Salamon király temploma

„A világ csakis a titok által létezik” (Széfer ha-Zóhár).
Érdekes mondat ez! Maga is rejtélyes, titokzatos, szimbolikus, szakrálisan kettős értelmű, akárcsak a tárgya, amelyre vonatkozik.
Mi mindent jelenthet ez a rövid, kijelentő mondat?
Elsősorban azt, hogy a világ puszta léte merő rejtelem, mély titok.
Azután azt, hogy a világ működése temérdek titokkal terhes.
De jelenti azt is, hogy a világ létének oka és célja is maga a titok.
Titkok nélkül - A TITOK NÉLKÜL! - a világ nem létezne, nem létezhet.
Marxista terminológiával: a titok a világ létezési módja.

Kezdetben vala az egyetlen ős-okú ős-titok, ISTEN, - Jahve, ‘aki van’.
A radiális energia (Pierre Teilhard de Chardin nyomán) ím’ mozgásba lendül, s az ősrobbanással megkezdődik az isteni színjáték, a titokzatos teremtés.
Ezzel valósággal elszabadul a pokol, színre léphet a Sátán is; a mindenség ellent-mondásossá válik, s minden ellentét ezer újabb titkot rejt magában.
Az anyag entrópiáját a szellem titkainak felhalmozódása ellensúlyozza.
A mozgási energia felveszi a fénysebességet; - az anyag „visszalényegül”, és újra szellemivé válik. Vagyis fényből jött és fénybe tér vissza...

A nooszféra benépesül, a lüktető űr elektromágneses hullámtengerré sűrűsödik; az exkluzív titkok, a kódolt információk mint moduláció áramlanak, örvénylenek tova szolgáltatótól megrendelőig, és mindezt: interaktív telekommunikációnak,  televíziónak, informatikának, hírközlésnek, műsorsugárzásnak, médiának, vagy éppen telepátiának hívjuk...

A televízió plusz a telepátia majd az interaktív televízióban forrnak eggyé, ám ez a titok egy másik történet... Nagy kérdés persze, hogy azt fogjuk-e látni benne, amit szeretnénk, vagy megfordítva: az fog velünk történni (azt fogjuk tenni!), ami a képernyőről, mint kódolt utasítás a számunkra ‘lejön’?! Nem mindegy!

A titkos teremtés legmélyebb titka az emberi agy és az emberi lélek.
Az emberben, az emberrel - az ember által - a titkok egész virágerdeje, sőt, titkos hierarchiája nyílik ki és épül fel, mert az információ a hatalom monopóliuma.

A legmélyebb titok ISTEN, az emberiség, a világtörténelem, a világegyetem és személyes önmagunk kapcsolata, s a viszonyunk e titkokhoz. Miként határozzuk meg törpe személyiségünket intergalaktikus mércével?!

Titka mindenkinek van, aki él és mozog, szerveződik, vagy szervezkedik. A titok valamely fontos információ exkluzív, vagy kizárólagos birtoklása. Akik az adott titkot nem ismerik, hátrányban vannak másokkal szemben, akik beavatottak. Más vonatkozásban viszont egyeseket titkok ismerete terhel, s az nyomasztja lelküket. Titkokat tudni tehát egyrészt kedvezmény, esetleg privilégium lehet, - másrészt azonban súlyos felelősség is, amit tartósan csak kiforrott elme viselhet el. 

Személyes titkom lehet, hogy milyen betegségekben szenvedek, a bankszámlám száma, vagy kinek csapom a szelet, családos férfi létemre. Olyan információk, amelyekkel visszaélve, illetéktelen személyek súlyos károkat okozhatnak nekem.
Szolgálati titok: ha rendőrnyomozó vagyok, és valamely nyomozás körülményeit, munkaközi eredményeit nem hozhatom nyilvánosságra, mert ha illetékteleneknek is tudomására hozom, megszökhet a gyilkos, aki szintén nézheti a televíziót...
Államtitkot főként a lényeges katonai, stratégiai információk és adatok képeznek, amelyek elárulása hazaárulás, hiszen veszélybe kerülhet a haza. Ilyen államtitok volt például 1991-ig az ideiglenesen hazánkban állomásozó, megszálló szovjet csapatok területi elhelyezkedése, távközlési és hadtápvonalainak topológiai rend-szere, logisztikája, stb. Ma ugyanaz, csak NATO-vonatkozásban... Hogyha majd a globalizáció révén az egész világ egybeforr: megszűnnek a nemzetállamok, és velük - elhal az állam! - a néhai állam egykori titkai is elenyésznek. Az egyetlen, legfőbb központi állam a világ minden pontjától és polgárától olyan távol lesz, - hogy talán a puszta léte, működése válik a legfőbb szakrális titokká...
Üzleti titokról beszélünk valamilyen gazdálkodó szervezet (pl. részvénytársaság) működésének, piaci és pénzügyi műveleteinek olyan adatait illetően, amelyeknek a megismerése a konkurenciát nemkívánt előnyökhöz juttathatja. Ilyen például a kétoldalú szerződések, pályázatok és a könyvviteli mérlegek tartalma, vagy éppen egy új technológia, know-how, találmány leírása is.
Titkos társaságok titkai bármilyen természetűek lehetnek; lehetnek szakrálisak, de éppúgy triviálisak is: így az egész titok-hierarchiát felölelhetik. Attól függően, hogy a civil-(privát-), a politikai-, a kriminális-, a vallási-, vagy a szekta-jelleg az adott szervezet meghatározó, domináns jellegzetessége.
Titkos szolgálatok őrzik az állam, a hadsereg, a rendőrség, a kül-és belbiztonság exkluzív adatait, információit; - szervezeteik, működésük, alkalmazott technikai és egyéb módszereik, aktáik tartalma, személyi állományuk megannyi hétpecsétes titok. Titkosszolgálatokkal minden (jog)állam rendelkezik, - még a Vatikán is.
Hit-titkok is léteznek; ilyenek például azok a vallási dogmák, melyeknek nincsen természetes magyarázatuk. Mint pl. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása.

Minden titok - puszta léte is - eleve irracionális. Bármely lényeges információ ki-zárólagos birtoklása egyeseket előnyhöz juttat, míg másokat hátrányba hoz. A titkok misztériuma körül monopol-helyzetek szerveződnek, megszűnik a szabad verseny, a természetes kiválasztódás, és így fellép a kontraszelekció. Ennek az a lényege, hogy egyesek kvázi beleszületnek a titkok ismeretébe (beavatottak); s e helyzeti előnyük birtokában kerekedhetnek mások fölébe, akik esetleg sokkal rá-termettebbek lennének, mint spontán kiválasztottak. Az ilyen, irányított evolúció hamarosan degenerációhoz vezet, tehát vissza a gyökerekhez, amíg nem késő!

De hiszen éppen erről szól az emberi történelem!! Az áteredő bűnnel terhelt, és a Paradicsomból kiűzött ember kínlódva megsokasodik, technikai civilizációt épít fel, hogy a saját hajánál fogva húzza ki magát a bűn mocsarából, - ám újra a kevélység bűnébe esik, s a legfőbb titkok ‘tudását’ egy arra érdemtelen, kontra-szelektált elit exkluzív birtokába adja, s ezzel megtagadja a Megváltót, az Isteni Gondviselés ‘véletlenre épülő’ egészséges szelekcióját.

Csupán a hit-titkok nem irracionálisak. Nem irracionálisak, mert éppen az Isteni Terv maximális racionalitását bizonyítják. Ha minden könnyen érthető, és azonnal átérezhető (megvalósítható) lenne, - nem kellene hinnünk! Mert a hit szükséglete,  ereje a legigazibb próbatétel.
A szabad akarat megengedi az embernek, hogy tetszése szerint döntsön: higgyen, vagy ne higgyen - üdvözüljön, vagy elkárhozzék.
És hinni kell a csodákban is, mert azok mérföldkövek a Mennyország felé. 

Ezékiel próféta hű tudósítóként leírta, amit látott, - s ami nem az volt.
Én most leírom, amit nem látok, - de ami mégis az.
Josephus Flavius, a rómaiasított nevű zsidó történetíró leírásából tudjuk, hogy miként teljesedett be Krisztus jövendölése: ‘Kő kövön nem marad!’ Krisztus után 70-ben a római hadsereg, Titusz hadvezér katonái, 2 éves ostrom után elfoglalták és porig lerombolták a zsidó provincia fővárosát, Jeruzsálemet. A város romjai alatt maradt Salamon király temploma is.

A templom, és a romja SZAKRÁLIS TITOK; a test és lélek ember, a földi és égi királyság egymásnak ellentmondó imádatára kárhoztatott emberiség legmélyebb szimbolikus titka, amely mentén kettéhasadt a történelem. A sötét középkorban a katolikus egyház, s a római pápa nyílt támogatásával több keresztes hadjáratot szerveztek az európai uralkodók, mindenek előtt a legerősebb hódító királyság: Anglia felségjele alatt. Gondoljunk csak például Oroszlánszívű Richárdra! Meg a templomos lovagokra. A keresztes hadjáratok nem titkolt fő célja a Szentföld visszahódítása volt, a barbár (arab) szaracénoktól. A terv realizálása nem sikerült.
A Szentföld nem lett sem a római pápaságé, sem az angolszász hódítóké...

Manapság a helyzet (világ)politikai és etnikai/vallási tekintetben egyformán rend-kívül bonyolult. Az immáron több mint fél évszázada újból létező zsidó állam, Izrael, területnövelő hódításával kiterjesztette a főváros, Tel Aviv területét a vele szomszédos Jeruzsálem területére is, hogy visszaszerezze magának az ősi zsidó állam eredeti fővárosát. Izrael fővárosa gyakorlatilag így ma - ismét Jeruzsálem... Ám a Szentföld kitüntetett fontosságú fővárosát, Jeruzsálemet ma többségében arabok (palesztinok) lakják; sem Róma, sem Anglia (keresztény, angolszász vagy templomos) befolyása nem érvényesül. Mintha azonban mostanában új szentföldi hadjáratra szövődne szövetség; amennyiben az USA legújabb katonai-stratégiai, béketeremtő elképzelései szerint NATO-‘békefenntartó’ alakulatokat akarnak a térségbe telepíteni, zsidók és palesztinok fokozatos, perspektivikus szétválasztása céljából. Meglehetősen problematikus koncepció, hiszen képzeljük csak el, amint például német katonák lőnének zsidókra; kizárólag békés, békefenntartó céllal...!

Még 2000-ben hallottam a rövid hírt a Magyar Televízióban, melyet sem aznap, sem másnap nem ismételtek meg többé. A híradás arról szólt, hogy II. János Pál, a római pápa felhívást intézett a világ nagyhatalmaihoz, amelyben javasolta a Szentföld (benne Jeruzsálem) kitüntetett újszövetségi szent helyeinek nemzetközi ellenőrzés/fennhatóság alá helyezését. Nincs hír arról, hogy a pápa a javaslatát mire alapozta; arról sincs, hogy a nagyhatalmak miként fogadták (esetleg el) azt... 
Ugyanebben az időszakban zajlott Clinton amerikai elnök újabb kísérlete Camp David-ben zsidók és arabok megegyezésének előmozdítására, különös tekintettel a független palesztin állam kikiáltásának fenyegető közelségére. A tárgyalások során Clinton még azzal is ‘megfenyegette’ Izraelt, hogy az USA konzulátusát Jeruzsálembe helyezi át. Különös a római, illetve angolszász törekvések időbeli megegyezése! Valamiért fontos Jeruzsálem a világi és a vallási hatalomnak is...

Olyannyira, hogy megint elszabadult a pokol - újból öldöklő háború folyik. 2002. januárban az intifáda forrósága újabb lángözönnel öntötte el a Közel-Keletet. Az erőszak-hullám ereje nem csitult, pedig már 2004-ben járunk! Afganisztánt, majd Irakot - Mezopotámiát, ahol mintegy 6000 éve kezdődött el valami! - hiába foglalta el az angolszász világcsendőr; a III. világháború gyújtópontja, fókusza és tűzfészke továbbra is Izrael maradt. 

Joseph Blumrich, a NASA főmérnöke az 1970-es években elhatározta, hogy komolyan veszi Erich von Däniken ‘erőlködését’, amellyel az Ószövetséget is segítségül hívta képtelen állításai bizonyítására.
Däniken rögeszméje szerint Ezékiel próféta földön kívüli civilizáció űrhajójának (űrkompjának) földre szállásáról adott helyszíni tudósítást, természetesen a kora-beli, művelt ‘újságíró’ kifejező eszközeivel örökítve meg a történelmi pillanatot... Ezékiel nem értette, amit látott, - viszont igyekezett hűen leírni a találkozást.
Négy ‘lelkes állat’; - az űrkomp hajtóművének fúvókájából lángcsóva csap ki, az irányítókabinból szkafanderes alak néz le, az űrkomp maga pedig a megérkezése után gömbcsuklós gólyalábakon gördül tova a leszállópályán...! Blumrich rájött, hogy Däniken tényleg nem fantáziál - Ezékiel pedig sem részeg, sem bolond, sem ‘beavatott’ nem volt. Csupán csak leírta, amit látott. Szóképeit persze át kellett fordítani a mai technikai színvonal szaknyelvére, ami meglepő fordulatot hozott: a többezer éves ‘műszaki leírás’ kvázi életre kelt! A szakszöveg felhasználásával eddig ismeretlen találmányok, új szerkezetek működési elvei bontakoztak ki a bámuló fizikusok, mérnökök szemei előtt. Blumrich és kutatócsoportja valósággal vérszemet kapott; a leírás alapján komplett űrrepülőgépet, űrkompot - tehát nem csillagközi űrhajót - terveztek, amelynek prototípusai később a Challanger és a Columbia nevet kapták. Ámde hol szállhattak le, hol landolhattak azok az ókori űrkompok, a ‘tüzes szekerek’ (vö.: ‘égi taliga’!), amelyek egyikét maga Ezékiel is megszemlélhette üzemszerű működés közben; sőt, amelyik végül is magával vitte  Illés prófétát, hogy aztán máig ne térjen vissza a Földre?  
Ha volt űrkomp, akkor valahol űrhajónak és űrrepülőtérnek is kellett lennie!

Ugyancsak valamikor az 1970-es évek közepén (1976-ban) kapott lábra a hír, mi-szerint a régészek az ásatások során megtalálták Salamon király templomának a romjait, és megkezdték a restaurációt az ókori alapokon. Azután már ez a hír is feledésbe merült, és homály borítja mind a mai napig. Ám Blumrich és Däniken nem tétlenkedtek; az Írások (netán a hiányzó kumráni tekercsek?!) útmutatásai alapján megtervezték a régi-új templomot, amelyet mára talán már fel is építettek - nem feltétlenül az eredeti templom helyén. Csakhogy ez a templom esetleg már egy űrkomp-leszállópálya. De ki lehetett az ókori építőmester? Csak nem Hiram Abif, a szabadkőművesek első nagy (mártírhalált halt) építőmestere?

Egyes apokrif iratok szerint az Utolsó Ítélet közeledésének nyilvánvaló jele, ha már újból létezik a független zsidó állam, Izrael, - valamint, amikor megtalálják, s újból felépítik Salamon király templomát. Lehet, hogy mindkettő megtörtént?

Vajon ez az a templom, melyet a templomos lovagok régóta ‘keresnek’?
Földi királyé lesz-e az új templom, aki tüzes szekéren, űrkompon érkezik? Mert a mennyek királya nem repült égi szerkezeteken, nem használt templomot leszálló-pályául; feltámadott, és csak úgy felszállt, fellevitált a mennyekbe!

Kinek a templomát építjük: Salamon királyét, vagy a Mennyek Uráét?
Lehet-e templom az, melynek a lakója űrkomppal érkezik?
Salamon király templomát, vagy a palotáját akarjuk-e felépíteni?
Mert a földi királyok palotában laknak, s csak Isten, aki a templomban.