Víznek zavaros - bornak ihatatlan (az 1997. évi állami költségvetésről) Az 1997. évi költségvetés azonnal elárulja, hogy a költségvetési reform most sem egyéb porhintésnél. A reform az lenne, ha a költségvetés határozott célt, szilárd koncepciót képviselne: a nemzetgazdaság növekedését a társadalmi haladásunk érdekében. Ezen a költségvetésen javítani nem lehet; - az egész rendszert kellene lebontani, az új rendszer vezérfonalának pedig annak kellene lennie, hogy minden egyes bevételi és kiadási tételt a növekedési koncepciónak igyekszik alárendelni. Miért önmagának ellentmondó, pazarló és mindenestül széteső, ‘inkonzisztens’ ez a költségvetés? Ami a külpolitikát illeti - az Európai Únióhoz való csatlakozás feltételeit még leg-alább tíz évig nem lesz képes az ország teljesíteni (ezért titkosak az EU-kérdőív feltételei és az ezekre adott kormány-válaszok). A kényszerű alapszerződésekkel pedig a kormány mintegy hárommillió magyart szigetelt el az anyaországtól. A hadseregnek hovatovább vaktöltényre sem futja a nevetséges és folyamatosan értéktelenedő költségvetési tételekből. Miközben minden szomszédunkkal „le-alapszerződünk”, a NATO-val „békepartnerek” vagyunk; - azért a szovjet (ma orosz) tartozás kiegyenlítését az állami költségvetés MIG-ekben fogadja el, ámde súlyos milliárdokat irányoz elő F 16-osokra. A legfőbb cél: az öncélú csencselés. A belügy tételeiből hiányzik a belbiztonság. Mindennap újabb rablások, maffiák gerillaháborúja, robbantások közepette a legfontosabb költségtényezővé a kamat, az üzletszerzői, közvetítői jutalék, sőt, a sikerdíj lépett elő. A rendőrség költség-vetésével takarékoskodnak (maffiáktól kap borravalókat). A Zemplényiket haza-menekítik az Interpol elől, és a működésképtelen önkormányzatok (mitől azok?) állítólagos őrző-védő rohamosztagoktól rettegnek. Az igazságszolgáltatás költségvetésére az jellemző, hogy a bíróságok ügyintézése tovább lassúbbodik. Az igazságszolgáltatás nem hatalmi ág, egyébként se’ a köz-erkölcsöt, hanem csak a formális jogot képviseli. A három évig húzódó perekben az győz, aki jobban megfizeti az ügyvédjét. Attól, hogy az igazságszolgáltatáshoz forduljanak, a kiszolgáltatottakat visszatartják az irreálisan magas perköltségek és ügyvédi díjak. A számviteli törvény alapján viszont bárki azonnal letartóztatható. Annál inkább hatalmi ág a média, de a költségvetés nem áldoz a közszolgálatra. A Televízió működőképessége a reklámbevételtől függ. A reklámözönt hazug és manipulált politikai műsorok szakítják meg. A szakértőik „ruhatár-büfé” szín-vonalon nyilatkoznak, míg kappanhangú esztéták elemzik a liberális szellentések vegyi összetételét. Az írott sajtó 90 %-ban külföldi tulajdonban van és félrevezet. A költségvetés gondoskodik róla, hogy a mértéktelen külső-belső eladósodásunk folytatódjék. Az állami jövedelem-elvonás és a pénzszűkítés tovább sorvasztja a vállalkozásokat. A költségvetés biztosítja, hogy a lakosság tovább szegényedjék. A készpénzforgalom szigorítása, szűkítése azt szolgálja, hogy a bankok forgalma ne csökkenjen. Az ÁPV Rt. marad, holott már nincs mit eladni, és így ezt a pénz-nyelő automatát és országos korrupció-központot fel lehetne számolni. A mindent megfojtó restrikció köznapi megnyilvánulási formája, hogy a papír-váltópénzeket összekeverhető fémérmékkel helyettesítik (csak a tízezer-forintos lesz papír, ám-bár az ezrest sem tudják felváltani sehol). Iparpolitikai költségvetésünk nincs, hiszen a magyar állami ipar megszűnt, hitelek hiányában pedig ipari termelő kisvállalkozásokat már senki se’ alapít (a meglévők a csőd szélén állnak). Használható gépi berendezések csak importból szerezhetők be. A mezőgazdaságban a költségvetés ismét a szövetkezetek és a nagygazdaságok támogatását erőlteti, azzal az ürüggyel, hogy az EU-ban a kisgazdaságok úgyis versenyképtelenek lennének. Ez csak kifogás a nemzeti érdekünkkel szándékosan ellentétes mezőgazdasági politika ügyetlen leplezésére. Az Európai Únióban ma mindenütt támogatják a kisgazdaságokat, mert nemzeti érdek; - Magyarországon ezen kívül a mezőgazdaság polgárosodásának is az előfeltétele lenne... A költségvetés továbbra is az exportot erőlteti romló cserearányok mellett. A bel-kereskedelem mindinkább az importra korlátozódik, a belkereskedelmi forgalom csökken. Az idegenforgalom fejlesztését sem találjuk a költségvetésben. Magyar-ország drága és kellemetlenül bizonytalan, borús-barátságtalan országgá vált, - a külföldön megjelenő turistatájékoztatók első helyen szerepeltetik a magyar-országi autólopások gyakoriságát. Bár az M3-as építése Gyöngyös és Füzesabony között megindul, a közlekedés és a szolgáltatások valóságos fejlesztésére nem jut ebben a költségvetésben. Mind fenyegetőbben közelednek Európa legmagasabb autópálya-díjai, s eközben meg-oldatlan marad a fővárosnak és környékének ellehetetlenülő közlekedése is. A forgalmi dugók az elkövetkező években az eddigieknél is nagyobb veszteségeket fognak okozni. A parkolási díjak nem felelnek meg a jövedelmi viszonyoknak. Az önkormányzatok zavaros pénzügyi helyzetbe süllyednek az irreális közmű-fejlesztések miatt, melyek többszörös csatorna-árokásással s az ivóvíz-vezetékek gyakori átvágásával járnak. A költségvetés semmit sem változtat azon, hogy a társadalombiztosítási járulék nyíltan adóvá változott, ennek azonban nincsen ellenszolgáltatása. A társadalom-biztosítási önkormányzatok működésképtelenek és finanszírozhatatlanok (vagyis fölöslegessé váltak). A költségvetés tanúsítja, hogy az állam a kórházi ellátás minimálisra csökkentését tűzte ki célul: az egészséget kizárólag a gazdagok és a gátlástalan pénzharácsolók kiváltságává teszi. Ez azt is jelenti, hogy mivel a társadalom már képtelen az egészségügy költségeit közteherviselés formájában felvállalni, - a betegeket és a gyengéket kiveti magából. Szociális hálóval a költségvetés már nem is számol. A költségvetés megvonja a támogatást az oktatástól és a kultúrától is. Ezzel az állam megtagadja legelemibb funkcióját. Az iskola mindinkább a gyermekeknek csak a fizikai megőrzéséről gondoskodik, a pedagóguspályát az állam lényegileg fölöslegesnek nyilvánította. „Nemzeti Alaptanterv”-nek nevezik azt a programot, amelynek a célja egy egész nemzedék senkifiává, tompultagyúvá és tudatlanná változtatása. „B-listára” került a kultúra: mai magyar írások kiadására az egyetlen - makacs és hősies - Püski-kiadó kivételével egy kiadó sem vállalkozik. A szép-irodalom ‘elavult’; érzelem, hit, erkölcs és lélek - tömegfogyasztási kategóriává, konfekcióvá devalválódott. A Jézus Krisztus Szupersztár szindróma elvezetett a „Hit Gyűlekezeté”-ig, - amely már költségvetési tétel. A környezetvédelmi költségvetés nevetséges. Holott Magyarországot környezet-védelmi katasztrófa fenyegeti, kíméletlenül irtott erdőivel, a Duna elterelésével, elnitrátosodott ivóvizeivel. A senki és semmi nem gátolta környezetszennyezések következtében az ország lassanként Európa szemétdombjává válik. Az olyan ipari tevékenységet, amelyet tőlünk nyugatra régen törvény tilt, ide telepítik és vasúti szerelvények hozzák titokban a veszélyes hulladékot. -.-.-.-.-.-.-.-.- Ez a költségvetés mindössze arról tanúskodik, hogy az az állam, mely harácsoló adórendszerével kirabolja állampolgárait, a létét indokoló funkcióit nem tölti be. Ez a költségvetés sem koncepciójában, sem szerkezetében, sem konkrét tételeit tekintve nem a mi költségvetésünk... Ez a költségvetés az egyhelyben topogás, az időben visszafelé haladás, a régmúlt; vagy még inkább a céltalanság, a semmibe bitangolás költségvetése. Vörösmarty szavaival: víznek zavaros, - bornak ihatatlan.