A harácsoló állam avagy a többszörös adózás rendszere Vannak dolgok, amelyek elemzését felesleges bonyolítani, bő lére ereszteni, mert az összetevők tételes, egyszerű bemutatása önmagáért beszél. Ilyen jól bevált módszer, szemléletes szisztéma: a kalkuláció. Ha az ember valamit nagyon akar, és el szeretne érni valamilyen meghatározott célt, - rögvest nagyvonalú kalkulációt, számvetést készít. Előre látnia kell, hogy a cél elérése mibe kerül, mit hoz a konyhára; a tervezett anyagi, szellemi erőfeszítés megtérül-e, érdemes-e kockáztatnia? Alapvető egzisztenciális döntés, amikor egy egyébként önálló és független ember önszántából, avagy valamilyen kényszer hatására vállalkozni készül, hiszen fejest ugrik az ismeretlenbe: maradék „vagyonkáját”, utolsó szellemi tartalékait viszi szó szerint a vásárra, - életereje végső szikráit szórja szerte. Kényszervállalkozónak nevezzük azt a szerencsétlent, aki nem csupán a spontán privatizáció áldásából, illetve a társadalmi tulajdon (nemzeti működő tőke) tárgyi eszközeinek és pénzforrásainak, sőt, hatalmi pozícióinak szétlopásából maradt ki (tehát nincstelen), hanem a mindenfajta állami/félállami állások betöltésekor is el-felejtkeztek róla, - a multinacionális társaságok számára pedig mint potenciális munkaerő eleve értéktelen, mert elmúlt 25 éves. Tudása, kvalitásai feleslegesek; talentumára nincs szüksége már senkinek. Az ilyen botcsinálta vállalkozó igazából kizárólag arra vállalkozik, hogy mégsem akarja ölbe tett kézzel végignézni (és végigélni!) a saját éhenhalását: inkább meg-próbálja magát a saját hajánál fogva kihúzni a nyomor örvénylő mocsarából. Tekintettel arra, hogy a vállalkozó teljesítményéből alapvetően ketten, két fél: az állam és a vállalkozó részesednek, - nyilván nem mindegy, milyen arányban? A gondoskodó (magyar) állam biztosítja, garantálja azokat a kereteket, jogi és pénzügyi peremfeltételeket, amelyek mintegy melegágyát s televényét képezik a vállalkozó önálló erőfeszítéseinek. Elvégre az államnak is érdeke, hogy az alulról jövő kreatív kezdeményezések, az egyéni vállalkozások is sikeresek legyenek és prosperáljanak, hiszen a polgárai jólétéből tollasodik a nemzet állama, és annak minden költségvetési/politikai tisztségviselője... Boldogabb országokban a siserehad van a polgáraiért, - de mi, mélymagyarok ne legyünk telhetetlenek! Annak is örüljünk, hogy még szelel a hátsó felünk...! Elég a szóból, beszéljenek most a számok! Megéri-e ezért vállalkoznunk?! Minden vállalkozó 125.000 forintnyi összegű számlázott árbevételéből nagyjából az alábbi kötelezettségek - kalkulálandó tételek - következnek; aki ügyesebben csinálja, az hazudik, vagy csal (csúnya dolog): 1. Vállalkozói teljesítmény (árbevétel) + ÁFA = 125.000.- Ft 2. Általános forgalmi adó (ÁFA) befizetése = 25.000.- Ft --------------------------------------------------------------------------------------------------- 3. Vállalkozói teljesítmény (árbevétel) ÁFA nélkül = 100.000.- Ft --------------------------------------------------------------------------------------------------- 4. Elszámolt költségek számlák alapján (átlag 40 %) = 40.000.- Ft Ennek adótartalma átlag 20 % = cca. 8.000.- Ft --------------------------------------------------------------------------------------------------- 5. Vállalkozói bruttó jövedelem (átlag 60 %) = 60.000.- Ft 6. Társadalombiztosítási befizetési kötelezettség (44 %) = 26.400.- Ft 7. Személyi jövedelemadó kötelezettség (átlag 35 %) = 21.000.- Ft --------------------------------------------------------------------------------------------------- 8. Vállalkozói nettó személyi jövedelem = 12.600.- Ft 9. Ebből személyi fogyasztás, kiskereskedelmi áron = 12.600.- Ft 10.Tőkeakkumuláció, befektetés, beruházás (maradvány) = 0.- Ft Fogyasztás adó-tartalma 20 %, cca. 2.520.- Ft Fogyasztás SZJA-és TB-tartalma cca. 2.000.- Ft --------------------------------------------------------------------------------------------------- 11.Állami bevétel (a vastag számok) összege = 84.920.- Ft 12.Vállalkozói nettó személyi jövedelem = 12.600.- Ft Más vállalkozások nettó jövedelme cca. 27.480.- Ft --------------------------------------------------------------------------------------------------- Az egyéni vállalkozó tehát minden 125.000.- forintnyi árbevételéből az állam ki-adásainak a finanszírozására fordít potom 84.920.- forintot, ami a teljes pénzügyi teljesítményének kereken 68 %-át, vagyis kétharmadát teszi ki, miközben a saját létfenntartási költségeinek kifizetésére mindössze 12.600.- forintja jut, ami saját vállalkozói teljesítményének éppenhogy csak a 10 %-a! A sötét középkorban mindez persze egészen másképpen volt. Akkoriban a saját teljesítményének értéke után a kilencedet a hűbérúrnak, a papi tizedet pedig az egyháznak kellett a „vállalkozónak” beszolgáltatnia. Ma a teljesítményének a két-harmada az államé, s a tizede a vállalkozóé. Az egyház(ak)é pedig maximum a személyi jövedelemadó(nk) 1 %-a... Hitel, fedezet, tőke és vagyon nélkül, - tessék, tessék csak vállalkozni!