Czike László

                                                      A nagy német építőmester

Meghalt Helmut Kohl.

A volt német kancellárnak köszönheti Németország az egységet, Európa pedig az eurót.

Életét családi tragédiák árnyékolták be, és legjobb tanítványa, Angela Merkel szúrta őt hátba. Helmut Kohl múlt héten hunyt el 87 évesen. Ő kap először a történelemben európai temetést, özvegye pedig azt szerette volna, hogy német politikusok ne vegyenek részt rajta. Bizalmasai azonban figyelmeztették, hogy ebből könnyen botrány lehet, így végül lemondott erről az óha­­járól. Antonio Tajani, az Európai Parlament (EP) elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bi­zott­ság elnöke, Donald Tusk, az Európai tanács elnöke, valamint Angela Merkel német kan­cellár, Emmanuel Macron francia államfő és Bill Clinton, volt amerikai elnök mond be­szédet Kohl búcsúztatásán, július 1-jén az EP strasbourgi székházában, jelentették be szerdán Berlin­ben. Az európai gyászszertartás után a koporsót a szövetségi rendőrség egy heli­kop­teré­vel Ludwigshafenbe - Helmut Kohl szülővárosába, lakóhelyére - szállítják, az uniós zász­lót pedig német lobogóra cserélik, írja az MTI. Kohlt ezután Speyerbe szállítják, a katolikus szé­kes­egyházba, ahol késő délután halotti misét mutatnak be a tiszteletére. Ezután a dóm előtti té­ren katonai búcsúceremóniát tart a Bundeswehr - a német hadsereg - díszegysége, majd Speyer­ben végső nyugalomra helyezik a korábbi kancellárt.

Blikk-összeállítás

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke levélben fejezte ki részvétét Helmut Kohl ko­ráb­­bi né­met kancellár özvegyének. A dokumentumot a kormányfő honlapján hozták nyilvá­nosságra csütörtökön. Korábban a politico.eu írt arról, hogy Kohl özvegye eredetileg nem sze­rette volna, hogy An­ge­la Merkel mondjon beszédet a legendás európai politikus, a múlt héten elhunyt Helmut Kohl július 1-i búcsúztatásán, helyette azt akarta, hogy külföldi politikusok, például Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondjon beszédet. Végül erről lebeszélték.

Most a magyar mi­niszterelnök levelét nyilvánosságra hozták, nem kizárt, hogy ehhez hasonló sza­vak­­kal bú­csú­zott volna a sírnál is Kohl kancellártól: A miniszterelnok.hu oldalon közzétett levélben Orbán Viktor azt írta: Az egyesült Európa nagy építőmesterét veszítettük el Helmut Kohlban, éppen egy olyan időben, amikor az alapító atyák bátorságára, bölcsességére és messze tekintő képességére igen nagy szükségünk lenne. A magyar kormányfő felidézte: Hel­mut Kohl a közép-európai nemzetek nagy barátja volt, ezért éreztek és tanúsítottak iránta bi­zal­mat Magyarország mindenkori vezetői. Levele szerint ma is szükség lenne erre a bizalom­ra, hiszen Európában közös döntéseket hozni a kölcsönös biza­lom nélkül nem lehet. Orbán Vik­tor szerint példa és iránytű marad Helmut Kohl országépítő munkája. A német egy­ség meg­teremtője, így Németország újraalapítója élete legnagyobb tettével egyúttal Közép-Eu­rópa nemzeteinek szabadságát és függetlenségét is garantálta - tette hozzá. A miniszterelnök hatalmas politikai és morális teljesítménynek nevezte egy nagy nemzet egyesítését úgy, hogy abból a többi nemzetnek is szabadsága és gyarapodása származzék. Mi ezt a szövetséget Né­met­ország és Közép-Európa között a jövőben is őrizni és mélyíteni akarjuk - fogalmazott Orbán Viktor, aki szerint ezzel tartozunk a nagy kancellár emlékének is. A magyar kormányfő levelében arra is kitért: hálás azért, hogy Helmut Kohl barátként tekin­tett rá és mindig számíthatott segítő tanácsaira. "Biztosíthatom arról, hogy a kancellár életművét a magyarok mindig Európa legértékesebb teljesítményei között tartják nyilván" - fogalmazott a minisz­terelnök.

Kohl életútja

Helmut Kohlt péntek reggel ludwigshafeni otthonában, 87 éves korában, hosszú betegség után érte a halál. Tizenhat éven keresztül - 1982-től 1998-ig - volt Németország kancellárja, a Ke­reszténydemokrata Uniót (CDU) pedig huszonöt évig - 1973-tól 1998-ig - vezette. Mind­kettő rekord a második világháború utáni német történelemben, de a halála után megjelent mél­ta­tá­sok szerint mégsem ez a legfőbb érdeme, hanem a német egység helyre­állításában és az uni­ós integráció előmozdításában végzett munkája. (MTI) Maike Kohl-Richter, a pénteken elhunyt Helmut Kohl volt német kancellár özvegye szerette volna, ha Angela Merkel német kancellár nem szólal fel férje július 1-jére tervezett temetésén. Helyette az özvegy Orbán Viktor és más külföldi vezetők beszédét hallgatta volna szívesen a Politico szerint. Az özve­gyet azonban tanácsadói lebeszélték erről a tervről. Kohl özvegyéről évek óta cikkeznek a nyugati lapok, a Kohlnál évtizedekkel fiatalabb nő ugyan­is teljesen magához láncolta az öreg politikust, még a fiaitól is elidegenítette, és nem engedte a gyerekeknek, hogy látogassák az apjukat. Több lap szerint Kohl utóbbi években tett botrányos kijelentései mögött is jórészt a felesége hatása érződik. A mostani program szerint a temetésen nemcsak Merkel, de Emma­nuel Macron fran­cia elnök, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Donald Tusk, az Európai tanács elnöke és Bill Clinton korábbi amerikai elnök is beszédet tart majd. (Poli­tico) Helmut Kohl korábbi német kancellár özvegye nem akarta, hogy Angela Merkel vagy bármely másik német politikus beszédet mondjon férje gyászszertartásán, írja a Politico.eu. Ellenben Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek örült volna. „Isten nyugosztalja Magyar­or­szág barátját, a nagy öre­get, Helmut Kohlt // Gott sei der Seele des Freundes Ungarns, des herausragenden Staatsmannes Helmut Kohl gnädig.” Ezt jegyezte be Orbán Viktor, sa­ját facebook-oldalán.

Részlet következik Tóth Gergely méltató írásából

„…A német egységért feladta a német márkát De igazságtalan lenne Kohlra mint a párt­politikai manőverek nagymesterére emlé­keznünk, mivel a német és a világpolitikában egya­ránt történelmi jelentőségű tetteket hajtott végre. Kohl a nyolcvanas évek közepén több fontos gesztussal tette egyértelművé, hogy az új­ból gaz­dasági nagyhatalommá váló Németország vég­leg leszámol a porosz/náci nagyhatalmi örök­séggel, és kész minden gesztusra a náci múlt lezárása érdekében (ez ugye Adenauer ide­jében még nem volt ilyen egyértelmű). 1984-ben Fran­çois Mitterrand-nal közösen láto­gatta meg a verduni katonai temetőt, a rákövetkezendő évben pedig meginvitálta a G6-ok csúcs­ta­lálkozójára a Németországba látogató Ronald Rea­gant a bergen-belseni koncetrációs táborba, majd a bitburgi temetőbe – ahol egyébként nem­csak 2000 Wehrmacht-katona, de az SS néhány tucat tagja is feküdt. Szintén 1984-ben első német kancellárként felszólalt az izra­eli parlamentben, a Knesszetben. François Mitterrand és Helmut Kohl 1984-ben Verdunnél Fotó: Marcel Mochet Kohl legnevezetesebb politikai ered­ménye kétségkívül a német egység megteremtése volt, melyet ma már természetesnek tartunk, de csak azért, mert elfelejtjük, hogy akkoriban a szov­jet vagy francia vezetésben még mindig élénken élt a két világháború traumája. Ezért a megbékélési gesztusok kiváló befektetésnek bizonyultak akkor, amikor a szovjet tömb megrendülésével váratlanul napirendre került a német egység. Addig Kohl az ellenzékiként még bírált szociáldemokrata Ostpolitik-ot követ­te, és az NDK-val egy óvatos „élni és élni hagyni” viszonyra törekedett (1987-ben ő fogadta Erich Honeckert, az első olyan keletnémet vezetőt, aki az NSZK-ba utazott). 1989-ben viszont megragadta a német alaptörvényben szereplő lehetőséget (az 1948-as alaptörvényben is szere­pelt, hogy a német egység megvalósulásáig hozták ideiglenes jellegű jogforrásnak), és inten­zív kampányba kezdett, hogy minden európai nagyhatalom támogassa a német egyesítést. Ke­vés­sé ismert, hogy Kohl a francia és olasz támogatásért cserébe kínálta a közös európai valuta bevezetését. Az euróra ma már mindenki úgy tekint, hogy a német igényekre szabták, pedig Fran­çois Mitterrand és Giulio Andreotti eredetileg a német gazdaság feletti kontroll eszközét látták benne, és a németeknek nagyon nem fűlött a foguk a nemzeti szimbólumnak számító jó német márkáról való lemondáshoz. Kohl a keleti érdekelt feleket is megnyugtatta: A lengyele­ket azzal, hogy a kitelepítettek szervezeteinek háborgása ellenére elismerte, Németország ke­le­ti határa a II. világháború után megállapított Odera–Neisse-vonalnál húzódik (pedig ez ugye teljesen önkényes volt, szín­német területekről űzték el a lakosokat). 1993-ban pedig Csehor­szág felé vállalta, hogy lemond az akkor már etnikailag szintén megtisztított Szudéta-vidékkel kapcsolatos minden területi igényről.

Merkel szúrta hátba

Persze lehetetlen összefoglalni, mi is történt 15 év alatt Németországban, de az biztos, hogy Kohl nagyban hozzájárult ahhoz, hogy első demokratikus miniszterelnökünk, Antall József a szociális piacgazdaságot tekintse modellértékűnek. Kohl alatt állami ösztönzőkkel könnyí­tették meg a fiatalok munkavállalását, de közben a rendszerből kikerülő idősebbek számára megteremtették a teljes jóléti kedvezményekkel párosuló részmunkaidős állás jogi kereteit. A szociális háló is egyre kiterjedtebbé vált – igaz, sok területen komoly sérelmeket kiváltó kor­lá­tozásokkal. Az egység kancellárja nem meglepő módon földcsuszamlásszerű győzelmet ara­tott az 1990-es választáson, és 1994-ben is ismételni tudott – igaz, ekkorra már megkopott a fö­lénye. Az 1998-as választásokon a Gerhardt Schröder vezette szociáldemokraták meg is sze­rez­ték a többséget, a vereség után Kohl minden párttisztségéről lemondott (képviselői székét megtar­totta). Örökségét beárnyékolta az 1999-ben kirobbant Schwarzgeldaffäre, azaz vesz­te­getési botrány, amelyben kiderült, hogy Kohl és a pártvezetés tudtával folyamatosan érkez­tek a párt­hoz kenőpénzek. A botrány hullámait lovagolta meg Kohl legjobb tanítványa, Angela Merkel, aki 1999-ben egész oldalas cikkben kelt ki politikai mentora ellen, és kerek perec kijelentette, hogy Kohl már csak tehertétel a pártnak. A sokak által némi joggal Kohl hát­ba szúrá­saként értelmezett cikk és az utána kitört vita repítette Merkelt a párt élére, amit Kohl soha nem felejtett el. Környezetének az általa csak Mädchen-nek, azaz kislánynak becézett Merkelről olyanokat mondott, mint „Még késsel-villával sem tud rendesen enni. A hi­vatalos vacsorákon mindig rá kellett szólnom, hogy szedje már össze magát.” Kohl egyéb­ként Merkel fiskális fegyelmen alapuló politikáját is sokat kritizálta, az Európa jövő­jé­ről írt 2011-es könyvében egyenesen azzal vádolta a kancellárt, hogy „Elpusztítja azt az Európát, amit én építettem!” Tragédiák árnyékolták be életét Kohl még 18 évesen ismerkedett meg fe­le­ségével, Hannelore Rennerrel, akitől két gyereke is született. Hannelore 2001-ben lett ön­gyil­kos, a hivatalos álláspont szerint egészségügyi prob­lémái miatt, de igencsak mértéktartó lapok azt állították, hogy férje abnormálisan elhanya­golta őt, és nem bírta, hogy lényegében egyedülálló anyakánt kellett felnevelnie gyerekeit. Szegény Hannelorének ráadásul enélkül is borzalmas traumával kellett együtt élnie: 12 évesen szovjet katonák erőszakolták meg, majd ki­hajították a családi lakás ablakából. A brutális bánásmód miatt eltört a gerince.

Kohl 2008-ban stroke-ot kapott, melynek következtében részlegesen lebénult és beszéd­zava­rai is támadtak. A kórházban vette feleségül a régóta mellette álló, nála 35 évvel fiatalabb Ma­i­ke Kohl-Richtert, akit azzal vádoltak, hogy elszigetelte őt családjától és legközelebbi mun­ka­társaitól. Kohl állapota az elmúlt években gyorsan romlott: 2010-ben epehólyag-, 2012-ben szívműtétet kellett rajta végrehajtani. Kohlt idén május elején is megműtötték, akkor egy új csípőízületi protézist ültettek be; június elején pedig bélműtétet végeztek rajta, ami után komp­likációk miatt a sebészet intenzív osztályára kellett szállítani. 2016-ban Orbán Viktor meglátogatta őt. A magyar kormányfő a német-magyar barátság szimbólumának nevezte a német politikust. A látogatás után Orbán Viktor újságíróknak azt mondta: „A német-ma­gyar ba­rátság egy különös dolog Európában, mély lelki barátság van mögötte, és ennek a ba­rát­ságnak a szimbóluma Helmut Kohl kancellár.” Azt mondta, azért jött el, hogy a ma­gya­rok nevében nagyrabecsülését fejezze ki, és meg­köszönje Helmut Kohlnak mindazt, amit Magyarországért tett. "Nagy értéke Helmut Kohl egész Európának" - fogalmazott Orbán Viktor, arra kérve a sajtó képviselőit, ne "rángassák be­le" az egykori kancellárt semmilyen ak­tu­álpolitikai ügybe, "ő magasan fölöttünk áll, mai aktív politikusok fölött". Szintén 2016-ban Orbán Viktor miniszterelnök írt előszót a volt német kancellár könyvéhez, amely akkor je­lent meg Magyarországon. Kohl a menekültügyi helyzetről hasonlóan gon­dolkodott, mint Orbán, ám a megoldást a magyar miniszterelnökkel szemben a még erősebb európai együtt­működésben látta. Kohl ugyanis arra figyelmeztetett, nem vezet semmi jóra a külön utas nem­zeti politizálás.”

Helmut Kohl származása

Helmut Kohl A zsidó író, Jakov Lind írja az 1988-ban Németországban megjelent könyvében, 'Der Erfinder = A feltaláló', (Carl Hanser kiadó, München, ISBN 3-446-14989-9) a 80-ik oldalon: "A mostani német szövetségi kancellár dédnagyapja nevét még 'n'-el írta 'l' helyett, és Buczacz-ban volt házaló. Okmányaim, bizonyítékaim vannak. Egy egész könyvtár a Vaduzi Nemzeti Bank trezorjában." Kohl elődei tehát kazár zsidók voltak és Kohn néven a Galíciai Buczaczban voltak keres­ke­dők. Ezek szerint a Francia Forradalom idején a nagy zsidó nyugat felé ván­dorlás során és azután vándoroltak ki Németországba, itt megkeresztelkedtek és a németesen hangzó Kohl nevet vették föl. Treitschke történész írja le ezt az akkori történelmi folyamatot. Ez egybe­hang­zik Prof. Gotthold Rhode jelentésével, amelyet vastag történelmi művében '1000 éve szom­szédok', (Hase & Koehler kiadó, Mainz) ír le. Előttem van egy névtelen írás, amelyen a Heilmann-Kohn család síremléke látható a bécsi központi temető kapujánál. Ott zsidó sírok vannak. A levélben ez áll: "A kép mutatja a Hei­lmann-Kohn család síremlékét, ahol a legtöbb fölirat héber nyel­vű. Itt vannak Helmut Kohl kancellár nagyszülei, Sara Kohn és Salomon Kohn eltemetve. A Kohnok galíciai zsidók voltak és Prágán keresztül jöttek Bécsbe. Halálukig Bécs­ben éltek és gazdag üzletemberekként voltak ismertek. Az utódaik Ludwigshafenbe köl­töztek, a Rajna mellé. Itt született 1930 áprilisában fiuk, Henoch Kohn. CDU- politikusként később Helmut Kohl-nak nevezte magát." Hogy ez a történelmi történet még aktuális, azt a következő mutatja: Előttem van egy T. Rudolph úr, postafiók 130, 49328 Melle 5 -ből, aki a szövetségi kancellárt árulással vádolja. Azt állítja, hogy Helmut Kohl ismert tagja a kizárólag zsidókat fölvevő B'nai B'rith szabad­kő­műves páholynak. Ez a zsidó nagypáholy csak zsidó­kat vesz föl tagjai közé. Ő a világ zsi­dó­ságának fővezére minden akciójukban. Azt is állítja, hogy ez a zsidó szabadkőműves páholy Kohl kancellárt a legmaga­sabb zsidó díjjal, a Josephs-díjjal tüntette ki, amelyet rendkívüli teljesítmé­nyekért adnak zsi­dók­nak, akik a zsidó nép javára különleges cselekedeteket hajtottak végre. Menachem Be­gin is megkapta ezt a kitüntetést, mert népe érdekében rendkívüli cselekedeteket hajtott végre: 1945 és 1948 között pl. „kisöpört” palesztin arabokat Palesztinából, ahol is egy egész falu lakosságát, asszo­nyokat, gyerekeket, öregeket a Deir Jasin falu kútjába vettetett és kézi­grá­ná­tokat dobott rá­juk, hogy a haldoklók kiáltásait elhallgattassa. Miután ez a bestiális cse­lekmény ismert lett, az ara­bok elrettenve menekültek hazájukból - és a zsidók vették az országot tulaj­donukba. Rudolph azt is állítja, hogy Kohl magas rangú szabadkőműves és szo­ros barátja a szintén ma­gas rangú szabadkőművesnek, Mitterrandnak. Mint magas rangú sza­bad­­kőműves kö­teles­sége a rend parancsainak engedelmeskedni. Hivatali esküjéhez nincs kötve. Kohl Ru­dolph szavai szerint a szabadkőműves zsidó Coudenhove-Calergie Pán-Európa mozgalmának is tag­ja. Éppígy a párizsi és londoni Roth­schild családdal is szoros barátságban van, és rend­sze­resen részt vesz ezek családi ünnepségein. A fenti dolgok Johannes Rothkranz könyveiben is megtalálhatók egy csomó más információ mellett (A maastrichti szerződések, I. és II. kö­tet). Willi Brandt szefárd zsidó volt, valódi neve Herbert Ernst Karl Frahm volt és egy Lübecki sze­fárd zsidó családból származott.

Forrás: www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk0/kohlm.htm

Wir schaffen das!

Angela Merkel – alias: „Mädchen” Angela Merkel anyja lengyel zsidó, akitől jiddisül tanult, apja pedig szabadkőműves lutheránus lelkész volt. Forrás: https://internetfigyelo.­wordpress.­com/2016/02/06/angela-merkel-anyja-lengyel-zsido-akitol-jiddisul-tanult-apja-szabadkomu­ves-lutheranus-lelkesz-volt/. Merkel maga is szabadkőműves, s ezeknek az ellentmondást nem tűrő parancsát teljesíti a bevándoroltatás ERŐLTETÉSÉBEN. Karrierjének elemzéséből kide­rül, hogy skrupu­lus nélkül minden addigi támogatóját hátba döfte, és azokat kinyírta, ha ez­zel egy lépést te­hetett felfelé a ranglétrán. Így nyírta ki Kohl kancellárt is, aki emlékira­ta­iban meg­em­líti többek között azt is: “Merkelt meg kellett tanítani, hogy társaságban miként kell enni!” Pedig inkább arra kellett volna megtanítani, hogy a nyugatnémet politikai körök­ben mi­ként kell viselkedni, s miként kell a hazája érdekében tevékenykedni. De erre ma már a né­meteknek nincsen semmi erejük, és a tradíciójuk az amerikai megszállás alatt megsza­kadt! Szellemükben is vazallusokká váltak! Angela Merkel az alábbi videóban a Knesszet­ben hébe­rül kezdi a beszédét! Utána néme­tül folytatja és meghatódva mondja, köszöni, hogy az anya­nyelvén szólalhat fel. Ez elég­gé két­értelmű: melyik anyanyelvére gondolt? A héberre vagy a németre? Reméljük, hogy a németek észhez térnek és Angela a nürnbergi bíróságon a vádlot­tak pad­jára kerül az időközben letartoztatott ránk vándorló terroristáival együtt! Ez a megbí­za­tása (akárcsak Gyurcsány esetében): saját országát szétverni és vele együtt egész Európát! Fiatalon az NDK-ban az FDJ (az ottani KISZ) egyik vezetője volt, még egyenruhában is masí­rozott. Diáktársaival — egy lutheránus lelkész lányaként is — nudista strandra járt. (Ilyen strand létezett a “szocialista” NDK-ban!) 1993-ban barátja a fiatal, szintén keletnémet Tho­mas de Maizière-nek (aki szintén “keresz­tény­demok­rata”), - ő jelenleg a bevándorlást megen­gedő szövetségi német belügyminiszter. Thomas de Mazière nagybátyja volt az NDK utolsó belügyminisztere. Ezek után van még min csodálkozni? Angela Merkel származása Angela Merkel az első gyermeke Horst Kasnernek, született KAZMIERCZAK, és Herlind Kasner­nek, született JENTSCH, 1954-ben Hamburgban, mint Angela Dorothea Kasner. Két testvére van, Irene és Marcus. Az apa törvénytelen gyermeke ANNA RYCHLICKA KAZMIER­CZAK-nak és Ludwik WOJCIECHOWSKI-nek, aki protestáns lelkész volt; az anya, Herlind JENTSCH lengyel zsidó Galíciából, tanár. Anyai nagyapja, LUDWIK KAZMIERCZAK Po­sen-ből, az első világháborúban a né­me­tek ellen harcol a Haller-csapatokban, amely a lengyel önkéntesek csapata volt a fran­­­cia hadseregben (fényképpel bizonyítva!). (Eredeti német szö­veg: “ANGELA MERKEL wird als erstes Kind von HORST KASNER, geb. KAZMIER­CZAK, und HERLIND KASNER, geb. JENTZSCH, 1954 in Hamburg (nach unbestätigten Quellen allerdings in den U.S.A.) geboren und bekommt den Namen ANGELA DOROTHEA KASNER. Sie hat (angeblich) zwei Geschwister, Bruder Marcus und Schwester Irene. Der Va­ter, uneheliches Kind von ANNA RYCHLICKA KAZMIERCZAK und LUD­WIK WOJ­CIEC­HOWSKI, ist evangelischer Pfarrer; die Mutter, eine polnische Jüdin aus Galizien, Lehrerin. Ihr Großvater mütterlicherseits hieß LUDWIK KAZMIERCZAK, stamm­te aus Po­sen und kämpfte im Ersten Weltkrieg gegen Deutschland. Das belegt ein Photo ihres Vet­ters zweiten Grades, Cousins ihres Vaters und Neffen ihres Großvaters, des 79 jährigen pen­si­o­nierten Buchhalters ZYGMUNT RYCHLICKI, in der polnischen Zeitung „Gazeta Wybor­cza“. Das Bild zeigt ihren Großvater in der Uniform der sog. Haller-Armee, einer Ein­heit von Polen, die in der französischen Armee gegen Deutsche kämpfte.”) A német kancellárnő igen­csak sok mindent csinált, jót is rosszat is, és már szinte a Margaret That­cher-i vaslédi, sőt ti­tánlédi magasságokig emelkedett.

Őszintén szólva, én is kedvelem Önt, Angéla! (Lírai betét)

A sok brüsszeli bábbal szemben sem lehetett könnyű elérni, sőt kiharcolni, hogy az EU szürke eminenciása lehessen. Drukkoltam önnek, nehogy elrontsa ezt a remek imázst. Ötcsillagos elismerésem azért, hogy ezt a topnépszerűséget 10 éven át sikerült is megőriznie. Ha nincs ez a mániákus migráns-behívás, lassan már az EU-tagállamok nagy részével és a né­met néppel való szembeszállás, akkor nem is bújik ki a szög a zsákból. Angela drága! Eddig csak jó zsidónak és a rotary-sok csúcsköreihez tartozó magas fokozatú szabadkőművesnek tar­tottam, de az alább közölt titkok az ön másik, rejtett énjét is a nyilvánosság elé tárják. Üd­vözlöm abban az elit csapatban, ahová a titkos ügynökök, kémek tartoznak. Most már leesett, miért a nagy barátkozás ön és a KGB-s múltú Putyin között. Hát azért, mert ex-kollégák. Egy ideig mi is a CIA-nál regisztrált „baráti sajtó” voltunk (ugyanígy a Kremlben is), mert az át­kosban a főmunkatársunk, mint magas rangú kormányhivatalnok intézte el, hogy hivatalos kép­viseletük legyen Budapesten. E cikket is részben CIA-s információk alapján készítettük. Kedves Ange­la, ha ön valóban az volt, amit állítanak, akkor fogadja elismerésem, ha meg al­jas rágalom az egész, akkor meg drukkolunk, hogy valótlan legyen, s ne rontsa az ön imázsát. Nos, íme (né­me­tül): ­http://www.voltairenet.org/article145118.html A baloldali francia újságíró Thierry Meyssan cikke azt a gyanút kelti, hogy Angela Merkelt a ber­lini fal leomlása után a CIA al­kal­mazta, és az amerikai neokonzervatív körök segítették mai pozíciójába. Angela Merkel karrierje Férjének, Joachim Sauernek (http://de.wikipedia.org/wiki/Joachim_Sauer) alkal­mazása olyan cé­geknél, amelyek a Pentagonnak dolgoznak, kísérő intézkedés lehetett. Merkel csodás fel­emelkedése után a szövetségi kormánynak még több német katonát kell Afganisz­tánba külde­nie. Angela Merkel 1954-ben született Hamburgban. Születése után nem sokkal csa­ládja azt a szo­katlan döntést hozta, hogy áttelepül az NDK-ba. Apja, a lutheránus lelkész hamarosan sze­mináriumot alapított az NDK-ban és átvette egy fogyatékos otthon vezetését. Nem kritizálta nyíltan a rezsimet és privilegizált társadalmi státusza volt: két autóval rendel­ke­zett és gyakran utazott nyugatra. Angela Merkel ragyogó diák volt és fizikai tanulmányait doktorátussal zárta. Férjhez ment Ulrich Merkel fizikushoz, akitől hamarosan elvált. Később Joachim Sauer pro­fesszorral élt együtt, aki maga is elvált volt és két gyermek apja. Merkelné a Tudományos Aka­dé­mián a kvantumfizika kutatója lett. Ugyanakkor politikailag elkötelezte magát a Freie Deutsche Jugend-ben (FDJ) (ami nálunk a KISZ-nek felelt meg – a ford. megj.), egy állami ifjúsági szervezetben. Ott az agit-prop rész­leg titkári státuszáig emelkedett, és a szocialista diktatúra politikai kommunikációjának egyik legfontosabb szakemberévé vált. Szakmai és politikai okokból gyakran járt a Szovjetunióban, főleg Moszkvában, amit az orosz nyelv jó ismerete megkönnyített neki. Bár a berlini fal leom­lását már régóta kívánták és elő­készítették, 1989 novemberében minden kormányt meglepett. A CIA igyekszik maga dönteni az új kormánytagokról, amennyiben a régi rezsim felelőseit alkalmazza, akik készek az USA-t szolgálni, ahogy azelőtt a SZU-t. Egy hónap múlva Angela Merkel átáll a másik oldalra, és hirtelen csatlakozik a Demokratikus Ébredés nevű, a nyugatnémet kereszténydemokraták inspirálta mozgalomhoz. Kezdettől fog­va ugyanaz a pozíciója, mint korábban, csak ezt most a nyugatnémet fogalmakhoz igazítják: Mostantól „sajtószóvivőnek“ nevezik. Hamarosan kiderül, hogy a Demokratikus Ébredés el­nö­ke Wolfgang Schnur, egykori Stasi-munkatárs. Angela Merkel közli ezt a fájdalmas hírt a sajtóval. Schnur úrnak vissza kell lépnie, ami le­he­tővé teszi, hogy Merkel legyen helyette a moz­galom elnöke. Az utolsó parlamenti választások után az NDK-ban belép Lothar de Maizière kormányába és ott szóvivő lesz, bár a Demok­ratikus Ébredés a szavazatoknak csak 0,9 %-át kapta meg. Eb­ben az átmeneti időszakban aktívan részt vesz a „2+4“ megbeszéléseken, ami Berlin négy rész­re osztását és a szövet­sé­ge­sek általi megszállásának vet véget, valamint a német újra­egye­sítésről szóló tárgyalásokon. Hogy, ahogy mondja, megakadályozzanak egy masszív kiván­dor­lást keletről nyugatra, az NDK azonnali belépéséért küzd a piacgazdaságba és a német márka zónájába. Élettársa Joa­chim Sauer az USA cég, a Biosym Technology alkalmazottja. Egy évet tölt San Diegoban (Kalifornia) annak a cégnek a laboratóriumában, amely a Pentagonnak dolgozik. Majd az Ac­cel­rys-nél lesz szakértő, egy másik, a Pentagonnak dolgozó társaságnál San Die­go­ban. Angela Merkel ez alatt angol tudását gyarapítja, a nyelvet ezek után remekül bírja. Amikor az NDK-t a Szövetségi Köztársaságba, a Demokratikus Ébredést pedig a CDU-ba viszik át, Angela Mer­kelt beválasztják a Bundestagba és belép Helmut Kohl kormányába. Bár ő nagyon szigorú er­kölcsű, ezt a fiatal nőt választja keletről, aki gyermektelen és vadházas­ságban él – ifjúság- és nőügyi miniszternek. 14 hónap alatt sikerült az NDK ifjúsági szerve­zetében betöltött szerepé­ből – a kommunista propaganda felelőséből – átalakulnia a Szövet­sé­gi Köztársaság keresz­tény­demokrata ifjúsági- és nőügyi miniszterévé. Ebben az első hivatali időszakban azonban nagyon sovány mérleget tud felmutatni. Folytatva karrierjét a CDU-nál, Angela Merkel hiába igyekszik, hogy megválasszák a párt régiós elnökének Bran­denburgban. Lothar de Maizière-nek, aki a nemzeti párt alelnöke lett, távoli Stasi-kapcso­la­tokat rónak fel; le kell mondania, mire Merkelné foglalja el a helyét. 1994-ben Klaus Töpfer, Környezet-és Ter­mészetvédelmi, a reaktorok biztonságáért is felelős minisztert kinevezik az ENSZ környe­zetvédelmi prog­ramjának igazgatójává a Német Kereskedelmi és Iparkamara éles támadásai után. Töp­fernek felróják, hogy alábecsüli a gazdasági realitásokat. Erre Hel­mut Kohl vé­dencét, Angela Mer­kelt teszi meg helyére, ami a válságnak véget vet. Hivatalba lépése után azonnal elbocsát min­den magasabb funkcionáriust, akik elődjéhez hűek maradtak. Ebben az idő­ben köt baráti kap­csolatot az akkori francia hivatali kollégájával, Dominique Voynet-val. 1998-ben Kohl kan­cellár tudatja az USA-val, hogy nem egyezik bele a koszovói nemzetközi in­tervencióba. Teszi is ezt akkor, amikor Gerhard Schröder szociáldemokratái és Josch­ka Fischer zöldjei Slobodan Milosevicet Adolf Hitlerhez hasonlítják és humanitárius há­­­bo­rúra szólítanak fel. Az amerika-párti sajtó támadja a kancellárt, amikor az ország újra­egyesítése utá­ni gazdasági nehézségeiért teszi felelőssé. A kereszténydemokratákat 1998-ban egy vörös-zöld hullám elsöpri a válasz­tá­sokon. Schröder kancellár lesz és Fischert nevezi ki külügyminiszternek. Hamarosan szemére vetik Helmut Kohlnak és környezetének, hogy titkos pénzt fogadtak el a CDU részére, de egy ígéretre hi­vatkozva nem adják meg az adományozók nevét. Erre föl Angela Merkel a «Frank­furter Allgemeine Zeitung-ban» [1] állásfoglalást hoz nyilvánosságra, hogy elhatárolódjon men­­torától. Ezzel kényszeríti Helmut Kohlt, hogy vonuljon vissza a pártból, majd nem sokkal utána, a CDU új elnökét, Wolfgang Schäuble-t is. A közerkölcs nevében átveszi a párt el­nök­ségét. Ezután alkalmazkodik a kereszténydemokrata erkölcshöz, és feleségül megy part­ne­réhez. Ettől kezdve Angela Merkelt két fontos sajtócsoport támogatja nyíltan. Számíthat Friede Springerre, az Axel-Springer-Csoport örökösére (180 újság és folyóirat, köztük a «Bild», «Die Welt»). A csoport újságíróinak egy kiadói záradékot kell aláírniuk arról, hogy a transzatlanti kapcsolatok fejlődéséért és Izrael állam védelméért fognak síkra szállni. Angela Merkel számíthat barátnőjére, Liz Mohnra is, a Bertelsmann-csoport igazgatónőjére, az euró­pai média legfontosabb alakjára (RTL, Prisma, Random House usw.). Frau Mohn a Bertels­mann-Alapítvány alelnöke is, amely az euro-amerikai kapcsolatok intellektuális osz­lopa. Angela Merkel támaszkodik Jeffrey Gedmin tanácsaira, akit a Bush-klán külön az ő szá­mára küldött Berlinbe. Ez a lobbista először az American Enterprise Institute-nak (AEI) [2] dol­gozott Richard Perle és Dick Cheney felesége alatt. Nagyon bátorítja, hogy az eurót igazít­sa a dollárhoz. Az AEI-ben előbb a New Atlantic Initiative-t (NAI) vezette, amely Európa minden fontos amerika-barát tábornokát és politikusát egyesíti. Együttműködött a Project for a New American Century (PNAC) nevű neo-konzervatív programban és ebben ő fogalmazta meg a fejezetet Európáról. Ott írja, hogy az EU-nak a NATO ellenőrzése alatt kell maradnia, és ez csak akkor lesz lehetséges, ha gyengíteni lehet az „európai emancipációs követeléseket“. [3] Ugyanakkor ő a CCD (Council for a Community of Democracies) igazgatója is, [4] amely kétsebességű ENSZ-et követel, és átveszi Berlinben az Aspen-Institut vezetését. [5] Elutasítja barátja, John Bolton [6] ajánlatát, hogy az USA helyettes nagykövete legyen az ENSZ-nél, hogy teljesen Angela Merkel támogatásának szentelhesse magát. 2003-ben a State Depar­te­ment rábíz Jeffrey Gedminre és Craig Kennedyre egy terjedelmes programot a „nyilvános diplomáciáért“, vagyis propagandáért, amely többek között nyugat európai újságírók és véle­ményformáló intézmények titkos támogatását tartalmazza.[7] 2003-ban Gerhard Schröder ellen­zi Irakban az anglo-amerikai hadműveleteket. Angela Merkel erre nyilvánosságra hoz egy állásfoglalást a Washington Postban, [8] amelyben visszautasítja a Chirac-Schröder-dokt­rinát Európa függetlenségéről, hangsúlyozza Amerika iránti háláját és barátságát, és támogatja a háborút. 2004 májusában azzal zavarja össze a helyzetet, hogy keresztülviszi Horst Köhler bankár megválasztását szövetségi elnökké, aki (a Maastrichti Szerződés fő megszerkesztője, amely szerződés az euró bevezetéséről szól), az Európa Újjáépítési és Fejlesztési Bank egyko­ri elnöke és az IWF igazgatója. Ezután egy „hazafias“ kampányt indít a radikális iszlám ellen. A 2005-ös parlamenti választások egész kampánya alatt kipellengérezi az emelkedő munka­nélküliségi számokat és a szociáldemokraták képtelenségét, hogy ezeknek gátat vessen. Erre a CDU 21 százalékpont előnyt szerez a felmérésekben. Ebben a helyzetben titkos tanácsadója Jeffrey Gedmin a „Der Welt“-ben közöl egy neki címzett nyílt levelet. A német gazdasági modell kritikája után így folytatja: „Mielőtt az országot előbbre tudná vinni, le kell győznie intellektuálisan ezeket a nosztalgiázókat. Amennyiben Sarkozy úr követné Chirac urat, Fran­ciaország talán fellendül. Kár lenne, ha Németország tovább hanyatlana.“ Ezt a meghívást kö­vetve, Angela Merkel végre ismerteti megoldási javaslatait. Előretolja egyik tanácsadóját, az al­kotmánybíróság egykori bíróját, Paul Kirchhofot, és rábízza a «Neue Soziale Markt­wirt­schaft» [9] nevű kezdeményezést. Bejelenti a progresszív jövedelemadó leállítását: ugya­n­az a százalék legyen érvényben a szűkölködőnek is, mint a dúsgazdagnak. Gerhard Schröder, a tá­vozó kancellár élesen kritizálja a projektet egy televíziós vitában. A CDU elő­nye elpárolog. Végül a CDU a szavazatok 35%-t, az SPD 34%-t kapja, a többi megoszlik a kis pártok között. A németek már nem akarják Schrödert, de Merkelt sem. Hosszas és fárasztó tárgyalások után létrejön egy nagykoalíció: Angela Merkel kancellár lesz, de a minisz­té­riu­mok felét át kell en­gednie az ellenzéknek. A Libanon elleni izraeli intervenció alkalmával keresztülviszi a német flotta bevetését a FI­NUL keretében, miközben kijelenti: «Ha Németország létjogosultsága abban áll, hogy Izrael létjogát garantálja, most, amikor ez a lét veszélyben van, nem marad­hatunk tétlenek.“ 2007. ja­nu­ár 1. óta Angela Merkel vezeti az Európai Uniót. Nem titkolja szán­dékát, hogy Fran­cia­országot és Hollandiát kényszerítse, hogy fogadják el az európai al­kot­mány tervének egy má­sodik változatát, bár ezek az országok az első változatot nép­szavazással elutasították. Azt a szán­dékát sem titkolja, hogy feltámassza az észak amerikai szabadkereskedelmi zóná­nak az eu­rópaival való összekapcsolásának projektjét egy „nagy transzatlanti piac“ kialakí­tá­sá­ra – Sir Leon Brittan elképzeléseinek megfelelően. A következő hosszú és részletes cikkben leleplezik Merkelt és Sárközy-t, mint CIA-ügynö­kö­ket (német nyel­ven): Sind Angela Merkel und Sarkozy CIA-Agenten?

Forrás: www.freepress-free­speech.com/holhome/kiscikk0/kohlm.htm

Európa nagy építőmesterei

Mint láthatjátok, Helmut Kohl, volt nagynémet kancellár – Orbán Viktor, ma­gyar minisz­terel­nökünk szerint: „Európa nagy építőmestere” - halálát, érdemei méltatását, Angela Mer­kellel közös, illetve párhuzamos életútjukat az inter­neten fellelhető érdekes forrásokból igye­keztem megközelíteni, illusztrálni. Különös tekintettel, hogy semmi és senki nem az, ami­nek lát­szik. Különösen igaz ez a politikára, a politikusokra, mert mint tudjuk, a politika az álcázás és a ha­zug­ság művészete. Nem beszélve arról, a politika a hatalom (a más emberek, a VI­LÁG feletti rendelkezés „jogának”) megszerzése, visszaszerzése illetve eloro­zása és meg­dön­tése – csak a PÉNZ! – körül forog, s mint ilyen kéz a kézben jár egy­felől a bankárvilággal, más­felől az ok­kul­tista gyökerekkel, ami nagy ritkán „éppen” valamelyik világvallással „egye­zik”, vagy ko­kettál. Az alábbi idézetek arról tudósítanak, hogy mennyire másképpen látja a VILÁGOT a Szentszék, a Vatikán, mint amilyennek mi megéljük, illetve amilyen valójában… Ebből megtudjuk, hogy az Egyesült Európa terve alapvetően szentszéki kezdeményezés…

(Node… - vajon tényleg az? Vagy valamikor az volt? S ha igen, mi a valódi célja?)

Szentszék \ Események

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” – az egységes Európa alapító atyái­nak álma (Robert Schuman) Róma 1957. március 25. Európai gyümölcsoltás - ASSOCIATED PRESS 24/03/2017 11:34 Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi és Robert Schuman – ennek a három keresztény ál­lam­férfinak a nevéhez fűződik földrészünk egyesítésének terve, amelynek első konkrét lé­pé­se 1951-ben, az első nemzetek feletti európai intéz­mény, az Európai Szén- és Acél­közös­ség, a ma­i Európai Unió elődje létrehozása volt. Közülük kettőjüket, Alcide De Gasperi olasz, és Ro­­­bert Schuman francia politikusokat már megilleti az „Isten Szolgája” meg­nevezés, folya­matban van bol­doggá avatási eljárásuk. Emlékük élénken él a földrész egyes keresztény kö­zös­­­ségeiben – erre példa, hogy a lengyel főpásztorok március 13-án és 14-én tartott plenáris ülésükön, amelynek végén arra kérték a híveket, hogy imádkozzanak Eu­rópáért, ismételten leszögezték: támogatják Alcide De Gasperi és Robert Schuman, az Eu­rópai Közösség megál­mo­dóinak boldoggá avatását. De Gasperi és Schuman már Isten Szol­gái közé tartoznak Több szervezet, társulat részéről jelezték a kérést, hogy indítsák el Konrad Ade­nauer (1876-1967) német szövetségi kancellár, gyakorló katolikus boldoggá avatási eljá­rá­sát is. Az ál­lam­férfi, aki 1950-től 1966-ig a Német Keresztény­demokrata Unió elnöke is volt, németként, eu­rópaiként és keresztényként jel­lemezte saját magát. Híres mondása ma is idő­szerű: „Egy po­litikus a leg­közelebbi választásokra gondol, egy államférfi a következő nem­zedékre”. Konrad Adenauer politikáját az egyház társadalmi tanítása ihlette 1933-ban, mint a nácizmus nyíltan megvallott ellensége, a Gestapo elől Koblenz közelében, a Raj­nától néhány kilométerre fekvő Maria Laach-i bencés apátság kolostorában talált me­nedéket. Az itt eltöltött egy éves időszakban ismerkedett meg XIII. Leó pápa „Rerum no­varum” és XI. Pius pápa „Quadragesimo anno” enciklikájával, az egyház szociális taní­tásával. Ezekből a pápai körlevelekből merítve dolgozta ki mély keresztény hittel áthatott társadalmi programját. Ennek alapgondolatát képezte, hogy az Isten által meghatározott ren­det kell meg­valósítani a modern társadalmi szférában is. Az egyre terjedő materializmus el­lensúlyozására sürgette: „minden nemzetben hozzanak létre keresztény pártokat, amelyek hassák át keresz­tény lel­külettel a politikai, gazdasági és társadalmi életet, valamint te­remt­senek minden állam­polgár számára keresztény létfeltételeket, szem előtt tartva a ke­resz­tény etikát”. 1956-ban mond­ta egy nagygyűlésen: „Kereszténynek lenni valami nagyon hatalmas, olyan valami, ami na­gyon nehéz. Szerényen meg kellene elégednünk annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törek­szünk rá, hogy keresztények legyünk. Erőfeszítéseinkkel igyekszünk ke­resz­tényként élni és ezen az úton haladva szeretnénk lassan a tökéletesség egyre magasabb fokait elérni”. Álma az volt, hogy Európa ne csak közös ház, hanem egyben a sza­badság háza is legyen minden euró­pai számára. Szent II. János Pál: a keresztény politikusok gazdagítsák Európa atyjainak örökségét Mint ahogy Szent II. János Pál 2003. november 7-én a Robert Schuman Alapítvány tagjaihoz intézett beszédében emlékeztetett rá: „Az európai földrész egyesítésének legfőbb előmozdítói olyan férfiak voltak, akiket mély keresztény hit hatott át: Adenauer, De Gasperi és Schuman. Hogyan is becsülhetnénk alá azt a tényt, hogy 1951-ben, mielőtt megkezdődtek volna a ké­nyes kérdéseket érintő tárgyalások, egy Rajna-parti bencés kolostorban találkoztak, hogy el­mél­kedjenek és imádkozzanak?” A szent pápa hozzátette, egyben meghatározva minden keresztény politikus feladatát: „Rátok is az a kötelesség hárul, hogy ne pusztán megőrizzétek és védelmezzétek, hanem fejlesszétek to­vább és szilárdítsátok meg azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy ál­lam­férfiak hagytak az utókorra”. Európát nem lehet valamilyen közös szerkezetben integrálni Robert Schuman, (1886-1963) kereszténydemokrata politikus, Franciaország külügymi­nisz­tere 1950. május 9-én a párizsi külügyminisztérium, a Quai d’Orsay, híres Óra szalonjában je­len­tette be a nemzetközi sajtónak a francia kormány kezdeményezését, olyan új politikai és gaz­dasági együtműködést javasolva Európa számára, amely kizárja a háborút a kontinens or­szá­gai között. Nyilatkozatát ezekkel a tömör, ma már történelmi szavakkal kezdte: „A világ­bé­két csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető ve­szélyekkel arányban álló kreatív erőfe­szí­té­seket teszünk”. Az ún. „Schuman-nyilatkozat” megállapította: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni”. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség. A min­den évben május 9-én megrendezett Európa-nap, az európai béke és egység ünnepe erre a nyilatkozatra emlékezik. Az európai parlamenti választásokat is ötévente ezen a napon tartják. A Párizsi szerződés volt az első lépés az európai egység útján A Szent II. János Pál által említett Párizsi szerződés, amelyet 1951. április 18-án írtak alá a fran­cia fővárosban, létrehozta Franciaország, az NSZK, Olaszország és a Benelux államok kö­zött az Európai Szén- és Acélközösséget, amely később az Európai Unió részévé vált. A szén­bányászat és az acéltermelés közös ellenőrzése nagy előrelépést je­len­tett a földrész egysé­gének megteremtésében. Franciaország és Németország között a szer­ződés egyben véget ve­tett az Elzász-Lotaringia szén- és vasérckészleteiért dúló hosszú hábo­rúskodásnak. Az egységes Európa alapköve a nemzetek közötti egyenlőség Schuman és az európai egységtörekvések megálmodói, az Európai Unió alapító atyái előtt tá­voli célként az európai föderáció megteremtésének gondolata lebegett, amelyhez felfogásuk sze­rint lépésről lépésre haladva lehet eljutni, a Franciaország és Németország közötti meg­bé­ké­léstől kiindul­va. Schuman az európai közösséget nem egy központi hatalomként, nem egy­fajta „birodalom­ként”, „szent szövetségként” képzelte el, hanem olyan unióként, amelynek alap­köve a demok­rácia, a nemzetek közötti kapcsolatok egyenlősége. Ez pedig a keresztény ta­nításból fakad. A Krisztus előtti történelmi időszakban nem lehet demokráciáról beszélni Schuman hirdette, hogy a demokrácia akkor született, amikor az ember arra kapott felhívást a kereszténységben, hogy földi életét az emberi méltóságnak megfelelően, az egyéni szabadság, valamint minden­ki jogainak tiszteletben tartásával, a mindenkit magába foglaló testvéri sze­retet gyakorlata révén valósítsa meg. „A kereszténység megtanította minden ember egyen­lőségét, fajra, bőr­színre, társadalmi osztályra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Tudatosította a munka méltó­sá­gát, a lelki értékek elsőbbségét, amelyek egyedül képesek arra, hogy megne­mesítsék az embert”. „Unió, kohézió, koordináció” – egység, összetartó erő, összehangolt tevékenység Ro­bert Schuman célja nem az volt, hogy egy államok feletti államot hozzon létre, hanem az „uni­ó, kohézió, koordináció”, vagyis az egység, az összetartó erő és az összehangolt tevé­keny­ség jelentették számára az elsődleges szempontokat, ahogy ezt „Európáért” című köny­vében kifejtette. Mindez azonban csak akkor tud valóban működni, ha érvényesül az alapelv: minden tagállam egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel rendelkezik. A keresztény politikus teremtse meg a spirituális és a profán közötti összhangot Elképzelése szerint világo­san meg kell különböztetni a „császár és Isten” szféráját. Vagyis a kereszténységet ne vessék alá egy sajátos jogi rendszernek. Az egyház őrködjön a természeti törvények és a kinyilat­koztatott igazságok tiszteletben tartásán. A felelősségteljes politikus feladata, hogy megte­remt­se a spirituális és profán megfontolások rendjének – gyakran nem könnyű, de szükséges – szintézisét. A demokrácia és a kereszténység egymással össze­fo­nódva hatotta át Robert Schu­man európai tervét. Meghatározása szerint a demokrácia a „nép szol­­gálatában áll, s annak egyet­értésével működik”, létét pedig a kereszténységnek köszönhe­ti. Európa békéje a világ­béke kulcsa. A második világháború által okozott hatalmas pusztítás, a spirituális, erkölcsi, humánus és anya­gi értékek mélyzuhanása kihívást jelentett mind a földrész népei, mind az egyének szá­má­ra. A kölcsönös gyűlölet újjáéledését csak az akadályozhatja meg, ha magu­ké­vá teszik a kiengesztelődés és béke keresztény üzenetét – ez volt Robert Schumann állás­pontja, aki azt hirdette: „Európa békéje a világbéke kulcsa, Európában a béke szükséges alap­feltétele a Franciaország és Németország közötti kiengesztelődés”. Az eredeti tervben nem sze­re­pelt a nemzetállamok felszámolása Schumannak nem az volt a célja, hogy az európai ál­la­mokat összevegyítse, hogy nem­zet­álla­mok feletti szuperállamot hozzon létre. Meggyő­ződése volt, hogy az európai államok törté­nel­mi valóságot képviselnek, felszámolásuk lehe­tetlen lenne pszichológiai szempontból is. Kü­lönbözőségük éppen előnyt jelent; semmiképpen sem szerepelt tervei között a nemzet­álla­mok uniformizálása, egyszintre hozása. Francia igaz­ságügyi miniszterként (1955-1956) az Eu­rópai Mozgalom elnöke lett, majd 1958-ban a stras­bourgi Európa Parlament elnökévé vá­lasztották. Olyan nemzetek feletti struktúrát képzelt el, amely nem szünteti meg az etnikai és politikai határokat, nem zúzza szét a nemzetállamok szuverenitását, hanem a történelmi múlt meg­tagadása nélkül teremti meg a szövetségi szintű együttműködést, a szolidaritást az egyen­lő jogokkal és kötelességekkel rendelkező európai államok között. A vallás egyént és társa­dalmat formáló erejét egyetlen állam sem hagyhatja figyelmen kívül. Összetartó spirituális ere­jévé válhat az európai intézményeknek, a gazdasági és politikai egység megteremtésének, hi­szen Schuman elképzelése szerint a „szó keresztény értelmében vett általános demokrácia meg­valósításának nagyszabású terve Európa felépí­té­sében ölt majd testet”. A politikusokra sajátos erkölcsi felelősség hárul döntéseikben Alcide De Gasperi (1881-1954) 1881-ben született az észak-olaszországi Trentino tarto­mányban. Mély katolikus hite átitatta egész politikai tevékenységét. Őrá is nagy hatást tett XIII. Leó pá­pa „Rerum novarum” enciklikája. Ennek tanulmányozása nyomán alakult ki az a meggyő­ző­dése, hogy az egyház szociális tanítását össze kell egyeztetni a politikai mozgal­makkal. A katolikus politikai szervezetek az egyház elvárásainak megfelelően hajtsák végre társadalmi programjaikat. Fontos közvetítő szerepet töltött be az európai integráció kezdeti szakaszában az évszázados ellentéttekkel küzdő Németország és Franciaország között. A keresztény politikus döntéseit mindig ragyogja be az egyház tanítása XVI. Benedek 2009. június 20-án, az Alcide De Gasperi Alapítvány tagjaihoz intézett be­szédében a következő szavakkal méltat­ta az olasz kereszténydemokrata politikust, aki 1945-53 között a miniszterelnöki tisztséget töltötte be: a lelkiség és a politika kiválóan egyesültek személyiségében. Ratzinger pápa emlé­keztetett rá, hogy De Gasperi 1902-ben a trentói kato­likus kongresszuson felvázolta a világi apostolkodás fő vonalát, amely egész életét végig kí­sér­te: „Nem elég saját magunkban megő­riz­nünk a kereszténységet, hanem a katolikus erőink egészével küzdenünk kell, hogy visszasze­rezzük a hitnek az elveszett területeket”. Követke­zetesen hűséges maradt az emberi és keresz­tény értékekhez. Azt hirdette, hogy a demok­ra­tikus rendszerben a politikus sajátos felelősségű közigazgatási küldetést kap, de ezzel pár­huzamosan erkölcsi felelősséggel is tartozik saját lelkiismeretének. A keresztény politikus döntéseit mindig ragyogja be az egyház tanítása. A Ró­mai Szerződés az Európai Unió alapdokumentuma Az Európai Unió 27 államának hiva­talos küldöttségei ezen a szombaton Rómában arra em­lékeznek, hogy a hat alapító, Francia­ország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a három Benelux állam képviselői 1951. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony liturgi­kus ünnepén írták alá a „Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról” elneve­zésű dokumentumot, amely mind a mai napig az Európai Unió alapdokumentuma és legfon­tosabb jogforrása a későbbi – főleg maastrichti és a lisszaboni kiegészítésekkel együtt. Az elmúlt hat évtized számos gyökeres változást hozott, a kettészakított földrész egyesítése után azonban újabb kihívásokkal kell szem­benéznie Európának. Az alapítók szándékával el­len­tétben nem valósult meg az egyes or­szá­gok jogegyenlősége, veszélybe került a nemzet­álla­mok szuverenitása, a kontinens keresz­tény arculata. Emlékezzünk Goethe szavaira, aki szerint „Európa zarándokutak mentén szü­letett, anyanyelve pedig a kereszténység” és konkrét tettek­kel védjük meg őseink örökségét. (vm)