett kormányzati öngól. Kicsinyhitű és deffenzív
az a politika, amely úgy gondolja, hogy a magyar közszolgálati televízió poli-tikai hűségét, vagy legalábbis semlegességét csak a pénzügyi ‘függésben tartás’ továbbfolytatása révén lehet biztosítani. Aki értő szemmel, és a kép-sorok között látva és olvasva nézi a műsorokat, az egész műsorfolyamot, az tudja, hogy a közszolgálati televízió politikai lojalitása fikció, nem létezik, ugyanakkor az anyagi csőd már olyan mértékben konzerválta a zavaros viszonyokat, a kontraszelekciót, hogy lassan minden érték kárbavész.
Maradék televíziós barátaimtól is hallom, sőt, a mai Magyar Hírlapban is olvasom, hogy a halmozott veszteség, a deficit lassan ismétcsak eléri a 20 milliárd forintot, annak ellenére, hogy a - ki tudja, mi célból, de a privatizáció nélkül is még mindig létező - ÁPV Rt. már közel 15 milliárd forinttal dotálta.
S mindezeknek ‘jogfolytonosan’, 1998. óta megszakítás nélkül az a tenden-cia az oka, hogy miközben a produkciós költségek egyáltalán nem csökken-nek, - a bevételek, de főleg a reklámbevételek már szinte nullára olvadtak...
Magyarán szólva: nyakló nélkül költik a más pénzét, logókra, imidzsekre, új műsorszerkezetre, Forma 1-re, akármire, - fizessen az állam, az ÁPV Rt...
Az MTV Rt. 1996. október 1-jei nyitómérlegében szereplő 18 milliárd forint saját tőkéből mára 1 milliárd forint maradt, - 17 milliárdot eltapsoltak...
Noha Peták István elnök után nem sokkal engem, a vezető közgazdászt is kitessékeltek a Szabadság térről; az 1997. évi, majd az 1998. évi mérleget is málenkij robot keretében még szakértőként felülvizsgálhattam, az elmúlt évit már nem. Az 1999. évi részletes szakértői jelentésemben kifejtettem a megrendelő Bakó Lajos kuratóriumi elnöknek, hogy komplett szanálás és legitim állami beavatkozás hiányában az MTV Rt. - minden ÁPV Rt.-s trükk ellenére - látványosan össze fog dűlni, mert a koncepciójuk abszolút téves.
Az akkor leírt huszonhat oldalnyi megállapításaim tételesen beigazolódtak.
Látatlanban megjósolom, hogy az elszámoltatás, a szanálás, a felelősök megnevezése most éppúgy el fog maradni, amint 1998-ban is elmaradt.
Mindazonáltal kíváncsian várom, mit tesz majd a vagyontalanná olvadt rész-vénytársasággal a mai Országgyűlés, s a mai kormány, hiszen most már nem nagyon lehet elkerülni a felszámolást. Tekintve, hogy a kormány a ha-tályos jogszabályok megsértése nélkül nemigen juttathat pénzeszközöket a Magyar Televízió Rt.-nek - lehet, hogy mostmár nem is akar?! -, vélhetőleg némi bagger-dübörgést követően bevetik majd sóval a Szabadság teret...
És most jutottunk el a lényeghez!
Mert már 1997-ben is sokan rebesgették: Petákot és menedzsmentjét azért kellett eltávolítani, hogy szabadon működhessen az amerikai modell, misze-rint többszáz kereskedelmi csatornát nézhetsz, ám közszolgálati nincs...

Kapcsolgatom az UPC Direct digitális műholdvevőjének távirányítóját, és egyszer csak a 144-es számnál ezt olvasom: CSat Interactif. Kép nincs. Nyilván ez is - francia - valami előkészületben lévő, új digitális csatorna.
Mert a fejlődés nem állhat meg!
Olvasom, hogy novembertől az összes földi sugárzású adókat is felteszik az ASTRA-műholdra; sőt, a csomagban kaptam egy olyan kábelt is, amely-lyel majd összeköthetjük a számítógépünket a digitális műholdvevővel, és külön szerződés keretében a műholdon át, telefonvonal igénybevétele nél-kül is internetezhetünk. Hát valóban, - minek ide még közszolgálat is?!

Ray Bradbury „Fahrenheit 451” című híres kisregényében a főszereplő, bizonyos Montag (magyarul hétfő) úr, aki foglalkozására nézve tűzgyújtó
(a gyengébbek kedvéért: klasszikus könyveket égetnek!), amikor fáradtan hazatér a munkából otthonába; feleségét meredten az új tévéfal előtt ülve találja, amint éppen egy egyidejű, interaktív tévéshow-ban vesz részt, mint szereplő. A ‘cselekmény’ aszerint alakul, ahogyan felesége beleszól.
Az egyszerű ember csak úgy elképzeli, hogy még néhány év, és az egész lakást - mindenki lakását! - tényszerűen behálózzák a különféle csatlakozó kábelek, amelyek lehetővé teszik, hogy akár zuhanyozás közben is interak-tív, televíziós körkunzultációt (ez lenne az interaktív videofon!) bonyolíthas-sunk le, vagy éppen interaktív pszichodrámában vegyünk részt, miközben a szemközti falon képújságként jelenik meg munkahelyünk reggeli postája, s az interaktív lapszemle! Jules Verne sajnálhatja, hogy nem ma él...
A lényeg egyszerűen az, hogy személyes mozgásterünk beszűkül, a teljes magánéletünk automatikusan az elektromágneses hullámok (erőtér) ellen-őrzése alá kerül, s önmagától valósul meg Orwell 1984. című látomása.
Nem az a kérdés, hogy jó-e ez, vagy rossz, hiszen már létező valóság.
Mindez persze abszolút demokratikus, mivel közismert, hogy rádiótelefon-beszélgetéseinket símán lehallgatják, e-mail-jeinket lazán felbontják és el-olvassák, - a titok, mint olyan tehát már csak a büntetőkódex fikciója.
Ami pedig egy globálisan demokratikus világrendben, annak folytatólagos/ jogfolytonos technikai továbbfejlődéseként zajlik le, az szintén, megkérdője-lezhetetlenül demokratikus. (Lásd még: Pat Robertson és David C. Korten, a tárgyhoz kapcsolódó, világhírű műveit.)

Ámde történnek mindezeknél sokkalta hátborzongatóbb fejlemények is.
Tekintve, hogy 10-12 év óta fokozatosan megszűnt a katonai világhatalom duális jellege (az egyedüli, globálisan ütőképes erő: a NATO), - alapvetően felborult nem csupán a status quo, de az elrettentés stratégiai iránya is.
Nem tartozom azok közé, akik elhiszik, hogy a NATO-val szemben akár Oroszország, akár Kína potenciálisan és/vagy távlatilag komoly ellenfél-ként léphet fel, ezért azt gondolom, hogy a glóbusz felszínén felhasználható tömegpusztító fegyverek gyártásának/fejlesztésének örökre befellegzett. Más kérdés, hogy az UFÓk elleni védekezés szükségessé teheti bizonyos fegyverek, fegyverrendszerek kifejlesztését, de azok sem hagyományosak. Azt gondolom, hogy az új világrend merőben más stratégiai fejlesztési irá-nyokat jelöl ki és nyit meg, olyanokat, amelyekről eddig nem is álmodtunk. Véleményem szerint a közeli és a távolabbi jövő legvalószínűbb, legfonto-sabb fejlesztési irányai a következők: felderítés és befolyásolás, tömeg-kommunikáció és manipuláció pszichikai fegyverekkel, tudatellenőr-zés, hipnózis és telepátia útján, kishatóerejű, ‘gyenge sugárzások’ modulációja révén, lelki és érzelmi pressziók alkalmazásával. Hang-súlyoznám, hogy minden eddiginél fontosabbá válik a rend különféle külső és belső ellenségeinek (ügynökök, terroristák, anarchisták, renitensek, pszichorobotok, űrlények, sugárlények, stb.) hatékony felderítése, ennek érdekében jelentős szerephez jut a génmanipuláció és az emberi klónok előállítása is, ami ma már szinte karnyújtásnyi közelségben a küszöbön áll.
Magától értetődik - mivel minden fejlesztés eredetileg hadicélú, s csak jóval később ‘polgáriasul’ -, hogy ezeket a kísérleteket tökéletesen titokban vég-zik, viszont a dolgok természetéből fakad, hogy részeredmények, tervezett vagy nem várt hatások észlelhetők, észrevehetők, vagy kiszivárognak. Tekintve, hogy a tudatbefolyásoló kísérletek, különösen tömegméretekben (tömeghipnózis, tömegpszichózis, stb.) nem folytathatók le lombikban, - joggal feltételezhetjük, hogy a professzionális és az amatőr médiumok (tet-szik, nem tetszik - akarták, nem akarták) közöttünk járnak-kelnek...
Nagyjából arról van szó, hogy ameddig még nem történik meg a légkör, az éter pszichológiai újrafelosztás, amíg nem történik meg a felhasználható frekvencia-tartományok végleges kijelölése és kiosztása, addig a külön-böző legitim és nem legitim, hivatalos és kísérleti, hagyományos és modern sugárzások időnként találkoznak, ütköznek, kioltják egymást vagy interferál-nak. Ennek egyenes következményeként megszaporodnak az olyan, spon-tán abnormális pszichikai jelenségek - pl.: hisztéria, sokk, pánik, paranoia, tudathasadás, lidércnyomás, mánia, látomás, hallucináció, depresszió, tudatzavar, rémálom, kollapszus, perverzitás, agresszió, aberráció, stb -, amelyek eddig is léteztek, csak statisztikailag elenyésző számban.
Nem kizárt, hogy pl. a vakgyűlölet, vagy a rasszizmus, mint teljesen irracio-nális érzelmek - szintén spontán, vagy tervszerűen előidézett érzészavarok.

Nagyon kell hát vigyáznunk! Minden felesleges túlzás, vagy pláne üldözési mánia nélkül, de figyeljünk minden gyanús jelre, aminek nincs magyarázata.
Megemlítek egy példát, amiből megérthetjük, miről is van szó.
Sándor György humoralista egyik önálló estjének csattanó poénja szerint: „Én itt gondolok valamit, - és ott, Amerikában valósul meg!” Ez persze egy vicc csak, de a dolog lényege: a ‘technológia’ véresen komoly...
Nagyon figyeljünk arra - ez tudatosan csak nagyon nehezen működik, vagy sehogyan sem valósítható meg! -, amikor erős felindulással, nagy akarat-összpontosítással valamilyen kulcsszót, vagy összetett kifejezést köz-lünk, mondunk ki, látszólag teljesen véletlenül a partnerünknek! A hangsúly a spontán, az összetett, s az akarat-összpontosítás szavakon van.
Néhány másodperc eltelik, s a bekapcsolt televízió utánunk mondja a szót, a kifejezést - ami gyakran latin -, vagy az idegen nevet.
Az emberiség történelme a Halakból a Vízöntő korszakába lépett.
Ez a kor, a New Age, az Új Világrend - az Interaktív Véletlenek kora.
Baljós időszak kezdődik, s az Aranykor csak ezután, később jön el.

Vác, 2000. szeptember 21.   

                                                                      Czike László