Pénzek, titkok, megfigyelők Ebben a fejezetben bemutatom: mit is jelent a gyakorlatban, hogy az MTV Rt. külön-külön és „egyszerre” is kiszolgáltatott a média-lobbyk harcának, valamint a belpolitikai csatározásoknak. Bízvást felírható a következő „hatalmi” egyenlet: INFORMÁCIÓ (média) + PÉNZ (vállalkozás) = POLITIKAI HATALOM. Ez az összefüggés nap, mint nap át-meg átszövi a Magyar Televízió életének, működésének minden percét, minden tevékenységét. Mondhatjuk úgy is, hogy a közszolgálati televízió egyrészt a média-lobbyk; másrészt a politikai szereplők legkedvesebb „játékszere” - közöttük dúl a gazdasági és a politikai médiaháború. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy a politika „bele-beleszól” a tájékoztatás, a műsorkészítés, a műsorszerkezet, a produkciók nem is rá tartozó kérdéseibe, - hanem sokkal inkább arról, hogy a Televízió egésze a napi politika kapcsolódó vonzata, függvénye. Mellesleg: a különböző pártkomisszárok a Televízió körül, vagy még inkább, bent, a Televízióban érzik magukat a legjobban; vagy ha erre nincsen lehetőségük, hát akkor „csendestársként” meghúzódnak valamelyik sztár-produkció vagy producer (esetleg produceri iroda) „árnyékában”, és ott, onnan osztogatják kéretlen „jótanácsaikat”, - busás osztalék vagy jutalék fejében... Más vonatkozásban viszont a Televízió egyrészt a pénzcsinálás, másrészt pedig a politika-csinálás eszköze, műhelye, közvetítő cége, - afféle vámszabad-területe. Hogy ez mennyire így van, arra talán a legjobb példa az Űrgammák-filmsorozat szerteágazó története! Peták István tévéelnök többször is megpróbálta leállítani a sorozat sugárzását, illetve kezdeményezte a végtelenre nyúlt produkció mielőbbi, gyors befejezését, - ám minden ilyen esetben kapott egy „jóakaratú” telefont: ne tegye, amennyiben továbbra is tévéelnök kíván maradni... Többet nem is tette. Most lássuk a történetet! Megvalósult, immár tízéves múltra is visszatekintő liberális polgári demokráciánk jogállamában mélyreható összefüggéseket kutatni, a tények láncolatát feltárni, célzatos oknyomozást folytatni kizárólag kommunista történészek és félállami titkosszolgálatok, illetve nemlétező titkos társaságok joga és lehetősége. A bizonyítékok, a tényanyag, a szükséges dokumentumok összegyűjtését fedő-cégek végzik. Tevékenységük mechanikus rabszolgamunka, - az analízis és a szintézis, a dedukció és a redukció, az absztrakció és a konzekvenciák levonása, a (pre)koncepció megalkotása és a (pre)judikáció a mindig háttérben maradó politikus megrendelők/megbízók joga és feladata. Érjük be ennyivel! A fedőcégek bizony roppant érdekes képződmények. A tényleges kommunizmus időszakában (1945-19??) pontosan lehetett tudni - noha szigorúan titkos volt! -, hogy pl. a Lámpagyárban robbanóanyagokat, a Gázkészülékek Gyárában gép-pisztolyokat, a Szerelvénygyárban lövegeket és lövedékeket gyártanak, - a MOGÜRT mobil rakétakilövő-állomásokat, tank-alkatrészeket export-importál. Külön érdekesség, hogy a közszolgálati Magyar Televízió tényleg a közt, már-mint a kommunista társadalmat szolgálta híradásaival és műsoraival. Napjainkra mindez gyökeresen megváltozott, - semmiről nem lehet pontosan tudni, hogy valójában micsoda, pedig "hivatalosan" szinte semmi nem titkos... Visszatérve a főcsapásra, bárki a szememre vethetné, - miért is nem tekintem potenciális oknyomozó/tényfeltáró szerveződéseknek az írott és az elektronikus médiumokat: a hírlapokat, a publicistákat, vagy a kereskedelmi televíziókat?! Ugyan, kérem! Hiszen majdnem valamennyien közvetlenül a politikai hatalom kreatúrái, letéteményesei, illetve megbízottai, miáltal effektív megélhetésük, fennmaradásuk a tét. Akié a pénz, a vagyon, az információ (a sajtó, a megbízás, a hitel és a hirdetés), - azé a hatalom. Akinél a pénz, - az fizeti a zenészeket, és rendeli meg, hogy éppen melyik nótát játsszák. Senki nem piszkít a fészekbe! Az elemi érdek ma is az általános (el)hallgatás, - extrém hír csak olyan jelenhet meg, amelyet a központból ellenőriztek, jóváhagytak, igazoltak és „levajaztak”. Olyan híradás napvilágra kerülése tehát, amely szemben áll a Központ érdekeivel, vagy pláne kifejezetten a Központ ellen szól, - eleve teljes képtelenség. A polgári demokráciában a kormányzás legfontosabb motívációja a lakosság lelki nyugalmának, fizikai és szellemi békéjének maximális biztosítása, ezért azok a hírek még kevésbé publikusak, amelyek a Központ érdekeivel leginkább "egybe-esnek", ugyanis lelepleződhetne a hatalom működésének algoritmusa, mert széles tömegek tekinthetnének bele az uralkodó elit hálószoba-titkaiba. Az ellenszegülő igazságokat tehát elhallgatják, a lényegbevágóakat pedig titkosítják... Ennek megfelelően csak a bulvár-információk képezik a lakosság fogyasztását. Az előzőekre tekintettel, rendkívül nehéz helyzetben vagyok, hiszen bármiféle halovány összefüggés publicisztikai felvázolása polgári személyiségi jogokat sérthet, amennyiben viszont a legcsekélyebb összefüggés felismerésére sem ragadtatom magam, úgy a legerősebb tények is "írói munkásságom" áldozataivá válhatnak. Effektív vádak maximum a TV2-ben hangozhatnak/hangozhattak el, ezért csak tényekről, tényezőkről írok, - párhuzamot, összefüggést vonjon más. A tények szárazsága ellenére mégis szép kis történet az, ami végül kikerekedik. A helyzet drámaisága is megkívánja, hogy a rögzítésükhöz kvázi forgatókönyvszerű dramaturgiai módszereket hívjak segítségül. Így elkerülhető a szószátyárság... Színhely: az MTV Rt. Irodalmi és Drámai Műsorok Szerkesztősége, valamint az Elnök hivatali dolgozószobája. (Ahol sem kötés, sem felbontás nem történt.) Történik: az 1996. és 1998. közötti történelmi időszakban, részben napjainkig. Résztvevő cégek: MTV Rt., Félix Film Kft., Félix Invest Kft., Pólus Center Rt., WÉS Rt., Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, BIT, Xénia-Láz Egyesület. Szereplő személyek: Schmuck Andor, a Xénia-Láz Egyesület vezetője, Kiss Péter a BIT vezetője majd munkaügyi miniszter, Czégé Zsuzsa ügyvezető és producer, Máté László pártpénztárnok majd milliárdos vállalkozó, Űrgammák. Mint ismeretes (Magyar Hírlap, - 1999. május 10., hétfő): az ún. Megfigyelési Botrány legújabb fejleménye, miszerint állítólag a Xénia-Láz Mozgalom vezetői adtak volna "titkos megbízást" 1997-ben, Pokorni Zoltán FIDESZ-frakcióvezető megfigyelésére, kompromittáló célzattal. A TV2-ben Pálfy István műsorvezető vendége, Schmuck Andor (1999. május 8-án pénteken) folyószámla-kivonattal is bizonyította, hogy a Xénia-Láz Egyesület sohasem kapott támogatást a WÉS Rt.-től, Máté László volt MSZP-pénztárnok, ma nagyvállalkozó cégétől. "Egyetlen olyan céget sem támogatott a Munkaügyi Minisztérium, amely kapcsolatban állt a Xénia-Láz Egyesülettel." - jelentette ki Kiss Péter, volt munkaügyi miniszter a Magyar Hírlap hivatkozott cikkében. A most MSZP-s képviselő (illetve újból munkaügyi miniszter - Cz. L.) hozzátette még: "Nincs olyan vállalkozás, amely azért kapott a munkaügyi tárcától pénzt, hogy azzal a Xénia-Láz Egyesületet támogassa. A WÉS Tejipari és Kereskedelmi Rt. vissza-fizette a 35 millió forintot, mivel nem tudta teljesíteni a szerződés feltételeit." Minden világos tehát, - felröppent ugyan a lufi, ámde rögtön ki is pukkasztották. Mindenki boldog - ezt is megúsztuk! -, a néző is elégedett: mégiscsak derék emberek ezek, különösen pedig a műsorvezető őrködik jól a közélet tisztaságán. Tévedni emberi dolog, igazán kár, hogy nem volt lelkiereje bocsánatot kérni... Azonban: Schmuck Andor a valóságot állította ugyan, de nem a teljes igazságot. Persze miért is beszélt volna olyasmiről, amit senki nem kérdezett meg tőle?! Kétségtelen tény, hogy a bemutatott bankszámla-kivonat igazolhatta, miszerint a WÉS Rt. nem támogatta - különösen nem közvetve, a Munkaügyi Minisztériumtól származó pénzzel! - a Xénia-Láz Egyesületet. Vannak azonban más tények! A Xénia-Láz Mozgalmat (és az azt vezető Egyesületet) eredendően az MSZP mint oktatási fedőcélú politikai mozgalmat hívta életre, - annak érdekében, hogy az egykori kisdobos-és úttörő mozgalom mintájára már apró gyermekkorban kezdődjék meg a szocialista nevelés, amely később BIT-esekké érleli a baloldali eszmékre fogékony fiatalokat. A Xénia-Láz Mozgalom 1997-ben már hetvenhatezer beszervezett gyermeket számlált. A mozgalom központi figurája, kötődési pontja, cselekvési programja az Űrgammák tévésorozat, amelynek producere Czégé Zsuzsa, aki egyben a Félix-Film Kft., valamint a Félix-Invest Kft. ügyvezetői tisztét is betölti. A közszolgálati Magyar Televízió Rt. - mindig újbóli szerződés-hosszabbítások következményeként - 1997. végéig 160 darab, egyenként 25 perces folytatásos részt sugárzott, amelyekért összességében sokszáz-millió forintot fizetett ki, részenként tehát többmillió forintot. Ez elképesztően magas összeg, - a sorozat ezzel fajlagosan az MTV Rt. egyik legdrágább adása volt. A minősíthetetlenül alacsony színvonalú filmsorozat egyik alapötlete, lényegi elgondolása, pénzügyi bázisa - mint termék! - az az állítólagos "energia-ital", amelyet a WÉS Rt., a filmsorozat meghatározó szponzora a tejüzemi mellék-termék tejsavóból állított elő, és amely a filmfőhősök IQ-jának növelését volt hivatott szolgálni, tanulmányi eredményeik javítása érdekében. Nem ismeretesek részletes laboratóriumi vizsgálati eredmények, illetve hatás-elemzések arra nézvést, hogy a Máté-ital valóban energia-ital volt-e, mintahogy az egész filmsorozat ezt fennen hirdette, - de arról sem, hogy vajon növelte-e a szereplők IQ-ját is, vagy csupán a Félix-Film Kft. és vezetőinek bevételeit?! Tény azonban, hogy az MTV Rt. horribilis összegeket fizetett ki a sorozatért a Félix-Film Kft.-nek, - de a WÉS Rt. is csillagászati szponzorációs díjat fizetett az MTV Rt.-nek! Annak az eldöntése, hogy az állítólagos energia-ital Űrgammák-filmsorozat általi reklámozása eredményezte-e vajon a kereskedelmi forgalom, a haszon kívánatos mértékű növekedését (tehát a hozamtöbblet fedezte-e a reklám költségeit?), - maradjon csak a WÉS Rt. üzleti titka. Az Űrgammák-filmsorozat az MTV Rt.-n belül mindvégig különleges kezelést kapott és élvezett. A rózsaszínű homály terjengése már azzal elkezdődött, hogy a kapcsolódó szerződés, a műsor gondozása elejétől fogva nem a Szórakoztató-, vagy a Gyermek és Ifjúsági Szerkesztőség feladata volt, hanem érthetetlenül az Irodalmi és Drámai Műsorok Szerkesztősége hatáskörébe tartozott. A szerkesztőség vezetője egyébként 1997. közepétől (egy ízben írásban is) kérte az MTV Rt. elnökét a sorozat leállítására, és/vagy elvételére a szerkesztőségtől. Az Űrgammák-sorozat azonban az utolsó „szerződésmódosítás” végteljesítéséig mégis adásba ment, - az MTV Rt. maradéktalanul ki is fizette annak ellenértékét, miközben más szállítókkal szemben többmilliárdos tartozást halmozott fel. Az elnök nem mondhatta fel a szerződést, mert - mint gyakran mondotta volt! - azonnal felállították/felmentették volna a beosztásából. Vajon kik?! Az említett dokumentumok, szerződések, nyilvántartások, tények, adatok és összegek rendre megtalálhatók az MTV Rt. irattáraiban, illetve számvitelében. A Félix-Invest Kft. 1997. tavaszán vadonatúj vállalkozási szerződés kötését kezdeményezte az MTV Rt. elnökénél, amely Űrgammák-vetélkedő műsor-sorozat beindítására irányult. A projekt (üzleti) csomagtervében (mint remélt bevétel) szerepelt a Nemzeti Alaptanterv (NAT) célkitűzéseinek propagálása ellenében a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium pénz-támogatásának elnyerése is. A vállalkozó új stúdió felépítését kérte az MTV Rt. óbudai telepén, amellyel együtt a vetélkedő teljes költségvetése százmilliós összegre emelkedett. A szerződés-tervezet az új műsort az MTV Rt. Közművelődési Szerkesztősége gondozásába utalta volna. A "Csodák Palotája" felépítésére a Pólus Center Rt. vállalkozott. Realizálására sohasem került sor, mert a szerződés aláírását az MTV Rt. elnöke elutasította. Netán emiatt menesztették?! Schmuck Andor tényeket állít(hat)ott, amikor a TV2 hírműsorában tagadta a WÉS Rt. közvetlen anyagi támogatását, - ezzel tehát semmi gond... Ám az igazság az, hogy a szponzorálás a közszolgálati televízión át zajlott. Az még csak hagyján, hogy az űrgammák-jellegű műsorok szponzorálását a Média Törvény kezdettől fogva kategórikusan tiltja, - amit egy kormánypárt tenni akar, azt úgyis mindig megteszi. Aki a törvényt hozza, nyugodtan meg is sértheti. Az sem sokat számít, hogy a Kordaxot (lásd még: Olaj-gate!) az államnak cca. 20 milliárd forint adótartozással örökre eladósító egykori pártpénztárnok tej-üzeme kit, mit, miért és mennyivel szponzorál a tejsavó-energiaital képzeletbeli vagy valós nyereségéből. Vagy akármilyen pénzből, ami törvényesen az övé. A valódi kérdés: vajon miért is fizetett a közszolgálati MTV Rt. engedelmes fejőstehénként a reálisnál 8-10-szer magasabb árat a Xénia-Láz Mozgalom kétségtelenül szocialista eszmeiségét a gyakorlatban pénzügyileg megalapozó Űrgammák-filmsorozatért?!