Köztelevízió, a politikai trévi-kút Dr. Bakó Lajos, MDF-es kurátor, akkor még a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának az elnöke - aki elmondása szerint azelőtt Bokros Lajos bankár főmunkatársa a Budapest Bankban - 1999. július 9-én, Dr. Skultéty Sándor († 2002.), az MTV Rt. vezető jogtanácsosa közvetítésével menedzsment-tanácsadó-ként megbízott az MTV Rt. csőd-közeli helyzetének nagyvonalú értékelésével. Az egyik kurátortól, Pősze Lajostól (Szerencsejáték Rt.) kaptam meg a mérlegek, az elnöki beszámolók, az üzleti jelentések és a könyvvizsgálói jelentések összes fénymásolatait. A teljes dokumentáció kb. 300-400 oldalnyi. A 26 oldalas össze-foglaló szakértői jelentést július 19-én átadtam megrendelőmnek, aki a teljesítést elfogadta, átvette, s azonnal továbbította is a Kuratórium elnökének... Ám amikor benyújtottam a munkám ellenértékéről szóló számlát; Bakó Lajos úr közölte: nem adtak nekem át semmit, nem rendeltek semmit, nem bíztak meg semmivel, nem vettek át semmit, - így hát nem is tartoznak nekem semmivel! A legfőbb bűn, az eredeti bűn politikai természetű, amikor 1998-ban, közvetlenül a parlamenti választásokat megelőzően az MSZP-SZDSZ-kormány meghágva a médiatörvényt, egy olcsó trükk révén újra a hatalmába kerítette a közszolgálati televíziót, mely fű alatt az Orbán-kormány 4 éve alatt is neki dolgozott; beépített komisszárjai egy ‘betli-tervet’ valósítottak meg. A háromnevű elnök, s a fiatal mérnök elnök csak ‘mint majom a köszörűkövön’ regnáltak, - a vagyonkivonás folytatódott, és mára ‘megvalósult’ a kormányfüggő közszolgálati televízió végső stádiuma, amelyben ugyanazok pazarolnak tovább, és senki sem tudhatja, hogy a növekvő kifizetetlen számlát ki, mikor, miért és mennyiben állja. A jogi trükk a valódi legitimációt nélkülöző ügyvezető alelnök kinevezése volt, - amelynek az ellentételezésére a Fidesz ‘csonka kuratóriumi elnökséggel’ válaszolt; erre pedig az MDF árulása volt a heti válasz, mivel kirekesztették a Fideszt az elnökségből, hogy Ragáts Imrét - aki 1996. október 1-je óta egyhuzamban (mint gazdasági főigazgató, alelnök, ügyvezető elnök) a Magyar Televízió gazdálkodásának a főfelelőse - a Társaság legitim (konszenzussal megválasztott) elnökévé tegyék... „Értékelő jelentés Dr. Bakó Lajos úrnak, a Kuratórium elnökének Az 1996. évi Média Törvényt megalkotók nem a jó gazda gondosságával jártak el, amikor az MTV Rt. alapító kondícióit meghatározták. Nem történt meg a volt költségvetési intézmény kötelező reorganizációja, adósságainak konszolidációja. Pénzeszközök helyett adósságokkal indult. Az MTV Rt. első legitim elnöke nem volt képes az MTV Rt.-t prosperáló üzleti társasággá alakítani, ugyanakkor vitathatatlan érdeme, hogy bár a Média Törvény előírásait megszegő túlreklámozás révén, de sikeresen megóvta az MTV Rt.-t a jelentősebb vagyonvesztéstől. Pályázata megvalósítására 4 évet kapott, ám 1 év elteltével felmentették... Peták István leváltása (1998. január 6.) gazdálkodási okokra való hivatkozással történt, - olyan időpontban, amikor az éves eredmény még nem is volt ismert. Az MTV Rt. gazdálkodásának 1997. évi mérleg szerinti eredménye kereken 1,0 milliárd forint veszteség, ami azt jelenti, hogy az Rt. az átalakulását követő első teljes évben - ami egyben a Média Törvény alkalmazásának "kísérleti éve" volt! - a jegyzett tőkéjének mindössze 1/16-odát veszítette el. Az MTV Rt. sikeresen megvívta reklámpiaci harcát az egyidejűleg megalakult multinacionális tulajdonú kereskedelmi televíziókkal, az RTL-lel és a Tv2-vel. Horváth Lóránt ügyvezető alelnökségének első éve (1998.) az MTV Rt. leépülését hozta. A reklámbevétel kevesebb, mint harmadára apadt. A ráfordítások nem csökkentek, annak ellenére sem, hogy a méregdrága szuperprodukciók (Friderikusz, Kepes, Vágó, Frei, Űrgammák, stb.) átpártoltak a konkurenciához, vagy megszűntek. Az MTV Rt. 1998. évi mérleg szerinti eredménye 8,1 milliárd forint veszteség. A megmaradt vagyont még 10 milliárd forintnál több tartozás is terheli, - az MTV Rt. tehát 1998-ban valójában a teljes vagyonát felélte. A szállítói tartozások a duplájára nőttek; az MTV Rt. "egyoldalú" kereskedelmi/ szolgáltatási kapcsolatokat valósít meg: a vevői fizetnek, - a tartozásai viszont halmozódnak. Egyéb rövidlejáratú kötelezettségek címen elsősorban az MTV Rt. adó-és társadalombiztosítási tartozásai szerepelnek, amelyek összege egy év alatt 166 %-kal nőtt. Eme tartozások ellentételezéseként az APEH együttesen 4,2 Mrd forint összegű jelzáloggal terhelte meg a Szabadság tér 5-6., illetve 17. alatti ingatlanokat. A személyi kifizetések összege még mindig 90 %-a az előző évinek, vagyis a létszámfelesleg változatlanul tetemes. Az MTV Rt. önként és dalolva lemondott reklámpiacáról, az árbevétele az előző évinek mindössze 42 %-ára olvadt, az összes ráfordítások majdnem fele (!) fedezetlenül maradt, horribilis veszteséget idézve elő. Az MTV Rt. kereskedelmi és költségvetési kapcsolatait a ‘vásárolj, dolgoztass, működj; de senkinek ne fizess és ne adózz!’ ‘alapelv’ határozta meg, - a Részvénytársaság gazdálkodását ‘a létszámhoz ne nyúlj, költekezz, ne törődj a költségekkel, a bevételekkel sem!’, ‘pragmatikus’ megfontolás jellemezte. (...) 1997-ben Petáknak még sikerült túlreklámozással kitermelnie a produkciók csillagászati költségeit; 1998-ban Horváth ezt már meg sem kísérelte. Az MTV Rt. produkciós költségei (13,2 Mrd forint) meghaladták a reklámbevételek (6,6 Mrd forint) s az előfizetői-díjhányad (4,7 Mrd forint) összegét is. Mennyibe is kerülnek az MTV Rt. produkciói, jövedelmezőek-e, ha igen, kiknek és mennyire, - ki és miből finanszírozza ezeket a költségeket?! Az MTV Rt. közszolgálati médium, Janus-arcú részvénytársaság, amelynek az ‘egyik fele’: műsorszolgáltató (közhasznú) társaság, a ‘másik’ pedig: üzleti (reklám) társaság. A közszolgálati műsorok fedezetét az előfizetői-díjhányad (akkoriban még létezett! - beszúrás: Cz. L.) biztosítja; a szórakoztató produkciók költségeit a reklámbevételnek kell fedeznie. Mivel nem fedezi (1997-ben még fedezte!), - az egyetlen ‘megoldás’ a számviteli ködösítés marad. A közszolgálati televízió így a külső sztár-producerek üzleti titkait fedezi. A korrigált gazdálkodási veszteség, vagyis a halmozott eredményági vagyon-vesztés: 10,6 Mrd forint. Az MTV Rt. jegyzett tőkéje alapításkor 16,1 Mrd forint volt. Ezt a halmozott eredményági vagyonvesztés összegével csökkentve azt kapjuk, hogy a jegyzett tőke aktuális értéke (16,1 - 10,6) ma 5,5 Mrd forint. A pénzügyi helyzetet az ügyvezető alelnök eképpen indokolja: "Az év során folyamatosan halmozódó szállítói és köztartozásunk kezelése 1998. júniusától törvényi akadályokba ütközött, mert a Kuratórium Elnöksége feloszlott. Az Országgyűlés a törvényben deklarált határidő ellenére csak 1999. februárjában delegált elnökségi tagokat, melynek következtében azokkal a költségeinkkel, amelyekről a Kuratórium Elnöksége jogosult dönteni - így idegen forrás bevonása, hitelfelvétel, ingatlan-értékesítés - nem tudtunk élni." Horváth Lóránt így minden bajok forrásául az Országgyűlést jelöli meg, mintha csak a Parlament tehetne az MTV Rt. reklám-piacának elvesztéséről, a műsorok nézhetetlenné válásáról, a saját produkciók raktárra termeléséről, a produkciós és igazgatási túlköltekezésekről, a hiteltelen és irracionális összevissza szervezésekről. Az ügyvezető alelnök a küldetését végrehajtotta. Lebontotta a posztszocialista/ paternalista közszolgálati televíziót; a média-szupersztárokat a szponzorokkal és a reklámpiaccal együtt átjátszotta a konkurenciának, a közszolgálat maradékát pedig íme felajánlja a ‘kihalóban lévő’ nyugdíjasoknak: "látható, hogy a Magyar Televízió nézőközönsége idősebbekből kerül ki, például a 18-49 évesek csak kb. egyharmad részt képviselnek az összes tévénézésből, - ugyanez a szám az RTL Klub esetében például közel 50 %." Hagyatéka egy nézhetetlen, kétarcú, feminin, mindenfajta állásfoglalást, erkölcsiséget nélkülöző fatalista/nihilista, ízléstelen és ízlésromboló multi-kultúrális bóvli-áradat, ami egy égig érő pénzügyi csődtömeg táptalaján tenyészik. Többszáz cég lassan 2 éve jogot formálhatna felszámolási indítvány benyújtására legfőbb/egyetlen megrendelője, az MTV Rt. ellen, mert az krónikusan nem fizet, de mégis folyamatosan újra rendel, tehát törvénytelenül működik, hiszen a fizető-képesség látszatát kelti, ami visszaélés a szállítók és a beszállító produceri irodák üzleti jóhiszeműségével. De mégsem teszik, mert azt remélik, hogy a hullámvölgy egyszer csak véget ér, az állam majd csak kifizet mindent, és folytatódik tovább minden, akárcsak azelőtt. Addig is legfeljebb "kevesebb lesz a balatoni jelenet a "Kisváros"-ban, s ha még tovább is nő az ínség, hát egy darabig műnádasban forgatunk!" - mondta nekem a producer, Sík Endre 1997-ben... Idézet az 1998. évi mérleghez kapcsolódó könyvvizsgálói jelentésből: "A Társaság pénzügyi helyzetét jellemző mutatószámok a beszámoló forduló-napjára elfogadhatatlan mértékűre romlottak. A Társaság esedékes fizetési kötelezettségeinek az üzleti évben jellemzően nem tett eleget, a Társaság rövid-lejáratú kötelezettségeinek összege a fordulónapon 211,7 napi bevételnek felelt meg." (...) "Az MTV Rt. 1998. évi gazdálkodásának eredménye nagy összegű (8.117 Mft) veszteség. A veszteséget csak kis részben ellensúlyozták eszközöket csökkentő intézkedések (?!), ezért a Társaságnak - már az alapítás óta (?!) fennálló - likviditási hiánya kezelhetetlen mértékűre növekedett. A veszteség következtében a saját vagyon 50 %-a elveszett. A veszteség kigazdálkodására az MTV Rt. működésének piaci és jogszabályi feltételei között reális esély nincs. A jelentős vagyonvesztés következménye érintheti a Társaság hitelezőinek érdekeit is, ezért a gazdálkodási egyensúly megteremtésének szükségessége mellett a Társaság jegyzett tőkéjét saját vagyonával összhangba kell hozni." (...) "A gazdasági információk alapján már a gazdasági év során érzékeltük a vagyonvesztés folyamatát. Az adatok alapján készített előrejelzéseink jelentős várható vagyonvesztés veszélyét (?!) mutatták. Prognózisainkat ismertettük a Társaság vezetésével, egyben kértük azokat az intézkedéseket, amelyek hatására a vagyonvesztés folyamata várhatóan megáll. Az intézkedésekre vonatkozó pozitív információk hiányában a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 44.§ (3) bekezdésében rögzített kötelezettségnek megfelelően a Cégbíróságot értesítettük." Az MTV Rt. körül ma már minden irracionális. A "Mérleg", a "Kiegészítő Melléklet" és az "Üzleti Jelentés" tartalma alapján a menedzsment sem a nagy nyilvánosság, sem a tulajdonosi testület, sem a Cég-bíróság, sem a hitelezők előtt nem lesz képes elszámolni a rábízott eszközökkel, a vagyonnal, a feladatkörrel, a közszolgálattal, a bevétellel és a ráfordításokkal, a lehetőségekkel és döntésekkel, a leltárakkal és létszámmal; valójában semmivel. Pedig közpénzekről, az előfizetők pénzéről van szó! Az MTV Közalapítvány Kuratóriumának elnöksége - a már visszapótolhatatlan vagyonvesztés alapján - 1999. július 8-ikán 8 Mrd forintra szállította le az MTV Rt. jegyzett tőkéjét. Ez az érték - furcsa módon - éppen megegyezik az MTV Rt. 1998. évi könyvviteli mérlegében szereplő aktuális ingatlan-értékkel. Az elnökség adósság-konszolidációs terve - ami még korántsem reorganizáció! - éppen hogy a mobilizálható vagyontárgyak (egyes ingatlanok) eladására épül...! Az MTV Rt. csak két mobilizálható-értékesíthető vagyontárggyal, ingatlannal (Szabadság tér 5-6. és 17.) rendelkezik, amelyeket viszont 4,2 Mrd forint APEH-jelzálog terhel. A tervezett vagyonértékesítési tranzakció egyszerűsített lényege szerint az MTV Rt. az elnökség jóváhagyásával, valamint az APEH engedélyével eladja a 2 szabadság-téri épületet, majd bizonyos átalakítási munkálatok elvégeztetése után mindenestül a bojtár-utcai gyártóbázisra költözik. Az elképzelt vagyonértékesítés árbevételeiből azonban nem oldható meg a tervezett adósságkonszolidáció, még akkor sem, amennyiben az ÁPV Rt. valamivel nagyobb összeget is hajlandó lenne (később, már 1999-ben éppen ez történt! Beszúrás: Cz. L.) fizetni a tárgyi ingatlanokért, mert a kifizetendő tartozások meghaladják a várható bevételeket. A számítás végeredménye mintegy 15 Mrd forint készpénzhiányt mutat. Az MTV Rt. állami költségvetésből történő szanálása elkerülhetetlen... De ki a felelős az MTV Rt. átalakuláskori vagyonának a feléléséért?!” A fenti, kivonatosan közölt, négy éve írt szakértői jelentésem tartalmát ismerték a Magyar Televízió Kuratóriuma (s az elnökség) tagjai, az MTV Rt. felső vezetői; sőt, a politikai pártok prominensei, illetve a legismertebb média-szakértők, vala-mint közismert publicisták, közéleti személyiségek tucatjai is. Mégsem történt a leírtak alapján, vagy attól függetlenül semmi, ami az MTV Rt. függetlenségének helyreállítását, vagy csődhelyzetének felszámolását, szanálását célozta volna. Az idő lényegében megállt 1998. január 6-ikán, Peták István leváltásakor, ami a Média Törvény nyílt felrúgását, s az említett, máig ható, ‘ősbűnök’ elkövetésének folytatólagos korszakát nyitotta meg. Az egyik ősbűn volt az ügyvezető alelnök ‘kinevezése’, - holott a törvény világosan előírta (előírja), hogy teljes hatáskörű elnökként csak a pályázat útján, az elnökség által jelölt és a ‘nagykuratórium’ által megválasztott, legitim elnök működhet; az ideiglenes ügyvezető jogköre a napi ügyek intézésére korlátozódik. Ehhez képest pl. az MSZP által ‘kinevezett’ Horváth Lóránt több mint másfél évig állt a Televízió élén; de összességében is megállapítható, hogy 1998. és 2003. között a pártkomisszárokként kinevezett ügyvezető alelnökök összeadva hosszabb időtartamot ‘uralkodtak’, mint azok az elnökök, akiket a törvény szerint megválasztottak! A másik ősbűn az alapítói vagyon maradéktalan elherdálása, és a törvénytelen működés, ami abban állt, hogy az MTV Rt. minden üzleti partnerének és a hatóságoknak is eladósodott, ám ennek ellenére mindvégig egy prosperáló üzleti társaság látszatát keltette. Mindkét ősbűn célja az MTV Rt., a közszolgálati televízió kormány-függésének állandósítása; részben a vagyontalanság révén, részben komisszárok elnöklésével, hiszen ha a Televízió mindig csak annyi pénzt kap az éppen aktuális kormánypárt állami költségvetésétől, amennyi a pillanatnyi csődöt ‘áthidalja’, akkor a műsort is ennek megfelelően állítják össze... Mert ez a legfontosabb! A Magyar Televízió minden percben köteles az éppen regnáló hatalom dicsőségét zengeni, s lehetőség szerint olyan műsorokat gyártani, amelyek produkciós bevétele (s nyeresége) ‘a pártokhoz közelálló’ produceri irodákat (a komisszárok titkos cégeit) gazdagítja, vagy egyenesen/áttételesen a pártkasszákba folyik be. Dr. Skultéty Sándor utólag elmondta nekem (ekkoriban már az Orbán-kormány Környezetvédelmi Minisztériumának közigazgatási államtitkára volt), hogy Bakó azért nem fizetett szakértői tanulmányomért, mert az állam generális okolása helyett megneveztem a 18 milliárdos vagyon eltüntetéséért, feléléséért a valódi felelősöket. A parlamenti pártok rövidtávú érdekeit ugyanis nem szolgálta (azóta sem) az igazság; így nem is vállalták fel a képviseletét. Amíg a Magyar Televízió tulajdonképpen a pártkomisszárok pénz-kiközvetítő, politikai tranzit cége, addig akárhány milliárdot vígan el lehet tüntetni, hiszen a buliban mindenki benne van és ezért senkinek nem érdeke, hogy az MTV Rt. független médiumként legyen képes működni. Arról nem is szólva, ha éppen a politikai strichelés a fő cél! Elgondolkodtató, hogy talán mégsem csupán néhány renitens, önátmentő MDF-es kurátor egyszerű magánakciója volt, ami a Fidesznek a Kuratóriumból való teljes kirekesztésével, s Ragáts Imre konszenzusos elnökké ‘koronázásával’ most történt! Nem magán-egzisztenciák, hanem ‘média-lobbyk’ jövője volt itt a tét! Az elnök közmegegyezéssel az lett, akinek a személye a múlt, a jelen és a jövő közös jelzáloga... Személyes garancia arra, hogy minden marad a régiben. Ami összetartozik, az most összenő. S a fúzióval létrejöhet a Magyar Szociális Demokrata Fórum (MSZDF), és immár teljes 4 évre a rövid pórázra fűzve csaholó pártszolgálati televízió.