3.
Az MTV Rt. törvényi, üzleti-piaci (konkurrencia) és pénzügyi-vagyoni
helyzete, adottságai, működésének feltételei, - az alapítási tranzakció, a
tulajdonosi-felügyeleti konstrukció, a jogi és gazdálkodási kondíciók
nagyvonalú értékelése és kritikája.

A Magyar Televízió Rt. anyagi és morális helyzete ma és távlatilag egyaránt rend-kívül bizonytalan, legalábbis az alábbi tényezők következtében, illetve tükrében:        
 A törvényi háttér, illetőleg az alapítás (átalakítás) jogi feltétel-rendszere a legkevésbé sem teremtett stabil működési feltételeket a működését frissen megkezdő közszolgálati részvénytársaság számára. Már önmagában ez a dőlt-betűs terminus technicus is nyilvánvalóan fából vaskarika. (Amit "ön-vallomása szerint" Szilárd Tibor, akkori gazdasági főigazgató talált ki, - de korántsem a "megvalósult" tartalommal.) A közszolgálatiság formai-működési keretéül - így utólag - sokkal inkább a közhasznú társaság felelt volna meg. Komoly morális és pénzügyi ellentmondások, feszültségek keletkeznek a Média Törvény különböző (reklám-és szponzoráció-)korlátozó előírásaiból is, amelyekből nagyjából az következik, hogy a Magyar Televízió Rt. egy olyan speciális kereskedelmi televízió, amelyet a Törvény(ek) részben a kötelező közszolgálatisággal, üzleti-pénzügyi vonatkozásban pedig a legkülönbözőbb korlátozásokkal sújtanak, - miáltal a konkurrencia piaci helyzete relatíve jobb. Ráadásul az alapítók (az átalakítók) "elfelejtettek gondoskodni" az MTV Rt. működésének legelemibb jogi-pénzügyi feltételeiről, és "megfeledkeztek" az előzetesen kötelező reorganizáció, illetve szervezet-karcsúsítás elvégzéséről is. Nem készült előzetes üzletpolitikai és átalakítási koncepció, és/vagy komplett átalakulási terv, - de üzleti terv, cash-flow, illetőleg üzletértékelés sem.
 A leltári vagyonértékelés is elnagyolt volt, amiből számos súlyos - ma is megoldatlan - probléma keletkezett. A működés eleve készpénzhiánnyal, - milliárdos összegű konszolidálatlan adósságokkal, és mindössze 4 százaléknyi készpénzzel indult. Az már csak hab a tortán, hogy az 1997. évi Költségvetési Törvény önkényesen megkurtította az MTV Rt. finanszírozásának támogatását, - sőt, még további restrikciós intézkedéseket is kilátásba helyezett. Ami 1998-ban (azóta) be is következett.
 Az MTV Rt. piaci helyzete - szintén a Média Törvény, illetőleg az elnagyolt átalakítási tranzakció következményeként - távlatilag szinte kilátástalan.          A Média Törvénnyel megteremtett duális (közszolgálati/kereskedelmi)  televíziózás, a kereskedelmi televíziós részvénytársaságok létrehozása olyan komoly piaci konkurrenciát jelent a Magyar Televízió Rt. számára, amely a részben örökölt hátrányos belső-, valamint a "szerzett" hátrányos külső adottságok folytán távlatilag szinte leküzdhetetlennek látszik. A probléma lényege az, hogy a Magyar Televízió Rt. az átalakítása előtt elmaradt szanálást, reorganizációt mostmár a saját erejéből, utólag kénytelen megoldani - ami rendkívül súlyos anyagi terhekkel és energia-befektetéssel is jár -, miközben a folyamatosan csökkenő költségvetési támogatás kieső összegét, valamint a sugárzási díjak, illetve az egyéb költségek növekedését a reklámbevétel növelésével nem kompenzálhatja, mert azt egyrészt a rohamosan élesedő piaci konkurrencia, másrészt a Média Törvény tiltásai nem teszik lehetővé. A "nagy ijedtség", valamint az ezúttal ORTT-büntetés nélkül megúszott 1997. évi túl-reklámozás "vissza-hatására" az MTV Rt. reklámbevételei tervezett összegét 1998-ra közel 30 százalékkal csökkentette, - így az üzleti terv "koncepciója" kártyanyelven szólva: betli... Az MTV Rt-nél a mai napig nem készült átfogó üzletpolitikai koncepció, piac-és konkurrencia-elemzés, - de valódi, komoly éves üzleti terv sem, nemhogy távlati. Az MTV Rt. üzleti terve ma, 1998-ban is egy minden szakértelmet nélkülöző, kellő alátámasztás nélkül a levegőben lógó zavaros dokumentum-, illetve sarokszám-halmaz, lényegében hasraütéssel "megtervezett" főösszegek jól-rosszul lebontott, lazán összefüggő gyűjteménye. Konzisztens információs rendszer, továbbá a valóban decentralizált ön-elszámolás megteremtése nélkül ilyen is marad, mert addig nem építhető fel induktív-analitikus üzleti terv. Ma az a sanyarú helyzet, hogy miközben az új kereskedelmi televíziós társaságok - mint reklám-konkurrencia - folyamatosan erősödnek, aközben az MTV Rt. minden tekintetben látványosan egyre gyengül.
 A tulajdonosi-felügyeleti konstrukció bírálata, értékelése és kritikája igazából nem az én pályázói tisztem, ám a kérdés mégsem kerülhető meg, hiszen az MTV Rt. elnökének tevékenységét, munkáját és egzisztenciáját kizárólag a tulajdonos értékeli és határozza meg, tehát a függés jogilag egyirányú és kizárólagos. Dolgozhat tehát az elnök akármilyen jól, hasznosan, - ha az eredményeket az Elnökség "másképpen értékeli": a TV-elnök nem tehet semmit, leváltják. Másoldalról: ha a tulajdonos nem biztosítja, vagy nem képes biztosítani a jó TV-elnöki munkavégzés külső, objektív (pénzügyi-, jogi-, szabályozási-, stb.) feltételeit, akkor az elnök bármit megpróbálhat, bár-mennyire igyekezhet, - erőfeszítései nem értékesül(het)nek a szükséges hatás-fokkal, ismétcsak leváltják. Hatásköre ugyanis csak látszólag korlátlan (elnöki + igazgatósági jogkörök együtt), - valójában nem több előre kódolt, viszonylag rövid "átfutási idejű" generális bűnbaknál. A pályázati kiírás részeként a Köz-alapítvány tevékenységéről megkapott folytatólagos beszámoló is szemléletesen mutatja be a szóbanforgó problémakört. A saját munkaköri tapasztalataim alapján is az a meglátásom, hogy az MTV Rt. felett a Média Törvénnyel létre-hozott tulajdonosi-felügyeleti konstrukció rendkívül mesterkélt viszony-rendszer, több ok miatt is, amelyek az alábbiak:
    (1) Az MTV Közalapítvány valójában semmilyen természetes tulajdonnal,
          valós vagyoni betéttel, eszközökkel és forrásokkal, de mégcsak igazi
          tulajdonosi jogosítványokkal sem rendelkezik, - e tárgykörben minden
          puszta törvényi és számviteli konvenció, kitaláció, illetve fikció.
    (2) A Közalapítvány Kuratóriuma - mint az MTV Rt. tulajdonosi-felügyeleti
          szerve - 29 kurátorból áll, akik ugyan a legkülönfélébb társadalmi
          szervezetek képviselői, ám nagyrészük, vagy valamennyiük nyilvánvaló,
          bár többnyire ismeretlen politikai (esetenként konkrét párt-)érdekek
          hordozója. Ennek létjogosultságát jómagam most nem vitatom, - csupán
          tényként megállapítom, hogy az MTV Rt. felügyeleti szerve
          működésének, viselkedésének valódi identitása, meghatározója sokkal
          inkább a plurális politikai érdek, mintsem a természetes tulajdonos valós
          anyagi érdeke.
    (3) Az előzőekből - fiktivitás, konvenció, plurális politikum - egyértelműen
          leszűrhető, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha jól körülhatárolhatóan
          kialakul(t) a Közalapítvány, illetve a Kuratórium (sőt, az Elnökség!)
          külön érdeke (önérdeke) is, legfőképpen saját tevékenységének
          önvédelme céljából. Ez már nem biztos, hogy hasznos az MTV Rt.
          szempontjából, - viszont tény.
    (4) Az elmondottak következtében a Közalapítvány és a Kuratórium, az
          MTV Rt. tulajdonosi-felügyeleti szerve egészében kicsit légüres térben
          mozog, hiszen állandóan "két tűz", az Országgyűlés és az MTV Rt.
          menedzsmentje között "őrlődik". A meghatározó törvényeket (Média
          Törvény, Költségvetési Törvény) az Országgyűlés hozza, - az MTV Rt.
          operatív működését, tényleges vagyongazdálkodását pedig az
          igazgatósági hatáskört is gyakorló MTV-Elnök egyszemélyi felelősséggel
          irányítja. Komoly - politikai, tulajdonlási és szakirányítási-ellenőrzési -
          veszélyt jelent a Kuratórium hatásköre és felelőssége szempontjából, ha
          az MTV Rt. elnöke "önállósítja magát", és elkezd külön utakat járva -
          politizálni. Az igény nyilván a pártoktól ered, - így ezt igen nehéz
          megakadályozni. Ugyanakkor miközben az Országgyűlés, annak
          bizottságai, az ORTT, a Közalapítvány, a Kuratórium, az Elnökség
          felelőssége mindig kollektív és jobbára megfoghatatlan, - addig a TV-
          elnök felelőssége egyszemélyes-személyi, tehát végülis bármilyen
          konfliktus vagy vita esetén "eleve elrendelten" ő marad alul. Ezért
          "természetes védelmet" keresve szívesen "barátkozik" pártelnökökkel,
          tisztségviselőkkel - a készség tehát kölcsönös -, hiszen az MTV Rt. valódi
          gazdái (sajnos!) a politikai pártok.
    (5) A "két tűz közöttiséget" plasztikusan szemlélteti, hogy a Kuratóriumnak
          tulajdonképpen folyamatosan két ellentétes, összeegyeztethetetlen anyagi
          érdeket kell képviselnie, illetve koordinálnia. Az Országgyűlés és a
          törvények fokozatosan csökkentik az MTV Rt. büdzséjét, pénzügyi
          mozgásterét, - miközben az MTV Rt. menedzsmentje folyamatosan a
          Kuratórium segítségét, közbenjárását kérte az Országgyűléshez a kezdő
          pénzügyi feltételek "visszamenőleges megteremtésére", valamint a
          további restrikciók megakadályozására. Emellett az MTV Rt.
          menedzsmentje a Kuratóriummal folytatott nyúlós üzleti terv-alkuban is
          igyekezett anyagi lehetőségeit tágítani.
          A Kuratórium mint tulajdonos hasztalan igyekezett az MTV Rt. érdekeit
          képviselni felfelé, - ugyanakkor mint felügyeleti szerv folyamatos költség-
          vetési szigort közvetített és érvényesített az MTV Rt. irányában, lefelé.
A fentieket egyértelműen bizonyítják a megfelelő dokumentumok. Mindezekről persze talán nem is írtam volna, ha a pályázatban nem kapom kézhez ezeket.

4.
 A magyar nemzeti közszolgálatiság meghatározása, értelmezése az MTV Rt.
kívánatos működése vonatkozásában, - a képernyő, mint "komplex téridő-
látvány" kialakításának (átalakításának) programadó elvi vezérfonala.

Számomra ez a fejezet a tanulmányom legnehezebb, egyszer'smind legszebb része.
Közgazdasági egyetemet végeztem, szakmai gyakorlatom évtizedeire és valahol egész alaptermészetemre is jellemző a gazdaságossági-értékelemző, takarékos életszemlélet: mégsem lettem/vagyok pénzügyi szakbarbár.
Újságíró és író barátaim szerint kivételes judíciummal, és kifinomult esztétikai érzékkel is rendelkezem. Ifjú korom óta magam is folyamatosan írok, korábban zömmel verseket, novellákat, esszéket írtam, - néhány év óta azonban jobbára globális közgazdasági elemzéseket, politológiai cíkkeket, valamint pamfleteket, tárcákat publikálok. Talán - remélem - e tanulmányom is kicsit szépirodalmi stílusú. Úgy gondolom, hogy az ember élete során autodidakta módon sok-mindenné kiképezheti magát, anélkül is, hogy résztvenne a megfelelő intézményes szakképzésben.
Sosem írtam forgatókönyvet, sosem voltam televíziós szerkesztő, sem producer, vagy gyártásvezető, de még csak operatőr sem, - egyetlen filmet vagy műsort sem készítettem, rendeztem, vagy gyártottam. Viszont évtizedek óta szenvedélyesen szeretem a televíziót.
Ez a lelkesedésem a korábbiakban tisztán atavisztikus-emócionális gyökerekből táplálkozott, - a későbbiekben viszont filozófikus mélységűvé erősödött, illetve fejlődött. Íme nézeteim fejlődésének eredménye:
A televízió csodálatos találmány és eszköz, amikoris komplexen megmutatja nekünk a messzi tájak természeti szépségeit, a távoli országok ismeretlen lakóinak rejtélyesen különleges életét, életmódját, - mindazon gyönyörűségeket, izgalmakat, amelyeket a saját szemünkkel közvetlenül élőben talán sohasem pillanthatunk meg. A televízió tehát egyrészt a néző távolba látó szeme.
De rettenetes mélylélektani fegyver lesz a televízió akkor, amikoris a korlátlan hatalomra törő politikusok a diktatúra tömegbefolyásoló eszközévé silányítják-aljasítják, vagy amikor értékek helyett kultúrális szemetet közvetít a nézőkhöz. Mert az ízléstelen, ízlésromboló, rossz, hazug, hamis értékrendet közvetítő műsorok (látvány és mondanivaló) a néző lelkét rontják meg, józan ítélő-képességét roncsolják szét, miáltal végérvényesen a hatalom kiszolgáltatottjává teszik.
Az emberi civilizáció technikai fejlődése mára oda vezetett, hogy a televízió gyakorlatilag mindenható: akié a televízió, az az adott világ ura. A világban ugyanis eluralkodott a fikció: nem az történik, ami történik, - hanem az, amit a televízió közvetít. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a valóságos történéseket mindig csak a térben és időben éppen jelenlévők látják/hallják, - a televíziót viszont mindig mindenki nézi és hallgatja, tehát a néző védtelen a valóság minden hátsó szándékú manipulációjával szemben.
A televízió informál az aktuális hírekről, megparancsolja nekünk, hogy mit vásároljunk (reklám!), meghatározza étkezési és egyéb szokásainkat, erkölcsi-és világnézetünket, tudományos felfogásunkat, valamint esztétikai ízlésünket, kultúrális igényeinket is. A világról, az életről, a társadalomról, a munkáról, a családról és önmagunkról alkotott elképzeléseink összességét - ha akarjuk, ha nem - a televízió alakítja ki, de legalábbis döntő mértékben befolyásolja.
Mindezektől csak úgy mentesülhetünk, ha egyáltalán nincs televíziónk, vagy ha kikapcsoljuk a készüléket. Gyermekeink akkor is tovább nézik - a másikat.
A műholdas televíziózással bekövetkezett egy újabb forradalom: otthonunkban egyszerre élünk együtt családunk mellett az egész nagyvilággal. Az újabb "robbanást" az fogja jelenteni, amikoris általánossá - és minden valószínűség szerint kötelezővé (lásd: Ray Bradbury - Fahrenheit 451) is! - válik az inter-aktív televízió családi használata, miáltal eredeti értelemben vett magánéletünk valószínűleg "megszűnik", és az egész emberiség egy bábeli-interaktív tele-kommunikációs zűrzavarban (nyelvzavarban) olvad össze egyetlen szociális organizmussá. Ez nem utópia, hanem a közeljövő szörnyű valósága. Ugyanis minden hatalom az "Általános Gyártó" kezében van. Gondoljuk csak meg: ki akar(hat)ná normális ésszel nylon-tasakból enni a szalámit, vagy pléh-dobozból inni a sört?! Senki! Viszont az "Általános Gyártó" számára ez így olcsó és praktikus, - neki csak így éri meg. Magányos tiltakozásunk el sem jut hozzá.
Noshát mindez - és mindez lesz/lehet - számunkra a televízió! És nemcsak akkor, és azért, ha és mert nem vigyázunk. Egyrészt nem vigyáztunk eddig sem. Másrészt maga, a technikai fejlődés vezet oda, hogy a társadalom tömegkommunikációja elektronizáltan koncentrálódik. Ilyenformán a televíziós "műsorsugárzás" hasonló az atomsugárzáshoz: lehet hasznos, lehet káros - lehet gyógyító, de pusztító is.
Mindez attól függően alakul jól vagy rosszul, hogy ezt a csodálatos találmányt mennyire állítja önös céljai szolgálatába a szintén koncentrálódó (világ)politikai hatalom. Mert amennyiben teljes egészében, akkor megvalósul Orwell 1984-e.

A fentiek előrebocsátása után szeretném meghatározni, hogy az én személyes "olvasatomban" mit is jelent a magyar televízió közszolgálatisága. Mindenekelőtt definiálom, hogy szerintem mit nem jelent.
Nem jelentheti tehát a közszolgálatiság a mindenkori politikai pártok, a politikai hatalom, a politikus személyiségek, a nemzetgazdaság működését meghatározó természetes és/vagy jogi személyek, az állam és/vagy különböző intézményeinek, szervezeteinek és hivatalainak, vagy akármilyen társadalmi köztudatnak, illetve vallásnak a szolgálatát. Márpedig ma sajnos éppen mindezt egyszerre jelenti!
A közszolgálat napi-aktuális hatalom-kiszolgáló, valamint "kultúrális vegyes-felvágott" értelmezése egyszerűen - szándékos vagy tudatlan - tévhit. Elhajlás a könnyebb irányba. Még nagyobb tévedés, ha egy elnök azt hiszi, sőt, hivatalosan-nyiltan deklarálja is, hogy az a jó közszolgálati televízió, amelynek  adott napi adásában mindenki megtalálja az ízlésének éppen megfelelő műsort. Ez a meghatározás lehet egy kereskedelmi televíziós társaság ars poeticája, de a közszolgálati televízióé semmiképpen sem.
A közszolgálati televíziónak vállalnia kell a közerkölcs és a közízlés aktív formálását. Ennek megfelelően a közszolgálati televízió által teljesítendő legfőbb szolgáltatások az alábbiak:        
 Pártatlan és objektív, tényszerű és tárgyilagos tömegtájékoztatás a legfontosabb aktuális politikai, társadalmi, tudományos, művészeti, kultúrális és vallási eseményekről, valamint azok lényeges ok-okozati összefüggéseiről, lehetséges magyarázatairól és következményeiről a teljesség és az egyensúlyra törekvés igényével, - ám természetesen minden érdektől, jó-, vagy rossz szándékú torzítástól vagy manipulációtól mentesen.
 Az egyetemes és a nemzeti értékek folyamatos közvetítése a nézők felé, egy stabil erkölcsi és kultúrális értékrend megteremtése és fenntartása céljából.
 A nemzeti öntudat kívánatos erősítése, - a valós történelmi múlt, a nemzet- gazdaság, a tudomány és a művészet értékeinek, eredményeinek ismertetése és népszerűsítése a fejlődés, a társadalmi haladás előmozdítása érdekében.
 A társadalom érdeke, a közérdek valamennyi állampolgár jogos és valós egyéni érdekeinek összessége, - ebből következik, hogy a televíziónak sajátos eszközeivel kell elősegítenie minden magyar állampolgár egyéni boldogulását.
 A fenti célok megvalósítása érdekében a közszolgálati televíziónak olyan nevelő, oktató, ismeretterjesztő és szórakoztató műsorokat kell sugároznia, amelyek megtekintése a nézőt a legjobb értelemben vett közerkölcs és közízlés erősítése és megvalósítása irányában pozitíven inspirálja.
 Összességében a közszolgálati televíziónak olyan egyetemes, nemzeti, társadalmi és egyéni, erkölcsi és gazdasági értékeket, életformákat kell népszerűsítenie, amelyek térhódítása minden állampolgár, valamint az egész magyar nemzet anyagi és szellemi gyarapodását, felemelkedését, élet-körülményeinek mennyiségi és minőségi javulását, fejlődését eredményezi.

A fentiek értelmében véleményem szerint gyökeresen át kell alakítani "a kép-ernyőt", a Magyar Televízió mindkét közszolgálati csatornájának "látványát". Úgy gondolom, hogy évek óta erre egyetlen elnöknek sem volt komplex koncepciója, - vagy ha volt, hát egyiknek sem volt bátorsága meg is valósítani azt.
Vagy valakik nem engedték meg nekik (?), - nem tudom. Nemcsupán a pártoktól, vagy az állami intézmények operatív befolyásától kell mentesíteni, függetleníteni a Televízió (vagy az elnök!) működését, hanem mindenfajta személyes vagy szervezett hatalom minden lehetséges beavatkozásától. A Televízió ne az éppen regnáló hatalom televíziója (kép-és szócsöve) legyen, hanem maga az autonóm informális hatalom, a mindenkori objektív igazság szószólója.
A közszolgálati műsorfolyam látványából folyamatosan sugároznia kell a magyar nemzeti elkötelezettségnek, - a legfontosabb cél tehát a legtisztább értelemben vett magyar nemzeti szellemiség, a magyar hagyományok tudatos ápolása, élőn tartása.
Egyszerűen csak a feje tetejéről a talpára kellene állítani a mai magyar televíziós "közszolgálati valóságot", ennek megfelelően "visszájára kell fordítani" az eredeti céljuktól eltévelyedett torz reál-folyamatokat, - a problémák máris megoldódnak.
Nézzük hát:       
 A rendszerváltás óta javarészben - nagyrészt "fű alatt" - lezajlott az elektronikus média-piac (benne az MTV költségvetési piacának) privatizációja is. Látszatra amúgy megkezdődött az MTV megrendelő televízióvá alakulásának spontán folyamata, - ami 1996-tól részben tudatos elemekkel párosulva felerősödött. Csakhogy a privatizáció Magyarországon többségében vagyonfelélést jelent.  Az évek során az MTV-ből - produceri irodákból önálló kft.-kké - kívülre szerveződött műsorkészítők "mint farok, kezdték el csóválni a kutyát". Nem az MTV határozta meg, hogy milyen műsort, és mennyiért akarna megrendelni, hanem "a kívülre szakadt volt tévésztárok" már kész szerződéseket hoztak, amelyekben gyakorlatilag megszabták: mit és mennyiért akarnak sugároztatni. Ennek a műsorkészítési-költségvetési privatizációnak természetesen az lett az egyenes következménye, hogy a korábbi limit-kalkulációk egyre több fiktív tétellel "felhígulva" egyre lazábbakká váltak, hiszen már nem szolgáltak más célt, csupán "a kialkudott" vállalkozói szabadár úgy'mond alátámasztását. Magától értetődő, hogy ez a fajta "rabló privatizáció" minden vonatkozásban kizárólag károkat okozott, ugyanis a minden évben szinte teljesen szabadon elfolyt hatalmas pénzösszegek semmilyen befektetést, vagy más hasznos tőke-akkumulációt nem eredményeztek: tőkeerős, fejlődőképes külső produceri kft.-k nem jöttek létre, - a könnyen szerzett pénzeket maradéktalanul felélték.  Ezek az egyik napról a másikra élő kis látszat-vállalkozások prédára éhesen kóborolnak az MTV Rt. körül, jellemzően még egy haveroktól szerzett hamis-nyeszlett bankgaranciát sem képesek felmutatni. Az MTV Rt.-nek viszont "minden hasznos forintot" kimutathatóan duplán kell kifizetnie, - hiszen'hát mindenki ugyanarról a (média-)piacról él.
 A fentiekben leírt "fordított helyzeten" - amíg még végképp nem késő - csak úgy lehet változtatni, ha az MTV Rt. egyik napról a másikra "befagyasztja piacát", és kizárólag megfelelő tőkeerejű, komoly külső műsorkészítő cégeknek ad megbízást, - és többet senkinek nem nyújt hitelt, téritésmentes technikai-infrastruktúrális szolgáltatásokat, ingyenes archívum-használatot, valamint kategórikusan megtiltja saját dolgozóinak, hogy "pro-form külső produkciókba" külön bedolgozzanak. Segíthet az is, ha az MTV Rt. saját maga próbálja meg újtípusú, saját nevelésű, egészséges "vállalkozás-embriókból" (belső produceri irodákból) felépíteni kívánatos holdudvarát, illetőleg szatellit-vállalkozásainak rendszerét.
 A rabló költségvetési privatizáció azonban nem csupán a limit-kalkulációk tételeinek cca. 100 százalékos devalvációját hozta, hanem - persze szerves összefüggésben - vele értéktelenedett bizonyos szórakoztató műsorok érdemi mondanivalója, tartalma, művészi minősége is. Részben a külföldről beáramló multikultúrális bóvlikat, az olcsón, sorozatban előállítható nagy nyereség-tartalmú kultúrkacatot kezdték el gyártani a fentiekben leírt ál-vállalkozások is. Az értékek minden vonatkozásban rohamosan devalválódtak: gyakorlatilag eltűntek a komoly mondanivalójú művészi alkotások, a helyüket pedig gyorsan elfoglalták a szappanoperák, a vetélkedők, a különböző - főleg talk - show-k. Ettől kezdve nevezzük: művésznek a magamutogató riportert, sztárnak az egyszerű műsorvezetőt, zseninek a társalkodó-partnert, műsornak a beszélgetést, humornak a hülyéskedést, tomboló sikernek a műtaps-vihart, továbbá honoráriumnak a könyvelő és a takarítónő bérét. Nem véletlen - erre már több helyen rámutattam! -, hogy: látszat-vállalkozás, fiktív költségvetés és művészi szemfényvesztés (kultúrbóvli-gyártás) kéz a kézben járnak. Az érték-válságot az egyszerű ügyeskedők azonnal a maguk javára fordítják, mihelyt elbizonytalanodást látnak "a megrendelői" oldalon. Az általános kontra-szelekció folytán belső szerkesztők és külső producerek borulnak össze.       
 Az érték-válságból kivezető utat csak úgy találhatjuk meg, ha a rendszer fontosabb elemeit, az alkalmazott módszereket, technikákat, és mindezekkel együtt a műsor-koncepció, a megrendelés, a szerződéskötés, a műsorgyártás és a effektív műsorszerkezet - tehát a szolgáltatás, a képernyő - teljes egészét gyökeresen megújítjuk. Erre teszek javaslatot a továbbiakban.
(1) Az igazi megrendelő-típusú televízió először komplex műsor-koncepciót
     dolgoz ki, - alkalmasint mindkét közszolgálati csatornára, külön-külön.
(2) Másodszor komplex üzleti tervet készít, amely szerkesztőségekre lebontva
      tartalmazza a tárgyévben műsorkészítési(produkciós-), illetve filmbeszerzési
      szerződéskötésekre felhasználható keretösszegeket.
(3) Harmadszor konkrét műsortervet készíttet, összeállítja a műsor-szerkezetet
      a következő aktuális naptári időszakra.
(4) Negyedszer versenypályázatot hirdet tervbevett műsorainak esetleges
      külső készíttetésére, illetve a tenderek győzteseivel megköti a szerződéseket.
(5) Ötödször tételes utókalkulációk ellenőrzése alapján elszámol a külső
      producerekkel, - közvetlenül a műsorsugárzás (adás) megtörténte után.
Megjegyzem: mindezeknek ma "még az ellenkezője sem igaz", illetve zajlik, - ami viszont zajlik, az szabályozatlanul, rendszertelenül, a feje tetejére állítva, össze-vissza: logikátlanul és gazdaságtalanul. Miközben horribilis produkciós kiadások áramlanak kifelé jórészt feleslegesen, aközben mindenki abszolút jogosan elégedetlen, - a nézők pedig vagy szídják a tévé műsorát, vagy tehetetlenül hemperegnek a "reájuk sugárzott (szórt)" értéktelen-langymeleg limonádéban.

5.
Az MTV 1. és az MTV 2. (+ a Duna TV) közszolgálati csatornák, - mint a
magyarság jelenkori életének és történelmének, társadalmi viselkedésének,
politikai és kultúrális tevékenységének elsődleges elektronikus "leképezői",
médium-tükörképei. Javaslat a csatornák műsor-szerkezetének átalakítására.

Tekintettel arra, hogy szakmai értelemben egyáltalán nem rendelkezem semmilyen televíziós múlttal, illetve gyakorlattal, - egyértelmű, hogy a képernyő részletes átalakításának mindenfajta munkálatait az ehhez legjobban értő szakemberekre kell bíznom. Isten őrízz, hogy belekontárkodjam olyasmibe, amihez kevéssé értek! Ám úgy gondolom, hogy a szakmunka elvégzése nem is elnöki feladat.
Az elnök dolga, hogy jól átgondolja az egész feladat-rendszert (analízis), átlássa
a legfontosabb összefüggéseket (absztrakció) és megragadva a lényeget, koncepciót alkosson (szintézis), amely vezérfonalra újrafelfűzve a működés főfolyamatait (modellezés) az új rendszer szimulálhatóvá, "életre kelthetővé" válik. 
Kigondoltam egy komplex koncepciót, ami nem biztos, hogy mindenkinek egyformán tetszik, - mindenesetre megvalósítható, és szimbólikus értelemben mindenképpen megmutat(hat)ja a követendő utat.
Abból indulok ki, hogy a Média Törvény által generált duális televíziós téridőben (a "téridő"=szimbólum, - az adott tevékenység, vagy szervezet anyagi és szellemi mozgásterét meghatározó dimenziók egysége, ami egyben kijelöli az adott aktivitás korlátait is) a kereskedelmi és a közszolgálati műsorszolgáltatást különböző arányban "vegyítő" műsorszerkezetű csatornák, adók működnek.
A kereskedelmi adók fő célja az önfeledt szórakoztatás és a bevétel-szaporító reklám, ami a műsoridő meghatározó hányadát teszi ki, - és melléktevékenység a közszolgálati hírszolgáltatás, illetve a tömegtájékoztatás.
A közszolgálati adók fő célja a közszolgálati hírszolgáltatás, valamint az egyetemes és nemzeti kultúra terjesztése, - és másodlagos a kvázi-öncélú szórakoztatás, továbbá harmadlagos funkció-, illetve jelentőségű tevékenység a reklám-műsorok sugárzása. (Sajnos, a közszolgálati funkció ellátása manapság anyagilag döntő mértékben reklám-függő, ami eleve megkérdőjelezi a Média Törvény által alkotott mesterséges rendszer működőképességét, komolyságát.)
Az alapvető problémánkat egyrészt a közszolgálatiság pontos meghatározásának hiánya jelenti, másrészt az, hogy a hivatalos definícióknak a Magyar Televízió Rt. működése jelen állapotában egyszerűen nem felel meg.
A Média Törvény 2. paragrafusának 20. pontja szerint "Közszolgálati műsor-szolgáltató: olyan műsorszolgáltató, amelynek (...) feladata többségében köz-szolgálati műsor szolgáltatása, fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll (...)." A "többségében" kifejezés a jogértelmezés (Dr. Sárközy Tamás professzor) szerint több mint 50 -ot jelent, márpedig egyértelműen közszolgálati műsoraink valós aránya mindkét MTV-csatornán messze 50  alatt marad. Az "alapvetően" kifejezés a jogértelmezés szerint legalább 75-ot jelent, márpedig a Magyar Televízió Rt. működésének finanszírozása kétharmad-részben éppenhogy nem közpénzekből, hanem üzleti-kereskedelmi bevételekből történik. Noch dazu, - itt említem meg, hogy echte közszolgálati műsorokra szinte lehetetlen szponzort találni, ennek megfelelően az MTV Rt. valós szponzorációs bevételei szinte teljes egészében olyan műsorok támogatására folytak be (Friderikusz-show, Kepes-show, Szatellit, Lehetetlen, Szerencsekerék, Top-show, Koktélbár, Exkluzív, Dosszié, Űrgammák, Kisváros, Szomszédok, Família Kft., stb.), amelyek mindenfajta szponzorálását igazából tiltja a Média Törvény! (Más kérdés persze, hogy: vajon milyen megfontolásból?)
Nomármost akkor: mi is az - illetve, hol van itt? - a közszolgálatiság?!
Valós működése alapján - a jogszabályi besorolást alkalmazva - az MTV Rt. egyértelműen kereskedelmi televíziónak tűnik.
Mint törvénytisztelő ember úgy gondolom, hogy még a rossz törvény előírásait is kötelező betartani. A magam részéről a demokráciát és a toleranciát legkevésbé sem úgy képzelem el, hogy a honatyák és az állampolgárok kvázi "békén hagyják egymást": utóbbiakat a törvény alkotása, előbbieket a betartása nem érdekli.  Az effajta össztársadalmi mimikri, illetve cinkos összekacsintás valójában ki nem mondott, kölcsönösen elfogadott anarchia. Őszintén remélem, hogy a törvényeket nem azért alkotja az Országgyűlés, hogy legyen mit naponta áthágni...
Mert a jelenlegi eszmei zűrzavarból nagyjából a következő összkép bontakozik ki:   
 Az állam közszolgálati televíziót akar, de nem tudja, mi az, - viszont előírja.
 A Média Törvény deklaráltan közszolgálati televízióra "gondolt", de - ki tudja, miért? - üzleti részvénytársaságot, kereskedelmi televíziót alapított (illetőleg: "átalakított").
 A Média Törvény azonban - közszolgálatiságra hivatkozva - tiltja a Részvény- társaságnak, hogy üzleti alapokon, kereskedelmi televízióként működjék.
 A Média Törvény gyakorlatilag minden olyan műsorkészítés szponzorálását megtiltja, amelyekre a multinacionális cégek vagy a magyar bankok hajlandók támogatást nyújtani. Közszolgálati műsorokat még az állam is csak hatalmi manipulációinak (lásd: Família Kft./NATO-belépés reklámja, - vagy a "NAT" népszerűsítése, stb.) szabad televíziós gyakorlása érdekében szponzorál.
 Az egyszerű közemberek (figyelem: közszolgálatiság!) rajonganak a sokféle csillogó-villogó show-műsorért, amelyek készítésére viszont az állami költségvetés (vigyázat: az előfizetők által befizetett készülék-üzembentartási díjakból!) nem ad "támogatást" az MTV Rt.-nek, - szponzorációjukat viszont tiltja.
 A fontos emberek (V.I.P.) nagyon szeretnek show-műsorokban szerepelni, csak azt nem üzenik meg a "közszolgálati" magyar televíziónak, hogy az honnan a csudából teremtse elő az ezek kétszeres, vagy nyolc-tízszeres költségvetéseinek finanszírozásához (kifizetéséhez) szükséges összegeket.
Eszmei zűrzavar, sanda-hátsó szándékok, bűvös kör, áltudományos definíciók, meghágott törvény, skizofrén közszolgálati részvénytársaság. Kontraszelekció.
A fenti "törvényi-jogszabályi definíciós kurflit" csupáncsak azért tettem gondolat-menetemben, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegyem: mi a tennivaló:
(1) A kereskedelmi televíziók működjenek, ahogy akarnak, vagy tudnak. Az
     MTV Rt. működését befolyásolni nem tudják, - mi sem a konkurrenciáét.
(2) Legalább önmagunk számára szükséges pontosan meghatároznunk a köz-
      szolgálatiság lényegi mibenlétét, - már csak azért is, hogy el ne tévedjünk.
(3) Legjobb talán, ha a Média Törvény definíciójához ragaszkodunk, - végülis
      nem rossz az, csak minden szinten következetesen/makacsul be kellene
      tarta(t)ni. Egyszerűen higyjük/fogadjuk el, hogy azt jelenti, amit jelent.
(4) Az MTV Rt. két közszolgálati csatornájának (műsorának) koncepcióját úgy
     kell kialakítanunk, hogy a kettő együtt képezzen egységet, valamilyen kerek
     egészet.
A Világegyetem, a Földgolyó, a rajta élő Emberiség a négy dimenziós téridőben él, illetve fejlesztette ki sokezeréves technikai civilizációját, amelynek jelen ismereteink szerinti legfejlettebb tömegkommunikációs eszköze, a kultúra és az információ legfőbb hordozója az elektronikus médium: a televízió.
Magyarországon a Média Törvény "kifeszítette" a duális (a közszolgálati és a kereskedelmi) televíziózás jogi és üzleti "mozgástéridejét", amelyben a Magyar Televízió Részvénytársaság - a maga két (1 földi + 1 műholdas terjesztésű) köz-szolgálati csatornájával - mindenképpen távlatilag is centrális szerepet játszik.
A Média Törvény általános kereteket és - furcsa módon - egészen konkrét teendőket, intézkedéseket és tiltásokat is előír. A duális televíziós rendszer gyakorlati működésének főbb dimenzióit, konkrét paramétereit az Országgyűlés, a költségvetés, az ORTT, illetőleg az adott médiumok feletti közvetlen tulajdonosi felügyeletet gyakorló közalapítványok kuratóriumai, továbbá az egyes televíziós társaságok menedzsmentjei határozzák meg, alakítják ki.
Minden konkurrencia, hátrányos törvényi besorolás, alapítási "feledékenység", illetve korlátozás ellenére tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy a kereskedelmi televíziók létrejötte levette a vállunkról egyrészt a tömegtájékoztatás és a kvázi-öncélú tömeg-szórakoztatás terheinek jelentős részét, másrészt vele a Média Törvény alapján nem szponzorálható drága show-műsorok produkciós költségeinek döntő hányadát is! Mostantól kezdve ígényes magyar közszolgálati műsorokat készíthetünk.
Más kérdés persze - nagyon úgy tűnik! -, hogy a magyar állam nem akar, a költségvetés pedig már nem tud 2 db közszolgálati televíziós részvénytársaságot el-és fenntartani. Legalábbis az MTV Rt. "államilag kigondolt és folyamatosan felülről vezérelt (és/vagy passzívan eltűrt)" csődmenedzselése, illetve pénzügyi mélyrepülése erre enged következtetni. Az MTV 2 "maradék-elv" alapján működtetett, végletesen elszegényített égi csatornáján már kizárólag csak amiatt lehet időnként viszonylag értékes programokat is látni, mert azok az  MTV 1 csatornájának műsoridejében már egyszerűen nem férnek el a rengeteg kultúr-kacat-sugárzási "kötelezettség" szolgai teljesítése következtében. (Csak példaként említem: tegnap este a "Mélyvíz"-ben 8-10 "tudós" - köztük 3 nő! - a magyar parasztemberek nemi életéről, illetve annak ízes nyelvi kifejezéseiről értekezett.)
Ha ez így van, akkor "célszerű" megoldás lehet az MTV 2 csatorna beolvasztása mindenestül a Duna TV-be, - vagy éppen az MTV 2 csatorna körültekintően megtervezett és lebonyolított privatizációja is. Bármi inkább, mint ami ma van.
Úgy gondolom, hogy az MTV 1-es és az MTV 2-es közszolgálati csatornák műsor-szerkezetének nem kell leutánoznia semmilyen más ország közszolgálati televíziójának műsorszerkezetét, de koncepció-alkotásunkat nem befolyásolhatja a hazai kereskedelmi adások műsorrendje sem. Végre letisztult műsor-szerkezetet alkothatunk.
Mindkét csatorna sikeres megőrzése esetén olyan kétdimenziós közszolgálati televíziós-rendszert teremthetünk, amelynek egyik dimenziója (MTV 1) a jelenkori magyar élet aktuális valósága, - a másik dimenziója (MTV 2) pedig a történelmi idő mélysége. Az elektronikus média-mozgástéridő horizontális (MTV 1) és vertikális (MTV 2) csatornáinak műsor-szerkezetei egymást szervesen kiegészítik és együtt közös, dinamikus egységet képeznek: a magyarság jelenkori életének és élettörténetének objektív leképezését, valósághű művészi ábrázolását jelent(het)ik, - bemutatják a magyarság helyét, eredetét, jelenét és jövőjét az Univerzumban, az Egyetemes Téridőben, a Földön, az Emberiség igaz történelmében. (Csak megjegyzem, hogy ez a kettős rendszer - vegyük észre! -  szinte pontos mása az MTV 1 és a Duna TV jelenlegi tényleges műsorszerkezeti viszonyának, - az MTV 2 az, amelynek a jelen konstellációban egyszerűen nincs, nem maradt helye.)
Látható, hogy a várható felsőbb állami döntések - politikai akarat, költségvetési restrikció, csődmenedzselés/privatizáció, felaprózás/leválasztás/összevonás, stb. - (amelyek persze mindig anyagi-pénzügyi érdekeket közvetítenek) határozzák meg a megvalósítható műsorszerkezet(ek)et, és a legkevésbé sem megfordítva.
Mindazonáltal: a fentebb leírt koncepcióm csupán a közszolgálatiság lényegi látókörét, tér-és időbeli horizontjait, főbb mondanivalóját, üzenetét, valamint a műsor-témakörök 75-80 százalékos többségi arányát jelöli meg, illetve ki. A többi "szabadon választott" lehet. Nyilvánvaló azonban: a valódi megrendelő televízió nem a mindenünnen reá záporozó mindenfajta multikultúrális kacatból válogat - vaktyúk is talál gyöngyszemet alapon -, hanem választott témaköreihez aktívan keres, illetve rendel megfelelő filmanyagot. Mellesleg: rendkívül fontos a képernyő-üzenetének, az uralkodó stílus és hangvétel jellegének megváltoztatása, átalakítása is. Az új alaptónus: sokkal kevesebb külsőség, cifraság, harsányság, sallang és pökhendiség, - sokkal több finomság, árnyalat, mélység, mondanivaló, eszmeiség, tolerancia, bölcsesség és méltóság. Kerülni kell minden "olcsó" hatás-vadászatot, a felszínességet, - a valódi színesség, a változatosság fokozásával. Jelmondat: az érték, a minőség nem a drágasággal, nem a költségek összegével arányos!
Ajánlott műsor-témakörök az MTV két közszolgálati csatornája számára:
MTV 1. csatorna
Magyarország és a nagyvilág magyarságának jelenkori élete
Hírek, aktuális hírműsorok, hírmagyarázatok, oknyomozó riportok
Politikai, tudományos és művészeti viták, kerekasztal-beszélgetések
Jelenkori természetfilmek, ismeretterjesztő előadások
Magyarország tájainak, lakosai életének, gondjainak és kultúrájának bemutatása
Jelenkori magyar költészet, próza, zene és tánc
Tanácsadás egyéni és családi vállalkozások alapításához, működtetéséhez
A magyar falu, a faluközösségek, a tanya világa és élete
A külföldi magyarság, távoli magyar kolóniák életének bemutatása
Beszélgetések, riportok, közvéleménykutatások, találkozások az utca emberével
Közösségi összefogás a bajbajutottak, a szegények gondjainak enyhítésére
Üdülési, pihenési és szórakozási lehetőségek szegények számára
A mezőgazdaság problémáinak bemutatása
Tudományos, művészeti, kultúrális és sport vetélkedők
Hasznos tanácsok nőknek, anyáknak, öregeknek, fiataloknak, tanulóknak
Gyerekműsorok, sportközvetítések, élő koncertek, színházi közvetítések
Vallási műsorok, mise-közvetítések
Jelenkori magyar tévéjátékok, magyar tévéfilm-sorozatok
MTV 2. csatorna
Magyarország és a nagyvilág magyarságának történelme
Minden, az MTV 1-nél felsorolt műsor-féleség, - de nem a jelenben, hanem a valamikori történelmi múltban
Az Ősrobbanás: az atomok és a csillagok, - az Idő kialakulása
A Világegyetem, a Galaxis, a Naprendszer, a Föld, az Élet fejlődéstörténete
Az emberiség egyetemes történelmének bemutatása, vallástörténet
Filmek, filmsorozatok a világtörténelemből
Történelmünk bemutatása, történelmi epizódok, magyar történelmi filmek
Helyünk az emberiség egyetemes történelmében
Nemzeti kultúránk, hagyományaink, tudásunk, vallásunk, államunk, jogrendünk,
gazdálkodásunk, nyelvünk, irodalmunk, zenénk és táncaink történeti kialakulása
Történelmi oknyomozás: mi, miért alakult (ki) éppen így?
Történelmi vitakör váltakozó témákról
A világgazdaság történeti fejlődésének ismertetése
Múlt, jelen és jövő összefüggései: merre tart a világ, és benne Magyarország?
Idegen civilizációk létezésének lehetősége

A fentiek természetesen csupán a kívánatos műsor-témakörök, illetve műsor-típusok - a kínálat - kijelölését célozzák. Mindemellett - éppen a magyar köz-szolgálatiság megvalósítása, az erőteljes profiltisztítás érdekében - szükségesnek látom felsorolni, hogy mely műsortípusok, illetve magatartások (stílusok) ne szerepelhessenek egyáltalán a két közszolgálati csatornán: egyrészt azért, mert nem oda valók, másrészt azért, mert azokat a kereskedelmi csatornák amúgyis irdatlan mennyiségben kínálják. Műsoraink legyenek emelkedettek, - éppen ezért legyenek száműzve a közszolgálati képernyőről:
- a külföldi és magyar szappanoperák, végtelenített sorozatok, talk-show-k,
- az akciófilmek, horrorfilmek, pornófilmek, jellegtelen tucat-thrillerek,
- az ízléstelen, agyonismételt és hamis reklámok, ízléstelen magamutogatások,
- a bármilyen egyetemes, magyar, vallási vagy kisebbségi értéket sértő
  "műsorok",
- a politikai pártok, politikusok nyilvánvalóan önérdekű népszerűsítései,
- a bármiféle hazugságok, ellenőrizetlen tényközlések, riporteri
  önkényeskedések.
Elképzeléseimet érte olyan kritika, illetve heves "vád" is, miszerint én magyar nemzeti "elit-televíziót" akarnék csinálni a Magyar Televízióból, - félreértelmezett közszolgálatiság ürügyén. Nem így van. Ma a televíziónéző ember két alapvető műsor-kínálat, illetve a kettő valamilyen kombinációja között választhat. Vagy a település (ahol lakik) kábeltévé-rendszerébe kapcsolt 10-12 magyarnyelvű program valamelyikét nézi, - vagy a műholdvevő 40-200 külföldi és két belföldi műsorának valamelyikét. Mindkét esetben 99 százalékban (magyar vagy idegen-nyelvű) kereskedelmi adásokat lát, - magyar közszolgálati műsorokkal csak nagyritkán, kvázi elvétve találkozik. Arról nem is szólva, hogy a magyar nép jelenlegi tudati-, illetve kultúrális állapotában a közszolgálati televízió egyfajta paternalista, apa-pótlék szerepkört is betölt, - mivelhogy személyes-valódi "apáinkat" a rendszerváltással mintegy örökre "elveszítettük". A közszolgálati televízió paternalista "kötelezettsége" főként abban áll, hogy jó értelemben vett, mindennapi "eligazítást/eligazodást" kell nyújtson az önálló vélemény-formálásra, illetve egzisztencia-teremtésre jórészt képtelen elszegényedett milliók számára.
A kereskedelmi televíziók műsora az apapótlék-szerepkör betöltésére nem képes, és nem is alkalmas. Jól látható ez a TV2, a TV3, az RTL, a SzívTV, az Msat, a HBO, vagy a  Ztv műsoraiból. Alternatív megoldást jelenthet a helyi kábeltévé-társaságok műsorszolgáltatása, amely elsősorban az adott település saját életével, konkrét problémáinak megoldásával foglalkozik. Ám ezek a helyi közszolgálati televíziós adások csak amolyan "lokális/részleges apa-pótlékot" nyújthatnak, - a "központi szülői gondoskodást" semmiképpen nem képesek kiváltani. A közszolgálati televízió nemzettudat-erősítő szerepe így lélektani kötelezettség is.
Ez a központi "elit-televízió" egyszerre szolgálná minden magyar közérdekét.