Intelem a magyarokhoz a végidőkben
2013.03.07. 23:16
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
Főszerkesztő úrtól olyan inspirációt kaptam, ami egy tőlem legalábbis nem megszokott témájú cikk megírására késztet. Persze régóta érik már bennem is a gondolat, hogy megpróbáljak valami keresztény, ezen belül speciálisan magyar fogódzót nyújtani a magyaroknak ezekben a vészterhes időkben. Amikor a népesség jelentős hányadában vagy a keresztény, vagy a magyar gyökerek kerülnek, vagy-vagy alapon, indokolatlanul előtérbe a másik önazonosság kvázi rovására. Vagy – ami a rosszabbik eset – mindkettő megkérdőjeleződik. Vagy – ami a legrosszabb eset – eredeti gyökereinket gyáván megtagadva, „átállunk” valami áruló (pl. ál-liberális, kozmopolita), de kényelmes „mimikri vagy rejtőzködő” szemléletmódra, ami ugyan teljességgel idegen tőlünk, de „pillanatnyilag” előnyösnek, jövedelmezőnek vagy legalábbis kényelmesnek látszik.
Magyarok, higgyetek és legyetek türelmesek!
Legyetek szelídek, mint a galambok, de okosak, mint a kígyók! Röviden: emlékezzünk Jézus Krisztus intelmeire, nehogy akaratgyengeségből vagy végső kétségbeesésünkben eltévelyedjünk. Mert amint valamelyik testvérünk elveszíti béketűrését, keresztény szelídségét, netán megtagadja magyar gyökereit, és ezzel minden lényeges önazonosságát, akkor végképp kiszolgáltatottá válik minden ellenséges erővel szemben. Megmaradásunk legfontosabb záloga önazonosságunk hiánytalan és töretlen megőrzése. (Múlt nyáron Bösztörpusztán, a MSZ országos rendezvényén már igyekeztem meghatározni, mik is a magyar önazonosság legfontosabb ismérvei.) Megindokolom, miért szükséges a türelem.
A világmagyarság döntő hányada még ma is a Kárpát-medencében él. Lehet, hogy a szétszóratásban élő magyarok – vagy az eredetileg magyar gyökerűek, ami sajnos nem ugyanaz – lélekszáma 2-3 millió, de az anyaországban és a trianoni határokon kívül rekedt honfitársaink létszáma meghatározóan több ennél, minimum 13 millió. Mármost korábban a „rendszerváltás” naiv vagy ál-naiv kormányzatai sűrűn, mint mantrát ismételgették, hogy nekünk a belépés után az Európai Únió lesz az új hazánk, amelyben majd minden magyarnak született magyar végre újra egymásra találhat, és hogy ebben a közös „úniós polgárságban”, ennek túláradó örömérzésében majd feloldódik, lényegtelenné válik „az a kis különbség”, hogy valaki éppen Magyarországon, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában vagy Erdélyben született, dolgozik, lakik és él. Nos, nem így történt. Azoknak a jóelőre „huhogóknak” lett igazuk, akik megjósolták, hogy az EU nem egyéb, mint egy második, nagyobb karám, amelybe minket is (titeket is) betoltak, mivel a modern világ tulajdonképpen ilyen „matrjoskababaszerű”, egymásba tolható karámokból áll, amelyeknek a világon semmi hasznuk, csupán a bezártság-érzetet duplikálják. Ebből áll ugyanis a gyökértelen kozmopolita világpolgárok nagy szabadsága, ami valójában semmi más, mint hatványozott bezártság-érzet. Nem az történt ugyanis, hogy a határokat lebontották, hanem az, hogy a meglévő, sok bezárt kis ketrec köré – biztonsági okokból? – felhúztak egy közös nagyobbat, erősebbet. Az, hogy a szél a réseken „szabadon” jár be és ki, ne tévesszen meg senkit, attól a karám csak karám maradt, ahol csak teljes (dupla) kiszolgáltatottságban élhetsz, csökkenő életszínvonal alatt. Amiről történetesen most beszélünk, az a Rothschildok – és kapcsolódó vonzataik - által kiválóan menedzselt, FEDezetlen USA-dollárra épülő atlanti Világállam, amely értelemszerűen jól egymásra zárható (stílszerűen: egymásra vakolt) karámokból épül fel. Amelyet egységes pénz, egységes szabadkőműves világvallás (ökumenia), uniformizált hollywoodi médiumok illuminált egyenműsora és egységes (adó-) jogszabályok segítségével, egységes erőszakszervezettel (NATO), befagyasztott reálbér-szinten kormányoznak, és amelyet a DÖNMEH helyi végrehajtó szervezete, a Bilderberg-csoport felügyel. Árgus szemekkel és állandó megszorításokkal vigyáznak arra, nehogy valamelyik dobozban a stagnálásnál magasabb ütemű GDP-növekedés üsse fel a fejét, mert egy effajta virulens járvány súlyosan megfertőzhetné a nyugodt apátiába süllyedt munkanélküli régiók életúnt (betört) lakosságát, kibillentve egyensúlyából valamelyik, nemzetinek cseppet sem nevezhető jogi karámot.
Bizony egyre inkább érvényes John Lennon híres mondása: „Elmebeteg emberek irányítják világunkat elmebeteg célokkal. És az egészben az a legelmebetegebb, hogy aki erről beszél, azt azonnal elmebeteggé nyílvánítják.”
Említettem, viseljük nehéz birka-sorsunkat birka-türelemmel! Ez azért fontos, nehogy túlbecsüljük lehetőségeinket és erőinket, s elővigyázatlanul beleszaladjunk egy felénk egyenesen kitartott tőrbe, aminek semmi értelme nem lenne. Ugyanis olyan erők munkálkodnak a magyarok tönkretételén, amelyekkel már csak Jézus Krisztus tud megbirkózni, amikor másodszor is eljön a Földre, immáron nem azért, hogy keresztre feszítsék a bűneinkért, hanem már dicsőséges királyként, „leszüretelni a fügefa termését”, vagyis begyűjteni a Hozzá hű maradt, állhatatos lelkeket, s ítéletet mondani elevenek és holtak felett. A Világállam - Luciferrel az élen - az Illuminátusok egységes uralkodó gépezete a világ felett, minden élő felett a Végidókben, a végső szociális kataklizma beköszöntésekor. Arról van szó, hogy mivel a jólét kizárólag az atlanti elit privilégiuma – sem Kína, sem India lakossága nem érheti el soha -, természetszerűleg oly’ mértékben szükséges az okkult pénzhatalmat koncentrálni és centralizálni, hogy már semmilyen tömeglázadás vagy világforradalom (lásd még: Petőfi) ne lehessen képes az illuminált mestertervek valóra váltásának megakadályozására, míg a világ egymásba kasztlizott falansztereinek bégető birkanyájait fel nem hajtják egy „humánus” vágóhídra – vö. euthanasia -, miáltal sikerül a birkák lélekszámát a jelenleginek mintegy 1/7-ére leszállítani. Hogy a kabbalista-luciferiánus világelit biztosítsa saját maga számára a zavartalan, „örök” földi jólétet, ahhoz a tervek szerint elég cca. 1 milliárd rabszolga is.
Lucifer eme végső uralmát – ha úgy tetszik agóniáját – megtörni nem képes semmilyen forradalom vagy világforradalom. Csak Jézus Krisztus… Arról az „apróságról” sem szabad megfeledkezni, hogy a világtörténelem eddigi összes forradalmát kivétel nélkül – bizony, „az is” beletartozik! – szabadkőművesek szervezték. Eddig minden korabeli uralkodó osztály – hűbérurak, királyok, dinasztiák, polgárok, stb. – hatalmának megdöntéséhez szabadkőműves (titkos társasági) összeesküvésre volt szükség. Minden ún. polgári és szocialista forradalom mögött a szabadkőműves páholyok álltak. Ám mostanra a világhelyzet gyökerestül megváltozott. Az időközben lázas sietséggel felépített szabadkőműves (illuminátus) világrend lényegében megszerezte a világuralmat. Magyarán: ahhoz, hogy a szabadkőműves (luciferiánus) világuralmat erőszak útján, a siker reményével megdönthessük, szabadkőműves (világ)forradalomra lenne szükség, ami nyilvánvalóan fából vaskarika – képtelenség. Manapság már a mi lánglelkű Petőfi Sándorunk sem lelkendezne világforradalomról – ami ellen mellesleg mentora, a szabadkőműves Bem apó is élénken tiltakozna! -, inkább „beéri azzal”, hogy buzgó magyar templomosok kapargatják a sírját – vagy ki tudja, kiét? – a messzibériai Barguzinban…
De nézzük most egy kicsit a probléma szakrális, lelki oldalát. Mindenesetre azt, amit a Katolikus Egyház, a Vatikán e tekintetben megtestesít. Időszerű, hogy erről a kérdésről is szót ejtsünk, s nem csak azért, mert a keresztény ember akkor sem nyúl nyílt erőszakhoz, ha a magyarságát közvetlen veszély fenyegeti, illetve ha azt történetesen tűzzel-vassal korlátozzák. Ha megütik a jobb orcádat, nyújtsd oda a balt! – tanította Jézus Krisztus az Evangéliumban, s szeretet-törvényében előírta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” -, mely parancsot úgy kell érteni, hogy az ellenségeink is felebarátaink. (Az apokrif Tamás evangéliumában Jézus még hozzátette: „…, de ne bízz senkiben, csak énbennem!”.) Épp’ azt a korszakváltó pillanatot éljük, amikor végérvényessé válik, hogy az emberi történelem konvergens, vagyis az ún. „célokság elve” vezérli. Megmagyarázom. A „célokság elve” azt jelenti, hogy a cél húzza, az ok pedig tolja valamely esemény bekövetkezését. Az emberi történelem, mint „oksági láncolat” tolja maga előtt a próféták által megjövendölt – úgyis bekövetkező – jövőt; a cél, ti. az isteni kinyilatkoztatás szerinti jövő elérése (értsd pl.: a Sátán Zsinagógája – Jelenések 2.9) pedig húzza maga felé az események determinált láncolatát, ezért mondjuk, hogy az emberi történelem Isten irányában konvergens. Mert az egész történelem arra a szent (szakrális) isteni célra van mintegy felfűzve, hogy Isten akarata, a Teremtés, a Gondviselés, a Megváltás, az Utolsó ítélet, a Feltámadás és az Üdvözülés isteni terve, a Kinyilatkoztatás maradéktalanul beteljesedjék. A Sátán sorsa már régen eldöntetett – letaszíttatott és örökre leláncoltatott… Az Úr már régen így rendelkezett, csak egy kicsit hadd kísértsen még, ezt is már csak végső kétségbeesésében teszi… A lényeg az, hogy ne legyünk kicsinyhitűek, ne hősködjünk, bízzuk a jövőt Jézus Krisztusra, aki bizonyosan újra eljön – „Talál-e az Emberfia hitet még a Földön, amikor újra eljön?” -, s dicsőséges királyként végleg a – Sion hegye mögötti – szakadékba löki a Sátánt, mindörökre. Épp’ azt a sorsfordító pillanatot éljük, amikor a Malakiás próféta által megjövendölt pápai „névsor” véget ért. XVI. Benedek volt az utolsó pápa. Több pápa nem lesz. Ám ne felejtsük el a vatikáni fő-exorcista (ördögűző), Gabriele Amorth atya immáron legalább 10-12 éves prófétai szavait: „A Vatikánban már a Sátán füstje terjeng.” Amit most majd úgy is érthetünk, hogy ez a füst fehér füst képében jelenik meg a Vatikán kéményéből, jelezvén, hogy a bíborosi konklávé szabadkőműves tagjai „fütyülnek” Malakiás jövendöléseire, és problémamentesen megválasztják a lemondatott pápa legitim helyére „új pápának” az illegitim Hamis Prófétát, aki pedig nekilát „főfeladata” beteljesítésének, ami az Antikrisztus földi hatalomátvételének előkészítése, a Jézus képében tetszelgő ócska kókler, az Antikrisztus felsegítése a Világállam trónjára. A világpolitikai helyzet rendkívül kedvezőnek ígérkezik a dicstelen feladat végrehajtására, hiszen – úgy néz ki – addigra kitör a III. Világháború, s kell a nagy „békecsináló”, hogy rendkívüli tehetségével elcsitítsa az éledő Armageddont.
Az Antikrisztus hatalomra lépésekor visszatér a Földre Énokh és Illés, akiket – mint szentéletű ószövetségi prófétákat – Isten élve elvitt magával-magához, sok száz évvel ezelőtt. Énokh és Illés mártírok lesznek, az Antikrisztus kivégezteti mindkettőjüket. Szomorú, és legyen is elég, ha ők mártírhalált halnak érettünk. Nem kell szaporítanunk a várható számos áldozat létszámát…
Magyar testvéreim! Ne akarjatok hát kvázi „Istenként” előítélkezni! Ne akarjátok a Benneteket, szeretteiteket még annyira fenyegető ellenséget sem „megrendszabályozni”, ne felejtsétek: Istené a harc joga, Istené az ítélet joga, Isten, aki majd igazságot szolgáltat minden népnek. Isten az egyedüli, aki legyőzheti a Sátánt, a bukott angyalt; Jézus Krisztus és édesanyja, Szűz Mária joga és feladata, hogy megvédjenek bennünket az Antikrisztus támadásától, s végül együtt véget vessenek a Sátán földi tombolásának.
De mégis mi lehet a magyarság szakrális küldetése a végidőkben? Mi lehet az összetartó erő és hit, amely bennünket, magyarokat „megkülönböztet” más népektől, más népek sorsától. A hit. Nem tudhatjuk, talál-e még hitet az Emberfia, ha majd visszatér a Földre, ítélni eleveneket és holtakat. De tegyünk meg ezért mindent, legyünk bizonyosak abban, hogy minket, magyarokat megtalál majd! A magyarok isteni küldetése, hogy mint nép, megőrizzük az Ég és a Föld közötti párbeszédet, imáinkkal ápoljuk a szakrális kapcsolatot, az istenhitet egy hitetlenné vált Európában, s az egész Földön. Szűz Mária Nagyboldogasszonyunk segítségével, és a Szent Korona szellemében, Isten dicsőségére. Hiszem, hogy valami isteni titok folytán nemcsak egyéni üdvösség létezik, de kollektív is, amelyben elnyeri végső igazságát a népek Krisztusa, a sokat szenvedett, feldarabolt, mégis irgalomra méltó, áldott Magyarország.
Vác, 2013. március 5.
Czike László
|