Válasz Elek Istvánnak Miért is fizetett engem Peták István?! Peták István harci felderítőnek, katonai előőrsnek, információs bázisnak, ötlet-gazdának, politikai/politológiai vátesznek -, egyszóval kísérleti nyúlnak, tetejébe még faltörő kosnak is használt/alkalmazott engem. Megfizetett érte... Nem volt szükségem különösebb képzelőerőre ahhoz, hogy kitaláljam: politikai okokból távolítottak el a munkahelyemről. Amikor ráadásul még tévéelnöknek is jelentkeztem; „nagyvad” lettem, - amint ezt Peták barátai nagy bölcsességgel megfogalmazták és értésemre is adták. Mégis, azóta is izgat a probléma: vajon konkréten melyik írásomért, politikai publicisztikámért tettek ki, - hiszen elég nagy a választék, és ezen dőlt el, hogy ki adhatta az utasítást a felmondásra?! · Horváth Lóránt: a Peták István elnöknek, az Óbudai Gyártóbázis vagyonki-mentési koncepciója ellen írott 33/1997. számú főtanácsadói jelentésem miatt. · Horn Gyula: az Új Magyarország lapban megjelent „Az utolsó bolsevik” című cikkem (1997. nov. 21.) miatt. · Révész T. Mihály: a „Támadás a független Hornszolgálati Televízió ellen" címmel a Magyar Demokratában megjelent (1998. jan. 15.) pamfletem miatt. · Horváth Lóránt: "Tisztázni kell a közszolgálatiság fogalmát!" tévé-elnökjelölti interjúm miatt, amely a Napi Magyarországban (1998. feb. 14.) jelent meg. · Ladvánszky György: a"Rögtönítélő közszolgálati vésztörvényszék" címmel az Új Időkben (1998. feb. 15.) és a Hunniában napvilágot látott gúnyiratom miatt. · Ismeretlen tettes: pl. a tévéelnöki pályázatom benyújtása (1998. február 19.) után már a ragadozók "MANCS"-a is elkezdett rám vadászni... Hatökör lennék, ha nem vettem volna már észre a nyilvánvaló tendenciát: amióta Peták István elnöki főtanácsadójává szegődtem, de főleg attól kezdve, hogy a harcban mellé álltam, és mégis leváltották: mindenben rendre alulmaradok! Láthatatlan, mindenhová elérő kezek húzzák ki alólam mindenütt a talajt, csak azért, mert amikor nekem is szívesen elmagyarázták volna, hogy merő levajazás az egész élet: pezsgőzés helyett csendben elköszöntem, és becsuktam az ajtót?! Publicisztikus válasz a közszolgálati oknyomozónak A rendszerváltozással (1990.) elég sok minden tényleg megváltozott. Addig csak egyetlen állampárt sajtó-renoméjára kellett vigyázni, - azóta azonban már hat-hét parlamenti párt és a sajtó vigyáz árgus szemekkel a sajátjára és egymáséra. Ilyenformán a sokpárti PR-tevékenység mostanra rendkívül bonyolulttá vált: az elektronikus és az írott sajtót (különösen a parlamenti választásokat közvetlenül megelőző időszakban!) tökéletesen betölti a pártokrácia pártjainak verbális ön-és körimádata; jaj, csak nehogy megváltozzék az egyszer már kialkudott és jól be-járatott hatalmi leosztás! Oknyomozó tényfeltárásra az újságokban még kevésbé jut hely mint azelőtt, mert minden orgánum számára egyformán a legfontosabb feladat a szellemi és a politikai gruppenszex aktuális eseményeinek valósághű írásos megjelenítése. Gyorsulva zakatol a politikai szexpressz lokomotívja, közeledik az elit számító-géppel (USA-System) kézivezérelt kollektív orgazmusa: a választás. Az egyszerű nép csak tátott szájjal figyeli: ki, kivel, - hányszor... Mindazonáltal ebben a nagy közös hentergésben is perdöntő jelentőségű annak a megfejtése, hogy valójában: ki, kinek a kicsodája?! Nehogy az alkalmi partnerről coitus közben derüljön ki, hogy a leendő koalíciós társunk felesége... Ezekben az oknyomozatilag szegényes időkben tehát kivételes jelentőséggel bír az az üdítő kivétel, amikor is Elek István közíró a Magyar Nemzet március 14-iki ünnepi számában egy kizárólag közszolgálati/szakmai rejtély nyomába ered. Napra pontosan egy hónappal ezelőtt (február 14.) jelent meg a Napi Magyar-országban az interjúm, amelyben kvázi belülről lepleztem le a Magyar Televízió Rt. álságos belső pénzügyi viszonyait, problémáit, tehát végül is elsőként tettem közproblémává a közproblémát. Hat nappal később (február 20.) kíméletlen gyorsasággal eltávolítottak az MTV Rt.-ből. Ennek az okirat-másolatokkal is alá-támasztott hiteles története még a Napi Magyarország február 21-iki számában is szerepelt, s mint facsimile olvasható a televíziós könyvemben. A következő hét szombatján (február 28.) az MTV Rt. csődközeli helyzetéről nyilatkoztam... Örvendetes, hogy az eddigi szimpla verbalizmust most végre felváltja a Magyar Nemzet oknyomozó törekvése, hiszen így már azt is közzétehetem ország-világ előtt, hogy szerény ismereteim szerint: miért is fizetett engem - mint egykori főtanácsadóját - Peták István leváltott TV-elnök?! Elek István ugyanis - okkal-joggal - pont ezt a kérdést teszi fel: ha valóban előre láttam az MTV Rt. bekövetkező csődjét, és ezt tényleg jelentettem is Petáknak, ám ő ezt mégsem hitte el, - akkor vajon miért is fizetett engem?! Igyekszem a kérdésre a legjobb tudásom szerint, kimerítő választ adni. Peták István 1996-ban komolyan elhitte, hogy őt a ‘szakmailag kitűnő’ pályázata alapján választotta meg a nagykuratórium a Magyar Televízió Rt. teljhatalmú elnökének, - Koltay Gábor főrendezővel szemben. Csak nagyon megkésve fogott gyanút, - akkor, amikor az Elnökség általi üldöztetése már elkezdett komolyra fordulni. Ekkor, 1997. június 1-jétől alkalmazott elnöki főtanácsadójaként vezető közgazdász beosztásban. Jelentéseimben a kifejezett kérése, sőt, felhatalmazása alapján mindig, minden vonatkozásban a színtiszta szakmai igazságot, az igazat írtam le. Vezetői körben, értekezleten is, néha szinte már mentegetőzve nyilatkoztatta ki, hogy engem a valóság kendőzetlen feltárásáért fizet, még akkor is, ha ez a valóságfeltárás (és jelentés) esetleg egyeseknek, vagy történetesen éppen neki, Petáknak "spontán nem tetszik". Írásaim révén Peták István kb. augusztus végére megértette, hogy a gazdasági főigazgató, valamint a Felügyelő Bizottság - mint szocialista végrehajtók - által "megvezetve", a számára tudatosan felépített csapdában, egy pénzügyi és morális csődtömeg tetején ül. Megértette, de el nem hitte, - egészen 1998. január 6-iki leváltásáig. Végig abban bízott, hogy akik elnökké tették, majd megakadályozzák egyszerű csődgondnokká történő "lefokozását". Ám ugyanakkor szeptembertől-októbertől végre elkezdett önálló elnökként intézkedni, amivel persze a folyton a közelben, a bokrok közt ólálkodó hiénák és sakálok körmére is lépett. Ahogy szemléletesen meg is fogalmazta: "Egymás után elzártam a csapokat." Utolsó erőfeszítéseivel majdnem sikerült - legalábbis pénzügyi értelemben - megmentenie az MTV Rt.-t, de ez a számára már csak a végjáték volt. A továbbiakban történteket kiválóan szemlélteti a National Geographic természetfilm-kazettája: mi is történik a saját csapata által is elhagyott, súlyosan sebzett, ám még kűzdő, öreg feketesörényes hímoroszlánnal, akit körbezártak a vérszomjas hiénák... Kap egy autókulcsot, három hónap múlva pedig egy kamu félmillió forintos főmunkatársi állást (Belénessy Csaba szerkesztőségében), ahová eleinte be sem kell járnia... Széttépése és felfalása után azonnal visszaveszik regionális gepárdnak. Az egész történet, és nem csak ez, - elvtelen paktumok képtelen sorozata. Tekintettel arra, hogy engem az eddigi életemben (49 évig) kizárólag az igazság megírásáért - vagy még azért sem! - fizettek, így nyugodt lelkiismerettel írhatok. Mindig csakis azt, amit igaznak látok, gondolok. Jómagam abszolút "sajtószabad" vagyok, - kérdés, hogy mindenki más is az-e? Várom Elek István úr újabb független kérdéseit, amennyiben vannak még. Készen állok a válaszadásra, számomra ugyanis kényes kérdés nem létezik. Menjünk végig a rejtelmekkel teli úton - alkalmasint mindenki a magáén...