Sziporkák és életképek a valamikori bunyeváczi    Czike-család démonok hatására szétzüllött, okkult életéből

1. 1964-1965.

Az Empire States Building szabad prédának tekinti a család­jától spontán elkóborolt Claire C. Zike-ot, és legottan a nagy­hírű páje­szos klezmer-sramli zenekar (lásd még: Emile Rou­lez) botcsinálta „énekesnő­jévé” avatja a vékony hangon sikol­tozó kislányt, aki már nem sokáig szűz, ezért si­koltozik egy­folytában. A „sokemeletes fel­hő­karcoló” minden egyes szint­je el­intézi – leginkább a Gyugyó meg a Gyula. A „másik Gyula” – aki nem tud aludni – később se veszi feleségül; inkább lelki távgyógyítással simán felkúrja, így születik Theobald-Theofil, a nyakigláb alternatív tanuló, aki végső soron – illetve leg­végül - mérnök-űrhajósnak tanul; franciául, Párizsban. Ott ugyanis nem szükséges az algebra-aritmetika alapvető – pl. 2 x 2 = ? – ismerete sem. Az eredmény 3 felett már elfoga­dottnak tekinthető, mivel számszerű osztályzás nincs.

Így lett pl. amerikai elnök Bill Clintonból is.

2. Kicsit később

A nagytehetségű kis tinédzser-énekesnő (a bájos sikoltizátor) mi­után még „kivégzett” egy ígéretes buzit, a szintén ferde­haj­lamú (ütődött) szüleivel együtt; - legott fejébe vette, hogy bele

bújik az SZDSZ ágyába. Hogy aztán a kurválkodás ne tűnjön cseppet sem annak, ami; apja propozíciójára – 320 ezer jó magyar forint ellenében! – színleg feleségül ment Braun Ró­berthez, a hírhedt és eredetileg Er­délyből származó szabad­kőműves (B’nai B’rith) unoká­já­­hoz, aki ismert judaista volt.

Magas szakirányú szakképzettsége révén (az ELTE Judaisz­tika Tan­székén szerzett abszolutórium) hamarost Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kabinetfőnöke lett. Amikor szegény kislány ráébredt, hogy valóban az SZDSZ-hez ment feleségül – éjszakánként Braun a mobiltelefonjával szeretkezett -, egy trükkel előbb megszerezték a VII. ker. Kisdiófa utcai lakásuk tulajdonjogát, úgy, hogy oda állandó lakóként a szülők tudta nélkül „bejelentették” Claire 5 testvérét is, hogy meglegyen az „igényjogosultságuk”, amit az önkormányzat készségesen át is ruházott. (Válás után Claire hozzájutott a lakás árából 3 millió forinthoz, ebből vette Margit körúti öröklakását, ami ma közismert vipassan-buddhista elvonulóközpont. (Téve­dés ne essék; - tehát nem hajléktalan-szálló, de nem is elvonó­központ, hanem elvonuló-központ; vagyis ide vonulnak el sú­lyos részvételi díjakért mélyen hallgatni mindazok, akik már annyit csaltak, loptak, hazudtak, hogy rengeteg az elhall­gatni valójuk.) Mindenkinek minden alkalommal vennie kell 1 db térdepelő-párnát, amelyre a Piri mama teljes munkaidős foglalkoztatása mintegy ráépül, amelynek keretében éjt-nap­pallá téve tucatjával gyártja a tárgyi párnákat Clairnek, éh­bér fejében. Eközben Gyula kézrátétellel szorgalmasan gyó­gyít­­ja a betegeket, méltán bizonyítva, hogy Jézus gyógyítói te­vékenysége egyrészt simán utánozható, másrészt üzletágat lehet kifejleszteni belőle. Annyi már a pénz, hogy ebből Teó nyilván egy jobb üléses űrhajóhoz is hozzájuthat, persze Pá­rizsban… De még ez sem minden! A legnagyobb üzlet az EU cigány-felzárkóztatásra szánt pályázati pénzeinek lenyúlása. Claire erre egy külön üzletágat fejlesztett ki, amelyben – pol­gár­mesterekkel összefonódva - részben elnyeri a pályázati pénzeket, sokszor több-száz milliót, másrészt gondoskodik azok részbeni lenyúlásáról, emellett olyan teljesen haszon­ta­lan improduktív beruházások zökkenőmentes megvalósítá­sáról, amelyek hasznot szintén csak neki hoznak. Tucatnyi alkalmazottat is foglalkoztat, akik mindezen kacatokat teljes mellszélességgel „gondozzák” a megvalósulás rögös útján.

Claire végső kimenetelében a vipassana budhhizmusba me­ne­kül önmaga elől, amelynek életvitelében egyetlen eszmei gondolatát, előírását sem tartja be, nem aszerint él, hanem homlokegyenest ellenkező elvek szerint. Monomániás lesz. Egyetlen „komoly” életcélja szülei házasságának szétverése.

Ötvenéves korára 40 éves erőfeszítését siker koronázza.

Dolce vita…

3. Az ürömi számlagyár

Állítom, hogy a házasságban a legjobb párkapcsolat a levegő árendába csapásán alapul, vagyis férfi szociológus + női pszichológus. Eszményi párkapcsolat. A férfi tudományos alapossággal gyártja a tartalmatlan számlákat, spéciel az EU-s pályázatok költségvetése terhére. Lökkös gépek sebes­ségével számláz, innen kapta családi nevét is. Pl. „kommu­nikációs tanácsadás”. Kommunikációs tréning. A hallgatókat beszél­tetik valami teljesen érdektelen témáról. A moderátor, „a ta­nár” néha közbeszól valami baromságot, pl. „Pistike, ülj ren­desen, ne zavard meg az óra menetét!” – miközben „az óra” nem megy sehova. 40 perc méla unalom, amelyet egy 250 ezer forintos számla követ. Vagy pl. „A cserebogár párzása” című úniós előadás, pedig már a cserbogarakat is régen el­pusztította az 5 G-s adótornyok első próbaüzeme. Szám­lázási érték: 1 millió forint. Vagy: „Mit tegyünk, ha éppen nem csinálunk semmit?” Úniós előadás. haladóknak. Szám­lázási érték: 1,2 millió forint. Vagy a csúcs: „A pro­jekt”. Mit kell tennie egy EU-s pályázónak? Komplett mód­szertan, 300 oldal tömény tudomány. Ajánlott segéd­könyv. Ára: 3.800 Ft./db. Pszichológiai rendelés, naponta 3-4 hely­színen. Vad rohanás, reggel otthon erőltetett feladat-kiosz­tás. Mindenki türelmesen végighallgatja, majd vissza­mászik az ágyába – visszaaludni. (Legalábbis az Emma.) Napi 10-12 kávé, ebéd semmi. Ilyenek jönnek: „Doktornő, kérem, néhány hónapja a feleségemre már nem áll fel… mit tegyek?” Válasz: „egyesek­nek bevált, ha mint az őslakó in­diánok, a tenyerük szé­le kö­zé fogták, és mint egy fahengert a tűzgyújtáshoz, el­kezdték erő­­sen körbe for­gat­va, dörzsölni…, de csak érzéssel, óvato­san!” Kérdés: „És akkor fel fog állni?” Válasz: „Hát nem biztos, de ha szeren­cséje van, dugás nélkül is ejakulál…” – Mi­vel tarto­zom? – 10 ezer forinttal. – Kérem a következőt! Ám ezek a sze­rencsés foglalkozások, „hivatások” gyakran öröklődnek is. A munka nél­küli meg­gazdagodás lehe­tő­sége sokakat megkí­sért. A 3 serdülő lány közül a legelső pszi­chológus, a másik 2 szoci­oló­gus akar lenni. Súlyos men­tális és erkölcsi beteg­ség ez. Fender stratocaster, Balaton, Ameri­ka, Ausztrália, koncert, buli, eper­fagyi.

4. Rekviem a Gergőért

A 41 éves fiú soha nem tudott mit kezdeni a lányokkal, nem értette a lánytestvéreit (5), azok sem őt. De ez nem gátolta abban, hogy lehetőség szerint minden nőt kipróbáljon. Nem jött össze, pedig az utolsó előtti próbálkozása már közel 8 évig tartott. A siker minden reménye nélkül.

Aztán jött a végzet. Gergőt teljesen készületlenül érte. Hiába mondtam neki sokszor, hogy 35 év feletti nővel ne kezdjen, mert az már mindent tud, mindenen átesett, mindenben csalódott. Csak a ravaszsága és gonoszsága növekedett meg, azt viszont ügyesen titkolja. Semmit nem használt az intel­mem. Tehát nyakig beleesett egy férjes asszonyba, akinek 9 éves fia és iráni (Teherán) illetőségű, mohamedán férje (neve: Erfanfar) volt. Ezt az alapvető, rettenetes tényt a mindössze 4 hónapos viszony alatt a nő végig eltitkolta. De addigra a fiam érzelmileg már készen volt. Linda – mert így hívták – éppen ezt akarta elérni, mint majd látni fogjuk. „Elsőre be­találtam!” – büszkélkedett Gergő a felelőtlen, és pont ilyen szerelmes történetekre vágyó leánytestvéreinek, akik végtele­nül nagy hibát követtek el. Végig mindent eltitkoltak Gergő szülei előtt. Mindvégig ők akarták „kézben tartani” az öccsük románcát. Ezzel minden felelősséget is a nyakukba vettek. Hiába mondta Zsuzsi, hogy „ebben aztán mind” benne va­gyunk!” – közvetlenül nem volt „benne” csak ő meg a Laura, akinél Gergő lakott. Aki nem tud valamiről, az nem részese annak. (Még Gergő búcsúlevelét is eltitkolták előlem fél évig, és még akkor sem tőlük tudtam meg – hanem Aniot Petitől.) Gergő vakon követte a Lindát a halálba, ahová az kézen fog­va elvezette. Amikor Linda átlátta, hogy Gergő forrón imádja a leendő fiát, akkor „mindent” el is mondott neki, hogy leva­kar­hassa. Mert már akkor terhes volt, ami­kor Gergővel elhi­tette, hogy „terhes lett”. „Tőle…” Az egész rohamos gyorsa­ság­gal zajlott le. Gergő szenvedélyesen be­szélt a születendő kis­fiáról, szerelméről Lívia kishúgának, aki titokban „véletle­nül felvette” a több, mint 1 órás beszélgetést, és Gergő halála után 3 hétig nem mutatta meg senkinek. Ez az ő személyes titka volt (!) – mondta -, ami aztán egyetlen em­léke is maradt az egyetlen bátyjáról. Czikééknél ez termé­sze­tes. Linda egyre jobban kimutatta, hogy már „elhidegült” a Gergőtől, hiszen ő csak baleknak kellett, hogy „neve legyen a gyermeknek”. De nem lett. Hogy Gergőt végleg lekoptassa, az utolsó napi, végső veszekedéskor kijátszotta az adu ászt. „Vedd tudomá­sul, a gyerek nem is a tiéd!” Ez már sok volt az én fiamnak. Amúgy is letargikus lelkiállapotban volt, hiszen Linda még azt is ellehetetlenítette, hogy Gergő fizethessen a Czeizel kli­ni­kai aznapi vizsgálaton, amit a nővérétől – alias: „Mamika” – kölcsönkért 100 ezer forintból fedezett volna. Az elutasítás mindenki előtt, és megalázó hangnemben történt. „Vedd tu­do­má­sul, hogy a férjem már mindent kifizetett!” Ger­gő ekkor határozta el – végső magatehetetlenségében zátonyra fu­tott, és min­­den ajtó bezárult előtte -, hogy még hajnalban öngyil­kos lesz. Teg­nap még volt egy megvalósult szerelme. Aztán „első lövésre” lett egy nem is várt kis­fia. Megrészegült: azon­nal szerető férj és szerető apa akart lenni. De ott volt „az a frá­nya” iráni férj, akinek – a muszlim vallás, a shariah törvé­nye szerint - mindhármukat legott meg kellett volna ölnie… Ettől ugyan az oroszlánszívű Gergő fiam még nem ijedt volna meg, most viszont egy pillanat alatt minden összeomlott ben­ne. (Hogy a gyerek nem Gergőé, ezt Lindától tudom. Egy nyitott pillanatában elárulta. Ez magyarázatot ad arra is, miért van az azóta megszületett csecsemőnek kampós orra.)

Itt a vége, fuss el véle.

Lindának ő már nem kell, a fiúgyerek meg nem az övé.

Ő csak baleknak kellett, s nem boldog családapának.

Ezt már nem lehetett józanul kibírni.

Jött 2 üveg bor meg 4 tabletta xanax.

A végeredmény hajnali 3 óra 35 perckor, Káposztás­megye­ren, a Külső-Szilágyi út és a Megyeri út kereszteződésénél volt látható – a Honda 140 kilóméteres sebességgel frontáli­san ütközött a villanyoszlopnak. Majdnem Linda lakás-ablak alatt… Búcsúlevele – amit a testvérei jó fél évig eltagadtak – abszolút kuriózum a lányaim „pöttyös könyvszerű története alap­ján. Lindához szólt, a laptopján írta. Meg sem említi „a kisfiát”.

Mert Lindától már tudta, hogy nem az övé…

5. Válás 51 év után, bunyeváci módra

Feleségem Gergő halála után azonnal közölte velem, hogy nem jön haza, hanem Laura lányához költözik, egyelőre „ide­ig­lenesen”. Hogyha „a temetésen meg merek jelenni, azonnal szét­veri a fejemet” – mondta. Elcsodálkoztam, de nem vettem észre, hogy ez az egész egy előre módszeresen kitervelt ügylet szerves része. A pillanatnyi sokk szülte epizódnak hittem az egészet, bár már az gyanús kellett volna legyen, hogy követ­ke­zetesen azt hajtogatta: „én (az apja) vagyok a Gergő „gyil­kosa”(?). Mindez így maradt egészen addig, amíg a korona-vírus már­ci­usban meg nem jelent Budapesten, addig néha „be­szél­het­tünk” is telefonon, akkor még nem voltam globá­lisan (minden lányom, a férjeik és unokáim előtt) letiltva.

Márciusban jött a telefonja: „Hazamehetek? De nem feleség­nek, hanem csak „karanténba”. Mondta ugyanis, hogy „ko­ro­na-vírusos, ugye nem baj”? Nem volt „baj”… Nem jelentet­tem fel. Hazajött, a ka­ranténba. Nem lett különösebben be­teg, csak hőemel­ke­dése volt, meg eléggé köhögött. Gondol­tam, megúszom, mert be sem jött a szobámba. Neki 3 hétig tartott. Én a 4. napon elkaptam, és 5 héten át olyan beteg voltam, mint eddig még so­ha életemben. Egyetlen napon és éjjel sem voltam biztos benne, hogy megérem-e a holnapot. Pirit mindez nem érdekelte. Bozótot vágott a kertben, ször­nyű vitalitással, mintha csak engem kaszabolt volna. Aztán számomra eljött a G-nap. Reggel frissen ébredve kitánto­rogtam a konyhába, ahol hirtelen egy fém merőkanállal foga­dott. Minden előzmény és minden ok nélkül elkezdte össze-vissza ütlegelni a fejemet – legalább 20-30 telitalálat ért -, de én még csak nem is védekeztem. Még csak az arcom elé sem tettem a kezemet. Az utolsó, legnagyobb ütése már hátulról, a tarkómat érte, amitől elájultam. Aztán felocsúdva kitánto­rog­tam a kertbe, gondolkozni. Néhány perc múlva goromba kertkapu-csapódást hallottam; a kézitáskájával és a Gergő laptopjával – amit az enyém mellett csak úgy birtokba vett – önmaga elől „menekülve” elrohant. Telefonáltam Klárinak, hogy vegye gondjaiba, mert aggódom érte. Klári másnap már egy megfordított történetet próbált nekem bebeszélni, misze­rint az anyja mindezt úgy adta be nekik, hogy én „vere­ked­tem” vele. (A telekkulcsát is itt felejtette. Klári szerint én csa­vartam ki a kezéből…) Megüzente, hogy többet nem jön haza, élete végéig a La­u­ránál – a halott Gergő volt szobájában – fog lakni, amíg együtt el nem költöznek a Balatonra. (+ ld. eper­fagyi). Azóta a volt családom egyetlen tagjával sem tudok te­lefonon beszélni, de még üzenni sem. Mindannyian, + a fér­jeik, meg a gyerekeik, összesen vagy tízen-valahányan, mind le vannak tiltva. „Ez a szám jelenleg nem elérhető, mondja a hölgy, próbálja meg később.”

Utóirat: 51 éven át volt nagycsaládom; feleségem és 6 gyer­mekem. Aztán egy pillanat alatt minden elveszett, vagy az el­len­ségemmé váltak, anélkül, hogy bárkinek valaha is bár­mi rosszat tettem volna. (Csak jót tettem.) Még a kis hülye Lívia is, aki időnkint árulóként, időnkint falurádióként tűnik fel. Mindenesetre most is még idejében váltott, hogy a falkához visszacsatlakozhassék.

Már névnapom sincsen.

És ezt az egészet a feleségem celebrálja.

Sic tranzit gloria mundi.

Vác, 2020. június 28.

                                                        Czike László