Czike László                                                                     

                       JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK   

  gondolatok Vona Gábor pártelnök úr évértékelő beszéde kapcsán

Bevezetés

Régen publikáltam utoljára.

Már legalább 10-15 éve…

Egyszerűen semmi értelmét nem láttam, hogy tovább írjak.

Harminc megírt (ebből 13 megjelent) könyvemben és kb. 800 kü­lön­­fé­le – főként politikai - publicisztikámban lényegében minden mon­da­nivalómat meg­je­­len­­tettem, így a gondolataimból semmi nem maradt kiadatlan. Az interneten néhány tízezren folyamatosan olvasnak, ezen kívül írásaimnak sokkal több haszna nem lett. Legalábbis nem látszik…

Ámde most sorsfordulóhoz érkezett a Világ, és benne Ma­gyarország, ami óhatatlanul is arra kényszerít, hogy - a megfelelő ap­ro­pó kapcsán – új mondanivalómmal, ismételten hallassam a hangomat, kifejezzem aggodalmas tiltakozásomat, mert ami majd most történik, az végle­ges, helyrehozhatatlan katasztrófát sejtet.

Sorban végigmegyünk mindazon, amit Vona Gábor mondott. Minden lényeges megállapításánál kifejtem személyes véleményemet.

1. Magyarország nagy bajban van

Ki tudná, ki akarná ezt az állítást megcáfolni?! Leginkább azért nem le­het megcáfolni, mert Magyarország nagyjából 1526. óta folyamato­san „nagy bajban” van. Egyik bajból kecmereg ki a másik után, hogy mikor már révbe érne, beleessen egy még mélyebb verembe. Drámai nemzetközi változásokat élünk; Magyarország pedig elfáradt, hogy si­kerrel abszolválja ezeket a változásokat. Miben fáradt el? A belső hi­deg polgárháborúban, ami már negyed-évszázada folyik a Fidesz és az MSZP között. A magyar társadalom ettől az értelmetlen és látha­tóan „sikerrel megvívhatatlan” hideg polgárháborútól fáradt el, mert az el­lenfelek egyike sem tud vagy akar győzni, nem is ezért harcolnak, ha­nem csakis a hatalom kizárólagosságáért az egész társadalom felett. Egy­mást feltételezik, nem is igen tudnának meglenni egymás nélkül; a nem­zet erőforrásait pedig az öncélú harc közben rendre kimerítik, el­apasztják. (Aki még emlékszik rá, volt egyszer egy 70:30 – mondta Dávid Ibolya…)

2. A történelem újra beindult

Francis Fukuyama, ismert amerikai történész szerint az emberi társa­da­­lom fej­­lődésének legfelsőbb foka a liberális demokrácia, amit már el is értünk; persze nyilván, Amerikában. A fejlődés ugyanis – az állí­tás szerint - ezen a ponton meg is torpan, hiszen a liberális demokrá­ciánál anyagi, pénzügyi, morális-filozófiai és szellemi értelemben sem létezhet magasabb lépcsőfok. Az emberiség technológiája soha nem látott csúcsokat döntöget, a tömegtermelés bármit előállít, ami szem-szájnak ingere, a kereskedelemben minden azonnal, s a legjobb minő­ség­ben kapható; az egyén szellemi és erkölcsi vonatkozásban is a vég­telenbe nyújtózkodhat, nincs olyan, mit el ne érhetne, nyitva áll előt­te a tudás és a karrier minden lehetősége, így az egyén és a társada­lom – az emberek összessége – is szükségszerűen egyre boldogabb. Nincs, és nem is lehetséges olyan társadalmi berendezkedés, ami az emberi léleknek jobban megfelelne, vagyis „a tökéletes motiváció” mindenkiből a legjobbat hozza ki; ennek megfelelően a tudás, a tech­nológia, a fogyasztás, a gazdagodás, a kollektív világlélek fejlődése is töretlen és exponenciális. Vona Gábor „belecsap a lecsóba”, mert nem csak, hogy ellentmond Fukuyamának, hanem egyenesen azt ál­lít­­ja, hogy az emberi társadalom fejődése újra beindult! Beszédéből azt ugyan nem tudjuk meg, hogy merre, milyen irányba, mi felé – elég lesz majd menet közben kitalálni (?!), fő az, hogy ismét mozog a Föld.

3. A Kárpát-medence a mi földi paradicsomunk

A hegy-koszorúval övezett medence már földrajzilag is szinte kínálja ma­gát „a politikai bezárkózásra”, amire mi magyarok, lelkületünket te­kintve, amúgy is hajlamosak vagyunk. Ragaszkodunk a hazánkhoz; a földterületünkhöz, „amint azt az Úristen kimérte”. Mi nem akarjuk el­venni a területét senkitől, mi nem akarunk más államokat meghó­dí­ta­ni, nem építünk gyarmatbirodalmat – mi a szabadságot szeretjük, és nem a hódítást! (Lásd: Amikor Mátyás, szakrális királyunk megállí­tot­ta fekete seregét Bécsnél, pedig ha akarja, akár nyugat-római csá­szár is lehetett volna.) Mi, magyarok, csak azt szeretnénk, hogy min­den­ki hagyjon minket békén; békében, önállóan boldogulni a saját föld­te­rü­le­tünkön. És akkor mi is békén hagyunk mindenkit… (De szép is lenne! – álmodik a nyomor…)

4. Nem fognak minket ezután sem békén hagyni

Ocsúdik fel a hirtelen jött és nyomban el is szállt álomból Vona Gá­bor. Mert nem elég, hogy a török után az osztrák jött, az osztrák után a német, a német után az orosz, az orosz után pedig már a Glo­balizált Világállam – most ehhez még megjelent a modernkori nép­ván­dor­lás is; meg­jelentek a Merkel kancellár asszony által behívott, szír mene­kül­­teknek álcázott mindenféle iszlám betolakodók. Ámde mindez csu­pán látszat, ami mintegy elfedi a katasztrofális valóságot: mi, magya­rok a világ-összeütközés metszéspontjában állunk! De van egy ennél még nagyobb baj is: mint nemzetállamot alkotó nemzet, egy cseppet sem vagyunk a védekezésre felkészült, alkalmas állapotban! Vezető po­litikai erőink, a jobboldal és a baloldal, a Fidesz és az MSZP csak a saját eszement, képtelen háborújukkal vannak elfoglalva, miközben a va­lódi tét a magyar fennmaradás, a túlélés a készülődő történelmi vi­harban, mint már annyiszor… (Ahogy a dalban visítja a női énekes: „… s nem kapunk ki egy nagyobb vihart!” De bizony kikapjuk, most is…) Mert mi is a magyar nemzet belső politikai célja? Hogy a belpolitika is békén hagyja őket. De a belpolitika nem hagyja! Vagy az egyik félhez kell tar­tozni, vagy a másikhoz. Aki nem tartozik egyikhez sem, az nem számíthat semmi jóra, már emberszámba sem veszik; - munkája, eg­zisz­tenciája, családi megélhetése, felemelkedése, karrierje, tár­sa­dal­mi meg­be­csü­lé­se merő illúzió, csak a Holdon valósulhat meg… A ma­gyart az különbözteti meg a tucat-népektől, hogy a magyar nem tö­me­get, lakosságot alkot, hanem a magyar ember egy közös­ség, a ma­gyar nemzet megbecsült tagja, része (szeretne lenni). Szinte már-már megmosolyogtató a Fidesz és az MSZP, mint a mesében a róka meg a holló, amint folyton a sajton veszekednek, amit pedig egyikük sem szeret…

5. A tét: az USA világuralma

Két háború – és az abban való aktív részvétel! – fenyegető veszélye is lóg a fejünk felett: Az iraki-szíriai háború az ISIS ellen, és az „ukrán háború”. Vona Gábor nagyon helyesen megállapítja, hogy miközben a be­tolakodók még ma is hosszú, tömött sorokban menetelnek befelé, az EU szívébe, Németországba - és ki tudja, mi vár ránk is, megint, majd ha kitavaszodik! -; miközben lassan körvonalazódik az említett két, látszólag különböző háború eszkalálódása, aközben a Fidesz és az MSZP láthatóan csak az egymás elleni ádáz háborúval van elfoglalva, mintha a magyar nemzet legfőbb stratégiai-önvédelmi problémája az lenne, hogy rövidebb-hosszabb távon éppen melyik „nagypárt” nyúlja le a 70-et, és melyik a 30-at. (E számok a nemzeti vagyon, a költség­ve­tés és az EU-s támogatások százalékaként értelmezendők.) Vona Gábor azt is bátran megfogalmazza, kimondja, hogy nagyon résen kell lennünk, hiszen az imént jelzett háborús fenyegetések valójában ab­ból fa­kad­­nak, hogy az USA világuralma; egyeduralma, hegemóniája a valós tét, mind gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai érte­lem­ben egyaránt. Mindezeknek a hátterét, a kevert arcvonalak álságos ter­mészetét azonban nem fejti ki kellő részletességgel, így ez most „tő­lem” következik, a szükséges konzekvenciák levonásával együtt.

6. A harmadik világháború terve és réme

A „beavatottak, a vájt-fülűek”, stb. előtt már régóta ismere­tes az a hi­va­talos - ám velejéig hamis - történelemoktatásból hogy, hogy nem tel­jességgel ki­fe­lej­tett tény, miszerint a rettenetes 20. évszázad má­so­dik felétől a világ­színpad pénzügyi, gazdasági, politikai és katonai eseményei nem spontán, másképpen mondva, nem „hirtelen felindu­lásból” születnek, sőt, legkevésbé sem valószínűségek vagy a vak-vé­letlen hatásai szerint, ha­nem az extrém, a jövőt meghatározó esemé­nyek mögött olyan rejté­lyes (talán okkult?) háttérerők állnak, melyek fejlődéstörténete nagy­já­ból az 1700-as évek végétől körvonalazódik, és mind a mai napig folytatódik, sőt, oly mértékben erősödik is, hogy ez mára már világméretű trenddé vált. Alapvetően ugyan­­is az a hely­zet, hogy a világhatalom folya­ma­to­san koncentrálódik és centrali­zá­lódik (vagy­is egyre kevesebb ember kezében, egyre nagyobb hata­lom összpontosul), mert a világ „történel­mi­leg” kialakult erőviszo­nyai, a fennálló hatalmi status quo – „a leosztás” - más­kép­pen már nem tartható fenn, csak nö­vekvő erőszakkal. Az amerikai „demokrá­cia-felfogás” erőszakos ex­port­jával, pénz­ügyi zsarolással; ha kell, ka­to­nai fe­nyegetéssel, a kettő kom­bi­nációjával; és ha már egyik sem mű­kö­dik, akkor helyi „forradalmak” (pl. „az arab tavasz”) gerjesz­té­sé­vel, mi több, az USA szempontjainak végképp meg nem felelő orszá­gok – vö. Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria – effektív szétbombázásával. Mindez ter­mészetesen szorosan és szer­vesen összefügg az egész me­ne­kült-kér­­déssel, hisz’ a bevándorlók százezrei (majd még milliói) ponto­san azok­­ból az országokból érkeznek, amelyekben a hagyo­mányos tár­­sa­dal­mi-politikai be­ren­dez­kedést az USA bombái szétdúlták, miáltal az otta­ni lakos­ok életkörülményei abszolút elviselhetetlenné váltak…

A világtörténelem legalább is 1950 óta konvergens, tántoríthatatlanul halad a saját végzetéhez vezető úton, a következők szerint.

7. Adam Weishaupt, Albert Pike és a Rothschildok

Kísért a múlt. A győztesek hamis történelme, a máig feldolgozatlan és szándékosan eltitkolt történelmi valóság. Az, hogy a világtörténelem nem osztályharcok (vö. Marx) története, hanem összeesküvések fo­lya­matosan szövődő és fejlődő láncolata. Persze, most jönnek majd a kétkedő, sunyi szövegek, hogy „ezek összeesküvés-elméletek”, hogy a világ nagy befolyású pénzemberei és vezető politikusai „nem akarnak mást, csak jól élni”, stb. Ellenérvek, ellen-tények nincsenek, csak ál­szent hazudozás. A valóság rég’ az, hogy aki fizet, az rendeli a zenét.

Tapasztalt már valaki ezzel ellentéteset?

Szóljon, megvitatjuk…!

Nem kezdjük Ádám-Évánál, és ne is aggódjon senki, nem akarok Vona Gá­bor ország-értékelő beszéde ürügyén most alapfokú oktatást tar­ta­ni sem mágiából, sem okkultizmusból, sem a világpolitika valós mi­ben­­létéről. (Bár az itt említettek mind rokon-értelmű fogalmak.) Még 1776-ban Adam Weishaupt, aki kikeresztelkedett zsidó, a németor­szá­gi in­­gol­stadti egye­tem jezsuita kánonjog-professzora, a Rothschil­dok megbízásából kilépett a jezsuita rendből, hogy megalapítsa az Il­lu­minátus Rendet. Munkáját épp’ május 1-jén fejezte be, alapvetéseit ekkor tette „közzé”, a világ kommunistái ettől kezdve a Munka Ünne­pét ünneplik minden év május elsején. (Megjegyzés: a kommunizmus, a nemzetiszocializmus, a cionizmus, a nácizmus, a kapitalizmus, a szo­cializmus, az imperializmus, a globalizmus, sőt a liberális demokrácia egy­­a­ránt mind illuminátus találmányok, de erről majd még később is.)

Mindezek után az Illuminátusok frissen hozzákezdtek a Weishaupt-té­zi­sekkel megalapozott program végrehajtásához. Tudták, hogy készen áll egy okkult-intellektuális  világ-mozgalom, amelyet céljaikra okosan fel­használva, nekikezdhetnek a világuralom megszerzéséhez. Mert az Illuminátus Rend végső célja a Világállam létrehozása (volt). Amiről most beszélünk, az tehát a mai világrend, a New World Order hiteles előtörténete. Elsőként tehát beszivárogtak a világ összes szabadkő­mű­­­ves páholyába, ahol fokozatosan átvették az irányítást. Valós gya­kor­lati-politikai célokat adtak egy lényegében „szinte csak” az egyén személyiségfejlesztésével és mindenféle okkult „titkok” őrzésével fog­lalkozó – ám korántsem ártalmatlan! -, a világ minden országára ki­ter­jedő, illegális nemzetközi hálózatnak. Rövid erőgyűjtés és erőfel­mé­rés után neki is kezdtek az egyházat és a nemzetállamokat fel­bom­­lasz­tó terveik megvalósításához, amelynek első fejezete a királyi ural­kodó di­nasztiák megbuktatásáról, az egyház és az állam különvá­lasz­tásáról, a kapitalizmus megalapozásáról, a világon egyedural­ko­dóvá válásáról és a köztársasági államforma kizárólagossá tételéről szólt. A legagresszívebb végrehajtó szervezetük a Franciaországban meg­ala­kult Grand Orient – Nagy Kelet - páholy lett, amely azóta is az Illumi­nátusok zászlóshajója. Legfontosabb „projektjeik” professzio­ná­lis, ab­szo­lút sikeres végrehajtásával alapjaiban változtatták meg a vi­lá­got. Mi­után – a nemzetközi tőkés bankárok pénzén – kikiáltották és be­vezették, megszervezték a köztársaságot, s vele a liberális parla­menti de­mokráciát, azóta 51 %-os többséggel hivatalosan és ab­szo­lút jog­erő­sen le lehet tagadni az égről, akár a csillagokat is. Istent, a tíz­pa­rancsolatot vagy a népet is le lehet szavazni, le lehet váltani, ameny­nyi­ben a szavazás eredményét előre jól megszervezik. Ne csodálkoz­zunk, uralmuk fokozatos megvalósulása óta pontosan ez is történik, nagy­já­ból a Föld minden „szabad” országában! (Ahol az amerikai típu­sú szabadság még nem érte el a szükséges illuminált szintet, azokat az or­szágokat mód­sz­e­resen le­bombázzák.) A Nagy Kelet mindenütt egy­részt mód­sze­res kegyetlen­sé­géről, másrészt megátalkodott Isten-ta­ga­dásáról vált „hír­hedtté”. Legfon­tosabb projekt­je­ik a következők vol­tak: az amerikai függetlenségi háború, mely­nek győzelmes befejez­tével megalakították a világ első szabadkőműves államát, az USÁ-t; a dicsőséges Nagy Francia Forradalom, amelynek az elején Robespierre és magas társadalmi rangú jakobinus tár­sai mesterséges élelmi­szer­­hiányt idéztek elő, majd „bankár-pénz­ből” fizetett martalócaikkal meg­rohamozták a Bastille-t, és kiszabadí­tottak onnan egy tucatnyi ef­fektíve félkegyelmű szerencsétlent, aztán a nagy szabadkőműves ta­lálmánnyal, a guillotine-nal előbb lefejezték Európa legfelvilágosul­tabb, szociálisan legérzékenyebb uralkodó pár­ját, végül pedig egy­mást is (a baloldali „köztársaságpártiak” máig is a vi­lág­történelem csúcs-fénypontjának tekintik ezeket a rettenetes napo­kat, me­lyek so­rán a francia népet szinte a halálba kergette, lemészá­rolta a tébolyult felvilágosultak mocskos bandája, mintha csak ezek az istentelen jako­binusok a magyargyűlölő Kun Béla és Szamuelly Tibor történelmi elő­futárai lettek volna…); a szintén jakobinus (Garibaldi, Mazzini, stb.) in­díttatású ’48-as nemzeti forradalmak menedzselése, a Karl Marx-féle Kom­munista Kiáltvány, az I. Világháború kirobbantása, a Szovjetúnió, a világ első kommunista államának létrehozása (a sváj­ci, német és ame­rikai bankárok által finanszírozott Lenin és ban­dája vezetésével); az orosz cári dinasztia maradéktalan kiirtása (óh, csak tudnám feledni az ítéletvégrehajtó keretlegények arcát megörö­kí­­tő fotón az örök me­men­tóul bekarikázott fejet!!!); a hazánkat nyo­morék országgá csonkí­tó trianoni békekötés; s hogy aztán egy na­gyot ugorjunk az időben, egészen a közelmúltunkig. Mert a magyar­or­szági Grand Orient szer­vezte meg, nemzetközi utasításra az 1990-es rendszerváltásunkat is… (A Hóbagoly volt az eredeti Nagymester, mai ak­tu­ális tagjai pedig pél­dául Gyur­­csány Ferenc és Mesterházy Attila, akik a köztársaság-esz­me és az Európai Egyesült Államok létrehozásának elkötelezett hívei. És vajon hogy hívták még néhány éve a Gyurcsány vezette MSZP gazda­sá­gi tanácsadó cé­gét? Nem hiszik el: Grand Orient Kft. Szerepeltek a Magyar Televí­zi­óban is.) Még hogy semmi értelme nincsen a baloldali és jobboldali meg­különböztetésnek! Hát persze, hogy nincsen! Azo­nos gaz­di eteti mind a kettőt, a nemzetközi szabadkőművesség! (Az­tán „jött még” a romániai műforradalom…) Mellesleg: nyilvánvalóan Grand Orient iro­mányok a Cion Bölcseinek jegyzőkönyve, vagy a mi Ró­zsadombi Pak­tumunk is... (Ennyit polgárpukkasztásként.)

8. A politikai cionizmus és az iszlám egymás általi megsemmisítése

Adam Weishaupt halála előtt utódjává – és az Illuminátus Rend veze­tőjévé - Albert Pike amerikai tábornokot tette meg. Albert Pike örök­re beírta magát az emberiség sötét oldalának történelmébe, amikor – a világuralom és a világállam konkrét, gyakorlati megszervezése érde­ké­ben - felállította hí­res mestertervét a jövőbeli három világháború­ról. Az Illuminátus mesterkedés lényege kezdetektől fogva az, hogy a történelmet, a fontos nemzetközi hatású politikai eseményeket min­dig úgy alakítják az érdekeik, terveik szerint kijelölt iránynak megfele­lően, hogy nagy előrelátással és hibátlan szervezéssel egymással lát­szó­lag ellentétes politikai szerveződéseket (indulatokat) gerjesztenek, amelynek mindkét oldala mögött ők állnak, hiszen az egész projektet, a mesterségesen felállított ellenerőkkel együtt kizárólagosan ők fi­nan­­szírozzák. (Emlékezzünk: akinél a pénz, az rendeli a zenét…) Meg­­jegyzem itt, hogy ez a titkos „pénzügyi” háttérhatalom, amiről Drábik János is beszél, és amelyet Bogár László csak „megnevezhetetlennek” nevez Bayer Zsolt Echo-tévé műsoraiban, ez a hatalom a Rothschild és egyéb történelmi bankár-dinasztiák által finanszírozott Illuminátus Rend. A rövid magyarázat után visszatérve a főcsapásra, a három vi­lág­háború terve a következő volt.  I. Világháború: Az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése és a Szovjetúnió létrehozása, a Habsburg-és a Romanov-dinasztiák kiiktatása. (Előbbi kapitulált, utóbbit kiirtották.)  II. Világháború: a nemzetiszocializmus és a kommunizmus egymással történő háborús (katonai) megsemmisíttetése. (Utóbbi nagyrészt má­ig fenn­maradt, mert ami belőle a világállamhoz „használható” volt, az fedőneveken, de ma is működik. (Ez a fő oka annak a kettős mércé­nek, mely szerint a nemzetiszocializmus „kollektív” bűnei megbo­csát­ha­tatlanok, a kommunisták viszont ma is mindenütt a hatalom birto­kosai (vö. „eurokommunizmus”). III. Világháború: a politikai cioniz­mus és az iszlám egymással történő effektív, végső megsemmisítte­tése. Ez az, ami ma, napjainkban valójában zajlik. Minden fontosabb nemzetközi folyamat ennek a „szent cél”-nak van alárendelve. Mike Evans – USA elnöki tanácsadó - „Jeruzsálem elárulása” című könyve e tárgyban minden érdeklődő számára mértékadó „kötelező olvas­mány”. Evans az ó-és újszövetségi (főként Dániel próféta és a Jelené­sek Könyve) bibliai jövendöléseket veti össze az utolsó időkre vonat­ko­zó egyéb „előrejelzésekkel”, illetőleg a mai politikai eseményekből igyekszik kihámozni, mit hoz a jövő, lesz-e egyáltalán. Kimutatja, hogy a „rejtett háttérhatalom” egyáltalán nem etnikai természetű (ugye, mi­lyen tapintatos voltam?), sőt, pl. az ENSZ, amely világszervezet pe­dig az okkult háttérhatalom egyik alapvető bástyája, Evans szerint va­ló­jában titkon Izrael egyik legfőbb politikai ellensége (elárulója). Bo­nyo­lult dolog ez a világpolitika. (Ezt a bonyolultságot, jellemtelen sok­ar­cú­ságot még jobban érzékelhetjük a bevándorlás okainak és várha­tó következményeinek számbavételekor…Törökország, Görögország?)

Ha nyitott szemmel körbenézünk a világpolitikai térképen és meg­pró­báljuk mozaikszerűen összerakni a leglényegesebb szereplők különfé­le aktivitásait, akkor világosan látszik: Albert Pike ördögi mes­ter­terve sze­rint száguld a meseszekér. Ha a „qui prodest?” elve alapján érté­kel­jük is az aktuális történéseket, a háborúkat és azok következmé­nyeit, akkor egyértelmű: a III. Világháború javában zajlik. Mégpedig két di­menzióban: USA kontra Oroszország – cionizmus kontra iszlám.

Meg fogják egymást semmisíteni. Kérdés, melyikből mennyi marad…

Nagy kérdés, hogy belőlünk mi marad…

9. Az iraki-szíriai és az ukrán háború

Vona Gábor nagyon jól látja, itt van a nyakunkon mind a két háború.

Mint a terrorizmus ellenes nemzetközi koalíció tagja, Magyarország is előbb-utóbb rákényszerül, hogy ne csak „eszközöket”, támogatást, pénzt, stb., tehát „afféle langyos passzívákat” mozgósítson az ISIS el­le­ni háborúhoz, hanem potenciálisan magyar katonák vérét is kockáz­tassa, kontingenst is bocsásson rendelkezésre a harcokhoz, persze majd csak a szárazföldi hadműveletekhez, amelyek minden kétséget ki­záróan meg fognak indulni. Leginkább az sürgeti az atlanti-koalíciót, nehogy Oroszország „ideiglenesen” megszállja pl. Szíriát, vagy még egyéb országokat is. Magyarország komolyabb szerepvállalása nem­csak azért indokolt, mert a NATO-költségvetésünk „nem túl magas”, ha­nem főként azért, mert Magyarország jól elkerítette magát a be­ván­dorló muszlim tömegektől, amellyel önmagát megvédve, mintegy ki­vonta magát az EU öngyilkos agóniájából, ennél fogva ferde szem­mel néz ránk, minimum az alapító 12 ország. Hiánypótló céllal előbb-utóbb belekergetnek bennünket valamibe, ahonnan nincs visszatérés. Nagyjából ugyanez igaz az ún. „ukrán-háborúra” is. Hiszen előbb –utóbb választa­nunk kell! Magyarország nem folytathatja örökké az eddigi „kétkulacsos hintapolitikáját”; nem csinálhat úgy a végtelen­sé­gig, mintha Schultz-nak és Putyinnak egyaránt a kedvében akarna jár­ni. Ez a kettő együtt nem megy. Az USA „rátolja” az EU-t az ukrán báb-kormányra, folyamatosan együtt szítják a feszültséget az EU és Oroszország között, ami apránként mintha valamiféle katonai konflik­tus felé is fej­lőd­ne. De zárul a harapófogó másik szára is, mert Török­országot is egyre erőteljesebben uszítják rá Oroszországra, hogy erői mindkét oldalon maximálisan le legyenek kötve. Putyin minden ere­jével az ISIS ellen harcol Szíriában, aminek egyelőre csak óriási pusz­títás az eredménye, meg az, hogy egyre újabb százezrek indulnak el Törökország és az EU felé, amely százezrek feltartóztatása sem Török­or­szág, sem Görögország részéről egyáltalán nem sikeres – megkoc­káz­tatom: iga­zából meg sem próbálják -, viszont mindez a folyamatos tönkremenés egyre újabb euró-milliárdokba kerül Merkelnek és az egész EU-nak. Tehát a pénzünk mind elfolyik, eredmény meg nincs. Oroszország mintha nem venné észre, hogy hiába vállal főszerepet az ISIS „eltakarításában”, attól még nem lesz olyan „jó fiú” ellenfelei előtt, amitől az említett harapófogó kíméletlenül ne zárulna össze.

Vona Gábor tehát tisztán látja, hogy a tét az USA egyeduralma. Nem csupán az említett kritikus térségekben, hanem a világ minden térsé­gében. A számunkra végső soron mindkét háború arról szól, hajlan­dók vagyunk-e elkötelezni magunkat minden téren, maximális hűség­gel az USA erőszakkal exportált hegemóniája mellett, vagy sem. Mert ha nem, akkor Putyin oltalmát kell választanunk, ami pedig belát­ha­tatlan következményekkel járhat. Felmerül az aktuális kérdés. Ki is itt az orosz kém? A Jobbik vagy esetleg suttyomban a Fidesz? A Roth­schildok ez ügyben alaposan beleköptek a levesbe… Hogy mivel? Hát azzal, hogy az ATV általános elképedésére – és az én elképedésemre, mert az ATV-t néztem, és ők is jól tudták, milyen fontos hír ez! – fény derült arra, az azóta mély hallgatásba burkolózott tényre, hogy a Paks II. atomerőmű megépítésére vonatkozó magyar-orosz szerző­dés­­kö­tést szakmailag megalapo­zó tanulmányt, több százmillió fo­rin­tért egy Rothschild-cso­port nevű alakulat készítette. Olyant nem ismerek, so­ha­se hallottam, hogy Rothschild-csoport. (Attól még le­het.) De azt tu­dom, mi a Rothschild-bankház, mi a Rothschild-dinasz­tia. Pénzügyileg a világ ura. A Rothschildok a világ leggazdagabb em­be­rei; összesített vagyonuk – Dr. Drábik János becslése – már meg­haladhatja a 150 tril­lió dol­lárt. Ma már többször is említettem: aki látott már olyat, hogy egy csárdában nem annak játsszák a zenét, aki fizet, az keressen meg, megvitatjuk… Most azért vessünk össze né­hány nyilvánvaló - ámde egy­­másnak legalábbis ellentmondó – tényt.

10. Ki kit támogat, ki kivel van, ki kit győz le, mi a teendő?

Ezek után már végképp nem tudható. Ugyebár a rendszerváltás (vagy mi) előtt Orbán Viktor – rövid KISZ-titkárság után – a jogi egyetemi pad­­­ból egyenesen egy ízig-vérig liberális párt, az SZDSZ kisöccse, a Fi­desz élére állt, azóta is ott van. (Mellesleg: Orbán Soros-ösz­tön­díjas volt, még az is lehet, hogy az Aczél Györggyel „együttműködő” Soro­sék választották ki őt, későbbi lehetséges miniszterelnök-jelöltnek is.) A Fidesz 1998-at megelőző – győztes! – kam­pányát Soros György, a­me­rikai milliárdos óriási összeggel támogatta, meg is lett az eredmé­nye. Soros a „nyitott társadalom” megrögzött hí­ve, sokat is tett azért, hogy alapítványai kellőképpen előkészítsék a „gengszterváltásnak” is csú­folt barba-trükköt, vagyis a kapitalizmus tér­hódítását, a globali­zá­ci­ót és a privatizációt, és Kelet-Európa minden or­szágában fellazítsák „a társadalmi fejlődés” előtt akadályként tor­nyosuló „diktatúrákat”, il­let­ve konkréten a társadalmi tulajdont. Miután győzött, Orbán nagy­hirtelen meggyőződéses keresztény-demokrata lett. (Itt volt „üre­se­dés”.) Azóta lényegében selfmade megformázta „Csaba királyfi”, ille­tő­leg a nemzeti népvezér robosztus alakját. Soros – aki mellesleg II. Erzsébet angol királynő pénzügyi tanácsadója is, „mellékállásban” – merőben más utat járt be. Továbbra is a „nyitott társadalom” híve, olyannyira, hogy szerinte az EU köteles beengedni minden bevándor­lót, sőt, ahelyett, hogy útilaput kötne minden ál-szírnek a talpára, még pénz­ü­gyileg is jól ki akarná stafírozni őket, persze a nemzetálla­mok pénzé­ből. Orbán – mint nemzeti liberális népvezér – természe­tesen szembehelyezkedett Soros álláspontjával, sőt, a Kormány mé­dia-szócsövei a szélrózsa minden irányában szétkürtölték a nagyvilág­ba, hogy a békés bevándorlónak álcázott ál-szíreket egyenesen Soros György látja el pénzzel, mi több, információs füzetecskével is, ami útba igazítja őket népvándorlásuk közben, megadva nekik azt is, kitől kell szükség esetén segítséget kérni. No mármost… Az ember fia ed­dig azt hitte volna, hogy az ATV, Soros György, a Rothschildok egya­ránt liberálisok, vagyis egy húron pendülnek, amit az is jól mutatna, hogy – legalábbis az első kettő – szemben áll Orbán unortodox dikta­tú­rájával, mi több, azt is gondolnánk, hogy mind a hárman szemben állnak „az orosz-magyar közeledéssel”, ami praktikusan a Paks II. szer­ződésben testesül meg. De látható, hogy mindez nem így van. Csak az  ördög tudja, hogy van. Még az is lehet, hogy a Paks II. szerződés nyílt támogatásával a „Rothschild-csoport” újra keblére öleli elbitangolt, „té­­­kozló fiúját”. Speciel nem lennék meglepve, ha egyszer kiderülne, hogy aki a zenét megrendeli, az nem mindig homogén kottából „ren­del”, hanem cikk-cakkos, pepita, avantgard, underground, esetleg un­or­todox kottából is; mikor, mi az aktuális érdeke. De az is lehet, hogy a történelmi társadalom-fejlődés útjai „nem egyenesek”, mint az illu­minátus szabadkőművesek által a glóbusz térképén időnkint teljesen önkényesen huzigált új államhatárok, hanem spontán görbék. Lehet, hogy a történelmi jövendöléseket beteljesítő személyek is nemcsak nem tudják kicsodák, vagy kik lesznek, de azt sem, hogy végül milyen színekben lesznek befutók. Hiszen a történelemben könnyedén lesz­nek Saulokból Szent Pálok, jezsuita kánonjog-professzorokból illumi­ná­­tus nagymesterek, magyar jezsuita KALOT-vezetőkből argentin sza­bad­kőművesek, liberálisokból kereszténydemokraták vagy vice ver­sa. Csak mi maradunk mindig és véglegesen hülyék…  

11. Nem kérünk az USA értékrendjéből!

Mondta Vona Gábor, teljes joggal. Az USA – a NATO által is – szembe­állítja, szembe fordítja egymással a Pike-féle III. Világháború főszerep­lő­it. Az EU-t a Közel-Keleti országokkal, az EU-t Ukrajnával. Ezek a konfliktusok úgy tűnnek fel, mintha csak helyi konfliktusok lennének, holott a valóság az, hogy a háttérben az éleződő USA kontra Orosz­ország konfliktus áll. Nekünk egyik háború sem érdekünk, legkevésbé, hogy a III. Világháború az EU számára eddigi jobbára hideg háborúból nagyhirtelen forróvá változ­zék. Rá­adásul Ukrajnában még negyedmil­lió magyar sorsa is a tét. Meg­győ­ző­dése szerint saját, önálló magyar  po­litikát kell kialakítani, s nem pedig azt lesni, mit akar Amerika, vagy miben mesterkedik Merkel asszony. Hogy ezen mit értett, részletesen nem fejtet­te ki, mindenesetre kijelentette, hogy hazánk legyen sem­le­­ges, mert nem akarunk részt venni a NATO és Oroszország készülő­dő háborújában, még a kárpátaljai magyarok besorozása által sem. ((Jómagam ezt egy kicsit „árnyaltabban” látom. Ha valaki ellenzékben van, viszonylag könnyű kvázi megfellebezhetetlen ötleteket adni. A fe­­lelősség úgyis a kormánypártoké. Határozott véleményem, hogy ha­sonló nehéz helyzetekre „VI. Lenin” egészen okosat javasolt: „Konkrét hely­zetben konkrét ítélet.” – mondta állítólag. Nos, a konkrét helyzet az, hogy a magyarországi és az egész kelet-európai rendszerváltás lé­nye­ge – már az előzetes koncepciók szintjén is – az volt, hogy az EU egy­részt új piacokhoz jusson, másrészt hogy ezek az országok, belép­ve az EU-­ba és a NATO-ba, az orosz érdekkörből kerüljenek át az USA ér­­dekkörébe. (Már majdnem az írtam, hogy a Gorbacsov tulajdonából kerül­je­nek át a Bush-ék tulajdonába… Kompország… Hol ide úszik, hol pedig odaátra.) Személyes vonatkozásban még azt is megkockázta­tom, hogy a Köpcös elvtársnak lehet igaza, aki állítólag azt mondta, hogy „a Viktor már így a jégen csúszkál”.))

12. Magyarországon közjogi és szociális válság van

Újabb kőkemény állítás. Szkeptikus vagyok e tekintetben is – már az elején is szóvá tettem -; mert Magyarország szinte állandóan válság­ban van, sokkal gyakrabban, mint azt egyébként a gazdaságpolitikai környezete indokolttá tenné. Válság, válság hátán - ez a magyar sors. Sosem felejtem, 1982-ben az akkori főnököm egyszer előadást tar­tott, olyasmiről, amihez nem értett. (Jogász volt, és a gazdaságról szó­nokolt. Ma is előfordulnak ilyenek, szép számmal, felelős állami be­osz­tásokban.) Egyébként ebben az évben lettünk a Nemzetközi Valu­ta­alap tagországa. Magánemberként tudhatta, hogy a jólét alapja a hi­telképesség, és hallhatott valamit arról, hogy a Világbank majd ki­töm bennünket pénzzel. No hiszen… Feltehetőleg erre alapozva azt ál­lí­­totta, hogy még egy-két évig viszonylag nehéz lesz, aztán a magyar nemzetgazdaság elkezd meredeken felfelé ívelni, s a határ a csillagos ég… Pedig akkoriban mindenki inkább a kabarénak hitt. Ott ilyeneket mondtak: „A jövő év jó közepes lesz. Rosszabb, mint az előző, de jobb, mint a következő.” A kabarénak lett igaza. 1982 óta a következő  év mindig rosszabb volt, mint az előző… Ennyit a válságokról. Meg a társadalmi haladásról. Meg a köz-jólétről. Meg a botcsinálta prófé­tákról. Magyarország jól teljesíti – adósságszolgálatát. Hiszen alig nő…

Vona Gábor párhuzamot vont a „két korrupt brigádfőnök”, Orbán Vik­tor és Gyurcsány Ferenc között – 2006. és 2014. között. Szerinte hasonló a kudarc, és hasonlók a kudarc okai is. A kétharmados több­ség megszűnt, a kormányzás megroggyant. Nem Orbánt vagy Gyur­csányt – hanem Magyarország elmúlt 25 évét kell leváltani! Mert Or­bán = Gyurcsány; csak együtt tudnak létezni, egymás nélkül nem. Vo­na Gábor tehát megkérdőjelezi, sőt le akarja váltani a rendszer­vál­tást, nem csupán – láttuk! – külpolitikai, de belpolitikai értelemben is. Nem hisz a liberális demokráciában. Türannoszok uralkodnak, a libe­rális demokrácia leple alatt. A „Demokratikus Kerekasztal” egy dekát sem ér. (Újabb DK?) Magyarország iránya rossz, „ezek” meg fokozzák a tempót, holott lehet, vissza kéne fordulnunk, oda, ahol valamely té­ves döntésünkkel rossz irányt vettünk. A rendszer, a rendszerváltás rend­szere megbukott – de mi fogja ezt követni? Új rendszer körvona­lazódik, egy emberi rendszer! Szociális válság van – brüsszeli árak, ti­ranai (majdnem azt írtam: trianoni…) bérek. Százezrek menekülnek külföldre, a puszta megélhetésért. Megismételte: ami most folyik, az a Fidesz és az MSZP hideg, kilátástalan polgárháborúja.

13. Országos aláírásgyűjtés

Vona Gábor bejelentette, hogy a Fideszt a saját fegyverével kell le­győz­ni, ezért mostantól valódi nemzeti konzultációt kezdeményez­nek az eddigi hamisak helyett; házról házra végig fogják járni az országot.

A Jobbik a következő 4 kérdésben szervez országos aláírásgyűjtést:

• a férfiak 40 évnyi munkaviszonnyal mehessenek nyugdíjba
• legyen ingyenes, és az egész országban elérhető az internet
• ne fogadjunk be egyetlen bevándorlót sem
• semlegesség Ukrajnával.

Nem tudom, mit mondjak minderre… Egyrészt ezek nagyjából parci­ális, pitiáner felvetések a főcsapáshoz mérve, másrészt ez egy inho­mo­gén vegyes-felvágott. Előre megmondom: eredménytelen lesz. Ha az ember tényleg le akar dönteni egy akadályt - egy kerítést vagy egy falat -, akkor menjen neki, lehetőleg nagy erővel, szemből. Ezek a kér­dés-felvetések csak afféle „elsunnyogás” a lényegi problémák elől. A harmadik és a negyedik kérdés valóban lényegbevágó, de súlyosan érinthet jogilag erősebb nemzetközi szerződéseket. (EU-alapszer­ző­dés, Lisszaboni szerződés, magyar–ukrán szerződés, NATO-tagság, stb.) Ezért jobbára megvalósíthatatlan. Az rendben van, hogy a be­ván­dorlókat tartsuk távol Magyarországtól, bár tartok tőle, hogy a jelenlegi kerítés és a Brüsszelnek való állandó nemet mondogatás t­a­vasztól már nem lesz elég a jelenlegi status quo megőrzéséhez sem. 

14. Vona nem áll Szanyi mellé a tábortűznél

A Fidesz orosz-barát – az MSZP USA-barát. De a Jobbik a Fidesz ál­láspontja szerint az EU ellen kémkedő, potenciálisan az oroszok által kitartott, idegen érdekeket képviselő párt. (Szépen vagyunk…) A Fi­desz és az MSZP lényeges kérdésekben tökéletesen egyetért: támo­gatja az USA-EU között tervezett szabadkereskedelmi megállapodást és ugya­n­úgy olvasatlanul fogja aláírni, mint egykor a lisszaboni szer­ző­dést. Az ukrajnai háború miatt Oroszország ellen rendszeresített EU-­szankciókat is mind a két párt támogatja. A társadalom elfáradt, fel kell emelni! De a túléléshez békére van szükség. Ha a Jobbik kor­mány­párt lesz, többé nem lesznek pártharcok, de a hamis béke sem jó. „Békekötés” címén „nem fogok Szanyi mellett állni a közös tábor­tűznél” – mondta Vona Gábor. A társadalom problémáit gyökér-kezel­ni kell! Az a politikai kommunikáció, amit ma a kormánypártok és a „baloldal” művel – nettó hazugság, mondta ezután. A magyar politika tudatosan hazudik az embereknek, amikor a társadalmat jobb és bal oldalakra osztja. Ez hamis törésvonal! A politikusok a mai Magyar­or­szágon csak önmagukat és a pártjaikat képviselik, nem az embereket.

15. Valós kérdések, melyekre nincs jó válasz

A legfontosabb tudnivalók: (1) A pártom nem engem képvisel. (2) A má­sik pártra szavazó ember nem az ellenségem. (3) Akkor mindannyi­unkat jól átvertek! Vagy fideszes vagy, vagy MSZP-s, ha egyik sem, úgy nem tekintenek embernek. Pedig nem ez a fő törésvonal, hiszen a társadalom számára a legfontosabb, legégetőbb aktuális kérdéseket e­gyik párt sem válaszolja meg. A fő törésvonal a nemzet megmara­dása szempontjából legfontosabb kérdésekre adott válasz mentén hú­zódik. Úgy, mint: (1) Maradjon a mai pártokrácia, vagy legyen inkább kétkamarás parlament? (2) Maradjon a jelenlegi éjjeliőr, erő­szakos állam, vagy legyen valami más? (3) Magyarországnak legyen-e újra saját ipara, vagy legyünk az EU összeszerelő csarnoka? (4) Aláírjuk-e a tervezett USA-EU szabadkereskedelmi egyezményt? (5) Lesznek-e végre családi gazdaságok, vagy folytatódik a föld-spekulá­ció? (6) Mi legyen a Budapest és Brüsszel között elharapódzott ellen­tétek reális megoldása? Az igazi törésvonalak ott húzódnak, hogy füg­­getlenség-párti vagy-e, vagy unionista; emberközpontú világot akarsz-e magad körül, vagy profitközpontút, a multik és az oligar­chák híve vagy-e, vagy a magyar nemzeté?

16. A legfontosabb alapkérdések – saját véleményem

Vona Gábornak igaza van. Amit felvázolt, valóban azok a valódi törés­vonalak. De nem tudom elhallgatni azon véleményemet, hogy – cuki­ság ide, cukiság oda – mindez már nem elég. Legalábbis annak, aki perspektívákban gondolkodik, annak nem lehet elég. Amíg valaki át­ve­szi a Fidesz tematizációját, addig a Fidesz által meghatározott játék­téren mozog, és hiába mond nagy igazságokat, el fogja veszíteni a 2018-as országgyűlési képviselő-választásokat. A cukiság – igazmon­dás, de megengedhetetlenül hatalmas kompromisszum-készséggel – hoz­hat „megkerülhetetlenséget” a parlamenti döntésekben, hozhat akár 20 %-ot is, de a győzelemhez ez kevés. És akkor megint ott va­gyunk, a­hol a part szakad. Fel kell vállalni a teljes igazság kimondását, még a cukiság esetleges feladása árán is. Azt mondta Vona Gábor, hogy „katonai válság ért el bennünket”.

Hát akkor talpra magyar!

Szerintem a módszerváltás óta a legfontosabb kérdések:

• A társadalmi tulajdon elprivatizálását a néptől ki legitimálta?
• Ki rendelte el, hogy szocializmus helyett kapitalizmus legyen?
• Ki „találta ki”, hogy éppen azok a sehonnai pártok alakuljanak?
• A módszerváltás lényege a privatizáció volt, ki legitimálta?
• Hová lett az állami privatizációs bevétel?
• Ki vette fel az államadósságot, és ki döntött az átvállalásáról?
• Hogy volt lehetséges privatizáció a privatizációs törvény előtt?
• A módszerváltás magában hordta az EU és a NATO tagságot, ki döntött és mikor ennek a megvalósításáról?
• Ki intézte el, hogy gazdaságunk külső függése állandóan nőjön?
• Végül: ki döntött az örökös Rothschild kamatrabszolgaságról?

Szerintem – cukiság-követelmény ide vagy oda - ezek lennének azok az alap­vető sorskérdések, amelyekre senki nem tud, vagy nem akar be­csületes és hiteles választ adni. Mert ezek legitimálása után itt már minden csak szükségszerű következmény… Minden le van vajazva…

17. Független, emberközpontú, érdemelvű társadalom

A Jobbik meghirdeti a független, emberközpontú, érdemelvű társada­lom eszményének a megvalósítását. Független – mert nem akarjuk, hogy országunk bármilyen vonatkozásban és mértékben függjön más országok politikájától, más hatalmaktól. Magyarország a magyaroké, és keresztény. A Sziriza a görög Jobbik, nem szélső-baloldali párt! Kö­ve­teljük, hogy az ország szerezze/kapja vissza önrendelkezését a saját é­­lelmiszer-ellátásában. Ezért az EU-hoz való csatlakozásunk feltételeit új­ra kell tárgyalni. Mi senkit nem akarunk elfoglalni, ezért ellenezzük a bevándorlást, és az EU vezetésének bevándorlás-párti politikáját. Ez gyarmatosítás – Európa jövője nem a bevándorlók befogadása! Ezért az EU-t meg kell újítani! Rabok többé nem leszünk! Bevándorlás-ügyben a Fidesz nem tett mást, mint hogy ellopta a Jobbik program­ját, és ezzel szerzett újabb szavazókat. A Fidesznek nincsen jövőképe, nincsen ország-stratégiája – amit művel, azt kizárólag kommunikációs céllal teszi, csak a jelennek illegeti magát! A Jobbik a bevándorlás-ü­gyet nem tekinti vallási kérdésnek – de a Jobbik rombolás-ellenes! A Charlie Hebdo az idegengyűlölő! Mi hívők, mindannyian ugyanabban az egy Istenben hiszünk. Új politikai kódrendszerre van szükség!

Az emberközpontúság azt jelenti, hogy az embert, az emberséget kell minden cselekvés középpontjába állítani, s nem a pénzt, a profitot. Új értékrendre van szükség! A cél a társadalom, a középosztály (a derék­had) felemelése. Ez a mai kormánypolitika elszakadt az emberektől, a valóságtól. Ha a Jobbik kormánypárt lesz, akkor majd nem lesz többé MSZP. (Mert az MSZP-re csak a Fidesz-hatalom kiegészítőjeként van szükség.) A Fidesz (is) lojalitás-elvű. A feltétlen párthűséget követeli meg, és a párthűség alapján „jutalmaz”. A Jobbik azoknak a pártja, a­kik a munkájukkal, a keresetükkel érték el, amijük van. Ez az érdem-elvű társadalom eszménye. Új politika kell – új tömlőben, új bor! A közélet = szolgálat. A Fidesz-kormányzást az önteltség és a korrupció jellemzi. Ezek nem fog­nak soha megjavulni!

18. A Jobbik soha nem lesz korrupt vállalkozás

Nem lesz soha „visszaosztás” – ismét eszembe jut a 70:30! -; viszont lesz kötelező családi vagyonnyilatkozat, minden állami vezető és poli­ti­kus számára. 2016. a Jobbik számára az önkéntesség éve lesz. Segít­ségnyújtás az elesetteknek, a hátrányos helyzetűeknek, a betegek­nek. Mindenki tud valamivel segíteni. A Jobbik vár mindenkit, aki se­gí­te­ni tud és akar másoknak. Képviselőik az élen akarnak járni a segít­ség­nyúj­tásban. Minden hónapban lesz karitatív nap. A Jobbik kép­­vise­lői minden hónapban felajánlják fizetésük 10 %-át egy szeretet-alapít­vány­nak.

19. Vona Gábor személyes hitvallása

Életünk során vagy követünk, vagy elkerülünk valamit.

Vona Gábor nem a sikertelenségtől fél, hanem csak attól, ha átlagos és unalmas lenne az élete! Magyarnak lenni egyszerre kín és öröm, szégyen és siker, csüggedés és fellángolás. Ezt mindenestül fel kell tudni vál­lalni! A magyar része egy közösségnek. Részese akar lenni a kár­pát-medencei álomnak. Hogy igaz szívű, nemes magyarként él­jünk, jóban és rosszban, tűzön-vízen át, békében és szeretetben!

Vác, 2016. február 15.

                                                                Czike László