A média-GOELRO terve
2005.04.26. 17:52
A Média-GOELRO terve
(válasz Kurucz Pálnak, a Magyar Nemzetben 1998. május 23-ikán megjelent
"Média állampolgári jogon" című írására)
Mindenekelőtt rögzíteni szeretném: 1998. május 24-ikén, vasárnap az ország-gyűlési képviselőválasztások második fordulóját fölényes biztonsággal nyerte meg a Fidesz-MDF választási szövetség, minek következtében az MSZP-nek, legalábbis a következő 4 évre - pestiesen szólva - annyi...
A Magyar Köztársaság új kormányát Orbán Viktor miniszterelnök alakítja meg.
Őszintén szólva "voltam olyan dörzsölt", hogy megvártam a vasárnapi szavazás végeredményét, és csak utána fogtam hozzá cikkem megírásának.
A leghatékonyabban ugyanis akkor lehet a múltat cáfolni, ha már a múlté...
Az MSZP már nem volt képes véglegesen bebetonozni médiahatalmát. Pedig!!
A Demokrata 1998. január 15-iki számában "A médiabirodalom visszavág" című elemző publicisztikámban részletesen bemutattam, miként is működött és működik az MSZP médiahatalma, hogyan folyik lázasan a média elefántcsont-torony építése, amely - mint bevehetetlen tömegbefolyásoló központ - az MSZP zsugorodó bolsevik magjának életteréül szolgál. Utolsó kommunista mentsvár a mindent elárasztó kapitalista óceán kellős közepén.
Istennek legyen hála: így Révész T. Mihály MSZP-médiahatalmat koncentráló törekvéseinek remélhetőleg - pestiesen szólva - szintén annyi... Mert ha nem, úgy semmi értelme nem volt a kormányváltásnak.
Amivel (aminek a romjaival) a cím szerinti témakörben szembe kell néznünk, az nem más, mint a körvonalazott elefántcsonttorony titkos hadtápvonala. A Horn-éra közszolgálati televíziós dilemmájának a lényege: Hogyan lehetne a poszt-szocialista/balliberális lobby-produkciók fiktív kiadásait, valamint az MTV Rt. felesleges, ám rohamosan növekvő rezsiköltségeit áthárítani az előfizetőkre, úgy, hogy az állami költségvetés terhei emiatt ne növekedjenek?!
A cikkíró Kurucz Pál - az MSZP-hez közelálló vállalkozó - ugyanis valójában arra tett gondolatkísérletet, hogy észrevétlenül megteremtse a médiaelefánt-csonttorony zavartalan működtetésének, a médiaillegalitásba vonuló utolsó bolsevikok életfogytig tartó jólétének pénzügyi fedezetét, forrását, olymódon, hogy az illegális (média-)hatalmi központ finanszírozásának összes költségét burkoltan, ám mégis ténylegesen a lakosságra, a villamosenergia-fogyasztókra hárítja. Zseniális ötlet, méltó az ősforráshoz, - Vlagyimir Iljics Leninhez!
Mint egyetemi tanulmányainkból erre valamennyien emlékszünk, Lenin egyik hatalmas mondása, jelszava volt: "Kommunizmus = szovjethatalom + az egész ország villamosítása." Emlékezetem szerint eme nagy terv a "GOELRO" volt.
A terv persze - hasonlóan a többi grandiózus ideához - maradéktalanul sohasem valósult meg, ám nem is ez a lényeg. A lényeg: a diktátor lélegzetelállítóan nagy léptékű, merész ötlete (blöffje), az elképesztő voluntarista gondolat, vagyis a természetes fejlődési folyamatok állandó és megújuló diszkrét megerőszakolását célzó egyszemélyes hatalmi vágy. Kurucz Pál koncepciója ugyanezt szolgálja...
Mit is akar voltaképpen? Mivel végül szomorúan "rádöbbent arra", hogy a köz-médiumok, de legfőképpen a Magyar Televízió elapadhatatlan étvágyú bolsevik pénzpocsékolásának legális finanszírozása gyakorlatilag lehetetlenné vált, kitalált egy olyan "megoldást", amely az állampolgári jog behízelgő mézesmadzagjával a villamosenergia-fogyasztás költségeinek szerves részévé integrálja a televíziós műsorsugárzás összes ráfordítását. Teljességgel nyilvánvaló, hogy ez az Istentől elrugaszkodott, kapkodóan kétségbeesett - és abszolút elkésett! - elképzelés kizárólag azt a cseppet sem szent célt szolgálhatja, hogy maradjon csak minden a régiben: az elvtársak továbbra is hülyére manipulálják majd a tévében (és a Televízió irányításában, a műsorok gyártásában, reklámjaiban, sport-és egyéb közvetítéseiben, távolabbi környezetében) egymást és a nézőket, - miközben a vidám hancúrozás valamennyi költségét a lakosság, a villamosenergia végső fogyasztói fizetnék (illetve nem fizetnék, mert már ma sem képesek a villany-áram árát kifizetni!) meg...
Nem számít a törvény, nem számít a piac és a verseny, félre minden szociális érzékenységgel, - egy dolog fontos csupán: az elvtársak önös érdeke.
Ezek a ragyogó, voluntarista gondolatok jellemezték mintegy ötven éven át is az elvtársak minden ténykedését. Ők hancúroztak, a nemzet pedig elszegényedett.
Mert végülis ez (volt!) a bolsevizmus lényege: keveseknek hancúr, a tömegeknek pedig nyomor.
Igazán nem kívánom Kurucz Pál egész oldalas művét sem ízekre szedni, minden részletében megcáfolni, - ez egyébként is teljesen felesleges. Nagyon kigúnyolni sem akarom, hiszen: könnyű a ’politikai’ győztesnek... Mindenesetre döbbenetes magabiztosságról tesz tanúbizonyságot az, hogy a tárgyi koncepcióját éppen egy nappal a választások előtt tette közzé. Ezek szerint auz író számára nem lehetett kétséges az MSZP "elsöprő győzelme", hiszen a közlése minden más esetben értelmetlen. Abszolút kizárható ugyanis, hogy abból a polgári kormány a jövőben bármit is hasznosíthasson. Alkotmányellenes, jogellenes, vállalkozásellenes, sőt, versenyellenes, piacellenes, kapitalizmusellenes és józanészellenes javaslatokkal az új kormány elvből nem foglalkozhat...
Kurucz Pál javaslatának lényege - Lenin után szabadon - a következőképpen fogalmazható meg: "Posztkommunizmus = MSZP-hatalom + az egész ország (és a hajléktalanok) 'állampolgári jogon' történő tévébesugárzása talkshowk-kal, a villamosenergia-fogyasztás össztársadalmi költségei terhére."
Amennyiben Kurucz Pál javaslatát következetesen végigvinnénk minden fronton, úgy az alábbi posztulátumokhoz juthatunk: az ásványvíz árát építsük be a coca-cola, a kenyér (mint alapjuttatás) árát a paprikáskrumpli vagy a bableves árába, a németbrikett árát pedig a kéményseprés díjába, vagy egyenesen a kémény-adóba. Elvtársak! A polgári társadalom többé nem tűr el semmilyen felforgatást, árak öncélú eltérítését (összevonását és beépítését), semmilyen manipulációt-ködösítést, de legfőképpen azt nem tűri, hogy a piac törvényein önmagát kívül-helyező hatalmi elit a mértéktelen "pártállami" dőzsölés és pazarlás költségeit a közösséggel, az egész néppel fizettesse meg.
|