Tartalomjegyzék   

Új Baloldalt a Parlamentbe!
            Miért Baloldal? Miért új?  

Az Új Baloldal politikai nyilatkozata
         Egy korrupciómentes Magyarországért!

Az értékek szövetsége
           Együtt sikerülni fog!

Gondolatok a programhoz
          A kapitalizmus márpedig humanizálható!          

Az Új Baloldal választási programja
          Külgazdasági egyensúly és növekedés 
          Csatlakozás az Európai Únióhoz 
          A belső egyensúly politikai és gazdasági tényezői
          Választási rendszer, önkormányzatok, a közélet tisztasága 
          Piacgazdaság és szociális biztonság 
          Család-és vállalkozásbarát gazdaságpolitika és adózás 
          Költségvetési és adóreform
          Társadalmi érdekegyeztetés
          Munkavállalói érdekvédelem
       
A program külön részfejezetei
Az Új Baloldal
         Az egészségügyért
         Az oktatásért
         Az ifjúságért
         A sportért
         A kultúráért
         A nyugdíjasokért
         A mezőgazdaságért
         A környezetvédelemért
         A közbiztonságért
         A honvédelemért
         A lakásépítésért

                      Új Baloldalt a Parlamentbe! 

Miért Baloldal? 

    - Mert a szociáldemokrácia alapértékeit vallja.
    - Mert a demokrácia elkötelezettje, s a politikai sokszínűség híve.
    - Mert a munkavállalók jogaiért küzd.   
    - Mert a rendszerváltásért legnagyobb áldozatot hozókat képviseli.
    - Mert az ember áll a programja középpontjában.
- Mert nem tűri az előjogokat, a rasszizmust, a kirekesztést.    
- Mert az esélyek egyenlőségét hirdeti, esélyt kínál mindenkinek.
    - Mert a társadalom minden területén támogatja az önkormányzást.
    - Mert tudáselvű társadalmat, szociális piacgazdaságot akar.
    - Mert a mindenoldalú, intézményesített érdekegyeztetés híve.
    - Mert a társadalmi szolidaritás alapján áll.
    - Mert a tetteit a család, és a nemzeti érdekek elsőbbsége motiválja.
    - Mert a társadalmi és a nemzetközi béke elkötelezett híve.
    - Mert azt tartja, hogy a társadalom felelős minden tagjáért.
    - Mert hirdeti, hogy a tisztességes megélhetés alkotmányos jog.
    - Mert vallja, hogy a társadalmat nem megosztani, - integrálni kell.
   
Miért Új? 

    - Mert nem éltetik régi politikai reflexek.
    - Mert nincs kreált ellenségképe.
    - Mert nincs klientúrája.
    - Mert a társadalmi problémákat nem sémák alapján kezeli.
    - Mert nincsenek a soraiban a privatizáció haszonélvezői.
    - Mert nincsenek pártállami kötődései.
    - Mert a sorait túlnyomóan fiatalok alkotják.
    - Mert nincsenek a tiszta látást elhomályosító pozíciói.
    - Mert nyitott a sokszínű vélemények befogadására.            
    - Mert képes széles szövetségben dolgozni.

Mert a Parlamentben ma nincsen ilyen párt!     

              Az Új Baloldal politikai nyilatkozata   

Egy korrupciómentes Magyarországért!    

Az Új Baloldal nevében hordozza tartalmát és értékrendjét. Olyan baloldali politikai erők választási szövetsége, amely átível a szociáldemokráciától a nemzeti baloldal eszmeiségéig. Meggyőződésünk, hogy a Parlamentben ma senki nem képviseli kellő súllyal, elhivatottsággal a szociáldemokrácia elveit, és az 1990-ben lezajlott politikai és gazdasági rendszerváltozásért a legnagyobb áldozatot hozó társadalmi csoportok, a kisemberek érdekeit. A magyar politikai baloldal szétforgácsolt erői felismerték, hogy küldetésük  - a kisemmizett rétegek felzárkóztatása - csak összefogással, kiszámítható és következetes politikai magatartással teljesíthető.
Tizenkét év telt el a rendszerváltozás óta, és ezalatt kiépült a demokrácia intézményrendszere. A 6-8 éves privatizációs kampány révén a szocialista társadalmi tulajdon (nagyobb részben külföldi, multinacionális-)  magán-kézbe ment át; átalakultak a tulajdonviszonyok, és csillapuló kilengésekkel, mára stabilizálódott a gazdaság. Ez az átalakulás ugyanakkor nem várt áldozatokat követelt az országban élő emberek többségétől. A társadalom néhány év leforgása alatt kettészakadt. Egy szűkebb (elit-)csoport jelentős vagyonokat halmozott fel. A lakosság egy része megpróbált alkalmazkodni az új rendszerhez, s felzárkózni az ún. középrétegekhez. A munkások, az alkalmazottak, a nyugdíjasok, a kisvállalkozók, a mezőgazdasági kis-termelők és kisbirtokosok nagyrésze azonban egyre bizonytalanabb, keresik a megfelelő egyéni stratégiákat, hogy a sorsukon fordíthassanak.
Az elmúlt tizenkét évben az államot kormányzó (!) politikai elit számára egyre inkább a többpárti hatalom megőrzése a fő érdek, csak demagóg kijelentésekben, választási szóvirágokban (hamis ígéretekben) vállalják fel a lemaradók problémáját. A Parlamentet a hatalmi harc, az Országgyűlésbe bejutott pártok egymásközti folytonos, önös érdekű összeütközései tartják mozgásban. Az egyre nyíltabban kiépülő klientúrák és az abban résztvevők, gyakran láthatatlan csatornákon keresztül, hihetetlen mértékű, rendszeres  anyagi (pénzügyi, üzleti, stb.) támogatásban részesülnek, miáltal hatalmas személyes vagyonokat halmoznak fel. Ez is közrejátszik abban, hogy reális veszéllyé vált egy kétpólusú politikai váltógazdaság létrejötte, ami tovább növelné a demokrácia gyakorlatának valós hibáit és hiányosságait, mert száműzné a sokszínűséget, az érdekek árnyaltabb megjelenítésének a lehetőségét.
A plurális demokrácia széles körű érvényre jutását akadályozó, működését szűkítő, veszélyeztető folyamatok merőben ellentétesek az Új Baloldal alap-értékeivel, politikai eszméivel, kormányzati elképzeléseivel. A demokráciát a társadalom többségi akarata folytonos érvényesülésének, a kisebbséggel való kompromisszum-keresésnek tekintjük, amely az eltérő érdekek egyeztetése alapján a társadalmi alapjogok és az egyén szabadságának tiszteletben tartása mellett valósul meg. A legfontosabb feladatnak a tőke és a munka világának közelítő egyeztetéseken alapuló együttműködését tekintjük, oly módon, hogy a szabadság, igazságosság és szolidaritás eszméi ne sérüljenek.
Szabadságeszményünk az, hogy egyetlen ember, csoport, réteg, osztály ne legyen alárendelve másoknak neme, vallása, származása, nemzetisége alapján. Az Új Baloldal erői elkötelezettek abban, hogy a társadalom munka-megosztásának, együttműködésének, mindennapi életének a szervezése során elsőbbséget kell biztosítani a közös emberi létnek (család, nemzet),  az igazságtalanság által sújtott egyének és csoportok iránti támogatásnak.  
Az Új Baloldal humanizmusának kulcsa, hogy programja középpontjában az Ember áll, a közös alapelvek együttesen érvényesülnek, egyik sem szorulhat háttérbe, nem válhat szűkebb érdekcsoportok eszközévé. Az eltelt tizenkét éves időszak politikai viszonyaira jellemző, hogy a Parlamentben munkálkodó pártok egyike sem vállalta fel a szociáldemokrata alapeszmék együttes érvényesítését!
Így nincs más választásunk, mint megújítva a szociáldemokrata mozgalmat, összefogva a társadalom problémáit érző, a gondokat hatékonyan kezelni kívánó civil szakértőkkel, társadalmi szervezetekkel és más, pragmatikus erőkkel, és kilépni a politikai küzdőtérre, megvívni azt a politikai csatát, amely eszméink, elveink érvényesítése érdekében elkerülhetetlen. Ebben a küzdelemben szövetségesünknek tekintjük mindazokat, akik egyetértenek alapeszméinkkel, és azok megvalósítási módjával; csatlakoznak hozzánk, vagy támogatják elképzeléseinket. Viszont politikai ellenfeleknek tekintjük mindazokat, akik a demokráciáról és a szabadságról alkotott képünkkel, ideáinkkal nem értenek egyet, vagy a gyakorlatuk jellemzően eltér attól.
A fentiek alapján természetes szövetségesünknek tekintjük a szak-szervezeteket, a családok, az ifjúság, a nők és a nyugdíjasok érdek-védelmét zászlójukra tűző társadalmi aktivistákat. Programunk központi helyét foglalja el, hogy a törvényhozás mielőbb csatlakozzék az Európai Szociális Chartához, a munka törvénykönyve és a társadalmi érdek-egyeztetés törvényi feltételei feleljenek meg az Európai Únió ajánlásainak, feltételeinek. Meggyőződésünk, hogy erős szakszervezetek nélkül nem létezik tartósan erős és kiszámítható gazdaság.
Az Új Baloldalt alkotó pártok, szervezetek, személyek nincsenek elkötelezve politikai és gazdasági érdekcsoportoknak, létező vagy formálódó politikai tömböknek, blokkoknak. Elkötelezettségünk kizárólagosan alapelveink meg-valósítására, a rendszerváltozásért legnagyobb áldozatot hozó társadalmi csoportok felzárkóztatására, a közélet tisztaságára, átláthatóságának javítására irányul. Egy korrupciómentes Magyarországért!
Mindezek alapján bátran, kötöttségektől mentesen nyilatkozhatunk arról, hogy mi mindent akarunk, készülünk tenni az ország jövője érdekében.
 Költségvetési-és adóreform megvalósítása útján, az általunk képviselt rétegek érdekeinek előtérbe helyezésével csökkenteni kívánjuk a társadalom tagjainak életviszonyai közötti elviselhetetlen különbséget.
 Olcsóbb és hatékonyabb Országgyűlést és államot akarunk. Ezért meg akarjuk szüntetni a felesleges állami intézményeket, a valós feladat nélküli hivatalokat.
 A parlamenti demokratizmusban, a magyar Országgyűlés mindennapi munkájában is érvényesüljön a politikai sokszínűség, a különböző  érdek-csoportok érdekharmonizációja. Merev szembenállás (szavazógép!) és állandó konfliktusok helyett alkotó együttműködést az ellenzékkel!
 A választási rendszer átalakítását tervezzük; egyfordulós választással maximum 260-280 fős parlamentet szeretnénk megválasztani (úgy, hogy a képviselőjelöltre történő voksolás során, egyidejűleg lehessen a listára is szavazni).  
 A képviselő visszahívhatóságát vissza kívánjuk állítani, amennyiben elveszítette a választók bizalmát; hogy ezzel is növeljük a jelöltállító pártok felelősségét a parlamenti képviselőkért.
 Az érdekegyeztetés különböző formáit akarjuk intézményesíteni, mert csak ez lehet alapja egy megegyezéses elven működő demokráciának. 
 A munka világának újraszabályozását akarjuk elérni, hogy a munka-vállalók végletesen kiszolgáltatott helyzetén változtassunk. A tőke és a munka konfliktusainak békés megoldását csak a törvényi úton nyújtott garanciák segíthetik elő.
 A nyugdíj létbiztonságot kell, hogy jelentsen mindazok számára, akik az életüket végigdolgozták. Az aktív korosztályok számára olyan nyugdíj-rendszert akarunk, amely kiszámíthatóvá teszi az öregkort. 
 A kis-és középvállalkozások számára valódi fejlesztést, felzárkózást biztosító támogatásokat kívánunk nyújtani, mert csak ez biztosíthatja a jövőjüket az Európai Únióban. 
 A mezőgazdaság modernizálása az úniós csatlakozás tükrében olyan szükségszerűség, amely nemcsak az élelmiszertermelés biztonságát, hanem több, mint egymillió ember megélhetését is biztosítja. A piaci versenyképességünk garanciája csak a valós hatékonyság, a jövedelem-termelő képesség fokozása lehet.
 Esélyegyenlőséget kell biztosítani a tanuláshoz való jogot illetően is, hogy egyetlen fiatal se szakítsa félbe a tanulmányait saját, vagy családja szociális helyzete miatt.  

Az Új Baloldalt alkotó választási szövetség tagjai egyetértenek ezekben a fontos kérdésekben, és egyben elkötelezettséget vállalnak azért, hogy minden demokratikus eszközt felhasználnak ezek teljesítése érdekében.
Úgy látják, a kormányzás mai gyakorlata alapján, hogy a fentiek teljesítését a jelenlegi kormánykoalíció nem vállalja fel.
A rendszerváltás óta egyre halmozódnak az egymást követő kormányok által valóra nem váltott ígéretek; míg a rendszerváltás általunk képviselt veszteseinek (legalább 3-4 millió ember!) a terhei egyre csak növekedtek. A célunk ezért olyan új baloldali alternatíva felmutatása, amely alapján a hatalom jelenlegi gyakorlói leválthatók.
Mert mi nem azért dolgozunk és politizálunk, hogy: ”Reménnyé váljon az emlékezet”; mi azt akarjuk, hogy mihamarább: „Jelenné váljon a jövő”.
 Új Baloldal
                         Az értékek szövetsége  

Együtt sikerülni fog! 

SZDU           Szociáldemokrata Únió
                         Egyenlőség, igazságosság, szolidaritás!
CDU                 Civil Demokrata Únió
                         Akik mindig is a kiszolgáltatottakért politizálnak.
KSZU           Keresztény Szociális Únió
                        Hitéből erősödik a nemzet!
MJP              Magyar Jövő Pártja
                        Akinek múltja van, annak jövőjének is kell lennie!
ENP              Egészséges Nemzet Pártja
                       Ép lélekkel, egészségben és szorgalommal naggyá leszünk!
MACSOSZ   Magyar Családok Országos Szövetsége
                       Egy nemzet fundamentuma a család!
KSZDP         Környezetvédők Szociáldemokrata Pártja
                       Környezetünk megóvása, az élet tisztelete.
MANP          Magyar Anyák Nemzeti Pártja
                       Anyáink óvó szeretete, apáink vére emelt nemzetté minket.
DE                Demokrata Egyesülés
                      Csak az a demokrácia a tiéd, amiért felelősséget is vállalsz!
REP             Roma Egységpárt
                      Romaként polgárrá válni, ez a mi feladatunk!
KMP            Korrupciómentes Magyarországért Párt           
                 A tisztesség ma nem politikai kategória, de azzá kell válnia!
ÚBI             Új Baloldal Ifjúság
                      A hagyományos értékek ifjú követői.

Az Új Baloldal részint különböző, ám alapértékeket képviselő politikai erők szövetsége.
Az Új Baloldal értékei: a szociáldemokrácia, a civilek pragmatizmusa, a nemzet, a jövő és a környezetünk iránti felelősség, a családcentrikusság, a hátrányos helyzetű etnikumok felzárkóztatása, a korrupciómentes és demokratikus Magyarország eszményképe.
Választási programunk főbb pontjai: A szegénység mérséklése, az aktív korú lakosság ésszerű és megélhetést biztosító foglalkoztatása. Ez merőben más szegénységpolitikát jelent, mint az eddigi. A szegénység okainak korrekt feltárása, szegénység-térkép (hely, kor, képzettség, stb. szerinti) elkészítése. Átfogó kormányzati stratégia, a társadalom minden érintettjének közreműködésével.
Az össztársadalmi kontroll, - intézményesített érdekegyeztetési rendszer kialakítása. Ennek egyik eleme a képviselők visszahívhatósága, a két-kamarás parlament, vagy a minisztériumok egyik munkaszervezeteként működő Társadalmi Konzultatív Tanács (lehet), ahol a készülő törvények koncepcionális vitáit folytatnák le a szakmai és civil szervezetekkel.
A nemzetgazdaság erősítése, a hazai vállalkozások felzárkóztatása, a korrupció visszaszorítása, az egészségügy rendbetétele, az oktatás és a tudomány stratégiai ággá emelése, az ingyenes oktatás megvalósítása minden szinten, a magyar szellemi tőke itthon tartása, valamint a további (a mezőgazdaság versenyképessége, a közbiztonság megteremtése stb) pontokat szintén a program megfelelő fejezeteiben fejtjük ki részletesen.
                       Gondolatok a programhoz  

A kapitalizmus márpedig humanizálható!

Folyamatosan merülnek fel a legkülönbözőbb kérdések az általunk képviselt program-elemekkel kapcsolatban. A felvetődő kérdésekre eddig szintén folyamatosan születtek a különböző színvonalú válaszok; de a válaszok egységes szerkezetbe foglalása mindmáig váratott magára. A következő fejezetek már az eddig hiányolt egységes szerkezetű, komplex program szerves részét képezik, mégis szükséges egyfajta előszó előre bocsátása. Néhány általános gondolat, elvi megközelítés a közérthetőség érdekében.

Az utóbbi időben az MSZP retorikája változik; egyre több olyan „töredékes” megfogalmazást emelnek át a politikai szóhasználatukba, amely „hasonlít” a szociáldemokraták értékrendjéhez, a mi értékrendünkhöz! Célszerű tehát, hogy rámutassunk a stílus, és részben a tartalom lényeges különbségeire, egyedi üzenetek megfogalmazására, egy egységes szociáldemokrata felfogás bemutatására, amely komplex válasz a társadalom problémáira.
Hol is helyezkedünk el a mai magyar politikai palettán, hogyan határozhatjuk meg a szociáldemokraták mozgásterét?!
Bal közép politikai erőként határozzuk meg a helyünket, mert alapvetően bal oldali, szociáldemokrata értékrendet követünk. Ugyanakkor a mai európai minták azok, melyek vonzást gyakorolnak ránk, tehát egy modern, tudáselvű, európai társadalmi modellen belül kell a baloldaliságunkat meghatároznunk.
A rendszerváltozás tényét realitásként kezeljük, olyan eseménynek tartjuk, amely a demokrácia és a szabadság kibontakozását segítette elő. Ennek szükségszerű velejárója volt a tulajdonviszonyok gyors átrendeződése (a társadalmi tulajdon kampányszerű privatizációja révén a magántulajdon uralkodóvá válása), s a piacgazdaság kialakulása, a polgári demokrácia talaján. A célként kitűzött szociális piacgazdaság azonban még máig nem jött létre, sőt, sok tekintetben a szabad piaci verseny is akadozni látszik!
A társadalmi szociális gondoskodás alapvető elemei hiányoznak, vagy nem teljes körűek, emiatt magas és növekvő a kiszolgáltatott rétegek aránya, - a piaci szereplők versenyében sem érvényesül az egyenlő esélyek elve.
A Szociáldemokraták a mai korban nem szeretik a (vad)kapitalizmust, a féktelen, ellenőrizhetetlen „elpiacosodott” viszonyokat. De nem a tőke és a munka kiengesztelhetetlen ellentétét hirdetik! Meggyőződésük, hogy a piac-gazdaságban is létezhet a szociális biztonság; a kapitalizmus márpedig humanizálható!
A szociális biztonság megteremtése a mindenkori állam feladata, a tőke humanizálása viszont állami közreműködéssel megvalósítható társadalmi feladat. Ennek kulcsa a szociáldemokraták demokráciáról alkotott képe, mely olyan intézményrendszerben ölt testet, ami alkalmas a társadalom sokszínűségéből adódó érdekellentétek párbeszédek formájában történő feloldására, egyeztetésére. Az állam által törvényi formában biztosított szabályozások, az érdekegyeztetés intézményesített formái, a társadalmi párbeszéd lehetősége, és nem utolsó sorban a politikai kultúra változása biztosítja a feltételeit egy egyeztetéses alapon működő demokráciának. Elvetjük, elítéljük azokat a kísérleteket, amelyek a demokratikus intézmények szűkítésére irányulnak, lazítják a működés törvényi garanciáit. Ezért szólalunk fel határozottan a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos, egyébként minden politikai kurzus által megtett, a dolgozók jogait meg-nyirbáló módosítások ellen. Ugyanezt tesszük akkor is, amikor az önkormányzatok szabadságát csorbítják; az érdekegyeztetést, a társadalmi párbeszédet háttérbe szorítják, vagy a demokrácia-felfogásban teret hódít „a többség uralma a kisebbség felett” elve! (Persze ennél, bármilyen vonatkozásban, vagy területen még kevésbé engedhető meg a kisebbség - egy elit - uralma a többség felett!)
A Szociáldemokrata Únió a magyar politikai palettán bal-közép erőként definiálja magát. Ebből egyenesen következik, hogy az Új Baloldal minden jobboldali politikai párttól alapvetően, az értékrendjét tekintve különbözik. Ez a különbség megmutatkozik az alapelveken túl, a gyakorlati politikában is.
Az általunk képviselt csoport a rendszerváltozásért a legnagyobb áldozatot hozó társadalmi réteg. Azt tartjuk, hogy az igazságosság és a társadalmi szolidaritás jegyében a javak újraelosztásánál preferálni kell e rétegek fel-zárkózását az ún. polgári középosztályhoz. Az újraelosztásnál a közép-osztálytól leszakadóknak lehetőséget kell biztosítani a visszazárkózáshoz. Ezekkel az elképzeléseinkkel nem vág egybe a mai adózási és szociális rendszer. A megtermelt többletekből az újraelosztáson keresztül sokkal nagyobb arányú támogatást kell nyújtani: 
 Új munkahelyek létrehozásához, bővítéséhez (pl. közmunkák által)
 A kényszer-és mikrovállalkozások terheinek csökkentéséhez
 A kisvállalkozások fejlesztési forrásainak biztosításához
 A megélhetést garantáló bérrendszerhez, a közterhek csökkentéséhez
 A mezőgazdasági (családi) kisvállalkozások rentábilissá tételéhez
 Az egészségügy, az oktatás reformjához, a kultúra fejlesztéséhez.

Jelenleg még folynak az Európai Úniós csatlakozási tárgyalások. A szociál-demokraták támogatják a csatlakozási törekvéseket, hiszen az európai közösség jelentősebb országaiban éppen ezen eszmerendszer képviselői kormányoznak. Támogatásunk azonban nem csak a politikai egyezőségen, hanem a jövőkép racionális megközelítésén is alapul. Meggyőződésünk, hogy gazdasági, társadalmi fejlődésünk az Európai Únióval együttműködve képes csak hosszú távú növekedési pályán maradni. Ugyanakkor felhívjuk a szakértők figyelmét a csatlakozás árnyékosabb oldalára is! Megfelelő versenyképesség hiányában a gazdaságunk, termelésünk, munkahelyeink rendkívül kiszolgáltatottak. A csatlakozási tárgyalásokon elérhető átmeneti mentességek (környezetvédelem, termőföld-vásárlás, átlagbér, stb.) igen nagy terhet rónak a gazdaságra, a szoros határidejű teljesítési kényszerek miatt. Nem értünk egyet azzal, hogy egyfajta politikai versenyláz olyan megoldásokba hajszolja az országot, amelyekre nincsen felkészülve, miközben a kockázatokról a lakosságot nem is tájékoztatják megfelelően. Megítélésünk szerint a magyar mezőgazdaság, amely több, mint egymillió embernek biztosít megélhetést; áldozatul esett az úniós csatlakozási meg-állapodások oltárán. A mezőgazdasági termelési kvóta-rendszerben egy jó formában lévő magyar mezőgazdaság komoly konfliktusok forrása lehet! Ezért szorították le tudatosan a teljesítőképességet, ezért nincs fejlesztési koncepciónk, de - ami a legszomorúbb - nincsen megfelelő megoldásunk a növekvő (s elmélyülő) mezőgazdasági munkanélküliség kérdésére sem.
A magyar kormányok mind a mai napig nem ratifikálták az Európai Szociális Chartát, nem vállalták fel az agyonhangoztatott harmonizációt éppen ebben a kérdésben. Ezért kétkedve figyeljük az Orbán-kormány „minimálbér-programját”, amelynek időtállósága, betartatása, pozitív hatása törvényi háttér hiányában megkérdőjelezhető. A minimálbérek alakulása a jelenlegi adó-és járulékrendszer (+ évi 10 %-os infláció) mellett nagyobb jövedelmet jelent az állami költségvetésnek, mint a munkavállalóknak. Talán ez az oka annak, hogy a nyugdíjak rendezése sokkal kisebb aktivitást vált ki a költség-vetés készítőiből, mint a béreké. Minél később kezdünk áttérni a járadék jellegű nyugdíjbiztosításra, annál nehezebb ezt megtenni, mivel az aktív népesség aránya folyamatosan csökken. Ezért célszerű lenne minél előbb kialakítani és bevezetni egy olyan kétszintű nyugdíjbiztosítói rendszert, mely az egyén felelősségét is magába foglaló módon egy garantált minimál-nyugdíj és egy járadék-alapú nyugdíjrész kombinációjával oldaná meg az aktív korból kilépők élethelyzetét.
A felsorolt kritikai elemek jelentős része megtalálható újabban a Szocialista Párt retorikájában és részben a programjában is.
Méltán vetődhet fel a kérdés, hogy mi különbözteti meg a modern európai szociáldemokráciát akaró SZDU-t és így az Új Baloldalt a szocialistáktól?! Bizony számos formai különbség mellett jelentős tartalmi eltérés mutatkozik. A szociáldemokraták történelmi gyökereivel nem rendelkezhet az az alig 12 éves párt, amelyik a volt állampárt  (MSZMP) utódjaként került a rendszerváltozáskor (vissza) a politikai közéletbe! Önmagáról is kimondja, hogy elfogadja ugyan a szociáldemokrácia eszmeiségét, de a teljes belső tartalmi, szellemi átalakulás csak nehéz és hosszú küzdelem árán érhető el.
Az átörökölt személyi állomány tudatformálása jóval lassúbb folyamat, mint ahogy azt elképzelték. A régi beidegződések és politikai reflexek nehezen teszik elfogadhatóvá a pluralizmust, és a tekintélyuralom felszámolását. Eltérnek egymástól azok a „felvállalások”, hogy kinek a pártja legyünk, és kinek a pártja vagyunk. A szociáldemokraták elkötelezték magukat a bérből élők, a kis-és kényszervállalkozók, a mezőgazdasági kistermelők, a nyugdíjasok, a hátrányos helyzetű családok felzárkóztatása mellett.
Az MSZP még mindig mindenki pártja akar lenni, pedig nem lehet egyszerre  eleget tenni a szociális elkötelezettség mellett a (nagy)tőke kívánalmainak, elvárásainak is. Mint az MSZMP (jog)utódpártja fokozottan igyekezett meg-felelni a rendszerváltás „követelményeinek”, ennek következményeként fel-készítetlenül, sokkolóan zúdította rá a társadalomra, a munkavállalókra a piacgazdaság törvényszerűségeit, szélsőséges gyakorlatát; nem csillapítva a negatív hatásokat. Amikor pedig a választók (újra) hatalomba segítették, a hatalom gyakorlásában nem a szociáldemokrata értékrendet tekintette iránymutatónak, s ezzel becsapta az egész társadalmat.
Mindezeknél még természetesebb módon különböztet meg bennünket a múlt és a közelmúlt történelmének megítélése és értékelése, valamint a politikai hatalomhoz való viszonyulásunk jellege.
Mi, szociáldemokraták a hatalom megszerzését csak eszköznek tekintjük, elengedhetetlenül szükséges eszköznek a céljaink megvalósításához. Mi azokat a dolgokat akarjuk megvalósítani, amelyek elősegítik a lemaradók felzárkóztatását; előbb enyhíteni, majd kiegyenlíteni szeretnénk mindazokat a súlyos társadalmi különbségeket, amelyek már a születésük pillanatában meghatározzák a társadalom minden új tagjának a jövőjét.
A ma születő gyermekeknek a közeljövő, és már talán a jelen tudáselvű társadalmában kell helytállniuk! Ehhez biztosítanunk kell minden magyar polgár számára, hogy lehetőség szerint csak a képességei által korlátozott, maximális tudáshoz juthasson. Ez több szempontból fontos. Fontos a társadalom számára, hogy minden tagja a legjobb képessége szerint vehessen részt a jövő építésében, és a lehető legkisebb mértékben szoruljon rá a társadalom (külön) gondoskodására. Fontos az egyén számára, hiszen a személyes boldogulása a társadalmi hasznosságával arányos. Ez az a gondolatsor, amelynek mentén végig kell gondolni a család-, illetve a gyermektámogatások teljes rendszerét.
A parlamenti erők vitája e ponton valójában akörül forog, hogy mennyit ér a társadalom számára egy gyermek, és vajon minden gyermek ugyan-annyit ér-e, vagy lehetséges ebben valamiféle szelekció?! E felfogás, vagy még inkább a versenyzés kritikája helyett a szociáldemokraták probléma-megközelítése a mértékadó. A társadalom számára minden születendő, illetve megszületett gyermek egyenlő, és egyben a jövő záloga. Ezért a társadalom teherviselő képességét figyelembe véve egységes alanyi jogú támogatásban kell részesülniük. E támogatási rendszer nem szorítkozhat kizárólag az egyszerű létbiztonság (ma még ez is távoli!) szavatolására. Végig kell kísérnie a társadalom minden tagját az önálló élet megkezdéséig. Ebből következik, hogy mi, szociáldemokraták egységes rendszerként képzeljük el e támogatási formát a gyermekágytól az oktatás befejezéséig. Ennek a rendszernek kell biztosítania, hogy minden gyermek és fiatal felnőtt kibontakoztathassa a képességeit; folytathassa, és befejezhesse a tanulmányait azon a szinten, amelyre a személyes képességei alkalmassá teszik. El akarjuk érni, hogy a születéskori családi helyzettől függetlenül, mindenki esélyt kapjon a képességei szerinti társadalmi integrálódáshoz. Azt akarjuk, hogy egyetlen gyermek vagy fiatal felnőtt se kényszerüljön anyagi, szociális helyzete miatt a tanulmányai félbehagyására. Csakis ilyen szemléletben tudjuk valóban eredményesnek elképzelni az új nemzedék esélykiegyenlítő támogatását!
A ma regnáló, működő parlamenti elit nem képes a társadalmi problémák ilyen átfogó szemléletű átgondolására, ezért nem indulnak meg az ellátó rendszereket érintő érdemi reformok.
A hosszú távú feladatok több cikluson átívelő munkafázisai szemben állnak a politikai elit „egyciklusos” gondolkodásával. A hatalom megtartásának a logikája arra ösztönzi a bizonytalan egzisztenciális háttérrel rendelkező (értsd: „megélhetési politikusok!”) képviselőket, hogy személyes esélyeiket növeljék, s ezt tekintik elsődleges céljuknak is. Így az érdemi reformok bevezetése, megvalósítása helyett a voksok megvásárlásával a Parlament sokszínűségének a csökkentésére törekszenek. Ez megmerevíti a teljes választási rendszert, hiszen azok nem képesek (nem akarják, és nem fogják!) ezt módosítani, akik az előnyeit élvezik. 
A parlamenti nagy pártok folyamatosan sugallják annak a lehetőségét, hogy a Parlament kétpólusú politikai váltógazdasága van kialakulóban; ezzel mintegy stabilizálva a már egyszer bejutottak helyzetét, és megnehezítve az emelkedő parlamenti küszöb átlépését. Nincs megegyezési kényszer egy kétpólusú rendszerben, nem lesznek többé színek és árnyalatok, - csak hatalom és ellenhatalom létezik! Ez a tendencia (és szorgos igyekezet!) elvezethet egészen oda, hogy a korábbi egypárti diktatúrát kétpárti váltja fel. Nem szólva a két párt nagykoalíciós megegyezésének a veszélyéről... Mi, szociáldemokraták erősen hiszünk a demokráciában, hiszünk az érdekek egyeztetés útján történő harmonizálásában. Nem hisszük, hogy a két pólus képes lenne a társadalom tagolt érdekeit megjeleníteni. Ezért szorgalmazzuk a választási rendszer módosítását, a tiszta egyfordulós (+ listás) szavazás bevezetését. Nem értünk egyet a választók szavazataiban megnyilvánuló akarat művi eltorzításával, a mai rendszer szavazatelosztó módszerével.
A rendszerváltás időszakában átmenetileg célszerű lehetett a kormányzás stabilizálását ilyen eszközökkel is biztosítani, de 12 évvel a történtek után már nincs, és nem is lehet további indoka annak, hogy a demokratikus intézményeket a versenyző pártok képviselőitől féltsük. Sokkal nagyobb érdek fűződik a választói akarat azonos értékű mandátumokban való meg-jelenítéséhez. Ezzel nem csak a színek száma, sokfélesége gyarapszik, de a működésben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a politika szereplőinek meg-egyezésen alapuló döntése. Ezzel párhuzamosan vissza kell állítani a képviselő visszahívhatóságában (demokrácia = népfelség elve) testet öltő népi kontrollt. Ezt alátámasztja az a hihetetlenül mély mélypont, amelyre a politika erkölcsi közmegítélése süllyedt, valamint az, hogy a pártok nem képesek felelősséget vállalni ajánlott és megválasztott képviselőikért. Hány és hány vizsgálat és bűnügy megelőzhető lett volna, egyes, az erkölcsi legitimitásukat már rég elveszített képviselők még idejében foganatosított visszahívása esetén...!
Mi elég érettnek és felkészültnek tartjuk az ország polgárait arra, hogy felelős döntéseket hozzanak, és ne csak a négyévenkénti választásokon nyilváníthassák ki a szándékaikat! Ezért a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben tartjuk célravezetőnek a demokrácia közvetlen gyakorlásának formáit, a népszavazás és a helyi népszavazás intézményét. Ezért is kezdeményezzük az ország sorsát alapvetően meghatározó kérdésekben (pl. csatlakozás az Európai Únióhoz) népszavazások kiírását, továbbá egyébként is könnyíteni és egyszerűsíteni akarjuk a népi kezdeményezések megvalósulását. Bővíteni kívánjuk a közvetlen választások körét. 
Nem fogadjuk el azokat az érveket, amelyek csak anyagi alapon, költség-ráfordítás elven közelítik meg és vetik el a népszavazás, illetve más, a jelenleginél közvetlenebb demokrácia-gyakorlási módszereket. Csak ilyen döntések adhatnak biztonságot az uralkodó politikai elit számára, csak ilyen módon mérhető le a valós támogatottság! Kizárólag a közvetlen módon megválasztott vezetők rendelkeznek a jelentős döntések meghozatalához szükséges legitimációval.
A demokrácia gyakorlására vonatkozó elveinkben komoly szerep jut a civil társadalomnak. Rendkívül sok ma Magyarországon a hirtelen szabadság által létrejött önszerveződés. Az elmúlt 12 esztendőben azonban sajnos csak a kis részük találta meg a valódi helyét és szerepét. Ez nagyrészt annak „köszönhető”, hogy a mindenkori politika a pártokon kívüli társadalom önmozgását, önszerveződését nem nézi jó szemmel, mert potenciális vetélytársakat lát a civil szervezetekben. Csak a „saját civil kreációk”, a pártokhoz közelálló (értsd: „holdudvar”) szerveződések nyerhették el a politikusok rokonszenvét, de ezek viszont nem vívták ki a társadalom megbecsülését! A valódi civil szervezetek egyik fő feladata elősegíteni a különböző társadalmi csoportok érdekeinek érvényesülését, valamint „népi” kontrollt gyakorolni a (nagy)politika felett.
E funkciók betöltéséhez a jelenleginél nagyobb és hatékonyabb támogatást kell biztosítani a számukra; törvényi garanciákat teremtve, és átlátható, tervezhető támogatást nyújtva nekik. Társadalmi súlyuknál, jelentőségüknél fogva külön ki kell emelnünk a szakszervezeteket és az egyházakat. A szakszervezetek helye és szerepe egy modern európai társadalomban rendkívül fontos, és karakterisztikusan meghatározó. Ebből a szempontból még messze nem tekinthetjük magunkat modern európai társadalomnak.
A szakszervezeti mozgalom még keresi önmagát, még nem sikerült meg-találnia azokat a szakszervezeti formákat, amelyek a leginkább megfelelnek a jelen kor társadalmi kihívásainak. A munkavállalók érdekeinek védelme, a hatékony érdekegyeztetés bizony erősebb szakszervezeteket kíván. Mi, szociáldemokraták természetes szövetségesünknek tekintjük a különféle szakszervezeteket. Segíteni kívánjuk érdekérvényesítésüket, de ezt első- sorban a törvényi háttér biztosításával tesszük. Nem kívánjuk integrálni a munkavállalók érdekvédelmi szervezeteit, és nem értünk egyet pártpolitikai ambícióikkal, vezetőik parlamenti pártfunkciókba való beolvadásával. Valljuk, hogy a kapitalizmus humanizálható, de ezt önmagától nem teszi meg. Ehhez olyan kényszerek szükségesek, amelyek hatására nagyobb érdeke fűződik az alkalmazottak helyzetének javításához, mint a féktelen profithajszához. Ebben látjuk és támogatjuk a szakszervezetek helyét és szerepét. Ebben jelenik meg az a közös vállalás, amely a rendszerváltásért a legnagyobb áldozatot hozó társadalmi csoportok felzárkóztatásában ölt testet.
A szociáldemokraták egyházakkal kapcsolatos nézetei nagyon hosszú idő óta változatlanok. Egyrészt a hitgyakorlást - mind párton belül, mind azon kívül - mindenki lelkiismereti ügyének tekintjük, olyan személyes jogon alapuló szabadságnak, amelynek csak a törvényi keretek szabnak határt. Ezzel párhuzamosan következetesen kiállunk az állam és az egyházak szétválasztása mellett. Nem értünk egyet azon törekvésekkel, amelyek az egyházak közötti különbségtételért szállnak síkra, és állami eszközökkel kívánnak egyházakat „osztályba” sorolni. Ezeket a törekvéseket a lelki-ismereti és vallásszabadság elleni támadásként értékeljük, ezért politikai eszközökkel fellépünk ezek ellen.
Egyetértünk azzal, hogy azok az egyházak, vagy más szervezetek, amelyek állami feladatokat vállalnak föl és látnak el, ugyanolyan támogatásban részesüljenek, mint az állami intézmények. Ugyanakkor tiltakozunk az ellen, hogy közpénzekből finanszírozzanak olyan intézményeket, amelyek a feladat ellátása során külön feltételeket támasztanak az igénybevevőkkel szemben, vallási és egyéb szempontok alapján.