Politikai önéletrajz

Nevem:   Czike László (Imre, Sándor)
Születtem: 1950. április 10-ikén, - Budapesten.
Édesapám: Czike Sándor (nyugdíjas külkereskedő autómérnök)
Édesanyám: Bakó Emília (nyugdíjas postatisztviselő)
Testvéreim: Rita (szakkönyvtáros, 15 éve Amerikában él), Bernadett (tanár-pszichológus, - féltestvérem: Gábor (bölcsész).
Feleségem: Pálházi Piroska (számítógépes szövegszerkesztő)
Gyermekeim: Klára (szociológus), Laura (előadó), Zsuzsa (történész),
Barbara (szövegszerkesztő), Gergely (üzletkötő) és Lívia (gimnazista).

Szakképzettségem: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem.

Szakmai tapasztalataim, munkahelyeim:
- Magyar Posta (1968-1982.): könyvelő, előadó, osztályvezető, főrevizor
- KTI-TRANSINNOV (1982-1985.): gazdasági igazgató
- MÁV-TOURS (1985-1986.):  gazdasági igazgató
- ÁFOR (1987-1988.): számviteli-pénzügyi főosztályvezető
- Reform Rt. (1988.):  gazdasági vezérigazgatóhelyettes
- Hungarocamion (1989.): közgazdasági főosztályvezető
- CO-NEXUS Rt. (1990-1994.): vállalkozásszervezési igazgató
- Consult-Service Kft. (1991-1996.): ügyvezető igazgató
- Czike Tanácsadó Szolgálat (1996- ): egyéni vállalkozó pénzügyi tanácsadó
- Magyar Televízió Rt. (1997-1998.): vezető közgazdász, elnöki főtanácsadó.

Vállalkozásszervezési igazgatóként szerzett tapasztalataim: nagy átvilágítási, vagyonértékelési, átalakítási és privatizációs projektek, tenderek szervezése, irányítása és megvalósítása; management-tanácsadás nyújtása; szakértői tevékenység a pénzügyi-számviteli, a szervezési és a vállalati gazdálkodási szakterületeken; csődmenedzselési és felszámolási tanácsadás; új vállalkozások, társaságok szervezése; üzleti, pénzügyi és befektetési tanácsadás.
Az általam szervezett és irányított legjelentősebb átalakítási és privatizációs projektek az alábbiak voltak:

- a VERTESZ átalakítása francia-magyar (Merlin-Gerin) vegyesvállalattá,
- a Betonútépítő Vállalat privatizációja keretében az olasz-magyar Nemzetközi
  Építőipari Rt. létrehozása,
- a Betonút Rt., valamint a Contec Rt. létrehozása,
- a VEGYÉPSZER Rt. szétválasztása három új társaságra,
- a Gép-és Szerszámértékesítő Vállalat privatizációjának előkészítése, -
  végelszámolási tanácsadás,
- a December 4. Drótművek (Miskolc) privatizációjának előkészítése,
  reorganizációs tanácsadás, csődmenedzselés,
- a Remix és az Erdőkémia átalakítása részvénytársasággá,
- az MVMT átalakulási tervének összeállítása, a MATÁV, a PEMÜ, az ISG,
  valamint a KÖZTI átalakítási koncepciójának elkészítése, az ÉPGÉP,
  továbbá a teljes VIDEOTON-vállalatcsalád átvilágítása.

1991. végén legjobb szakértő társaimmal (5 fő jogász, 4 fő közgazdász) együtt-
működésben önálló, saját-magántulajdonú pénzügyi-üzleti tanácsadó vállalkozást alapítottam, - CONSULT-SERVICE TanácsAdóGyorsSzolgálat Kft. néven.
A Társaság 4 és fél évig eredményesen működött. Miután kiléptem, társaim a Kft. végelszámolása mellett döntöttek.
1996. áprilisa óta (ma is) egyéni vállalkozóként folytatom pénzügyi tanácsadó tevékenységemet, emellett a Fidesz M.P.P. gazdasági szakértőjeként is teljesítettem eseti megbízásokat.
1997. júniusától főállásban a Magyar Televízió Rt. vezető közgazdászaként, elnöki főtanácsadóként dolgoztam, egészen 1998. március 22-ikéig.

Politikai élettörténetem

 1976-ban, a Magyar Postánál meggyőződésből - errare humanum est - akartam belépni a Magyar Szocialista Munkáspártba, viszont hosszas huzavona után sem vettek fel. 1980-ban, a Postavezérigazgatóságon kérésemet megismételtem, ám felvételem újból csak elmaradt. Arra hivatkoztak, hogy egy darabig - központi utasításra - csak munkás-kádereket vesznek fel. Én sosem számítottam annak.
 1984-ben, a Közlekedéstudományi Intézet TRANSINNOV Műszaki Fejlesztő Leányvállalatánál - melyet 1982. végén Dr. Bajusz Rezső irányításával én szerveztem, és már második éve voltam gazdasági igazgatója - észrevettem, hogy a legfontosabb gazdálkodási döntéseket apránként, helyettem és előre, egyre sűrűbben a főmérnök és a pártszervezet együttesen hozza meg. Egyre gyakrabban állítottak kész helyzetek elé az igazgatói értekezleteken, illetve az igazgató előtt is. Megértettem, hogy amennyiben az alapvető gazdálkodási folyamatok valódi irányítója akarok lenni, - be kell lépnem a pártba. Akkoriban még ugyan senki nem látta tisztán (én sem), hogy az ún. "szocialista rendszer" végéveit éli, viszont az MSZMP-ben én akkor már nem hittem. Így a pártba való belépésem 1984-ben - ez az igazság - beosztásom és hatásköröm megőrzése érdekében, tehát tisztán pragmatikus okokból történt.
    1985-ben Dr. Bajusz Rezsőt, a KTI igazgatóját a MÁV vezérigazgatójává     
    nevezték ki. Távozása következtében az irányítási és az erkölcsi fegyelem a KTI-
    nél, de még inkább a TRANSINNOV-nál erősen meglazult. Mint gazdasági
    igazgató, minisztériumi-korrupciós kapcsolatot fedeztem fel a Leányvállalat
    felsővezetésében. A helyzet odáig fajult, hogy igazgatóm fiktív szerződések
    alapján készített fiktív számlák utalványozására akart rávenni, illetve utasított.
    Erre persze nem voltam hajlandó. Helyettesemmel - ügyes technikával - csőbe
    húztuk a csalókat: gyakorlatilag tökéletes dokumentációt állíttattunk velük
    össze, hogy az igazság megfelelően "bizonylatolt" legyen az általunk hivatalból
    kezdeményezett  minisztériumi vizsgálat (Palik Dénes) számára. A KTI
    igazgatója (Timár András), valamint a KÖHÉM vállalatfelügyeleti és ellenőrzési
    főosztálya által lefolytatott hosszadalmas vizsgálat mindenben engem igazolt. Az
    ügyet ugyan "elsimították" hiszen a szálak a minisztériumba vezettek -, viszont
    igazgatómat nagyhirtelen korengedménnyel nyugdíjazták. Ez a történet
    politikailag elsősorban amiatt fontos és érdekes, - mert az elhúzódó vizsgálat
    alatt a csatározások részben politikai téren is folytak, ugyanis az igazgatóval
    szövetkező főmérnök sokáig "maga mellé"tudta állítani a pártvezetőség
    nagyobbik részét is, ráadásul "a kerület" is melegen érdeklődött a
    fejlemények iránt. Majdnem pártfegyelmi elé állítottak, - engem! Végülis
    győztem, de a vállalat hangulata végleg elromlott.
 1985-ben elfogadtam Dr. Bajusz Rezső hívását, minek következtében a MÁV-TOURS-MÁVTRANS gazdasági igazgatója lettem, ahová már párttagként érkeztem. Egészen addig segítettem Dr. Bajusz Rezsőt reform-törekvései megvalósításában, ameddig - éppen eredményei miatt! - nem nyugdíjazták.   1986-ban történt egyszer, hogy az egyébként igen szerény képességű, de nagyon erőszakos párttitkárnőnek fejébe szállt a dicsőség: magasabb beosztást és kétszeres prémiumot követelt a maga számára igazgatónktól. Fennen hirdette, hogy a párt-elképzelések (mármint az övéi!) primátusának kell érvényesülnie a szakmai irányítás (értsd: az igazgató) döntéseivel szemben. Mivel igazgatónk nem állt kötélnek, - párttitkárnőnk panaszt tett ellene a kerületi pártbizottságon. A harcban én tevőlegesen kiálltam igazgatónk mellett, - és háromszázötven aláírást gyűjtöttem össze védelmére, emellett őt támogató, a valós történéseket leleplező levelet írtam Dr. Bajusz Rezső vezérigazgatónak. Ennek azonnali következménye az lett, hogy igazgatónkat ugyan nem váltották le, - engem viszont párttitkárnőnk ármánykodásának hatására beidéztek a kerületi párt-bizottságra, aholis lámpakattintgatásos stílusban frakciózással vádoltak meg. No comment. Végeredményben ebből a konkrét ügyből is győztesen kerültem ki, - de Dr. Bajusz Rezső nyugdíjazása után el kellett mennem a MÁV-tól.
 1987-ben, az ÁFOR-nál - ahová Dr. Bajusz Rezső barátja, a személyzeti igazgató Ritter György segítségével kerültem - Sokorai István vezérigazgató paranoid hajszát indított vélt riválisa, Ritter György ellen, akit a már leáldozó-félben lévő hatalmú Kapolyi László miniszter támogatott, mint korábbi vezér-igazgató-jelöltet. Ritter György ellen Sokorai István az ÁFOR pártszervezetét, párttitkárát is vastagon felhasználta. Mint Ritter György barátja, - jómagam is nemkívánatos személlyé váltam Sokorai vezérigazgató számára, pedig hát én voltam a főkönyvelő. Szép kis harc kerekedett ebből. Ritter Györgyöt végülis közel egyéves "kínzás" (folytatólagos jegyzőkönyvezés - blőd vádakkal) után leváltották beosztásából, és kizárták a pártból. Soha, semmilyen szabály-talanságot nem követett el. Egészsége megromlott, több évig állt ideg-gyógyászati kezelés alatt. Jómagam megvívtam a magam szokásos kis szakmai harcát Sokoraival és párttitkárával, - dehát "nehézsúlyúak voltak", nekem semmi esélyem nem volt velük szemben. Mindazonáltal úgy és akkor mentem el az ÁFOR-tól, amikor Sokorai már a nevem puszta említésétől is dührohamot kapott, mégsem tehetett ellenem semmit, mert abszolút hidegvérrel kivédtem minden támadását. Vele szemben mindenben végig igazam volt, - és ezt nagyon jól tudta.
 1988-ban a Reform Rt. gazdasági megszervezésére kértek fel. A Reform hetilap politikai ötlete Grósz Károlytól, - a pénzügyi támogatás Demján Sándortól (Hitel Bank) származott. A Reform Rt. vezérigazgatója Virágh András, a Tájékoztatási Hivatal volt cenzora lett. Félévi sikeres szervezés után felállt a Reform Rt., amelynek gazdasági vezérigazgatóhelyettese lettem. Sokáig nem tartott örömöm, mert helyettesemmel rájöttünk, hogy a vezetés a Hitelbanktól kapott hitel terhére, sorozatban gyártja a különböző, gyanús (és gyanúsan egyforma!) megbízási szerződéseket, amelyek alapján hatalmas összegek folytak sűrűn szerteszét. Hónunk alá vettük a komplett dossziét, és felkerestük vele a Hitelbank párttitkárát, aki a TÜK-főosztály vezetője volt. Készségesen fogadott minket, és negyedóra alatt ugyanúgy átlátott mindent, mint mi. Azután azonban - legnagyobb meglepetésünkre - közölte, hogy nem tehetünk semmit, ugyanis szerinte a pártirányítás már széthullóban van. Szívesen segítene, mondta, de nem tud. A Reform Rt.-nél sem szakszervezet, sem pártszervezet nem jött létre, - mert ezek megalakítását Virágh András eleve kategórikusan megtiltotta. Helyettesem és én elegánsan vettük a kalapunkat, és angolosan távoztunk a Reform Rt.-től. Ezután az eset után azonnal fogtam a párttagkönyvemet, betettem egy borítékba, és szépen - minden kommentár nélkül - elküldtem a Pártközpontnak. Soha többé nem kaptam hírt felőle, és/vagy a párttól, semmilyen formában.
 1989-ben (Palik Dénes segítségével) a Hungarocamion közgazdasági főosztályvezetője lettem. Közvetlen felettesem, a gazdasági igazgató erősen szorgalmazta, hogy lépjek vissza a pártba, ő elintézi: nem lesz semmi probléma. Határozottan közöltem, hogy vagy elfogad így, pártonkívüliként, - vagy már itt sem vagyok. Többet nem erőltette a dolgot. Szerencsére volt humorérzéke.          A Hungarocamion-nál ért mint hír, a történelmi esemény: az MSZMP feloszlott, a munkahelyekről kivonult, és átalakult MSZP-vé. Az "új pártba" a vállalatnál mindössze hárman léptek "vissza": a vezérigazgató, és a két helyettese.

Tulajdonképpen mindig is érdekelt a politika, szerettem volna résztvenni benne.
Az előző rendszerben mindenekelőtt szakember, illetve gazdasági vezető voltam.   Az akkori urak (elvtársak) nem nagyon engedtek a hatalom közelébe, annak ellenére, hogy teljesen megbízhatónak tekintettek. Mindazonáltal engem teljes mértékben lekötött a kenyérkereset igyekezete, - végül is 8 fős család el/fenn-tartásáról kellett gondoskodnom. 1990-től, a rendszerváltás után végre arra is lehetőségem nyílott, hogy megfeszített szakértői munkával a korábbiakhoz képest tartósan sokszoros jövedelemre tehessek szert. A pénzkeresés, a családfenntartás azonban lényegében még mindig meghatározó szerepet töltött be mindennapi tevékenységemben. Ráadásul 1993-ig azt hittem, hogy végre rendben mennek a dolgok, - ha pedig minden o.k., akkor nincs miért politizáljak. Antall József halála után rájöttem, hogy egyáltalán nincsen rendben semmi, - sőt, most megyünk csak tönkre igazán. Míg azonban a korábbi rendszerben egyáltalán értelmét sem láttam a hatalomban való operatív részvételemnek, a politizálásnak, - addig 1994-től egyre erősödően éreztem, hogy nekem is tennem kellene valamit az országért, a családom és önmagam boldogabb jövőjéért. Mindamellett - a gyerekek felnőttek, többségében "kirepültek" - egyre több időm is jutott az átfogó kérdések kellő mélységű átgondolására. Megérlelődött bennem, hogy (szak-)véleményemet meg is írom.
Mindezek jegyében: kerestem és találtam személyi kapcsolatokat a nemzeti ellenzék egyes pártjaival (Nemzeti Szövetség, FIDESZ), politikusaival (Schamschula György, Balaton Péter, Orbán Viktor, Varga Mihály), sajtó-orgánumaival (Demokrata, Új Idők, Magyar Fórum, Új Magyarország), vezető ellenzéki újságok főszerkesztőivel, valamint neves ellenzéki publicistákkal (Bencsik András, Vödrös Attila, Varga Domokos György, Sándor András, Sándor György, stb.) is.
Az elmúlt 4 év során mintegy hetven különböző fajsúlyú és terjedelmű írásom jelent meg, a legkülönbözöbb témakörökben. Jelenleg az Új Idők egyik vezető publicistája vagyok.
Schamschula György révén 1996-ban megismerkedtem Balaton Péterrel, a "Nemzeti Szövetség" soros elnökével. 1997-ben - miután Torgyán József néhány hét után eltávolította az FKgP frakciójából a frissen belépett Schamschulát - barátaim mindketten azt javasolták, hogy lépjek politikai pályára. Schamschula György beajánlott/bejuttatott a Magyar Televízióba Peták István elnök főtanácsadójának. Azt "ígérték", hogy az 1998. évi országgyűlési képviselő-választásokon a Nemzeti Szövetség jelöltjeként indulva bejuttatnak majd a magyar parlamentbe, a Kisgazdapárt égisze alatt.
Beléptem a Nemzeti Szövetségbe, nyilvántartásba vettek békásmegyeri képviselőjelöltként (később Újpesten akartak indítani), megismerkedtem Torgyán Józseffel, akivel aláírtuk a képviselőjelölti előszerződést, amelyből az engem illető példányt máig nem kaptam meg... Látszólag rendben is ment minden, egészen 1998. januárjáig.
Ekkortól meglepő, ám számomra (bal-)sorsdöntő események következtek:

 Az FKgP 1997. decembertől "megfeledkezett" rólam, többé nem hívtak meg a képviselőjelöltek esedékes tájékoztatásaira. Kértem Schamschulát, tudja meg, miért? Megtudta. Azt mondta, hogy bizonyos Várhelyi András, Torgyán politikai tanácsadója javaslatára egyszerűen kihúztak a képviselőjelöltek listájáról. Várhelyi állítólag így indokolta a döntést: "Aki akkora csirkefogó tanácsadója, mint Peták István, az nem lehet az FKgP képviselőjelöltje." Torgyán József mindezekről engem elfelejtett tájékoztatni. Utólag nyilvánvaló számomra, hogy valakinek érdekében állhatott politikailag lejáratni engem, bár ma sem tudom, hogy kinek, és miért. Az sem lehetetlen, hogy "többszörös megvezetés(em)"-ről volt szó.
 A Kuratórium Elnöksége elképesztő trükközések, konspirációk sorozata után 1998. január 6-ikán abszolút jogellenesen leváltotta Peták István elnököt, majd legalább annyira jogellenesen teljes jogkörű elnökké jelölte ki Horváth Lóránt ügyvezető gyártási alelnököt. Horváth Lóránt kb. 1 hónapig fogadni sem ért rá, majd február 4-ikén lezajlott személyes találkozásunkkor a Távlati Tervezési Osztály vezetői beosztását ajánlotta fel. (Miközben Ladvánszky György, az F.B. elnöke a Népszabadságban áskálódott ellenem, - azt állítva, hogy munka-viszonyom 9 hónapjában nem is dolgoztam! Mint utóbb kiderült, tehette ezt azért, mert számszerint 54 darab szakértői jelentésem valóban eltűnt a Magyar Televízióból, ugyanis Peták István az utolsó munkanapján félelmében hazavitte mindet.)
 Január végétől szabadságon voltam, hogy megírhassam tévéelnöki pályázatomat. Február 14-ikén részletes interjút adtam a Napi Magyarországnak stratégiai elképzeléseimről. Horváth Lóránt az interjú tartalmáért - nyilvánvalóan személyes indíttatásból - írásbeli figyelmeztetés büntetésben részesített, majd átszervezés címén rendes felmondással megszűntette munkaviszonyomat. A figyelmeztetést és a felmondást egyazon napon, 1998. február 20-ikán kaptam kézhez. Mindebben jelentős szerepet játszhatott az is, hogy február 19-ikén benyújtottam pályázatomat a Kuratórium Elnökségéhez. Mindezekről a Napi Magyarország (T.SZ.T.) február 21-iki és 28-iki száma részletesen is beszámolt.
 Bizalmas információim alapján tudom, hogy "először majdnem engem" jelöltek tévéelnöknek, majd állítólag Horn Gyula leszólt, hogy Kósa Somogyi Györgyöt kell megszavazni. Az első fordulót végülis eredménytelennek hirdették ki.                 A második fordulóban az Elnökség már nagyon vigyázott arra, hogy valós információ ne szivároghassék ki, ezért kizárólag "dezinformációkat" adtak ki egyeseknek, - a sajtónak pedig gyakorlatilag semmit. Persze a második forduló után "sem tudtak dönteni", így inkább feloszlatták az Elnökséget. Nyomok se maradjanak.
 Peták Istvánról ugyebár - a főügyészhez benyújtott kutakodó beadvány ellenére, illetve éppen annak alapján! - kiderült, hogy nem volt ugyan egy zseniális tévé-elnök, ám abszolút ártatlan. Így azután annak rendje és módja szerint vissza is vették a Magyar Televízióba, - azonnal kapott is használatra egy vadonatúj autót, és első blikkre (nehogy esetleg elszólja magát) félmillió forint fizetést. Az Elnöki Hivatal vezetőjét, Dr. Skultéty Sándort - aki szívbeteg-volta ellenére másfél éven át emberfeletti erőfeszítésekkel, velem vállvetve mindent elvégzett és megoldott, amihez Peták István nem értett - lassan/módszeresen, apránként nyírják ki, nem hirtelen, mint engem.

Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, amikor azt gondolom: undorító és mocskos hatalmi játszadozás szenvedő alanya voltam, illetve áldozata lettem, miközben elhitették velem, hogy a Magyar Televízió megmentése a feladatom. Tapasztalataim alapján számomra nyilvánvaló, hogy a Magyar Televízió sorsa már évekkel ezelőtt megpecsételődött, másrészt azóta sem érdekel senkit. Minden felelős személy - tisztelet a ritka kivételnek - kizárólag a saját média/reklám-pecsenyéjét sütögeti. Ráadásul a sütögetés áttörhetetlen MSZP-lobbyk vidám, ám könyörtelen kalákájában folyik. Aki feltárja az igazságot (lásd: szakértői jelentéseimben, sajtó-nyilatkozataimban, tévéelnöki pályázatomban, publicisztikámban), azt kíméletlenül ellehetetlenítik, földönfutóvá teszik, és gondoskodnak "elfelejtéséről" is.
Megdöbbentő, ami országszerte folyik. Így azután nem elég egyszerűen "túllépni" a nagykoalíciós rémálmokat szövők hideg-cinikus, szinte földöntúli aljasságú esély-latolgatásain és ármányos gyakorlati próbálkozásain, szervezkedésein, nem elég szilárdan hinni a polgárosodásban, annak makulátlan tisztaságú alapelveiben, - hanem most kell véghezvinni a lassan 10 éve elmulasztott valódi rendszerváltást, aminek a sarkalatos pontja, a lényege a posztkommunizmus, illetve a bolsevik gondolkodás és politikai gyakorlat tökéletes és maradéktalan felszámolása.

Vác, 1998. június 15.

                                                                     A Szerző

A történet folytatását a nyájas Olvasó időrendben publicisztikámból ismerheti meg.