A titokzatos X bolygó 

avagy visszatér a sumérok bolygója? Rábel Anikó írása


Magyarországon eddig kevés nyilvánosságot kapott az a feltételezés, hogy Naprendszerünk belső bolygói felé közelít pályáján az X bolygó - sumer nevén Nibiru...

Magyarországon eddig kevés nyilvánosságot kapott az a feltételezés, hogy Naprendszerünk belső bolygói felé közelít pályáján az X bolygó - sumer nevén Nibiru -, mely a 6000 éves kőtáblák szerint 3600 éves periódusonként érkezik a Föld pályájának közelébe, és keresztezi a bolygók mozgásának útvonalát. Arra nézve sincs biztos információnk, hogy egyáltalán létezik-e ez a titokzatos égitest. Nézzünk egy kicsit utána a nagy titoknak, először a tudomány oldaláról.
A történetet a hetedik és a nyolcadik bolygó felfedezésével kell kezdenünk. Az Uránusz bolygót, és annak két holdját, 1781-ben Sir Willam Herschel, német származású angol csillagász fedezte fel. Ekkor más csillagászok kiszámították a bolygó lehetséges pályáját. Amikor azonban az 1840-es években kiderült, hogy az Uránusz pályája a számítottól eltér, a csillagászok azt a magyarázatot találták, hogy mozgását egy még távolabbi pályán járó másik bolygó gravitációs hatása befolyásolja. Aztán 1846-ban a német Johann Gottfried Galle felfedezte a Neptunuszt. A csillagászok a nyolcadik bolygó pályáját is kiszámították, azonban az Uránusz pályájának módosulása nagyobb mértékű volt annál is, amit a Neptunusz hatása okozhat, sőt később bebizonyosodott, hogy a Neptunusz kiszámított pályája is eltért a várt útvonaltól. Pickering és Lowell, amerikai csillagászok ezért további számításokat végeztek az esetleges kilencedik bolygó létezésével és pályájával kapcsolatosan. Aztán 1930-ban Clyde Tombaugh amerikai csillagász megtalálta a Plútót. 
Ezzel a felfedezéssel csak az volt a baj, hogy a Plútó mérete, tömege és sűrűsége túl kicsi ahhoz, hogy az Uránusz és a Neptunusz gravitációs pályamódosulásainak hatását megmagyarázza. 
A Plútónak a pályája is nagyon különös, némelykor közelebb van a Naphoz, mint a Neptunusz (1979 és 1999 között) és keresztezi annak pályáját. Ezért a szakemberek véleménye is teljesen megoszlik abban a kérdésben, hogy bolygóként, nagy aszteroidaként vagy üstökösként jellemezzék inkább. A Plútó forgása is meglepő, hiszen ellentétes irányú a Naprendszer többi bolygójának forgási irányához képest, és pályasíkja is eltér a többi bolygóétól.
Mivel a Plútó felfedezése így nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egy tizedik bolygót kezdtek keresni, mely legalább kétszer nagyobb a Jupiternél, ám ezt az X bolygót a mai napig nem találták meg. Lehet, hogy nem is létezik? Vagy ha igen, nem úgy, mint a mi Naprendszerünkhöz tartozó bolygó.
A 70-es években a NASA űrszonda programot indított (Voyager, Pioneer), bár ezeknek célja a Jupiter és Szaturnusz kutatása volt, és azóta ezek a szondák már elhagyták a Naprendszert, nem adtak olyan eredményt, mely bizonyítaná, hogy a Plútón túl még egy bolygó keringene. 
1983-ban egy amerikai csillagász csapat a NASA-val együttműködve az égbolt átfogó kutatásába kezdett, infravörös sugarat érzékelő műholddal, mely eredményeinek elemzése a mai napig folyik. Találtak néhány eddig ismeretlen üstököst, új kisbolygókat, és olyan objektumokat, melyek pályája a bolygókéhoz hasonlóan kör alakú, de a Plútón túli feltételezett bolygó létezésére nem találtak bizonyítékot. 
A NASA 2004-ben tervezi egy űrszonda indítását, mely 2012-re érne a Plútóhoz. Ennek feladata lenne az X bolygó létezésének bizonyítása vagy cáfolása.
Ezek után nézzük meg, mit rejtenek számunka e témában a mezopotámiai kőtáblák. A sumeroktól maradt ránk a világ teremtésének és a vízözönnek a legrégibb leírása, melyek úgy szólnak, hogy a víz apadása után ismét az Égből szállt alá a Földre a Tudás. Csillagászati ismereteik olyan magas fokon álltak, hogy megkülönböztették az állócsillagokat a bolygóktól. Ismerték az üstökösöket, meteoritokat. A Nap, Föld és Hold egymáshoz viszonyított mozgását - szigorú matematikai szabályokra alapozva - figyelemmel kísérték, és táblázatokban rögzítették a Naprendszer többi bolygójának helyzetével együtt. Ezekből az adatokból pontos naptárt készítettek, melyben az újév kezdetét a tavaszi napéjegyenlőség pontjára tették. Ismerték a precesszió fogalmát és a 25920 kisévet felölelő nagyévet is. A legrégibb naptár Kr.e. 4400-ból Nippúrból származik. Egy a Kr.e. III. évezredben készült agyagtábla alapján a mai kutatók pontosan beazonosíthatták az ott felsorolt bolygókat és csillagképeket is. 
Zecharia Sitchin, amerikai kutató elmélete szerint a sumer teremtésmítosz, az –Enúma elis” - melyet 7 agyagtáblára róttak fel az ókori Folyamközben - nemcsak az istenek születésének története, de egyben a Naprendszer keletkezését mondja el nekünk, ahol az istenek a bolygókkal azonosak. Az első táblán elkezdődik a Naprendszer kialakulása, mely a Napból - –kezdettől létező” - és 9 égitestből áll. Ekkor még nem létezik sem a Föld, sem a Hold, a Plútóval pedig, mint a Szaturnusz –hírnöke” - holdja? - találkozunk. A Mars és Jupiter között a Tiamat nevű bolygó foglal helyet, aki az –Élet Úrnője”. Ezen a pályán most az ún. kisbolygó-övezetet tartjuk számon, ahol több mint 3000 aszteroida (kisbolygó) kering a Nap körül. Létezik olyan elmélet, mely azt mondja, hogy ez egy olyan bolygó törmeléke, maradványa, mely valaha itt keringett, de egy ütközés során darabokra tört. 
A 2. kőtáblán –Égi viszály” bontakozik ki, ahol a bolygók egymás felé vonzódnak és zavarják az ős égitestek pályáját. Harc kezdődik, melynek során a Naptól legtávolabb keringő bolygó, a Neptunusz (Éa) megfosztja a Napot teremtő erejétől, így újabb bolygók már nem születnek és egy időre béke honol a Naprendszerben. A 3. kőtáblán a történet Marduk születésével folytatódik, aki a Mélység szívében jön világra, Éa nemzi, vagyis a Neptunusz vonzza be a mi Naprendszerünkbe, pályáját megváltoztatva. Marduk a bolygók támogatásával elindul Tiamat felé, hogy elpusztítsa. Útja során a külső bolygók pályájában zavarok támadnak, majd Marduk elérkezik Tiamathoz és erejével darabokat szakít ki testéből. Tiamat erre –11 szörnyet szül”, akik továbbra is az oldalán lépkednek. Közülük az elsőt, Kingu-t indítja Marduk ellen. A többi bolygóistenség Marduk mellé áll, hogy legyőzzék Tiamatot.
A 4. tábla az égi csatát írja le. Az istenek felkérik Mardukot a Tiamattal való ütközéshez, majd eldől a csata. Marduk végighalad az égen, megkerüli a Napot, újra visszatér a csata színhelyére, ütközik a Tiamattal és kettéhasítja azt. A leválasztott rész lesz a Föld, melyet új keringési pályára állít. Az összetört másik felet –égi karpánt”-nak nevezik, melyet Marduk az égre feszít. Ez lenne a kisbolygó öv (karpánt = pánt = öv)?
Az 5. tábla a földi atmoszféra, a kontinensek és az óceánok kialakulását mondja el. Létrejönnek a földi életformák, Marduk fölragyogtatja a Holdat, mely ezután kijelöli a Földön az éjszakát és a hónapok hosszát. A Hold a Tiamat elsőszülöttje Kingu, akitől Marduk elveszi éltető elemeit, ezáltal élettelen anyaggá, holttá, vagyis holddá változik.
Marduk végleges sorsot jelölt ki Gagának, vagyis a Plútónak is, aki kezdetben a Szaturnusz egyik holdja. Új pályára állítja és saját keringési sajátosságaival ruházza fel (elnyújtott ellipszis, eltérő pályasík).
Amikor Marduk visszatér az égi csata színhelyére, azt nevezik Nibiru állomásnak. Marduk ezzel a tettel az –Ég Királya” lett. Gyakran emlegették –Nagy Égi Test”-nek és –Fényesen Ragyogó”-nak is, aki hasonlatos a Naphoz (nem azonos vele) és az –Ég közepén” helyezkedik el. Ugyanezt az eposzt babiloni változatban is ismerjük. A bolygót Nibirunak, –találkozások bolygójá”-nak nevezik, aki útja során a mindenség legtávolabbi zugait keresi fel, majd újra és újra visszatér az égi csata Nibiru állomására. A szövegek a bolygó ragyogó fényességéről írnak, mely nappal is látható. Keringési idejét 3600 évben adják meg, mely az ókori Mezopotámia történetében is nyomon követhető a következő főbb csomópontokkal: 
Kr.e. 11 000 a mezolitikum (középső kőkor), amikor a homo sapiens megmagyarázhatatlanul magasabb kulturális szinten jelent meg a Zagrosz-hegységtől keletre található területeken, az Ararát és Taurusz hegységek között, ahol elkezdődik a földművelés és sorra jelennek meg a különféle gabona fajták.
Kr.e. 7 400 a kerámia használatának kezdete, mikor leereszkednek a hegyekből a termékeny folyóvölgyekbe és kialakul a fazekas kultúra, melynek bizonyítékai edények, ékszerek, szobrocskák
Kr.e. 3 800 a sumer civilizáció –hirtelen” megjelenése, királyságok, városok alapítása, a tudományok magas szintű művelése
Bár ha ezt a számítást követjük, a Nibirunak még bőven van ideje visszatérni...
Tehát többféle nézőpontot találunk az X bolygóval kapcsolatban. Vannak, akik azt mondják, egyáltalán nem is létezik. Mások úgy gondolják, létezik és látogatása szűkebb kozmikus környezetünkbe hamarosan bekövetkezik, esetleg 2003 tavaszán, vagy 2012-ben. Létezik olyan spirituális nézet is, mely szerint az X bolygó az emberiség magasabb szellemi tudatra ébredésének metaforája. Mindenesetre ez is az univerzum megfejtésre váró titkai közé tartozik.
A világmindenségben bolygók keringenek központi napjuk körül, naprendszerek keringenek egymás szomszédságában, melyek külső bolygói gravitációjukkal befolyásolhatják egymás pályáját. Az is lehetséges, hogy egy központi naprendszer egyik bolygójának pályája keresztezi a szomszédos naprendszerben mozgó bolygók útját. Lehet, hogy sosem leszünk képesek megfejteni ezeket a titkokat, mert az egész olyan végtelenség távlatát nyitja ki előttünk, melyet nem vagyunk képesek felfogni. És nem azért mert túl bonyolult. Nem. A világ dolgai mindig egyszerűnek tűnnek, amikor már megértettük őket. Itt a végtelenség az, ami megállíthatja gondolatainkat. És bár folyton arra törekszünk, hogy, hogy megérthessük a világmindenség működését, mindig csak részleteit vagyunk képesek kiragadni, amely részek megismerésével egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy a világ által magunkat is jobban megismerhessük. Ahogy a világegyetemben minél távolibb helyekre jutunk el képzeletben vagy akár űrszondák segítségével, úgy saját kicsi világunkban is talán egyre közelebb kerülünk létünk magjához.