Senki ne higgye, hogy a megjövendölt történések célirányos és közvetlen kvázi előkészítése nem zajlik már - nem is annyira titokban! - hosszú évek óta. Amikor az Antikrisztus végképp ‘felfedi magát’, beköltözik az újból felépült jeruzsálemi Salamon Templomába, ahol ‘Istenné’ kiáltja ki magát, - az már a végkifejlet. Ám annak a világállamnak az antikrisztusi szervezése, amelynek a császári trónusára végül is Krisztus képében, Krisztus álruháját magára öltve akar felülni, - immár évtizedek óta folyik. Az Antikrisztus eljövendő világállamát ma szabadkőműves páholyok szervezik. A világállam felállításának legfontosabb eszmei alappillére a világvallás, ami egyfajta hamis ökumenizmus, amely éppen protestáns-fellázadó szellemiségében az ortodox zsidó és a keresztény katolikus vallás egyesítésére, egybeötvözésére, és végső fokon valamennyi egyistenhívő vallás integrációjára törekszik, persze az iszlám kirekesztésével. A kötelező világ-egyenvallás eltörli a szentmise-áldozat bemutatását, mert Krisztus Isten Fia voltát, a világot megváltó küldetését ‘csak formálisan’ ismeri el. Az Antikrisztus ‘Jézus vérvonalából’ fogja ‘származtatni’ önmagát, és kényszerűségből magára veszi Jézus Krisztus evilági ‘szerepének eljátszását’ is, de végső célja Jézus áldozatának megsemmisítése és az egész emberiség végzetes félrevezetésével Isten teremtő-gondviselő-üdvözítő tervének meghiúsítása.
„Az ötödik jelet azon rendkívüli tünemények alkotják, amelyek az égbolton lesznek láthatók. ‘A Nap elsötétedik, a Hold nem ad majd több világosságot és a csillagok lehullanak az égről, - s az ég erői megrendülnek’. (Mt 24,29).
A Fatimában utolsó megjelenésemkor végbement napcsoda azt akarja meg-mutatni nektek, hogy immáron beléptetek abba a korszakba, amelyben ezek az események rendre megvalósulnak, és amelyek előkészítenek benneteket Jézus dicsőségben való visszatérésére. ‘Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.’ (Mt 24,30). A vége felé közelgő év és az új esztendő részét alkotják ama nagy szorongattatásnak, melynek során elterjed a hitelhagyás, megszaporodnak a háborúk, sokhelyütt természeti katasztrófák történnek, megerősödnek az üldözések, az Evangélium eljutott immár minden néphez, rendkívüli jelek észlelhetők az égben és egyre közeledik az Antikrisztus fellépésének az ideje. ‘Vegyetek példát a fügefáról: amikor az ága már zsenge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.’ (Mt 24,32-33).”

„Nagy az én aggodalmam, mert e nagybeteg emberiség folytatja az Istennek s az Ő szeretettörvényének a makacs visszautasítását. Sokféleképpen, sok jellel és rendkívüli beavatkozással léptem közbe ez év alatt, hogy felhívjam az egész emberiséget a megtérésre és az Úrhoz való visszatérésre.
De nem hallgattak meg!
Az Úr nevét gyalázzák, és az Ő napját mind inkább megszentségtelenítik. Az önzés fojtogatja az emberek szívét, kik hideggé és zárkózottá váltak azért, mert képtelenek a szeretetre. Az élet értékét megvetik, - mind gyakoribbá válik az erőszak, az erőszakos halál, az öngyilkosság; minden eszközt felhasználnak, hogy megakadályozzák az új teremtmények születését, mindenütt szaporodnak az önkéntes magzatölések. Ezek mind szörnyű bűncselekmények, amelyek éjjel és nappal bosszúért kiáltanak Istenetek színe előtt, - és ez a tisztátalanság úgy terjed, mint a sár áradata, amely mindent elborít.

Az isteni igazságosság kelyhe betelt, és túlcsordult.
Én látom a büntetést, amivel az isteni Irgalmasság megtisztítani és üdvözíteni akarja a szegény, bűnös emberiséget. Mily’ számosak és nagyok a reátok váró szenvedések, szegény kis fiaim, akiket annyira tőrbe csal és becsap a Sátán, a Gonoszság Lelke, aki megkísért és a halálba visz benneteket.

Nagy az én aggodalmam, mert az én Egyházam is a gonosz erők hatalmában van, amelyek veszélyeztetik, és megkísérlik belülről lerombolni.
A Szabadkőművesség magába az Egyház belsejébe helyezte - ahol Fiam, Jézus Helytartója (a pápa) székel - a saját központját, ördögi hatalmával együtt, és innen terjeszti ki gonosz befolyását a világ minden részére.
Most is az övéi árulják majd el az Egyházat, kegyetlenül fogják üldözni és vér-padra ítélni. Én látom, hogy a véres üldözés már az ajtók előtt van, s mennyien szóródnak szét közületek e szörnyű orkán heves viharától. Vegyetek részt ezen órákban az én nagy aggodalmamban, és egyesüljetek mindannyian a közben-járás és a jóvátétel imájában!”

„A Kálvária órája már elérkezett.
A Kálvária órája elérkezett az Egyház számára, amely hivatott, hogy áldozatul ajánlja magát, és hogy feláldozzák a véres vértanúsága Keresztjén.
A Kálvária órája elérkezett e szegény emberiség számára, amely már elkezdi élni a büntetésének fájdalmas óráit.
A Kálvária órája elérkezett számotokra, szeretteim, mivel most már beléptetek a nagy gyötrelmek befejező idejébe. 
Nyissátok meg szíveteket a reménynek!”

„Ez egy apokaliptikus üzenet.
Ez az idők végéről szól.
Ez hirdeti és előkészíti Fiam, Jézus dicsőségben való visszatérését. 
Csak a Szeplőtelen Szívemben találtok menedéket a büntetés idején, vigaszt a szenvedés órájában, felemelést a kimondhatatlan szenvedések között, fényt a legsűrűbb sötétség napjaiban, hűsítést a felemésztő tűz lángjai között, bizalmat és reményt egy most már általánossá váló kétségbeesés közepette. 

Amikor az Egyházba belép a Gonosz Ember (egy szabadkőműves pápa, vagy maga az Antikrisztus, aki az újjáépülő Jeruzsálemi Templomban Istenné kiáltja ki magát?), aki majd beteljesíti a pusztulás gyalázatát, és amelynek csúcspontja a szörnyű szentségtörésben lesz; miközben a nagy hittagadás mindenfelé el-terjed, Szeplőtelen Szívem össze fogja gyűjteni a hűséges kis maradékot, amely a szenvedésben, imában és reményben várni fogja Fiam, Jézus dicsőségben való eljöttét. Ezért felhívlak benneteket, nézzetek a nagy világosságra, amely Fatimából terjedt el a századotok folyamán, és amely különösen erőssé válik eme utolsó időkben. Az enyém egy apokaliptikus üzenet, mivel bent vagytok a szívében annak, akit nektek az Írás utolsó és annyira fontos (ti. a ‘Jelenések’-) könyvében kinyilvánítottak. Szeplőtelen Szívem fényének az Angyalaira bízom a feladatot, hogy vezessenek rá ezeknek az eseményeknek a megértésére most, amikor Én felnyitottam nektek a lepecsételt könyvet.”
 
Jövendölés a világvégéről. „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok. Sok embert megtévesztenek. Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok - ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.” (Mk.13, 5-8.) Előképe: Jeruzsálem pusztulása. „Akkor, ha valaki azt mondja: Nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a kiválasztottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehet. Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.” (Mk.13, 21-23.) Hamis próféták. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, azonban belül ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek föl őket. Vajon szednek-e tövisről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak, tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket.” (Mt.7, 15-20.)

Az Antikrisztus - miután ‘több változatban is’ felütötte fejét a történelemben - a legkülönbözőbb fondorlatokkal igyekszik meggátolni Jézus Krisztus tervének, a megváltásnak (amely az egész emberiség egyesítésének, visszatalálásának nagy esélye Istenben és Istenhez) a megvalósulását. Minden eszközzel arra törekszik, hogy a lelkünket eltántorítsa, örökre elvegye Krisztustól; - amelynek a ‘legkézen-fekvőbb’ módja, ha színészként ‘új Krisztust alakítva’, kilöki belőlünk az igazit. Krisztus ellehetetlenítésére előszeretettel alkalmazza a következő megoldásokat:
 
 Jézus Krisztus személye ‘kitaláció’; valójában soha nem létezett.
 Jézus Krisztus a zsidók földi királya volt; nem pedig Isten Fia, a Megváltó.
 Jézus Krisztus ‘megváltó’ volt ugyan, de a szentírásbeli szavai hamisítások.
 
A továbbiakban részletesen kifejtem ezeket, a ‘fejlődésükben’ egyre rafináltabb nézet-rendszereket, amelyek mindegyike természetesen jól köthető korunk híres-hírhedt Krisztus-tagadó szellemi áramlataihoz, vallási és más, legális vagy titkos szervezeteihez, illetve szektáihoz. Tekintve, hogy jómagam sem szervezetekkel, sem személyekkel nem kívánok semmilyen konfliktusba keveredni - vitázni csak az általuk képviselt eszmével és/vagy annak politikai tartalmával kívánok! -; meg-nevezni egyiküket sem fogom, figyelmes olvasóm úgyis rájön, kikről van szó...

Krisztus nem létezett.  Az istentagadásnak ez a legegyszerűbb, egyszersmind a legblődebb és a legpimaszabb ‘eszmei’ megnyilvánulási formája. Nem véletlen, hogy intézményesen a kommunista állam ‘vezette be’ s alkalmazta - általánosan a mindenszintű közoktatásban. A szovjet ideológia számára Jézus Krisztus élet-műve nem jelentett ‘filozófiai problémát’, - a tankönyvek még arra sem tartották érdemesnek, hogy megemlítsék: ‘szerintük’ nem is létezett, nem volt valóságos történelmi személy. Az 1960-as években pl. a szovjetúnióbeli I. A. Kriveljov egy teljes könyvet írt Krisztus ‘nemlétezésének’ kvázi-történetírói (!) bizonyítására, ami már csupán azért sem lebecsülendő írói teljesítmény, hisz Jézus Krisztus élet-útjáról nemcsak az Újszövetség emlékezik meg, hanem korabeli római történet-írók is, mint Tacitus, továbbá a ‘rómaiasított’ nevű, zsidó származású történetíró: Josephus Flavius.
  
Jézus, a zsidók királya. Vagyis szimplán csak földi király, tehát nem Isten Fia, nem is Megváltó. Ne higgyük, hogy ez ‘a földhözragadt’ krisztus-szemlélet ritka, vagy hogy közvetlenül, direkt állítás formájában van jelen a mindennapos köz-életben, a közgondolkodásban, vagy éppenséggel ‘a tudomány’ vagy a művészet világában. Ráadásul, ha valaki ezt így kerek-perec kijelentené - számolnia kellene a katolikus egyház, a római pápa általi azonnali kiközösítéssel. Ezért Krisztus ‘le-szállítása a földre’ összetetten, áttételesen, szimbolikusan és rafináltan történik...  Maga ‘a világi szemlélet’ lényegesen gyakoribb, általánosabb, mint gondolnánk; - sőt, olyannyira, hogy mai modern korunkban gyakorlatilag egy titkos reformációs folyamat megy végbe, búvópatakként, amelynek a célja és küldetése: Krisztust megfosztani égi trónjától, vagyis ‘két legyet’ ütni egy csapásra: (1) lerombolni a valódi istenhitet, a kereszténység alapjait, az Anyaszentegyházat, és (2) ‘egy füst alatt’ jelképként a világi hatalom, a világállam hatalmi céljaira használni fel Krisztus nagy tömegvonzású személyiségét, életútját és áldozatát, illetve a mindezekhez fűződő összes tudati és szakrális-rituális energiát. Ez a roppantul alamuszi, szívós és hatékony törekvés belülről bomlasztja szét a keresztény hitet ezernyi vékonyka szálra, amelyek fokozatosan a vallásunk minden mozzanatáról merőben mást, sőt ellentéteset hirdetnek, hogy aztán soha többé ne találkozzanak. Különösen veszélyesek azok az áramlatok, amelyek a felületes szemlélő számára még kereszténynek tűnnek ugyan, de már ‘koránt sem annyira’. Vigyázzunk, mert a furcsa, szokatlanul ‘újszerű’ szóhasználatok, megfogalmazások - mint például: kereszt helyett kínzócölöp, keresztény helyett keresztyén; Jézus, mint „főpap” ül az Atyaisten jobbja felől, stb., stb. - többnyire vaskos eretnekséget takarnak... Ebbe a tárgykörbe tartoznak mindazok a rendkívüli tudatossággal szerkesztett és terjesztett évezredes legendák is, amelyek modern formában újra és újra felszínre kerülnek, mint például: a gnózis misztériuma, Arimateai József szerepe, a Szent Grál legendája, Leonardo da Vinci ‘beavatottsága’ és az ‘Utolsó vacsora’ című festményének ‘titkai’, hogy állítólag két Jézus (egyik égi, másik földi király) élt volna, a kumráni tekercsek kapcsolódó ‘rejtélyei’, legenda a Dávid-vérű Jézus és Mária-Magdaléna ‘közös’ gyermekéről, a Meroving-dinasztiáról, a férfiről, aki London mellett nevelkedik, s majd a Világállam trónjára ül, stb., stb. Ezek a törekvések egyrészt az Ószövetség s az Újszövetség ószövetségi célzatú egybe-mosására, másrészt az égnek a földdel való evilági összekapcsolására irányulnak. Egyfelől azt sugallják, hogy az egyszer Messiásként már a Földön járt Krisztus nem Megváltóként jön el másodszor, ítélni eleveneket és holtakat, hanem földi királyként, a kiválasztott nép élén és égisze alatt megszervezni a Világállamot, - másfelől pedig azt, hogy a Paradicsom, az Édenkert itt a Földön, emberi erőből, Isten nélkül is megvalósítható, tehát együnk csak nyugodtan a Tudás Fájáról...

Krisztus újszövetsége hamisítvány. Közismert, hogy a Bibliát évszázadokon át ‘írták, szerkesztették’, időnként (úgy 200-300 évenként, zsinatokon) kanonizálták (beillesztették a ‘jogrendjükbe’); ilyenkor rendesen össze is vesztek az akkori fő-méltóságok, hogy belemehet-e a ‘javasolt’ szövegrész a Bibliába avagy sem... Ki tudja, hogy 1500-1700 évvel ezelőtt élt főpapjaink milyen megfontolások alapján, és miért döntöttek úgy, hogy éppen mi kerüljön bele, s mi nem az Újszövetségbe. Ez azonban semmiképp nem elégséges indok arra, hogy Jézus Krisztus bármelyik példabeszédét, evangéliumi szavait - akár csak részlegesen is! - önkényesen kvázi hamisítványnak minősítsük. Ezért jó az Újszövetségben, hogy négy evangélista (és ez informatikailag nagyon fontos!) van, akik ugyan másképp és másképp írták le a Szenvedéstörténetet, de összevetve az írásokat esetenként szó szerint is meg-győző információt adnak Krisztus utolsó napjairól, az elhangzott párbeszédekről. Azért meggyőző informatikai szempontból, mert négyen, egymástól függetlenül írták le, elvileg ugyanazokat a történéseket, és a szövegek ‘mégis’ - bizonyos, valószínűleg legendaszerű, kvázi-stilisztikai részletektől eltekintve - lényegében tökéletesen egyeznek. Ám Jézus Krisztus szavainak hitelességére más, közvetett bizonyítékaink is vannak! Ha olvasóm figyelmesen olvassa a jelen írásomban, de a korábbi Biblia-magyarázó írásaimban is kiemelt evangéliumi idézeteket; igen hamar beláthatja, hogy Krisztus szavaiban semmilyen korabeli hatalmi ‘cenzúra’ keze nyoma nem érződik! Lehetséges, hogy a végül is kanonizált szövegeken túl ‘előfordultak’ keményebbek is, amelyeket - ilyen, vagy olyan okból - kihagytak. Ámde ami ‘bent maradt’, arról sem állítható, hogy bármilyen intézményes vagy titkos földi hatalom apológiája lenne! Ellenkezőleg: Krisztus példabeszédeinek, evangéliumi szövegeinek túlnyomó része szegénypárti, hatalom-és gazdagság-ellenes; de ugyanakkor mértéktartó is: soha nem uszít erőszakra, forradalomra vagy felkelésre a fennálló hatalom ellen. Magyarán: sem a regnáló hatalomnak, sem a hatalom ellenzékének, vagy pláne valamilyen háttér-hatalomnak soha nem ‘parírozott’; sőt, mondanivalójának a lényege rendre irritáló bármilyen földi erő szemszögéből nézve. Emellett: (1) Krisztus szavainak adott történésbeli és örök bölcsessége felülmúlhatatlan. (2) Okfejtése igen gyakran rejtett (kettős) értelmű, profetikus, és mély bölcsessége sokszor csak hosszabb távon, vagyis előre nem látható események lezajlása után válik világossá. (3) Lényegre törekvése, szelíd igazságossága, judíciuma, kifejezésmódja annyira egyedi, hogyha nem (ilyen) lenne, akkor ki kellene találni. (4) Időt állóbb, aktuálisabb erkölcsi útmutatás az emberiség történelmében nem ismeretes. (5) Egyszerű földi ember ilyet írni, vagy pláne a mindennapok történéseiben ‘rögtönözni’ nem lehet képes. (6) Gondolatai tisztasága csak ‘szent’ jelzővel jellemezhető; ami nyilván még a cenzori hajlamú kanonizálókat is visszarettentette bármilyen célzatos szövegmódosítástól...
 
De Krisztus szavainak abszolút hitelességét legfőképpen az mutatja meg, mikor is bárki földi halandó hevesen protestálni próbál ellenük. Azonnal megtapintható az evilági, földhözragadt kényelmi szempont, az anyagias életvitel érdeke, az a mentalitás, amelynek révén valaki a két ellentétes (földi és égi) karriert egyaránt sikerrel kívánja, próbálja, erőszakolja befutni. Pedig bizony nem lehet egyszerre szolgálni Krisztusnak s a Mammonnak: könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia a Mennyországba...
A probléma a legkevésbé sem Krisztus szavaiban van.
A Köpönyegforgató leggonoszabb színészi alakítása, egyszersmind a végső idők közeledtének a legbiztosabb jele, amikor az Antikrisztus felölti Krisztus ruháját...
A végidők teremtményei, a „hasonmások”
„Felmerül a kérdés, hogy lehet-e ésszerű magyarázata annak, hogy a világ leg-hatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkévalóságot. - írja Kocsis István ‘Magyar-ország szent koronája’ című könyvében. - Másképp is fogalmazhatunk, - ők már régen odaadták az örökkévalóságot a percért, akkor, amikor ‘hasonmásokká’ váltak. „Hasonmás” az, aki az életet választotta az ÉLET helyett... Akiknek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Ő az, aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, mely a „romlásba” visz. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést az Időtlen Énjével... Kialudt benne az összeköttetést fenntartó titokzatos fény, a lélek... Azt mondtuk: „Nem könnyű kioltani a lelket, de az ember megteheti. De mindig csak Istenre emelt fegyverrel teheti meg... Azaz a felfoghatatlanul nagy bűnökkel.” Aki például szándékosan és aljas indokból öl, vagy megölet valakit, az is voltaképp’ Istenre emelt fegyverrel oltja ki a saját lelkét. Aki pedig államférfiként árulja el hazáját, az idegen hatalom szolgálatába áll, szintén Istenre emel fegyvert, mert ezzel el-szegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami benne, a személyiségében a legértékesebb. Ezért kell például annak levetnie a papi ruháját, aki ateista lett, vagy távoznia a bírói pulpitusról, aki politikai parancsra hajlandó volt ártatlan embert elítélni. Minthogy Isten egyedül csak az embert teremtette a saját kép-mására, és oltotta belé az alkotó értelem szikráját, ezért minden emberben van valami isteni lényeg. Aki Istenre fegyvert emel, az emberként már nem is él tovább, hanem csak valami másként, másvalakiként. Ha tehát egy ember így vagy úgy, de eldobja magától az isteni lényegét, az valami mássá válhat, valami minőségileg alacsonyabb rendűvé, mint ami korábban volt. Kocsis István ezt az  alacsonyabb rendűvé, mássá vált embert nevezte el „hasonmásnak” - a valódi ember, az isteni lényegét hordozó ember „kiürült hasonmásának”. Kocsis István értelmezésében a „hasonmás” az, akinek a lelke tetszhalott állapotban van. Mondhatnák úgy is, akiben kialudt az isteni szikra. A mai uzsoracivilizációban élőknek a kamatkapitalizmus törvényei szerint mindent le kell fordítaniuk a pénz egydimenziós nyelvére. Kocsis István kifejti, a mi korunk embere nem érti, sőt, valami álproblémának tekinti ezt. Ez jól tetten érhető, mert még a filozófiával és a teológiával (!) hivatásként foglalkozók is mellőzik ennek a tárgyalását, hiszen a „hasonmások” létezésének a beismerése nem egyeztethető össze azzal a hamis premisszával, miszerint minden ember egyenlő. Az egyenlő jogokkal éppen az a probléma, hogy egyenlőtlen képességű emberekre továbbá gyökeresen eltérő fel-tételekre alkalmazva a legigazságtalanabb eredményhez vezethet. Ezért a ‘jog-egyenlőség’ legfeljebb elvben elismert esélyegyenlőséget és jog előtti formális egyenlőséget jelenthet. Természetesen nem lehet minden egyes egyénre szabva megalkotni egy teljesen igazságos jogrendszert. Ez azonban nem változtat azon, hogy azt állítani: mindenki egyenlő - nem egyéb jó szándékú óhaj kimondásánál. Ezzel az óhajjal nehéz szembefordulni, hisz többek között erre épül az általános választójog és az „alibi-demokrácia” vele űzött szemfényvesztő játéka. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy az emberek többsége az uzsoracivilizáció kényszere következtében „hasonmás” emberré vált, aki már elveszítette az emberi lényegét tartalmazó minőségét, akkor még az a kérdés is okkal felmerül, hogy az emberi lényegüket még megtartott és az emberi lényegüket immáron elveszített emberek vajon még ‘jogegyenlőknek’ minősíthetők-e? Kocsis szerint ezektől a (független személyiségüket, döntési szabadságukat és szabad akaratukat elveszített) „hason-másoktól” retteg minden jövőjét féltő ember, mivel ezek a hasonmások hazudnak politikusként, szerelmi partnerként, igen könnyen kaphatók az árulásra, és üzlet-emberként szintén gátlástalanok, de más szakmákban sem azzal a felelősséggel és kötelességtudattal látják el a feladatukat, mint az emberi lényegüket megőrző emberek. Közéjük tartoznak, akik például jó üzletnek tekintik a háborút, ha lehet rajta sok pénzt keresni, tekintet nélkül arra, hogy hány embertársuknak okoznak végtelen sok szenvedést. A jelenlegi uzsoracivilizáció kamat-kapitalista rendjében pénzgazdaság működik, amelynek egyetlen célja, hogy a pénzből még több pénzt állíthassanak elő a pénzvagyon tulajdonosai, miáltal minden egyéb emberi érték devalválódott, és az erkölcsnek nincs többé ázsiója. Egyre több a profithajszában hasonmássá váló ember. A legdöbbenetesebb - Kocsis István szerint - az, amikor a hasonmás fel is fogja, hogy hasonmás lett. Ez abban a pillanatban következik be, amikor már képes elhitetni magával, hogy Istennel szembefordulva is lehet élni. Természetesen lehet így is élni, de nem az emberi lényegét megtartó teljes (értékű) embernek, hanem csak egy emberi lényegétől megfosztott hasonmásnak. Ezért van, hogy ebben a mindent pénzzel mérő ‘egy-dimenziós’ világban rengeteg az olyan ember, aki úgy követ el bűnt, hogy nincs igazán bűntudata, és képtelen valódi bűnbánatra. A „hasonmás” terminusa igen jól eligazít korunk sok ellentmondásában. Ugyanis ha valaki fölfogta, hogy „hasonmás” lett, és ezt a létét el tudja viselni, akkor a számára semmi sem azonos már azzal, ami valójában. A bűn többé nem bűn, - minden üzlet rossz, amelyen így vagy úgy nem nyerészkedik, akár a másik kárára, és a legrosszabb üzlet Kocsis István szerint „az Örökkévalóságról való lemondás a percért”, vagyis amikor a percnyi földi létért lemond az Időtlen Énről, amikor az életet választja az ÉLET helyett. Az ilyen hasonmás-embernek a földi léte percnyi kis hosszába kell belesűrítenie minden hatalmat, minden élvezetet; - ezért siet, ezért mohó, ezért gátlástalan, ezért gázol át mindenen és mindenkin. Kocsis a Biblia alapos ismerőjeként azt is hangsúlyozza, hogy ezt a „hasonmás”-kérdést a maga bonyolultságában az Evangélium mutatja be, de korunk embere a jelek szerint már nem képes felfogni az Újszövetségnek e fontos részeit. Mindabból, amit az Evangélium sugalmaz, a legdöbbenetesebb az, hogy a „hasonmás”-lét - vagyis az anyaggal való teljes azonosulás, a lélek és Isten megtagadása - az emberi lényegétől megfosztott, redukálódott embernek  természetessé és elfogadhatóvá is válhat, és így az uzsoracivilizáció pénzhajszájában egész népeket, sőt, az emberiséget is veszélyezteti az ebben a „hasonmásságban” való elmerülés.”
Az elmondottakhoz már csak az Evangélium szavait lehet hozzátenni:  
„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is pokolba taszíthatja!” (Mt.10, 28-29.)

„Óvakodjatok hamis prófétáktól! „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az Antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt, már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.” (1 Jn. 4,1-6.)

Óvakodjatok az Antikrisztustól! „Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az Antikrisztus. Már eddig is sok Antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilván-valóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk. Ti azonban a Szent kenetét kaptátok, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, s azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az Antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is. Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha meg-marad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félrevezetnek. Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükségetek: bármire is tanítson az ő kenete, az igaz, s nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította. Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn. 2, 18-28.)
Az  Antikrisztus Krisztus hasonmása. Klónozni fognak egy nőt, - vagyis egy anya megszüli a hasonmását. És ez a hasonmás majd megszüli Demiurgoszt, az Antikrisztust. Sőt, - lehet, hogy ez a nő már régen megszületett, sőt be is érett szörnyű ‘küldetése’ beteljesítésére. (A ‘Demiurgosz’ görög név jelentése az Idegen Szavak szótárából: „Világteremtő szellem, a világ isteni vagy természet-feletti létrehozója - annyi mint: ‘kézműves’.” Az idézett definíciónak leginkább a középkori katarok hite felel meg, kik szerint eme földi világot a Sátán teremtette. Néha úgy tűnhet: igazuk volt! Ámde az igazság mégsem ez, ezt jól tudjuk az Ó és az Újszövetségből. Az anyagi és a szellemi világot egyaránt maradéktalanul Isten teremtette. A megváltás - hasonlóan a szeplőtelen fogantatáshoz - isteni közbe-avatkozás volt, üdvözülésünk érdekében. Krisztus - a földi küldetése beteljesítése után - visszatért a Mennyekbe az Atyához, tehát (vigasztalásul és megerősítésül a Szentlélek oltalmára bízva, de) ‘magára hagyta’ az emberiséget, hogy az általa el-ültetett mag megfoganjon, kicsírázzék, szárba szökkenjen, - és a virágzás után bő termést, jó gyümölcsöt hozzon. Visszatéréséig interregnumot hagyott maga után, ami alatt kifejlődhetett a Sátán uralma... Demiurgosz - annyi, mint: ‘kézműves’. A katarok hitét e jelentéssel összevonva: a Sátán volt az első szabadkézműves.) 

Ha valaki azt hinné, hogy az egész, úgy, ahogy van, nem egyéb history-fiction-nél, és a Grál utáni történelmi vesszőfutást is lazán besorolja például az ‘Ómen’-filmek közé; - az hatalmasat téved!

De mégis, mi lehet a Szent Grál? A Grál, amelyet már a templomos lovagok is kerestek a jeruzsálemi Salamon-templom romjai alatt, sőt, amelyet még a szabad-kőművesek is keresnek mind a mai napig? Következtessünk indirekt módon, - a legvalószínűtlenebbtől a valószínűig. Olyan titkos iratok, amelyek Krisztus élet-történetét merőben más (a Kinyilatkoztatással abszolút ellentétes) megvilágításba helyeznék, nem lehetnek, - mert az 1940-es években megtalált kumráni tekercsek  megfejtett tartalma szinte teljes egészében a Szentírás ismert szövegét támasztja alá. Krisztus holtteste sem lehet, mert Jézus feltámadott, és mint Isten-ember, az üdvözült testében tért meg az Atyához; - ‘holtteste’ így e földben nem nyugszik. Ha mégis a holttestét ‘keresik’, annak nagyon nyomós oka lehet, ami hamarosan ki is derül... Azt sem tartom valószínűnek, hogy a Grál valamely elvont értelmet fedjen, - mint például ‘származás’, ‘vérvonal’ vagy ‘az egész emberiség’; pláne, valami olyat, ‘ami kvázi megtalálhatatlan’! Legvalószínűbb, hogy a Grál ‘fizikai létező’, vagyis aminek a legenda leggyakrabban, legkonkrétebben, valószerűen említi - tehát a Jézus Krisztus kifolyt vérét felfogó kehely, edény; de tulajdon-képp ez is egyféle szimbolizmusra hajlamos és földhöz ragadt ‘szabadkőműves megközelítés’, mert a Grál: Krisztus vére!

Induljunk ki abból, hogy ‘a valószínű történelmi cselekmény’ mit is vár el a Grál megtalálásától? A válasz megdöbbentő: valamely, előre legyártott világuralmi terv (‘építési tervrajz’) megvalósításának tökéletes és ‘egyidejű’ legitimációját. Olyan legitimációját, mellyel még a legbigottabb keresztények sem szállhatnak szembe. Egy olyan ördögi terv legitimációját, amely a transzcendens, isteni vérvonal fel-használásával egy evilági földi, egyközpontú világállam létrehozását alapozza meg. Ha egy centralizált világállamra az Isten is áldását adja, hiszen ‘saját vérét’ ülteti annak trónjára - nincs többé apelláta. Ezért kézenfekvő, hogy a Grált, Jézus Krisztus szent vérét - ha megtalálnák - rettenetes sátáni célra akarják felhasználni.

Márpedig: amikor az ember technikailag és tudományosan már elérte azt a magasságot, hogy képes beavatkozni a természet rendjébe; akkor és ott meg-álljt kell parancsolni! Egyetlen-egy embernek sincs, és nem is lehet olyan fel-hatalmazása, hogy a földi életfolyamatokat manipulálja! A Sátán azonban azt ‘hiszi’, hogy neki erre ‘van’ felhatalmazása! Sőt, bele kell avatkoznia a genetikus folyamatokba, ha el akarja érni, hogy egy földi anya a méhében hordja ki a Sátán fattyát, az Antikrisztust. Ez a földi anya csak egy klónozott nő, egy „hasonmás” lehet, mert a természetes és Istennek tetsző módon fogant anya Istentől kapott lélekkel rendelkezik, - személyisége ezért nem lehet képes és nem lehet alkalmas ‘a sátánfattyú’ kihordására. A Sátán az emberi tudományt és a technikát is a saját szolgálatába állítja, hogy keresztülhúzhassa a megváltás isteni tervét. Ez is azon kitüntetett pillanatok közé tartozik, amikor valamennyien megérthetjük, miért is volt tilos ‘az első emberpárnak’ gyümölcsöt ennie a Tudás Fájáról! Szó szerint el-jött az igazság pillanata. Sem a világról alkotott összképbe, sem a keresztény hitvallásba nem fér bele a klónozás semmilyen formája. Hithű vallásos ember - bármely világvalláshoz tartozzék is - nem lehet képes elfogadni a klónozást, s hogy az nem sérti emberi méltóságát, Isten-hitét! Mint újsághírekből már évek óta ismeretes: valahol a Földközi-tengeren cirkál egy hajó, mely valódi ‘területen-kívüli úszó laboratórium’ - a Sátán yachtja! -; a fedélzetén egy dúsgazdag, ‘őrült’ olasz professzor senkitől sem zavartatva végezheti a tiltott genetikai kísérleteit, melyekkel gyakorlatilag Hitler és doktor Mengele nyomdokain halad (ez Joseph Ratzinger bíboros véleménye).
 
Antinori klónozott emberi embrió fényképét akarja bemutatni. (A név: nomen est omen; meghatároz, illetve baljós előjel. Ez a baljós név magában hordozza az ‘Anti’-előtagot, ami - idézem az ‘Idegen szavak’ szótárából -: „valamivel való ellentétességet, szembenállást” jelent. A ‘nória’-utótag „serleg vagy puttony” jelentéssel bír, ami utalhat a Szent Grálra, a kehelyre, amelyben a templomos-szabadkőműves legendárium szerint Jézus Krisztus vérét fogták fel. Az Antinori-név így egy felvett, ‘gonosz-rituális’ ómen is lehet, amelynek a kifejtett jelentése: az ember, aki majd létrehozza, ‘megteremti’ a vallástörténeti hibrid-gnómot, a léleknélküli emberlánya-szülte Frankensteint; vagyis azt a személyt, aki ugyan fizikailag (testileg-genetikusan) a Szent Grál ‘szent tartalmából’ lesz klónozva, de isteni lélekkel nem rendelkezik, lelke megürült helyére a Sátán lép, s megszületik az Antikrisztus.
 „Az olasz professzor 20 fős orvos-csoportja élén kétszáz nő méhébe klónozott embriókat ültet be. Ha kísérlete sikerrel jár, megszülethet az első klónozott ember.” Létező fenyegetés-e, hogy ellenőrizetlen klónozás következtében szembe fogunk magunkkal jönni az utcán?! Nem kizárt, hogy ez technikailag egyszer megvalósítható lesz. „Óriási nemzetközi felháborodást váltott ki Antinori be-jelentése. A Vatikán egyszerűen képtelenségnek nevezte az ember-klónozást. Joseph Ratzinger bíboros, a Szentszék hittani kongregációjának prefektusa bírálta Antinori kísérletét, mondván: ‘Hitlert akarja utánozni.’ A bíboros úgy vélekedett, hogy ‘a gyerekek fénymásolása = náci téboly’. Jack Scarisbrick professzor, az abortusz-ellenes Life-csoport elnöke szerint az emberi élet méltóságán aluli, hogy emberi lényeket gyártsanak laboratóriumban. Ámde Antinori a vallásos ellenérveket nem fogadja el, cáfolja, hogy Isten szerepébe akar lépni. A klónozás szerinte nem vallási kérdés.”

A legszörnyűbb ómen azonban a fenti internetes idézetek utánra kívánkozik. Az intézetet, hol a híres Dolly-bárányt megalkották, így hívják: Edinburghi Rosslyn Intézet! Ugyanis a Rosslyn-kápolna kitüntetett hely, ahol a Skóciába menekült templomos lovagok - a Sinclairek legendája szerint - a Szent Grált elrejtették. Ha a Grál valóban a kereszthalált szenvedett Jézus Krisztus vérének a ‘fedőneve’, akkor a következő a helyzet: a Dolly-bárányt klónozó kutatóintézet és az Isten Báránya vérének rejtekhelye azonos névre - Rosslyn - hallgat! Ez fátum, csak egy gonosz vicc, vagy vakvéletlen egyezés? Túlságosan sok baljós előjel egyazon történetben...
Ha a Szent Grál valóban templomosok - a Sioni Rendház - birtokában van, akkor lassanként a ‘legendárium’ minden apró mozaik-kockája a helyére kerül. Tudjuk:  bármilyen biológiai szervezet, élőlény valószínűleg reprodukálható egyetlen olyan sejtjéből, amelynek a sejtmagja, és a benne foglalt öröklődési anyag sértetlen. A klónozáshoz felhasználható sejt - akár egy vérsejt is lehet. Tudjuk, hogy a Sátán a végső, legeslegnagyobb szerepére készül: az Antikrisztus Krisztus képében kíván megjelenni, hogy elcsábítsa a maradék keresztényeket is. A klónozott lélektelen nő a Krisztus véréből, a Grálból klónozott Antikrisztust fogja a világra hozni - aki külsőre ugyan Jézussal ‘azonos’, ámde isteni lelke megüresedett helyére maga a Sátán költözik be...

Talán már megtörtént?! Amíg felnő és elfoglalhatja nyugat-római császári trónját az Európai Egyesült Államok élén, addig mint gyámja, a Meroving-vérvonalból származó ‘helytartó’ irányíthatja, szervezheti a világállamot.
Íme a templomosok és a szabadkőművesek féltve őrzött legősibb titka.                              

John Hogue írja ‘Az utolsó pápa’ című könyvében, Bingeni Szent Hildegárd: ‘Az utolsó napok és az Antikrisztus bukása’ - című, leghíresebb látomását felidézve: „A skandináv-germán végítélet a szürke farkas korában következik majd be. A látomás eljövendő, katolikus származású, XX. századi zsarnok szürke, katonai egyenruháját és kabátját idézi, akinek a keresztneve a germán ‘adolphus’, azaz ‘farkas’ szóból származik. Az öt zsarnok egy Krisztus-hasonmás (azaz: klón!) előfutárai, - úgy is mondhatnánk: az Antikrisztusé. A Bingeni Szent Hildegárd látomásában Krisztus egy szűz (Szűz Mária), az Antikrisztus pedig egy szajha (a klónozott Madonna?!) fia - buja, szex-őrült bitorló, aki a második eljövetel Krisztusaként pózol, és aki azt terjeszti magáról, hogy egy szűz szemérmes gyermeke, és képes feltámasztani a holtakat. A csalót két ítéletnapi próféta, Éliás és Énok veszi alaposan szemügyre, akiket az Isten azért akar a Földre küldeni, hogy megakadályozzák az Anti-Krisztus uralomra jutását. Ez a két próféta még egy utolsó esélyt ad az emberiségnek, hogy megláthassa az Anti-krisztus igaz valóját, mielőtt a Gonosz fia - magát az Isten fiának hazudva - mártírrá teszi őket. Bingeni Szent Hildegárd figyelmezteti kora papjait, hogy az Antikrisztus az egyházon belülről kerül majd ki. A jóslatainak eme pontját festménye támasztja alá érzékletesen, amelyen az egyházat egy Eklézsiának el-keresztelt, glóriás, koronás asszonyként ábrázolja, akinek a széttárt karjait egy aranyozott köntös díszíti. De lám, az Anyaszentegyház szentje bugyogó nélkül áll előttünk...! Ezekután Bingeni Szent Hildegárd egy középkori egészségügyi szakértő alaposságával leírja, mára híressé vált rajzai segítségével illusztrálja is Eklézsia belső romlottságát. Ami például a lábai között látszik tenyészni, az akár minden idők legszörnyűbb tripperének tűnhet. Az Anyaszentegyház fan-szőrzete és szeméremajkai egy szőrös arcot, a szorosra zárt ajkak közül elő-villanó, éles fogú, torz szörnyeteget formáznak, a szörnyeteg Antikrisztust.”    

A szabadkőműves világállam okkult ideológiai alapvetése, s építési tervrajzának elkészítése helyett sokkal inkább ajánlott az Újszövetség, az evangéliumok, az Úr Jézus eredeti szavainak gyakoribb forgatása és olvasása. Ez következik most:
 
 „Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak. Én vagyok a világ kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, mindörökké éljen. Én föltámasztom az utolsó napon. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meg-haltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva pedig ismeritek és látjátok Őt.” (Jn. 6, 32-51 és Jn. 14, 6-7.)

Vác, 2004. május 24.

                                                                     Czike László

Idézetek:
(1)  Az Ó és az Új Testamentumból (próféciák és evangéliumok)
(2)  Mike Evans: „Jeruzsálem elárulása” című könyvéből (az Armageddon)
(3)  A Máriás-papi mozgalom „Kék könyvé”-ből (Szűz Mária intelmei)
(4)  Dr. Drábik János „Uzsoracivilizáció” című köteteiből (hasonmások)
(5)  Kocsis István: „Magyarország szent koronája” című művéből (hasonmások)