A Torgyánok fejedelme
               A lehetséges miniszterelnök személyéről szóló vita folytatása

Kivételes lehetőség volt a számomra, hogy néhány hónapja szenvedélyes és tartalmas vitát indíthattam a jelenkori magyar politika kulcskérdéséről: ki lehet Magyarország következő, újabb miniszterelnöke, ki lesz az Agnus Dei Hungaricus, - aki a bődületesre nőtt csődtömeg (azóta a közélet már az egy-más után kipattanó korrupciós botrányoktól is hangos!) felszámolását elvállalja és meg is oldja?!
A Demokrata valódi függetlenségét és demokratizmusát dicséri, hogy a vita nyilvánosságot kap. Hadd lásson a nép minél világosabban! Ha kimaradt is  a vagyonosztogatásból, a "privatizáció"-ból, - hadd váljék legalább az ország  szellemi tőkéjének részvényesévé: ha áttételesen, de mégis - a miniszterelnök személye kiválasztásának aktív részesévé!

Bencsik András hol szupersztárnak, hol a mesék királyfijának nevezte Orbán Viktort. Mint aki egyre inkább nagy formátumúnak tűnik ugyan, - ám korántsem biztos, hogy ténylegesen is az...
Sohasem állítottam, hogy Orbán Viktor tökéletesen megfelel az általam korábban felállított miniszterelnöki etalon követelményeinek. Vitaindító írásom így nem is a vágyálmaim ‘kivetítése’ volt, hanem a műfaját tekintve: a politológiai prófécia kísérlete.
Én nem javasoltam, hanem „megjósoltam”, hogy Orbán Viktor lesz a nemzeti ellenzék egyezményes miniszterelnök-jelöltje. A mai ismereteink alapján ugyanis egyszerűen nem is lehet más. E vélekedésemet azóta a vitában résztvevő  hozzá-szólások többsége is igazolta.
Mert ha netán mégsem, úgy Pető Iván lesz a miniszterelnök.

A társadalmi-politikai változások objektíve meghatározottak. Ha mégsem látjuk őket pontosan előre, annak nem az az oka, mintha csak a vak véletlen  irányítana mindent - vagyis hogy nincs determináció -, hanem sokkal inkább az összetevők nagy száma s kölcsönös egymásra hatásuk bonyolult érvényesülése, amiért a vég-eredmény, az összes hatások eredője - normális agyvelővel, vagy komputerrel - már ki sem számítható.
A történelemben több hiteles példa volt már arra, hogy bizonyos szerencsés (?!) csillagzat alatt született ember a dolgok kedvező (?!) együttállásában - egy adott szituációban, vagy vonatkozásban - előre meglátta a jövőt.
A modern világirodalom egyik legdöbbenetesebb egyszer s’ mind legaktuálisabb regény-ciklusa Isaac Asimov Alapítvány-trilógiája és annak összes folytatásai. A véget érni nem akaró cselekmény-fűzér állandóan vissza-visszatérő főszereplője Hari Sheldon, pszicho-histórikus, aki a modern szociológiát (politológiát?!) az újabb matematikai vívmányokkal (valószínűség-számítással, függvény-analízissel, matematikai-statisztikával, mint módszertannal) ötvözte és ezt az új („Öszvér”-) tudományt - a pszicho-históriát - kora politikai problémáinak modellezésére és megoldására, a lehetséges jövő feltárására és ‘szimulálására’ alkalmazta, hogy a galaktikus válság-korszakot minél jobban ‘lerövidíthesse’...
Isaac Asimov műve prófécia. Megjövendöli, hogy idővel a jövendő-mondáshoz már nem kell transzba esni, vagy különböző rituális hókusz-pókuszokat végezni; - elég, ha valaki okosan, bölcsen, tisztán és becsületesen, tudományos igénnyel elemzi a múltat és a jelent, illetve modellezi, kiszámítja és megoldja a jövő titkát.
Isten bocsássa meg bűnös lelkemnek, hogy kevélységemben erre vállalkoztam!

A vita folytatására szánt dolgozatomat azért is címeztem ilyen hivalkodóan, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos perdöntő identitás-zavarokra, sőt viselkedésbeli  ellentmondásokra, továbbá látszólagos és/vagy valódi eszmei-politikai, illetőleg személyi-és/vagy párt-"összeférhetetlenségekre".

Én tehát nem a FIDESZ választási győzelmét (ami pedig azóta szintén egyre valószínűbb!) „jósoltam meg”, - hanem "csakis" Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltségét. Orbán ma már kialakult, szilárd-homogén személyiség, progresszív politikai erő; - sőt, a FIDESZ is egyre inkább azzá válhat. Előbbire nézve friss bizonyíték pl. Orbán nemzeti elkötelezettségű parlamenti hozzászólása a román-magyar alapszerződéshez, valamint a gazdaságpolitika kérdésköréhez; - utóbbira pedig egyrészt a Tocsik-ügy technikailag tökéletesen kivitelezett "kirobbantása", másrészt a FIDESZ szakmailag rendkívül gyorsan fejlődő, tudatos és eredményes munkamegosztással végzett, egyre színvonalasabb parlamenti team-munkája.
A legutóbbi napok egyik érdekes fejleménye, hogy Pető Iván aljasnak minősítette Orbán Viktor azon megnyilatkozását, miszerint: "a kormány-koalíciót a kádári megtorlások korának eszmeisége" kapcsolja egybe. Ezek után Bauer Tamás a Parlamentben - a költségvetés vitája kapcsán - egyenesen odáig merészkedett, hogy a FIDESZ-t nemliberális pártnak minősítette, és a vezetőit azzal "vádolta" meg, hogy a Kisgazdapárt és a FIDESZ választási koalícióját (!) készítik elő...
Kizárt dolog, hogy - az SZDSZ által - már a Kisgazdapárt leányvállalatának ki- kiáltott FIDESZ valójában az SZDSZ fiók-érdekeltsége lenne. Ez lehetetlen!
A tömeges néptámogatás azonban mégis, növekvő mértékben - a Kisgazdapárté.

Elismerem, valóban furcsa politológiai jövendölés; furcsa politikai-győzelmi kon-stelláció lenne: Orbán Viktor és a Kisgazdapárt! Ám mégis: a realitásokból ez következtethető ki, mint "kvázi-objektív" számítási eredmény; - furcsaság pedig lesz még több is... 
Tehát a ‘tudomány’ mai állása szerint "egy egyezményes" Orbán Viktor és a Kisgazdapárt lehet együtt befutó, - Torgyán József és a FIDESZ  viszont nem...
Aki előző írásomat figyelmesen (újra) elolvassa, láthatja: nem állítottam Torgyán Józsefről, hogy "belülről vezérelt" vagy álomkergető lenne. A nemzeti oldalon, Orbán Viktor mellett - csak róla nem állítottam ezt! Torgyán "működése" sokkal inkább kívülről, a környezete és a publikuma által vezéreltnek tűnik; - mindig azt nyújtja, amit a közönsége szerinte éppen vár tőle. Ám ebben is - időnként jócskán elszámítja magát. A valódi fejedelmek nem ilyenek, - Torgyán (kiváló kvalitásai ellenére) inkább show-man, vagy egyenesen clown-típus.
Érdemes egy pillantást vetnünk a közelmúltra. Torgyán intellektusa - mint másod-harmad-hegedűs - egyszerűen eltörpült Antall József karizmatikus személyisége mellett. A parlamenti közvetítéseket nézve - ma látszólag Horn Gyula, Kuncze Gábor és mindenki más törpül el a vidám-furfangos ügyvéd ízes szellemessége mellett. Néhány éve a fölényes Antall József valamilyen jól időzített borítékokkal tartotta sakkban két rakoncátlankodó ellenlábasát: Torgyánt és Csurkát; - ma pedig napirend előtti felszólalásaival épp Torgyán tartja rettegésben a kormány-koalíciót; a nagyobb nemzeti ünnepek előtt pedig Csurka a fővárosban, a nagy-gyűléseivel a Demszkyt...
Milyen érdekes! Antall József miniszterelnökként elfeledkezett potom 20 milliárd USD kommunista örökségű államadósság töröltetéséről. Ennek minden kínját máig is nyögjük... Torgyán József - ügyvédként - az ‘átkos’ rendszerben kereste meg a rózsadombi villája árát, - pártjával együtt nem is nagyon vett részt a Horn-villával kapcsolatos tiltakozásokban. Antall mint igazi szövetségest, sosem vette  komolyan, maholnap viszont miniszterelnök-várományos lehet. Nem valószínű, hogy - a művét korai halála miatt befejezni nem tudó - Antall a mai folytatással egyetértene. Csurka István pedig nagyon régen, - aláírt valamit. Antall alatt "el-szabotált" egy privatizációs ÁVÜ-filmforgatókönyvet (28,8 millióért), - 1992-ben azonban írt egy ‘falrengető’ tanulmányt, ami akkora ‘tetszést’ aratott Debreczeni József és az SZDSZ köreiben, hogy azonnal kirekesztették őt, és száműzték az MDF-ből, a Parlamentből, mindenhonnan egyenesen a Hősök terére, és/vagy a Kossuth térre. Pártja nemrég az épülő Horn-villa előtt tüntetett a Remetehegyen,  maga viszont sikertelenül kínált megegyezést és fúziót a rózsadombi remetének...
Lehet, hogy a nemzeti ellenzék egysége csak úgy jön végül létre, ha minden, ma még létező, amúgy stabilnak látszó csoportosulás, párt előbb atomjaira esik szét?! Az egység megteremtéséhez azonban nagyformátumú államférfi szükségeltetik...

Súlyos identitás-zavarokat látok Torgyán, illetve a Kisgazdapárt kapcsolataiban, működésében, valamint önértékelésében is. Látom ugyanis Torgyán Józsefet és Cseh Máriát a Parlamentben még napirend előtt, G. Nagy Iliánné Maczó Ágnest alkotmány-szövegezés közben, és duzzogva a szakértők zavaros, túlzottan önálló megnyilatkozásai miatt; sőt, a Kisgazdapárt tanácsadóit: Tímár Györgyöt, Pokol Bélát, Szabadi Bélát, és látom az FKgP hatalmas, egyre növekvő létszámú nincs-telen paraszti és lesüllyedt kispolgári tagságát is. Látom még a poros-történelmi levegőjű, félig-kihalt duna-parti kísértet-kastély felé igyekezni dr. Schamschula Györgyöt, a nagy magyar autópályaépítő-minisztert...
Azután látom ugyanőt néhány hét múlva sietősen távozni, - ugyanonnan. Torgyán helyetteséül vette maga mellé, - majd szinte azonnal menesztette is. Nem furcsa..?
Meglepő, hogy a Tocsik-ügy közvetlen történései és feltárt tényei eddig látszólag nem sok kárt tettek a regnáló koalícióban; - de vélt vagy valódi eszmei analógiái, bizonyos személyi konzekvenciái komoly rombolást okoztak a nemzeti ellenzék táborában. A Schamschula-féle homályos sikerdíj-ügy (mostantól minden siker-díjas ügylet mögött korrupciót kell gyanítanunk?!) miatt vagy kapcsán Torgyán ismét csak érdemi segítőtárs nélkül maradt, és meggyengült a Nemzeti Szövetség vezetése is; - sőt, a Latorcai-Giczy párharc következtében esetleg felgyorsult a Kereszténydemokrata Néppárt kettészakadása is...
Kiválások, elhatárolódások, kizárások, kilépések, felbomlások, szakadások és szakítások, szétesés (tisztulási folyamatok?!) minden mennyiségben, - fúziónak, illetve közeledésnek, vagy pláne egységnek viszont nyoma sincsen...!

Ma Magyarországon nemcsak polgárság nincs, hanem bizony még a kisgazdák is hiányoznak! Jelentős létszámban egyszerűen nincsenek kisgazdák. Kisgazdákon ugyanis önálló, sikeres mezőgazdasági vállalkozókat, a magyar farmereket kéne értenünk, akik alig vannak... Kiknek az érdekeit képviseli a történelmi Független Kisgazdapárt?! Csak nem a vagyontalan, földnélküli, munkanélküli és nincstelen agrárproletárokét, az épphogy vegetáló vidéki kispolgárokét?! Mindezek után sajnos nem látok semmilyen megvalósítható koncepciót sem; - ugyanakkor a jó szándék felé vezető út egyelőre csak csupa Pokollal, Szabadival van kikövezve. Tagadni tudnak csak, - állítani nem...

Torgyán József és a Kisgazdapárt társadalmi bázisa a legizgalmasabb kérdések egyike, amit csak széleskörű tapasztalatok megszerzésével, és/vagy politológiai felmérések, közvélemény-kutatások alapján lehetséges beazonosítani. A probléma  az, hogy Torgyán (és az FKgP) egyre növekvő szavazótábora, szimpatizánsainak széles tömege ugyanazokból, a mára már hatalmasra duzzadt, reménytelenül el-szegényedett és nincstelen (több milliós!) rétegekből ered, illetve táplálkozik, - akik 1994-ben, a szociális gondoskodás visszanyerésének reményében, újra a Magyar Szocialista Pártra szavaztak!
A Demokrata az egyetlen olyan sajtó-orgánum, amelyik hétről-hétre empirikusan regisztrálja a döbbenetes politológiai tényt, hogy a közvéleménykutatások alapján hazánkban már hosszabb ideje (!) Horn Gyula és Torgyán József egyszerre a két legnépszerűbb s a két legnépszerűtlenebb politikus is egyben, miközben a pártok népszerűségi listáját fej-fej mellett vezeti hol az MSZP, hol az FKgP! Az eb ott van elhantolva, hogy a FKgP népszerűsége 1994. óta - a potenciális rászavazók lélekszámában mérve - épp annyit növekedett, amennyivel a Magyar Szocialista Párté csökkent...
Nincsen ebben semmi csodálatos! Az FKgP és az MSZP potenciális szavazóinak aránya ma külön-külön nagyjából egyformán 18-22 %, együtt kb. 40 %, - ami épp annyi (10+30), amennyi 1994-ben is volt. Az MSZP a nincstelen nép csalódása következtében az elmúlt 2 év során nagyjából 10 százalék-pontnyi szavazatot el-veszített, ami hiánytalanul átvándorolt a parlamentben jól odamondogató FKgP-hez (Torgyánhoz). Régi római-birodalmi "politikai-vezetői" tapasztalat, hogy a népnek kenyérre és/vagy cirkuszra van szüksége. Vagyis: a népet etetni és/vagy szórakoztatni szükséges, hogy nehogy forradalmat csináljon! A római császárok  nyilván tapasztalatból tudták, hogy a kenyér, vagy annak egy bizonyos hányada - ideig-óráig - cirkusszal is helyettesíthető! A remélt ‘kenyeret’ 1994. óta a Horn-kormány egyáltalán nem biztosítja, - kap viszont a televízió-néző nép a kenyér helyett cirkuszt, Torgyán Józseftől!
 
Tudnunk kell, hogy sem az MSZP, sem az FKgP szavazóbázisának meghatározó többsége nem a városi emberek közül, és főleg nem az értelmiségből kerül ki, - hanem a vidéki, elsősorban az agrár és kistelepülési lakosság köréből. A városi proletariátusnak, a kispénzű alkalmazottaknak egy nem túl széles rétege - főként néhány évvel ezelőtt - még MSZP-szimpatizáns volt, de ugyanez a réteg éppúgy vonzódik Torgyán József szellemiségéhez is. Mert ez a lényeg: a két párt tömeg-bázisa teljesen azonos, az azonos rétegeken belül abszolút szabad az átjárás; - a kenyér ígérete és a cirkusz hőbörgése egymásra szabadon átválthatók. Olcsó és demagóg - egyben ideiglenes, és nagyon bizonytalan! - konvertibilitás ez, ami gyakran egyazon személyen belül érvényesül vagy borul fel, és vezethet belső identitás-zavarokhoz is...
A magyar nép szeret(ne) jókat enni és jókat nevetni - egyszerre. Az infarktusnak és a depressziónak nem a kiadós és ízletes táplálkozás a fő előidézője, hanem az állandó feszültség, a nincstelenség, a kilátástalanság és a létbizonytalanság. A látszólagos titok megfejtéséhez ismerni kell a magyar lélek zegzugait. Az egy-szerű nép fiai - ha már úgysem lakhatnak jól - legalább jót röhögnek az egészen! És Torgyán József bemondásain nagyon jókat lehet nevetni...
Mindezeket Torgyán József tudva tudja, és tudatosan alkalmazza is; - népies bölcsességét tekintve a parlamentben abszolút egyeduralkodó.
A népi bölcsesség Budapest betonbunkerében élve - nem lenne megszerezhető!
Negyvenévnyi fővárosi élet után, a nép között nyitott szemmel járva - már sokkal inkább. A leírt helyzet az MSZP és az FKgP alapvető identitás-zavara...
 
Az MSZP régen nem baloldali párt - pedig jogelődje, az MSZMP részben az volt! Tevékenységében szinte az anarchizmusig felelőtlenül liberális és antiszociális. A gulyáskommunizmus látszólagos és valós vívmányait az utódpárt régen romba-döntötte, és a kapitalizmus helyett az állammonopolista feketegazdaságot építi. Ez nem pusztán agyrém, hanem dupla politikai skizofrénia!
Következménye az lesz, hogy a közel teljes tömegbázis lassan átáll az FKgP-hoz.
Az FKgP nem igazi baloldali párt, azoktól kifejezetten távol áll; - sőt, mereven el is határolódik tőlük. Torgyán József nagy ívű szónoklataiból bármilyen vonat-kozásban nehéz lezárt és kerek koncepcióra következtetni; - mindenesetre kevés konkrét elképzeléséből egy radikálisan ‘jobboldali’, egyszemélyi-populisztikus diktatúra jövőképe rajzolódik ki. Torgyán átfogóan és részletesen (zárt logikai összefüggés-rendszerben) soha nem beszél a nemzeti stratégiáról, a gazdaság-politikáról, a liberális piac és a szociális védőháló viszonyáról, az állam pénzügyi szerepvállalásáról, az állami költségvetés és adórendszer reformjáról, a nemzet-közi gazdasági integrációról, a külső államadósságról és a privatizációról, az inflációról és/vagy a restrikcióról. Pedig hát a mindezekről alkotott "gömbölyű" véleményéből lehetne következtetni arra, hogy ismert tömegbázisa, potenciális szavazói számára konkréten milyen életfeltételeket, és javuló megélhetést kíván megteremteni választási győzelme esetén. Torgyán megnyilatkozásaiból jelenleg megfejthetetlen, hogy csupán szavazó-táborának a valós rétegződését nem ismeri, és ezért nem tudja eldönteni, hogy kinek mit is ígérjen, - vagy egyáltalán nincs is semmilyen koncepciója?! Pedig Torgyán és az FKgP tömegbázisát valójában az ország legszegényebb és legkilátástalanabb egzisztenciájú rétegei alkotják, akiket csak igazán baloldali, plebejus identitású politikával lehetne valóban megnyerni, majd a választási győzelem után "ki is elégíteni"...
Lehet, hogy Torgyán pontosan tudja: a kortes-hadjárat során - éppen az MSZP-vel azonos tömegbázisa miatt! - nem operálhat ugyanazokkal a pozitív választási blöffökkel, mint korábban az MSZP, mert akkor teljesen hitelét veszítené. Azon- kívül: vajon miből ígérjen bármit is?! Vagy: ígérjen földosztást?! De, ha győz: mit fog adni, és kinek? Amit az MSZP adott a parasztoknak, a földműveseknek: a nagy semmit?! Őutána is, újból csak a csalódás következik?
Torgyán és a Kisgazdapárt azonos-e azzal, aminek hirdeti magát, azonosul-e a választóival, képes-e progresszív jövőképet mutatni a kisgazdáknak, a föld-munkásoknak, a munkanélküli zselléreknek, a koldusszegény mezőgazdasági kispolgároknak? Vajon az-e, akinek és aminek hisszük?!

A fentiekből viszont következik az is, hogy a további pártoknak (MDF, KDNP, FIDESZ, SZDSZ, MIÉP, MDNP, stb.) felesleges is a szavazótáboruk ugrásszerű bővülésében reménykedniük, mert semmi esélyük nincs arra, hogy szavazatokat raboljanak a csökkenő népszerűségű MSZP-től, amikor a szocialisták szavazat-vesztesége szinte hiánytalanul az FKgP szavazat-nyereségeként jelenik meg!

Eddig összesen három "szövetségi és/vagy fúziós kísérlet" ismeretes:
 Az FKgP kezdeményezésére a Nemzeti Szövetség Magyarországért Egyesület, amely laza együttműködés az FKgP, az MDF és a KDNP egyes részei között; - vezetői: Balaton Péter, Hasznos Miklós, és volt Schamschula György.
 A FIDESZ propozíciójára a Polgári Szövetség, amely a FIDESZ, az MDF és a KDNP között máig nem jött létre, - viszont bármikor mégis létrejöhet.
 A MIÉP (Csurka István) indítványára a MIÉP és az FKgP között, amely fúziós javaslatot Torgyán József nemrégiben mereven és kategorikusan elutasította.
Nem érthető, hogy a Nemzeti Szövetség miért olyan laza még mindig. Talán azért, mert az MDF és a KDNP éppúgy meg akarja őrizni önállóságát és függetlenségét az FKgP-vel szemben, - akárcsak az FKgP a MIÉP-pel szemben. Az lehet a gond, hogy Lezsák és Giczy éppúgy nem fogadják el a Nemzeti Szövetségben Torgyán József esetleges személyes vezető szerepét, mint a Polgári Szövetségben Orbán Viktorét. A kulcskérdés mindig ugyanaz: melyik párt vezetője legyen a szövetség vagy a fúzió vezetője, tehát a potenciális miniszterelnök-jelölt.
A nemzeti töltésű pártok vezetőinek többsége nem tud elszakadni a hét-nyolc éve kialakult párt-struktúrától, és/vagy csak saját személyében tud gondolkodni. Meg-rögzöttség, szemellenzősség, rövidlátás, szűklátókörűség, korlátoltság és mono-mániás egoizmus ez. Lehetséges, hogy most Bencsik Andrásnak van igaza, és nekünk nem ügyvédre vagy közgazdászra, hanem tényleg pszichiáterre és/vagy katonatisztre lesz szükségünk...!

Az MDF szétesését nem a FIDESZ "akna-munkája", nem is az SZDSZ-vezette "ellenséges" liberális sajtó, a taxis-blokád, a Demokratikus Charta, sőt, a spontán privatizáció, az MSZP-s nómenklatúra-burzsoázia, vagy az Antall József korai halála által okozott általános tanácstalanság idézte elő, - hanem az MDF-ben, mint tömeg-mozgalomból kialakult tömeg-pártban folyamatosan működő eszmei erózió, a kontraszelekció folytán növekvő személyes torzsalkodás, az önzés és a széthúzás, a kicsinyes ellenérdekek szabad érvényesítése, valamint nem utolsó sorban az eredeti ügy elárulása egyesek részéről. Mindezek együttes követ-kezményeként az MDF fokozatosan elveszítette eredeti identitását, legismertebb vezetői elszigetelődtek (Csoóri Sándor), meghaltak (Antall József, Csengey Dénes), kizárták őket (Csurka István), kiléptek (Schamschula György), vagy új pártot alapítottak (Szabad György, Szabó Iván, Kónya Imre, Kulin Ferenc). A tömegpárt ‘borzalmas tagságáról’ is érdemes ejteni néhány szót. Először is: a spontán privatizáció mámora 1991-től átragadt az MDF-es vezetők és a kliensek egy részére, akik a volt MSZMP-s funkcionáriusokkal karöltve, vígan vettek részt az állami vagyon szétturkálásában. Másodszor: mindez nem csoda, - egyesek szinte az MSZMP-s tagkönyvüket lóbálva érkeztek az MDF-be... Harmadszor: éppen az a tömegpárt-jelleg legnagyobb hátulütője, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. A tagok nagy része vagyont, állást, beosztást, hitelt, pénzt és hatalmat várt az MDF-tagságától; amint azt - a hűség jutalmaként - a korábbi MSZMP-tagsága során megszokta... Amikor az MDF hatalma végül is odalett: a csupán érdekből jött emberek tömege hagyta azonnal cserben a pártot. Az MDF jelenleg nem képvisel semmi különlegeset vagy jellegzetest, - karakterét, tömeg-bázisát, vezetőinek jelentős részét elveszítette. Hosszú évekig tart majd, amíg ez a párt újra megerősödve képes lehet kialakítani a saját arculatát. Az MDF-fel szemben a MIÉP 1998-ban egészen bizonyosan bejut a parlamentbe. Szűk réteg-bázisának érdekeit bátran, egyenesen, következetesen, - tehát hitelesen képviseli. A MIÉP-esek a dühüket, az indulataikat, elkeseredésüket nem szégyellik, hanem nyíltan viselik; - ám az MDF-esek és az MDNP-sek lelkifurdalásból eltitkolják, lenyelik, így a krónikus gyomorfekély összes tünete s tudata kiül az arcukra, ami időnként szánalmas látvány. Más vonatkozásban: a MIÉP vezetői ahhoz hasonlót sem mondanak (nem is gondolnak) százezer ember előtt, hogy: "liberális dög-keselyűk, ál-liberális férgek rágják a nemzet testét". Ez a kijelentés - ha a tartalmát "megpróbáljuk" megfejteni és konkretizálni - nyilvánvalóan durva ki-rekesztési törekvés, általánosságban pedig olcsó és demagóg blöff. Lehet, hogy néhányan "jót röhögtek" ezen, - ámde a józan többség hovatartozástól függetlenül csak fintorgott, vagy kifejezetten szégyenkezett...

A demokrácia nem egy idealizált, konfliktusok és szélsőségek nélküli társadalom, amelyben "a jó" (a nosztalgikus MDF) fokozatosan ismét egyeduralkodóvá válik (mindenki a jó MDF-re szavaz), - "a gonosz", az állandó "bajkeverő" (az SZDSZ, a FIDESZ, a MIÉP) pedig "igazodik", vagy elbukik...
A pártok csupán választóik, szimpatizánsaik érdekeit igyekeznek képviselni.
Az élet nem mese, amely beteg-öreg jó királyokról és tékozló királyfiakról szól. A politikusok jelleme nem egyszerűen fekete vagy fehér. A magam részéről egy olyan színes világban hiszek, illetve reménykedem, amely tele van ugyan meg-oldásra váró konfliktusokkal és harcokkal - melyek megoldódnak, de rögtön újak keletkeznek -, de amelyben semmilyen jelentős rész-érték (erény, ember, nemzet, kisebbség) nem vész el, mindig újabb értékek jönnek létre, miáltal az össz-érték mennyisége egyre növekszik, így a világ egyre színesebbé és értékesebbé válik. Ebben a remélt, eljövendő világban:
 Lehet és szabad esetenként még Csurka Istvánnak is igazat adni.
 Lehet és szabad a MIÉP pozitívumairól beszélni és írni, - nem csupán az SZDSZ, hanem akár az MDF és az FKgP ellenében is.
 Lehet és szabad Orbán Viktor nemzeti elkötelezettségével és karizmájával, miniszterelnök-jelöltségével kalkulálni akkor is, hogyha még nem teljesen kiforrott, viszont végérvényesen (?) liberális...
 Lehet és szabad az SZDSZ-t profi pártnak, valamint Pető Ivánt - a saját érdek-körében! - reálpolitikusnak tartani és nevezni, akkor is, ha egyébként ösztönösen és tudatosan egyaránt nem álmodunk róla, illetve vele.

Én sem tartom reális alternatívának azt a megoldást, miszerint türelmesen várjunk addig, amíg egy újabb Antall József, közvetlenül az 1998. évi választásokat megelőzően, teljes fegyverzetben elénk nem ugrik. Ez a "spontán előugrás" még egyszer nem fordulhat elő, - másrészt mi minden származott abból is...!
Az alapkérdés: ki lehet a nemzeti oldalon a miniszterelnök-jelölt, aki a képviselő- választáson majd legyőzheti a másik oldal legesélyesebb jelöltjét, Pető Ivánt?
Másfél évvel a parlamenti választások előtt még nem lehet mindent lefutottnak tekinteni, az viszont egyértelmű, hogy a jelenlegi párt-és személyiségi felállás és szerkezet, továbbá a fennálló hatalmi viszonyok döntően meghatározzák a közeli és a távolabbi jövő nagypolitikai struktúráját. Elvben elképzelhető merőben új (?) egyezményes ellenzéki miniszterelnök-jelöltek - például: Demeter Ervin, Pusztai Erzsébet, Giczy Görgy, stb. - felbukkanása is. Bárki "ugorna" is azonban újként elénk - minden tekintetben behozhatatlan lenne a hátránya. A két fő esélyes - és egyben rivális! - Torgyán József és Orbán Viktor.

Tisztában vagyok vele, hogy az efféle személyi esélylatolgatást épp az érintettek kedvelik a legkevésbé. Tudatában vagyok, hogy bármely politikai személyiség előtérbe helyezése mások hátrányára, komoly gazdasági, lobby-, párt-, személyi-, illetve szimpátia-érdekeket sért. A legfőbb és így a legszentebb érdek azonban a magyar nép, a nemzet érdeke, következésképpen az esélylatolgatás és a kettejük közötti objektív különbségtétel elemi kötelességünk!
Alapvető emberi és állampolgári jogunk, hogy megértsük: melyik esetben, mi vár ránk. És nem akarunk még egyszer tévedni - mert éhen halunk...
 Mindketten nemzeti öntudatúak, viszont Torgyán József autoriter-diktatórikus (nem megengedő!) típus, Orbán Viktor viszont liberális (megengedő) alkat. Ha a következő négy éves ciklusban nem engedünk teljes szabadságot az önálló vállalkozásnak, nem liberalizáljuk az adó-és hitelrendszert, nem engedjük az embereket szabadon élni, alkotni és dolgozni, hanem bármilyen formában, de tovább folytatjuk a restrikciót és a terhek növelését -, akkor vége mindennek...
 Mindketten erősek és egészségesek, van viszont közöttük harminc év, amivel Torgyán József bölcsebb, - Orbán Viktor viszont fiatalabb. Az 53 évnyi (!) csődtömeg eltakarítása egész embert, talán egy egész életet kíván. De minden-képpen két, esetleg három (!) ciklusnyi miniszterelnökséget. Torgyán József ehhez túl idős, - az első ciklus végén már 69 éves lenne. Végképp szakítanunk kellene az orosz (Brezsnyev, Andropov, Csernyenko és Jelcin) modellel, amely szerint „bajt” csak az nem okoz(hat), aki már elérte az aggastyán-kort. Itt és most éppen a nagy baj elhárítása a feladat, és nem valamiféle állag-és érték-megőrző látszat-tevékenység.
 Mindketten tapasztalt, taktikus vezetők, - viszont Torgyán József öntörvényű-magányos elnök, aki nem tűr ellentmondást, illetve eleve kialakult végleges véleménye van mindenről. Szentül hiszi, hogy mindenben ő a legjobb. Nem véletlen az, hogy csak mostanában kezd társakat és szakértőket engedni maga mellé, sőt, némelyikkel szinte azonnal szakít. Az ilyen vezető - legyen bár-milyen okos is! - sokkal nagyobb hibaszázalékkal dolgozik és dönt, mint az, aki eredendően demokratikus gyakorlatot folytat. Aki megszokta, hogy minden döntését egyedül önmaga készíti elő és hozza meg - a többévtizedes ügyvédi praxis pont ilyen! -, az 63 éves korában már csak nagyon nehézkesen képes beletanulni szakértői testületek mozgatásába, és döntéseiben csak látszólag és a látszat kedvéért fogja magát rájuk bízni. Orbán Viktor modern, demokra-tikus vezető, aki nem képzeli magát mindenki másnál mindenben okosabbnak; tárgyi ismeretekben így ritkábban tévedhet.
 Orbán Viktor - noha egykoron agyagba kívánta döngölni a kommunistákat! - teljes nemzetben gondolkodik. Torgyán József radikális-jobboldali hajlamú lehet, - bár nagy valószínűséggel csak szavakban. Orbán Viktor - a fiatalsága ellenére - teljesen higgadtnak látszik, az indulatai sosem ragadják el. Torgyán indulatos, - tehát bizonyos fokig önmaga és mindenki számára is egyaránt kiszámíthatatlan.
 A kommunizmus romjainak a felszámolásához és a modern szabad versenyes kapitalista gazdaság megteremtéséhez, a demokratikus jogállam felépítéséhez teljes nemzeti összefogásra lenne szükség, amire hazánkban - néhány évig - utoljára 1945-ben volt példa. Az e században elszenvedett rettenetes kínok és pusztulás következtében a magyar nemzet testén belül olyan ellentétek, év-százados problémák feszülnek, amelyek sikeres fel-és megoldása számtalan kis és nagy kompromisszum, egyezség megkötését teszi majd szükségessé, ami szinte emberfeletti bölcsességet követel a miniszterelnöktől. Országunk megmentése és felépítése érdekében minden korábbi vélt és valódi sérelmét el kell felejtenie minden magyarnak, ehhez viszont olyan miniszterelnökre van szükség, aki nem újabb ellentéteket generál, és nem is a tűzre önt olajat, hanem a háborgó tengerre, hogy azt elcsendesítvén, - biztonságosan révbe érhessen az ország hajója. Olyan miniszterelnökre van szükség, aki mögött a legszélesebb nemzeti összefogás bontakozhat ki, sőt, akit a nemzeti tábor egy részének a része is elfogad, - s aki valóban és ténylegesen az egész nemzet minden egyes tagjának a boldogulását igyekszik elősegíteni. Az elkövetkező időkben ugyanis éppen úgy megengedhetetlen a nép-nemzeti (bár többségi) diktatúra, mint a bolsevik-liberális (valójában kisebbségi) egyeduralom újra kialakulása és/vagy tovább folytatódása.

További gyűlölködések helyett jöjjön el a munka, a békés alkotás és építés minél hosszabb, boldog korszaka. Tényleg ‘jussunk el Európába’, de ne oldódjunk fel a népek multikultúrális olvasztótégelyében, maradjunk meg magyaroknak.
Jöjjön el a mi országunk, az összes magyarok országa!