Czike László

                                 Búcsú a tévéelnöki pályázattól

Peták István tévéelnök főtanácsadója voltam, - 1997. júniusától a végkifejletig.
A szabályosan megválasztott, alaptalanul megvádolt és végül (1998. január 6.) dicstelen technikával leváltott elnök székén immár (önhibáján kívül?!) több mint egy éve trónoló Horváth Lóránt ügyvezető alelnök engem - hamis létszámgaz-dálkodási/átszervezési indokkal - azonnal kirúgott, amint első tévéelnöki pályázatomat (1998. II.19.) benyújtottam.
Hiába volt többoldalú - akkori kormánypárti és ellenzéki, tehát politikai tekin-tetben vegyes! - elnökségi vélemény szerint is szakmai szempontból az én pályá-zatom, koncepcióm a legjobb, - az elnökválasztás második fordulója (V.7.) is eredménytelenül zárult. Tizenöt-húsz jelölt között sem találtak alkalmasat.
Az MTV Közalapítványa Kuratóriumának Elnöksége feloszlatta magát (1998. június), - így a közszolgálati televízió "végleg" legitim elnök és tulajdonos nélkül maradt.
Az Országgyűlés ezügyben azóta is folyamatosan mulasztásos törvénysértést követ el, az egyébként eredetileg is - pénzügyi és jogi szempontból egyaránt - dilettáns alapítású (1996. október 1.) MTV Rt. pedig mélyrepülést folytat, mára szinte minden pénze, reklámbevétele, sztárja elfogyott, - fizetés-és hitelképtelen-né vált. Maradék értéke a bojtárutcai gyártóbázis és az egykori tőzsdepalota.
Az MTV Rt. műsorai is teljesen személytelenné és hiteltelenné váltak, kultúrá-ról már nyomokban sem beszélhetünk. A képernyőt értéktelen ál-és pótlékmű-sorokkal töltik be, amelyek ugyan még mindig nem olcsók, viszont egytől-egyig szánalmasan szegényesek.
A súlyosbodó folyamat minden egyes mozzanatát pontosan előre lehetett látni, - aki kíváncsi ennek írásos bizonyítékaira, valamint a várható további történések-re, az bízvást olvassa el tanácsadói szakvéleményeimet, tévéelnöki pályázatai-mat, valamint elmúlt másfél évi publicisztikámnak az MTV Rt.-ről szóló darab-jait. Írásaim érdekmentesek és igazak, - minden kérdésre megadják a választ.
Külön érdekességük, hogy a bennük fellelhető határozott "nyomvonal", a vonal-vezetés - "némi" erkölcsi differenciával! - jól felismerhetően éppen egybeesik a valós események gerincvonulatával, ami persze korántsem véletlen.

Az Orbán-kormány "közvetlenül" ugyan nem avatkoz(hat)ott bele az MVT Rt. ügyvezető alelnöki irányításába (a Média Törvény ezt tiltja!), ám nyilvánvaló pressziót gyakorol(hatot)t az amúgysem szeplőtelen, kiszolgáltatott alelnökre - vajon mit ígérhettek neki?! -, hiszen két új kormánypárti alelnököt is kinevez-tettek vele. (A legfrissebb eseményeket már Ladvánszky is nehezen tűri.)
Így lett Feledi Péter az aktuális műsorokért-, illetve Such György a pénzügyek-ért felelős alelnök. Előbbi nyíltan antallista szellemiségű-, utóbbi vélhetően a fideszes eredetű "MANCS" gondolatvilágának örököse lehet.
A végsősoron tartósan illegitim ügyvezető alelnök tehát további illegitim al-elnököket fiadzott, - teljesítve így a kormánypártok ezirányú diszkrét óhajait.
Ami történik, az színtisztán a megújuló törvénytelenség  "jogfolytonossága".
A kormánypártok ütnek, mint a pofozógép, - többnyire övön alul, ami a balkáni politizálás lényegi sajátossága. A nemes elődök ugyanezt tették, amíg tehették.
Az ellenzék prüszkölve tűri a pofonokat, hiszen az övé a homokzsák szerepe.
A médiaháború immáron a közszolgálati televízió falai között tombol, amely területen kívüli intézmény, amennyiben működése és belső élete a mindenkor hatályos törvényektől függetlenül, azok előírásainak teljeskörű mellőzésével zajlik, illetve folytatódik.
Az elmúlt héten az Országgyűlésben a kormánypártok - az ellenzék kivonulása után - megválasztották az MTV Közalapítvány Kuratóriuma Elnökségének (ez a tulajdonosi jogokat gyakorló, a legitim tévéelnök megválasztására jogosult tes-tület) négy fő kormánypárti tagját. Az ilymódon megválasztott elnökségi tagok legitimek ugyan, ám az Elnökségből még hiányoznak a parlamenti ellenzéket képviselő kurátorok, vagyis legalább még négy fő. A tévéelnöki poszt betölté-sére nagysietve (II.18.) kiírt pályázat (és majdani végeredménye) tehát éppúgy nem tekinthető legitimnek, miként a frissen kinevezett új alelnökök személye sem. Az események immár nyíltan/híven tükrözik a mostani kormánypártok eddig leplezett hátsó szándékait, - le akarják nyúlni a Magyar Televíziót.
Márpedig az MTV Rt. huzamosabb ideje tartó törvényen kívüli működését nem lehet újabb törvénytelenségek elkövetésével "überelve" felszámolni, a legújabb militáns törvénysértések csak felbőszítik/elkeserítik az ellenzéket, tovább élezik az amúgyis végsőkig fajult médiaháború szította politikai feszültségeket.
A Bibliból is tudjuk: ki fegyvert ragad, fegyver által vész el.
Az alattomosan kitervelt televíziós hatalomátvétel tehát kérészéletű - pürrhoszi győzelem - lesz. Az ellenzék véleménye nélkül és ellenére, ellenzéki elnökségi tagok nélkül "megválasztott" elnök és vezérigazgató személye eleve illegitim lesz, tehát folyamatosan ki lesz téve az ellenzék abszolút indokolt és "jogos" politikai támadásainak, minek következtében a majd most felálló új menedzs-ment egyszerre válik kormány-, és ellenzék-függővé is!
Mindezen történések egyenes folyománya, hogy a közszolgálati MTV Rt. poli-tikai függősége, korrumpálhatósága minden eddiginél erősebbé válik.
Az erős politikai befolyás pedig fokozódó kontraszelekciót vált ki, hiszen csak olyasmi kerülhet majd képernyőre, amit a kormánypártok "politikailag korrekt"-nek minősítenek. Ez a tehetségtelen talpnyalóknak kedvez, - olyan lobbyknak, vagy alkotói köröknek, amelyek alap-mentalitása a kritikátlan kormányhűség.

A Magyar Televízió Rt. így - a sokmilliárd belepumpált forint ellenére - sem lesz képes megfelelni közszolgálati kötelezettségeinek. A hírműsorok továbbra is hazugok-, a tájékoztatás egyoldalú, hézagos és unalmas lesz, - a kultúrális étlapot pedig majd elárasztja az álnemzeti, de piros-fehér-zöld generálszósz.

Tekintettel arra, hogy a leendő tévéelnök helyzetét egyre inkább kilátástalannak látom, - eszemben sincs harmadszor is megpályázni a magasztos pozíciót.
Mellesleg nincs kidobandó ötvenezer forintom a kiírás megvásárlására.

Vác, 1999. február 19.

Írásomat megjelentetés céljából elküldtem az Új Időknek, a Demokratának, majd a Hunniának is, - ám sehol nem adták ki.
Elkeseredésemben elküldtem az ellenoldalnak is, - kérve Haszán Zoltán újság-írót, adja át Kocsi Ilonának, a Magyar Hírlap főszerkesztőjének.
A Magyar Hírlapban sem jelenhetett meg.
Az eredetileg publicisztikának szánt írást ezután eljuttattam Dr. Bakó Lajosnak, az MTV Közalapítvány csonka kuratóriuma újdonsült elnökének, majd Schmidt Mária miniszterelnöki médiatanácsadónak is.
Semmilyen választ, vagy reagálást nem kaptam tőlük sem.
Ezután elküldtem Dr. Skultéthy Sándornak, akit Horváth Lóránt időközben az MTV Rt. vezető jogtanácsosává nevezett ki.
Szerinte jósnak születtem.