Hézagok, ellentmondások, torzítások
 szakmai megjegyzések, kiegészítések a Heti Világgazdaság 1996. január 20-iki
           "Elkezelték" című (a CO-NEXUS-ról szóló) többoldalas cikkéhez

A hír szent.
Ez az etikai elv arra utal - sőt, kötelezi az írót! -, hogy a sajtó, a hírközlés szent célja az olvasó szakszerű és korrekt informálása társadalmi életünk legfrissebb, közérdeklődésre leginkább számot tartó valós eseményeiről, tényeiről.
Mint ahogy az orvos - hyppokratészi esküje alapján - nem károsíthatja a betege egészségét, nem törhet az életére (sőt, meg kell gyógyítania!); miként az ügyvéd - szintén esküje alapján - nem fordulhat ügyfele, vagy a törvények ellen (sőt, mind a kettőt képviselnie kell!), - úgy a hírközlés nem közölhet torz híreket, nem dez-informálhatja az olvasót!
A hamis információk, álhírek, nem valós állítások, eltorzított "tények" közreadása kizárólag csak az olvasó manipulálását célozhatná, ami viszont ellentmondana az eredeti célnak, ami ugye a valós tájékoztatás nyújtása; - a szent hír, az igazság közlésével, az olvasó kizárólagos és odaadó szolgálata.
Nem tudom, az újságíróknak kell-e esküt tenniük a fentiek szerint, - mert ha nem, az nagy baj! Előfordulhat persze, hogy valakinek "csak úgy" írhatnékja támad, de nem tudja miről. Ír, - mintegy bele a vakvilágba. Van, hogy írni kell valamiről, de nem mondják meg előre elég pontosan, mit és hogyan. A téma kellő ismeretének hiányában pedig gyakran jó nagy bakokat lehet lőni. Néha éppen az a baj, hogy a megrendelő mindent túlzottan szájba rág - esetleg nem mindenben mond igazat...

Szerteágazó nehéz témáról, elégséges előtanulmányok s kellő körültekintés nélkül magabiztosan írni nagy kockázat, vagy éppen vakmerő meggondolatlanság. Ám a Heti Világgazdaságot hosszú évek óta olyan sajtóorgánumnak ismerjük (nem sok ilyen van!), amely a témáit gondosan választja meg, azokról nemes előkelőséggel és vitathatatlan szakszerűséggel ír, - tehát nem sűrűn követi el az előzőekben fel-sorolt kvázi elemista hibákat...

De mit mondjunk Fahídi Gergelynek a cím szerinti témában megjelent cikkéről?! Eddig azt hihettük, hogy a téma (CO-NEXUS, PORT-REÁL, dr. László András, stb.) szakavatott ismerője és művelője Lipovecz Iván (HVG: Port-felhő, - 1995. január 14.); ő ugyanis gondosan vigyázott, hogy egyetlen ellenőrizetlen és/vagy szakszerűtlen "tényt" se tegyen közzé. Így írása mentes is tudott maradni minden belső ellentmondástól.
A HVG egyetlen szakcikkének sem lehet az a célja, hogy folytatólagos szappan-operához hasonló könnyedségű önéletrajzi részleteket közöljön a zseniális üzleti vállalkozóról, aki úttörőként a semmiből mamut vállalkozás-csoportot gründol, majd egy-két év alatt (állami pénzen és pénzből) kissé túlszalad vállalkozásaival, - míg végül 8-10 évnyi nagy ívű üzleti pályafutás után a vagyont önhibáján kívül elveszítve (lásd: "elkezelték"), fizetésképtelenné válva, aléltan visszazuhan édes szülője, a magyar állam karjaiba...
Lásd az írásom tárgyát képező cikk utolsó mondatát: "...a vagyonkezelési kaland fiaskója esetén alighanem egy meglehetősen lerongyolódott cégnek lesz az állam a boldogtalan új tulajdonosa".
A jóindulatúlag kozmetikázott önéletrajzi részletek közlésének kétes dicsőségét meg kellene hagyni többek között például a Napi Gazdaság-nak, lévén az a CO-NEXUS saját vállalkozása (lásd: KÁPÉ, - 1994. október 6.).

Fahídi Gergely személyében vélelmezhetően vétlen a cikkében sűrűn előforduló szakmai tévedések, hézagok, (ön)ellentmondások, csúsztatások, torzítások, félin-formációk közlését illetően; - valószínűleg úgy hihette, írása mentes az ilyenektől. Lipovecz Iván újságírói zsenialitását tükrözi viszont, hogy cikkében egyszerűen nem voltak ilyenek, pedig a témát ő sem ismerhette igazán belülről.
Személyes "szerencsém", hogy a tárgy szerinti témát mindkettőjüknél tényszerűen sokkal jobban ismerem; amivel a legkevésbé sincs szándékomban sem hencegni, sem bármilyen vonatkozásban visszaélni.
Kizárólag olyan megállapításokkal, írásos közlésekkel kívánok tehát foglalkozni, amelyek az írásom címe szerinti HVG-cikkben de facto megjelentek; - s néhány olyan, máskor és más sajtóorgánumban napvilágot látott közléssel, amelyek a vitatott cikk egyes közléseivel valamilyen kontra-összefüggésben állnak.

Minden üzletember természetes és törvény adta joga, hogy üzleti ügyeiből csak azt hozza nyilvánosságra, ami nem üzleti vagy személyes titok. Ugyanakkor bár-milyen információ nyilvánosságra hozásával egyszer, s mind vállalnia kell annak a kockázatát is, hogy az adott információt esetleg valaki nyilvánosan vitatni fogja.
Épp ezek a kölcsönös lehetőségek képezik a sajtó-nyilvánosság, a demokratikus hírközlés, a szabad vélemény-nyilvánítás lényegét.

1.
A cikk írója előre nem döntötte el, hogy tárgyilagos szakcikket, állami vagyon-kezelési melodrámát vagy önéletrajzi szappanoperát ír-e; - a szegény vállalkozó panaszait adja-e elő, avagy végig ironikus hangnemben "cikizi le" a CO-NEXUS nagyfőnökét. A cikk valamennyi jelzett stíluselemet spontán összevisszaságban tartalmazza. (Lehetséges persze, hogy éppen így fest reális képet a létező mai magyar üzleti valóságról, - lehet tehát, hogy a cikkíró egyszerűen realista volt.)
Az "Elkezelték" főcím arra utalhat, hogy a CO-NEXUS Rt. netán "elkezelte" az ÁVÜ által vagyonkezelésre reábízott 4 milliárd forint értékű portfoliót, magyarán kimondva szakszerűtlenül kezelte a vagyont és ennek következménye esetleg az immár elkerülhetetlennek látszó totális csőd, - így például első lépésként a Délker Rt. pénzügyi összeomlásának 1996. január 16-ikai hivatalos bejelentése (lásd: a HVG 1996. január 27-iki számában.)
Értelmezésünkön a cikkíró szándékosan tréfálkozó hangvétele sem változtat (lásd a fotó-aláírást: "László András CO-NEXUS-főnök. Egyensúlyoz").
A főcím felülírt alcíme: "A CO-NEXUS nehézségei" viszont arra utal, mintha a cégnek objektív gazdálkodási nehézségei lennének, melyekről bizony nem tehet... A kettős stílusvezetés azt sugallja, hogy a cikkíró esetleg - abszolút becsületesen - képtelen eldönteni, hogy a várható csődért végül is ki a felelős: a CO-NEXUS Rt. és vezetői, László András, - az ÁVÜ, a kereskedelmi-üzleti partnerek (a vevők), a bankok (a hitelezők), a KORDAX  Rt., az Állami Számvevőszék, a konzervatív pártok, a Ferromat vagy mindenki, aki él és mozog?! Vagy: felelősök nincsenek - csak látszólag összefüggéstelen, véletlenszerű fordulatokkal teli cselekmény, épp mint a "Dallas"-ban?
A cikkíró próbál rendet teremteni a rázúduló általános káoszban, ámde a helyzete teljesen reménytelen, a világosság az írás végéig nem dereng fel. Valóban ilyen bonyolult lenne Magyarhonban az üzleti élet?!

2.
A sokat emlegetett 4 milliárdos portfolió ma is állami tulajdon, bár még kis ideig - 1996. végéig, az ÁVÜ (ÁPV Rt.) megbízásából - a CO-NEXUS Rt. kezeli a vagyont. (A részvénycsomagban legnagyobb értéket képviselő Délker Rt.-t már nem, hiszen az felszámolás alatt áll. A szintén nagyobb értéket képviselő Royal Bútorker Rt.-t már szintén nem, hiszen megvette tőlük a KORDAX Rt., amely viszont fizetésképtelen, illetve nem fizet.)
A CO-NEXUS Rt. eredetileg teljes alaptőkéjét tekintve állami alapítású (1988.) és tulajdonú részvénytársaság volt. Így a CO-NEXUS Rt. és "birodalma" - 1996. december 31-ikén, a vagyonkezelési szerződésben foglaltak következményeként - nem egyszerűen "állami tulajdonba kerülne", hanem állami tulajdonba kerülne vissza, hiszen eredetileg is az volt!
A vitatott cikkben közölt adatok alapján fel tudjuk becsülni, hogy a CO-NEXUS Rt.-nek a 4 milliárdos portfolióval együttes, mintegy 8-10 éves üzleti pályafutása összességében kinek mennyibe került, kinek a vagyonából mennyi maradt, stb., - illetve milyen üzleti végeredmény prognosztizálható a végkifejlet időpontjára.

3.
Ki fog derülni, hogy nem az 1992. elején vagyonkezelésbe vett 8 társaság port-foliójának eddig 4 (és nem 3!) éves kezelése rótt óriási terheket a cégre, hanem éppen megfordítva! Ugyanis nem az alapításkor még 100 milliós értéket sem kép-viselő alaptőkéjű CO-NEXUS Rt. dőlt össze a 4 milliárdos portfolió kezelésének terhe alatt, hanem valójában a 4 milliárdos vagyon tűnt el, pontosabban ‘lett fel-élve’ az évek során a CO-NEXUS Rt. által!
Emellett természetesen a CO-NEXUS Rt. is "összedőlhet"; de nem a csődbement vagyonkezelt portfolió ‘súlya’ alatt, hanem épp ellenkezőleg: a portfolióból kivett temérdek készpénz sem volt elégséges az anyacég, a CO-NEXUS Rt. további életben tartására. A CO-NEXUS Rt. "összedűlése" úgy következik majd be, hogy a tékozló fiú a CO-NEXUS Rt. és a 4 milliárdos portfolió törtrésznyi maradvány-értékével együtt visszatér alapítójához, a magyar államhoz.
Kvázi: pardon, nem történt semmi, vagyon-kezelgettünk egy kicsit, üzletelgettünk egy kicsit, tőzsdéztünk egy kicsit, próbálkoztunk (persze politizáltunk is!) sokat, de hát ez a magyar üzleti élet teljesen kilátástalan, naná, hogy ‘túlszaladtunk’, - igaz ugyan, hogy ez nekünk egy fillérünkbe sem került, no de a magyar állam is csak alig 5-6 milliárdocskát veszített el az évek során, mert éppen ennyit éltünk fel a 8-10 év alatt...!
Így azután a CO-NEXUS-birodalom, amely tizenegyedik az óriások rangsorában (lásd: KÁPÉ, 1994. október 6.) - vajon mekkora lehet a többi óriás?! -: lassan bezárja kapuit, és a fővárosi vagyonkezelő beadhatja a kulcsot a házmesternek...
Így válhat valóra - no nem a pletyka, hanem - László András szinte ‘prófétikus’ jóslata, miszerint majd hirtelen felröppen a ‘döbbenetes’ hír: "Budapest kedves város, - csődbe ment a CO-NEXUS!".
Vajon tényleg előre látta?!

4.
Nem tekinthető hitelesnek az a - már többször, több helyütt megénekelt - állítás, hogy László András vállalkozói karrierjének anyagi alapját egy találmányának 10 millió forintos bevétele teremtette meg. A konténer-szervíz szolgálati találmány tőkés exportja (melyet hosszú éveken át a MOGÜRT bonyolított), valóban hozott ilyen összegű jövedelmet a találmányban 25 %-os tulajdonosi részesedésű László Andrásnak, aki azonban ezen összeget elsősorban budaligeti körpalotájának fel-építésére fordította, másrészt saját nyilatkozata szerint "mellesleg (10 év után!) ma is abból a summából él" (KÁPÉ, - 1994.október 6.).
Egyébként tök mindegy, hogy a jelzett összeget mire fordította, - egy biztos: a CO-NEXUS Rt.-be, mint vállalkozásba egy fityinget sem fektetett be, mert annak a teljes alaptőkéjét (53,39 millió forintot) a vitatott cikkben (HVG, 88. oldal) fel-sorolt 18 állami tulajdonú intézmény és gazdálkodó szervezet adta össze (a fel-sorolásból egyébként hiányzik pl. a Gép-és Szerszámértékesítő Vállalat, melynek végelszámolása éppen napjainkban fejeződik be).
Miért fektetett volna László András saját készpénzt a kizárólag állami tulajdonú részvénytársaságba, amelynek - mint egyetlen szervezője - azonnal egyszemélyi felelős vezetője, elnök-vezérigazgatója lett?! Egy ilyen készpénz-befektetésnek - a jogszabályi korlátoktól függetlenül - sem lett volna semmi értelme.
A tőke ‘összegyűjtése’ csak szocialista baráti kapcsolatrendszer (már alapításkor is erre utalt a CO-NEXUS név!) révén sikerülhetett, hiszen az Országos Terv-hivatal, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium 1985-1989. között is valóságos gyűjtőhelye volt azoknak "a szűkebb pénzügyi lobby"-hoz tartozó párt-kádereknek, akik a rendszerváltás éveiben gazdaságpolitikai hatalmukat effektív gazdasági-pénzügyi hatalommá (és vagyonná) mentették át.
Miféle vállalkozás az, melynek a teljes részvénytőkéjét, minden vagyonát, illetve készpénzét állami tulajdonú szervezetek adták össze? Nyilván állami vállalkozás! Ebből persze az is következik, hogy az állami részvénytársaság élére "kinevezett" László András elnök-vezérigazgató nem vállalkozó volt, hanem egyszerű állami alkalmazott. Az elnök-vezérigazgató - személyes kockázatvállalás nélkül - semmi egyébre nem vállalkozott, csupán egy állami részvénytársaság vezetésére. Ettől viszont még nem vált vállalkozóvá!
Kizárólag a humor kedvéért jegyzem meg: ezt az elnök-vezérigazgatói állást - a híreszteléssel szemben - bizonyosan  nem nyilvános pályázat meghirdetése útján töltötték be. Akkoriban egyesek számára még lehetséges volt magánemberként vállalkozni a magyar állam vagyonával?!

Csupán a történeti hűség kedvéért ejtsünk még néhány szót a konténer-szervíz (MOGÜRT-IKARUS) szolgálati találmányról! A találmány eredeti többségi (51 %-os) tulajdonosa egy igazi feltaláló, egy külkereskedelmi üzletkötő autómérnök-doktor, aki jelenleg a MOGÜRT-jogutód Garagent Rt.-ben (újabb államiból lett egyéni vállalkozás!), valamint a CO-NEXUS Rt.-ben szintén a nyugdíjas műszaki segéderő felelősségteljes szerepkörét tölti be.
Tekintettel arra, hogy a konténer-szervíz találmány eredeti többségi tulajdonosa nyugdíjasként bevétel hiányában már hosszú évek óta nem volt képes kifizetni a nemzetközi szabadalom fenntartásának borsos költségeit, a terhet a CO-NEXUS Rt. keretében átvállalta László András.
Időközben a bevételt évek óta nem hozó szabadalom ismét ígéretessé vált, - így a gyártás újbóli beindítása reményében László András húszezer forint prémiumért "megvásárolta" a többségi tulajdonjogot az eredeti tulajdonostól.
A közmondás szerint azonban a könnyen szerzett találmány könnyen is vész el, - a szabadalmat állítólag nemrég ellopták az olaszok...

5.
Azt írja "az újság", hogy: "László András 1990-re már kétségbevonhatatlanul a társaság (értsd: CO-NEXUS Rt.) irányító tulajdonosává emelkedett".
Lássuk, hogy történt ez valóságban, - ismét egyetlen fillér személyes vállalkozói tőkebefektetés, vagyis kockázat nélkül.
Először is: a nagy kivásárlási tranzakció nem 1990-ben, hanem 1991-ben zajlott le, mégpedig a következőképpen. A CO-NEXUS Rt. évközben osztalékot fizetett az állami részvénytulajdonosoknak, majd az elnök-vezérigazgató rábeszélte őket, hogy a CO-NEXUS-részvényeket névértéken adják el. László András a részvény-kivásárlás céljából SOLO Kft. néven egy 1 millió forintos törzstőkéjű társaságot alapított, amely saját nevében lejegyezte a CO-NEXUS Rt. részvényeit. Ezután a részvényeket lejegyző SOLO Kft. fuzionált a CO-NEXUS Rt.-vel, - vagyis a "fel-adatát elvégezve", megszűnt létezni. A CO-NEXUS-részvények lejegyzése révén keletkezett fizetési kötelezettség a fúzió folytán a CO-NEXUS Rt-re szállt, amely a vételár kiegyenlítését frissen felvett bankhitelből oldotta meg.
Így emelkedhetett László András a CO-NEXUS Rt. meghatározó tulajdonosává, - s az állami vállalkozás magántulajdonú részvénytársasággá, az állami alapítással szerzett exkluzív tevékenységi jogosítványokkal (értéktőzsde alapító tagja, érték-papír-kereskedelem, hatósági felszámolói jogosítvány, stb.) együtt.

6.
A vitatott cikk soron következő tévedése: "a vállalatcsoport neve a nyilvánosság számára ma is elsősorban az induláskor szinte kizárólagos profilnak számító értékpapír-kereskedői tevékenységgel függ össze".
Vaskos tévedés! A részvénytársaság neve ugyanis kezdettől fogva: CO-NEXUS Gazdálkodási és Pénzügyi Tanácsadó Részvénytársaság - volt!
A név még csak nem is utal értékpapír-kereskedelemre, - sőt, árbevételi szem-pontból is a legfontosabb  alaptevékenység 1990-1993. között az átalakulási és privatizációs tanácsadás volt. Épp az okozta a legfontosabb társaságszervezési, tevékenységszerkezeti problémát, hogy az értékpapírtörvény értelmében az érték-papír-kereskedelem (a bróker-tevékenység) és a privatizációs tanácsadás (vele a felszámolói tevékenység) nem folytatható együtt, - ezek a tevékenységek egyazon gazdálkodó szervezeten belül összeférhetetlenek!
A törvényi összeférhetetlenség formai feloldása érdekében került sor 1992-ben a CO-NEXUS Rt. bróker-cégének alapítására, amelynek a neve nem C-N Érték-papír Rt., hanem helyesen C-N Értékház Rt.
Hogy a bróker-tevékenység, s az azt művelő C-N Értékház Rt. üzletileg mennyire sikeres, - azt ma, a brókerektől vagy azok volt tényleges vezetőjétől kellene meg-kérdezni...

Rendkívül értelemzavaró, hogy a cikkíró szerint a CO-NEXUS Rt. "alaptőkéje 1992. óta már 100 millió forint", saját vagyona néhány sorral lejjebb viszont már csak 28 millió forint - és történt mindez ugyanazon két év leforgása alatt, ti. 1990. és 1992. között.
Jogosan merül fel a kérdés: hogyha valaki ennyire nem igazodik el a cikke tárgyát képező társaság tőkemozgásaiban (vagy azok ennyire kibogozhatatlanok!), akkor miért is ír róluk? Ez így ugyanis nem szakmai ismeretterjesztés, hanem tömény dezinformáció. Erre viszont kinek van szüksége? Az olvasónak aligha...

7.
A CO-NEXUS Rt. 1991-ben még korántsem volt vállalat-csoport, a tanácsadó anya-cég tevékenységét 5-6, szigorúan személyre szervezett, ún. "egymilliós-egy-személyes", önállóan működésképtelen kft. egészítette ki.
Az egyetlen jelentősebb vállalkozás - a CO-NEXUS Rt. al-részvénytársasága - az egyre inkább eladósodó Ingatlanforgalmazó és Befektetési Részvénytársaság volt. Ennek kvázi-"jogutódjaként" hozták létre - még 1992-ben - az ÁVÜ-től kapott 4 milliárdos portfolió vagyonkezelése céljából a PORT-REÁL Kft.-t. Tekintve, hogy a CO-NEXUS Rt. közvetlen érdekkörébe tartozó vállalkozások száma ettől kezdve már 20-25 társaságra terjedt ki, - László András a cégével kapcsolatban fokozatosan áttért a CO-NEXUS-Holding, a "konszernszerű kétlépcsős részvény-társaság", a CO-NEXUS-Csoport, a Port-Csoport, stb. elnevezések ‘hivatalos’ használatára...

A vitatott cikk szerint a CO-NEXUS Rt. 4 milliárd forint értékű portfolió vagyon-kezelési jogát az ÁVÜ-től nyilvános pályázaton nyerte el.
Amennyiben az ÁVÜ ezt nem titkolná a mai napig, - érdemes lenne megtekinteni és megismerni a pályázat eredeti dokumentumait: nevezetesen a kiírás szövegét, a megjelent hirdetményt, a konkurens pályázók árajánlatait (vagy legalább a ki-létüket!), az értékelés jegyzőkönyvét, stb.
Esetleg kiderülhetne, hogy a pályázat nem nyilvános volt, hanem zártkörű.
Az ÁVÜ (ÁPV Rt.) illetékeseinek egy mai állítása szerint a tárgyi vagyonkezelési szerződés kizárólag érdeklődés hiányában teljesen unikum maradt (HVG: Port-felhő, 1995. január 14.). Amennyiben a pályázat tényleg nyilvános volt, akkor ez teljességgel érthetetlen és utólag is megmagyarázhatatlan, hiszen az ÁVÜ és a CO-NEXUS között a vagyonkezelésre kötött szerződés utóbbi számára minden-féle kockázat vállalása nélkül is hihetetlen előnyöket biztosított, tehát ilyen fel-tételek mellett a nyílt pályázatra jelentkezőknek valósággal hemzsegniük kellett volna! Nem hemzsegtek, mert nem tudtak semmiről...
Felettébb gyanús körülmény az is, hogy az ÁPV Rt. nem járul hozzá a szerződés nyilvánosságra hozatalához. Vajon miért? Mit tartalmazhat a szerződés, ami nem tartozik a nyilvánosságra? Ha a pályázat nyilvános volt, - milyen titok lapulhat a szerződésben? Mint a vitatott cikkből is tudjuk: a CO-NEXUS és tulajdonosának érdekeit nem sértené a nyilvánosságra hozatal, - ezek szerint a közlés valamilyen okból az ÁVÜ (ÁPV Rt.) érdekeit sértené.
Ám a szerződésben, vagy a szerződés körül semmi olyasmi nem lehet, amelynek a "kiderülése" a magyar állam érdekeit sértené, - de olyasmi sem, ami az ÁVÜ üzleti titkát képezhetné. Lehetséges még egy olyan feltételezés is, miszerint vala-mely adat vagy információ "napvilágra kerülése" valaki(k)nek netán személyes kellemetlenséget okozna. De mint tudjuk - ez a valaki nem lehet László András, mert ő a közlés mellett van...!
A KÁPÉ 1994. október 6-iki számában László András ezt nyilatkozta: "... azt a szerződést a Mádl Ferenc úr vezette igazgatótanáccsal kötöttük és olyan hibátlan szerződés volt, hogy később hiába keresték ‘a kákán is a csomót’ - pedig Szabó Tamásék nagyon keresték -, semmibe nem tudtak belekötni."
A szerződés "hibátlanságáról" most csak annyit, hogy az például - felelőtlenül! - egyáltalán nem rendelkezett a 4 milliárdos portfolió 8 társaságának 1991. évi gazdálkodási eredményéből származó mintegy 280 millió forint osztalék sorsáról, pedig ez az összeg még egyértelműen a tulajdonos ÁVÜ-t illette volna meg.
A CO-NEXUS azonban megtartotta magának a teljes összeget, és László András formálisan "joggal" nyilatkozta 1994. május 14-ikén a Televízió "HÉT" című műsorában - a vádakat mintegy elutasítva -, hogy "no de kérem: így kötöttük a szerződést!" Ugyanis tényleg így kötötték, - a szerződést fogalmazók egyszerűen elfeledkeztek rendelkezni potom 280 millió forint sorsáról!
Más kérdés az, hogy egy normális - erkölcsi korlátokra épülő - jogrendszerben akkor is az ÁVÜ-t illette volna meg az 1991-es osztalék tulajdonjoga, ha erről a szerződés kifejezetten és külön nem is rendelkezik. Teljesen természetes ugyanis, hogy a gazdálkodás eredményéből származó osztalék azé, aki az adott idő-szakban (1991-ben) tulajdonosi-irányítói pozícióban volt! A CO-NEXUS-nak 1991-ben még semmi köze nem volt a tárgyi 8 társaság gazdálkodásához, arra bármilyen hatást gyakorolni nem is állt módjában, - így teljes képtelenség, hogy jogot formált a hivatkozott osztalék "lenyúlására".
Másként fest a helyzet azonban egy abnormális - látszat-jogelvekre épülő - jog-rendszerben, amelynek feladata épp a lényeg elfedése. Egy ilyen alaphelyzetben ugyanis teljesen felesleges minden részletről, egyébként is teljesen természetes dolgokról kínos pontossággal tételesen rendelkezni; utólag úgyis csak az győzhet, aki hitelesebben tud bandzsítani...
Nem csoda hát, hogy az Állami Számvevőszék a vizsgálati jelentésében egyaránt "szóvá tette" a lenyúlt osztalék, valamint a vagyonkezelési szerződés szokatlanul  pongyola szövegezésének kérdését is.
Azt sem csodálhatjuk, hogy Szabó Tamásék utólag sokáig és nagyon keresték ‘a kákán a csomót’! Nincs hír arról, hogy megtalálták volna...

8.
Az ÁVÜ egyértelmű szándéka a vagyonkezelési pályázat kiírásával (?) - a cikkíró szerint is - az volt, hogy a kezelésbe adott portfolióért cserébe előbb-utóbb kész-pénzt lásson. Talán mondanunk sem kell, hogy ez a törekvés a bekövetkezett események tükrében - a 280 millió forint osztalék ominózus lenyúlása, a Délker Rt. felszámolásának hivatalos bejelentése (továbbá banki és önkormányzati jel-zálog-jogok bejegyzése és érvényesítése az ingatlanokra!), a Royal Bútorker Rt. eladásának rendezetlen pénzügyei, stb. - utólag legalábbis naivnak tűnik, illetve visszamenőleg teljes egészében illuzórikussá vált... A vagyonkezelt 4 milliárdos portfolióért az ÁPV Rt. akkor fog készpénzt látni, amikor a háta közepét!
Ez annál inkább, sőt, azóta teljesen nyilvánvaló, amióta (HVG: Port-felhő,  1995. január 14.) a CO-NEXUS Rt. hivatalosan is bejelentette az ÁPV Rt.-nek, hogy az 1996. december 31-ikén esedékes 4 milliárd forintos fizetési kötelezettségét kár-pótlási jegyben kívánja teljesíteni...!
A mindkét (?) fél számára deklaráltan előnyös szerződés "teljesítésének" igazán érdekes fordulata lenne, ha a CO-NEXUS Rt. az eredetileg alanyi jogon kár-pótolt, nyomorgó nyugdíjasoktól nagytételben 20-30 %-os áron felvásárolt kár-pótlási jegyekkel - melyek feltételezhetően tonnaszám állnak a rendelkezésére! - egyenlíthetné ki az ÁPV Rt. felé hamarosan esedékessé váló készpénz-tartozását. Csak remélhetjük, hogy az ÁPV Rt. vezetői "nem vevők" egy ilyen "zseniális" üzleti ötletre, hiszen az eredeti vagyonkezelési szerződésben "semmiféle kitétel sem szerepel annak esetleges módosítására vonatkozóan" (ez az idézet Lipovecz Iván tollából származik).
Az ügy körül mindazonáltal érthetetlenül nagy a csönd.
Vagy lehetséges, hogy csak az egyes Délker-raktárakban átvételkor talált lejárt szavatosságú sör, vagy éppen a hajhálók ellenértékéül kínál a CO-NEXUS Rt. lejárt szavatosságú kárpótlási jegyeket, - mert akkor "vissza az egész"...!

9.
Fahídi Gergely ezt írja: "A cégbírósági iratok közt található, a CO-NEXUS által elvégeztetett  meglehetősen részletes vagyonértékelés kifejezetten biztató volt - a választott módszerrel például a Délker Rt. potenciális üzleti értékét a névérték 118,2, a bútorkereskedelemre szakosodott Royal Rt.-ét 113,3 %-ában állapították meg." Az idézetben előforduló szakmai tévedések az alábbiak:
 hogyan került a CO-NEXUS értékelése a cégbírósági iratok közé?;
 a vagyonkezelésbe vételt megelőzően vagyonértékelés nem készült, - a CO-NEXUS ilyet a "sürgősségre tekintettel", továbbá költségtakarékossági meg-fontolásokból nem készíttetett. (Egyébként eltérő részletességű vagyon-értékelések a dolog természetéből, a kötelezően alkalmazandó nemzetközi sztenderdekből eredően nem léteznek. Vagyonértékelés csak egyfajta létezik, - tételes részletességű.);
 üzleti értelemben véve bíztató vagyonértékelés nem létezik, a kezelésbe vevő szempontjából bíztató csak egy reális, illetve profit-reményekkel kecsegtető üzletértékelés lehet, - lehetséges hogy ilyen készült. De mikor?

Amennyiben a CO-NEXUS Rt. szakemberei készítették a túlzottan reménykeltő üzletértékeléseket, úgy ez az alábbi kínos, alternatív konzekvenciákkal jár:
 elképzelhető, hogy az üzletértékelés egyszerűen azért sikerült túl optimistára, mert a felhasznált alapadatok nem voltak megbízhatóak, az alkalmazott mód-szerek nem voltak megfelelőek; vagy épp a felvázolt kereskedelmi-értékesítési trendek, prognózisok voltak hibásak, tévesek;
 az is lehetséges, hogy egyes szakemberek - vagy maga László András - annyira szerették volna a CO-NEXUS Rt. számára megkötni a tárgyi vagyonkezelési szerződést, hogy "cégen belül" majd csak lesz valahogy alapon szándékosan rózsaszínűre festették a társaságok üzleti kilátásait. Ekkor a vagyonkezelési szerződés végrehajtásának 4 éve során gyakorlatilag a saját dugájukba dőltek bele;
 tegyük fel, hogy az akkori, adott szituáció ismeretében hevenyészve elvégzett üzletértékelés maximálisan a realitásokat tükrözte. Ebben az esetben a vagyon-kezelésre kapott portfoliót valóban "elkezelték", a nem kellő szakértelemmel folytatott kereskedelem-fejlesztés, cég-működtetés, portfolió-szervezés miatt az átvett - egyébként és egyenként értékes! - társaságok rendre tönkrementek;
 harmadik - tisztán elméleti - lehetőségként kínálkozik, miszerint az előzetes üzletértékelés objektív és szakszerű volt, viszont a mögöttes szándék eleve nem a vagyonkezelésbe vett társaságok működésének feljavítására, majd rész-vényeik tőzsdei értékesítésére irányult, - hanem valami egészen másra...  Hogy ez az elméleti lehetőség talán nem teljesen alaptalan, legyen elégséges arra a tapasztalati tényre hivatkoznunk, miszerint ‘a kommersz privatizációk’ meg-határozó gyakorisággal alkalmazott módszere Magyarországon, lassan 3 éve erősödő mértékben a felszámolás, amit a CO-NEXUS már 6 éve, és jelenleg is több mint 170 vállalkozás esetében folytat! Nyilván ehhez ért a legjobban...

10.
Alapvetően téves az "újságírói beállítás", mintha a vagyonkezelő CO-NEXUS Rt-t valaki "megtámadta" volna az 1991. évi osztalék kvázi-jogtalan felvétele miatt!
Az Állami Számvevőszék nem egy militáns szervezet, revizorai a legkevésbé sem foglalkoznak a békés vállalkozók elleni támadások szervezésével. Még kevésbé helytálló "a konzervatív pártok viharos támadásáról" írni, hiszen ez az osztalék-ügy nem igazán tekinthető politikai természetűnek... Kizárólag gazdasági! Nem is szólva arról, hogy amit a konzervatív pártok támadnak, - az vélhetőleg az ellen-tétes alapállású pártok által támogatott (?) ügy lenne, ajjaj...
Egyszerűen az történt, hogy az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentése alapján a Televízió "HÉT" című műsora vette a bátorságot és utánajárt, - vajon miért nem tett  az ÁVÜ semmilyen intézkedést a bruttó 280 (nettó 168) millió forint osztalék visszaszerzésére?!
László András a "HÉT" műsorában személyesen, 6 perces vágatlan interjújában utasította vissza „a konzervatív szakértői és TV-stáb alaptalan koholmányait”. Az interjúban a CO-NEXUS-főnök hetet-havat összehordott: saját cége nevét is "át-keresztelte", beszélt "Számvevőség"-ről, valamint az ÁVÜ-ről 1972-ben. Beszélt arról, hogy cége nem tartozik sem az APEH-nek, sem a TB-nek, sem a VPOP-nak, - pedig mindezekről nem is kérdezte senki (lásd: a HÉT, 1994. május 14., valamint Napi Gazdaság, továbbá KÁPÉ). Beszélt arról is, hogy a CO-NEXUS Rt. sohasem tartozott az államnak, - továbbá egyetlen banknak sem...
Ez utóbbi kijelentés később még "visszaköszön".

11.
A Royal Bútorker Rt. (a TRIÁL-boltokkal "kistafírozott") részvénycsomagját - HVG: 90. oldal - a HVG 1994. szeptember 30-iki híre szerint a CO-NEXUS 818 millió forintért eladta a KORDAX Rt.-nek... Az ügy különös érdekessége, hogy László András emlékezete szerint 1,4 milliárd forintos vételárban egyeztek meg Kelemen Ivánnal, a KORDAX vezetőjével.
Miként lehetséges, hogy egy ilyen jelentős üzletkötés eladója és vevője ekkora eltéréssel emlékezik a vételár összegére?! Hogyan lehetséges az, hogy a vételár összegét emlékezetből kellett rekonstruálniuk; - nem kötöttek írásos adásvételi szerződést?
A KORDAX Rt. a részvényekért - részben vagy egészében - FERROMAT-váltókkal fizetett (a FERROMAT a KORDAX egyik tulajdonosa). Ugyanakkor azonban a fizetési kötelezettségét a mai napig (!?) ténylegesen nem rendezte; az ügyben viszont per zajlik (sőt, ‘a váltó-perben’ már egészen a genfi váltójogi konvencióig jutottak), amelynek eddig - a cikkből ez derül ki - a CO-NEXUS Rt. egyértelmű vesztese.
Azóta közismertté vált tény, hogy a KORDAX Rt. 20 milliárd forinttal adósa a magyar államnak, amiért is az APEH és a VPOP a KORDAX bankszámláit és vagyonát hatóságilag lefoglaltatta. A KORDAX tehát - a CO-NEXUS számára is - visszavonhatatlanul és végérvényesen fizetésképtelen.
Úgy tűnik, egy nagy mozaik-képet rakunk mozaik-kockákból lassanként össze.
Az egyes kockák mind-mind kifejezéstelenek, üresek, - a keservesen összerakott globális kép sem ábrázol semmit...

12.
A továbbiakban pedig a 2. és 3. pontban már körvonalazott végkövetkeztetések teljes kifejtése, valamint publikált számadatok alapján történő bizonyítása a fel-adatom. Tekintettel arra, hogy annak idején megbízóim maximális szakmai meg-elégedésére alig két hét leforgása alatt egyedül, teljes körű pénzügyi-vagyoni át-világítást készítettem a komplett VIDEOTON-vállalatcsoportról a vevőaspiráns Quattro-konzorcium részére; a nagyságrendekkel kisebb (némileg bonyolultabb) CO-NEXUS sem jelenthet problémát...

Lássuk tehát a vitatott cikk befejező sorait, - ugyanis ezek tartalmazzák azokat a szükséges további alapinformációkat, amelyek felhasználásával az ez év végére "várható végeredményt" már könnyen megállapíthatjuk. A publikált adatok, vala-mint a jelen cikk tartalma alapján ugyanis jó közelítéssel prognosztizálható a CO-NEXUS-Csoport 1995. évi konszolidált (összevont) mérlege, és annak várható összes számszerű pénzügyi-vagyoni következménye.
Láthatóan a cikkírót is érdekli, foglalkoztatja a CO-NEXUS-Csoport jövője, mert türelmetlenül igyekszik azt megfejteni, - ámde érezhetően sötétben tapogatódzik. Csupán három "dologra" lenne szüksége, hogy közelébe juthasson a valóságnak: koncepcióra, friss és megbízható, újabb összevont számokra és/vagy közlésekre, valamint elégséges kreatív pénzügyi-gazdálkodási szaktudásra, - melyekkel nem rendelkezik. Miután értékelhető szakvéleményt nem képes kialakítani, - kénytelen beérni a nagyfőnöktől kapott smoncák népszerűsítő terjesztésével. Tételesen:
 hol van már a korábbi hírnév, és vele a vagyon?;
 a "munkák" érdekessége nem garancia azok pénzügyi eredményességére;
 lehetséges, hogy az Értékház Rt. "megnyugtató eredményt hoz" (kérdés: mi a megnyugtató?), - viszont mekkora lesz a veszteség?;
 lehet, hogy "a felszámolási tevékenységtől már komolyabb bevétel várható", -de vajon ez a bevétel meghaladja-e a költségeket?, stb.

Az újságcikk számai - némi konstruktív fantáziával kiegészítve - a következő, cseppet sem derűs számszerű perspektívát mutatják:
 A CO-NEXUS-Csoport saját vagyona (1994. XII.31.):       3,3 milliárd forint
 Ebből levonjuk a tárgyévi (1994.) összevont veszteséget: - 1,4 milliárd forint      
 Szintén levonjuk az 1995. évi becsült veszteséget:            - 1,9 milliárd forint
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Összevont saját vagyon becsült maradványa (1995.XII.31.):  0,0 milliárd forint
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Szememre vetheti valaki, hogy túlzottan pesszimistán ítélem meg a CO-NEXUS-Csoport 1995-ben várható összevont gazdálkodási eredményét. Nem gondolom, hiszen a mindenképpen alapos okkal feltételezhető változatlan tendenciák mellett (ugyan mi, és mitől változott volna?) pusztán az infláció következtében, mintegy magától előáll a növekvő összevont veszteség.
Ha nagyon optimisták lennénk - amire semmi okunk nincsen -, feltehetnénk, hogy gigászi erőfeszítések révén valamilyen módon néhányszáz-millióval mérsékelték az 1995. évben várható összevont veszteséget. Talán. De még így is nyilvánvaló, hogy a maradék vagyont végül is menthetetlenül elviszi az 1996. évben várható összevont gazdálkodási veszteség.
Több vonatkozásban sem mindegy, hogy a CO-NEXUS-Csoport teljes vagyon-vesztése már 1995. végén előáll, vagy csak 1996. végére következik be.
Az írásom lényegét tekintve azonban az egy év esetleges időeltolódás tulajdon-képpen elhanyagolható. A lényeg az, hogy mire a 4 milliárdos készpénz-fizetési kötelezettség aktuálissá válik (1996. december 31.), addigra se pénz, se vagyon, - volt-nincs, köddé vált minden!

Most megvizsgáljuk és összefoglaljuk, hogy a CO-NEXUS-Csoport 8-10 éves üzleti pályafutása kinek mibe került, a portfolióba ki mit tett bele, - majd végül várhatóan ki mit veszít el, illetve kinek mije marad.
 A magyar állam által a CO-NEXUS-ba fektetett készpénz:   0,053 milliárd Ft
 Az ÁVÜ által vagyonkezelésre átadott vagyon értéke:          3,952 milliárd Ft
 Az ÁVÜ által elveszített osztalék összege:                            0,280 milliárd Ft
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Az állam által elveszített vagyon várható összege:                    4,285 milliárd Ft
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez azonban csak a kimutatható konkrét vagyonvesztés összege. A CO-NEXUS-Csoport 1994-1995-1996. évi ténylegesen fennálló tartozásait pénzügyileg vala-ki (valamely hitelintézet) ma is finanszírozza, - alapos okkal feltételezhetjük hát, hogy a CO-NEXUS-Csoport pillanatnyi konszolidált hitelállománya még további minimum 2-3 milliárd forintot tesz ki, mely pénzeket a megismert vagyoni helyzet és gazdálkodási tendenciák tükrében a hitelezők szintén sohasem fognak viszont-látni. Ez természetesen még tovább növeli a várható, és amúgy is tetemes állami veszteségeket.
Visszautalok László Andrásnak a korábban már hivatkozott televíziós interjúbeli (1994. májusi) kijelentésére, mármint hogy: „a CO-NEXUS soha nem tartozott egyetlen banknak sem”. Lehetséges, hogy az összes ma fennálló banktartozása az idézett kijelentés időpontja óta keletkezett? Másként oldhatatlan az ellentmondás.

Mint a 2. és 3. pontban már utaltunk rá, a magyar állam összességében minimum 6-7 milliárd forintot veszített a CO-NEXUS Rt.-n, - de mint látható, az összeget eleinte meglehetősen alábecsültük! Elképzelhető hát, hogy az összevont veszteség kamataival már meghaladja akár a 7-8 milliárd forintot is...
És mit veszített az elmúlt 8-10 év során dr. László András? Semmit, - hiszen soha nem tett be a cégbe, az üzletbe egy fillér készpénzt, de a nevén kívül mást sem.
És vajon mit nyert a magyar állam? ‘Hasznos’ tapasztalatokat, - amiket viszont sajnos nem lehet készpénzzé tenni...
Hátra van még, hogy tételesen mit nyert László András, illetve mije lett a CO-NEXUS-ból az elmúlt 8-10 év során, amije persze megvan ma is?
Mindezt itt és most - személyes tapintatból - nem soroljuk fel.

Quod erat demonstrandum.

                                        - . - . - . - . - . - . - . - . - . -

Engedtessék meg, hogy írásom végén még három dologról szóljak, amelyeknek viszont semmi közük nincsen az eddigiekben vitatott HVG-cikkhez.
Saját szolgálati felfedezés (vagy találmány?) mind a három.

 A CO-NEXUS-főnök nyilatkozatában (KÁPÉ, 1994. október 6.) olvashatjuk: "Az én saját etikai rendszerem (?!) valószínűleg sokkal gátlásosabb, mint a fiatalabbaké. Ez baj (?!) abból a szempontból, hogy elengedek magam mellett lehetőségeket. De engem még (ami késik, nem múlik - megjegyzés tőlem: Cz. L.) soha nem vádoltak bennfentes kereskedelemmel."
    Ezek szerint az egy ki nem használt lehetőség?!
    Van olyan üzleti vezér - nagyon hasonló felépítésű vállalkozáscsoport (például 
    a Novotrade) vezetője -, akit megvádoltak azzal. Lehet, hogy elkövette; de az
    is, hogy nem. Mindazonáltal az a vállalat-csoport ma - lehet, csak látszólag,
    ámde - virágzik. Lehet, hogy a gátlásos mindig rosszabbul jár?!
 Egészen néhány nappal ezelőtt még úgy tudtam, hogy a Déli Autópálya ötlete eredetileg Dr. Bozóki András szociológus-politológustól származik. Az 1980-as évek végén olvastam egy erről szóló írását az "ÉS" valamelyik számának leghátsó oldalán. László András és a CO-NEXUS Rt. - mint saját ötletét - monumentális projektté fejlesztette a tippet, legalábbis ami az illetékes helyi önkormányzatoknak a kezdeti finanszírozásba való korai beszervezését illeti.   A napokban azonban befejeztem Horn Gyula "Cölöpök" című önéletrajzi művének elolvasását. A műből (Zenit Kiadó 1991., 3. kiadás - 122. oldal) világosan kiderül, hogy a Déli Autópálya projekt már 1968. (!) tájékán a Világbank által finanszírozandó "félig kész terv" volt, amelynek megvalósítása kizárólag a magyar közlekedési tárca illetékeseinek visszalépésén bukott meg!                 Hogy eredetileg kinek is az ‘ötlete’ lehetett, ezt ma már nem deríthetjük ki.                      Lehetséges lenne, hogy másik idősíkon élünk, netán visszafelé haladunk az időben, - esetleg időben és térben állandóan körbe-körbe járunk?!
 Hírlik, hogy Bokros Lajos szerb-horvátosan hangzó nevű kabinetfőnöke (nem Draskovics - Misetics!) rövid kurfli után visszatért oda, ahonnan jött, - és már megint a CO-NEXUS felszámoló divízióját (a jogutód neve: Likvid Kft. lett) vezeti. (Mellesleg állítólag kinevezték bank-elnökké is.)  Ám ez mind mellékes.                                                                              
    Közismert viszont, hogy Bokros Lajos a rendszerváltás előtti években Ricardo
    Dávid ál-néven írt szakmai-pénzügyi műveket, akkoriban még csak szamizdat-
    kiadványokba...

Eszemben sincs a nagyformátumú pénzügyi szakembert - netán hasonló okokból kifolyólag sem - egyszerűen "leutánozni", de jelen írásomat én is álnéven (Robin of Locksley) írom alá.
Név és cím a szerkesztőségben.