Czike László A templomosok utódszervezetei Az ispotályosok 1070-ben, még az első keresztes hadjárat előtt kezdték meg a működésüket, amikor is az olasz kereskedők egy csoportja kórházat alapított Jeruzsálemben, Keresztelő Szent Jánosnak szentelve. Miután 1099-ben a keresztes lovagok el is foglalták a várost, az ispotályosok renddé alakultak és nagymestert választottak. Eredetileg még nem voltak katonai rend, ám a Szent János Lovagjainak Rendje egyre inkább katonai jelleget öltött, amint a templomosok befolyása növekedett. A Szentföld vesztével az ispotályosok (és a templomosok is) Ciprus szigetére szorultak vissza. A templomosok szétverése (1307-1314.) után vagyonuk nagy-részt az ispotályosokhoz került, ami még tovább erősítette az amúgy is igen be-folyásos rendet. Az ispotályos lovagok ezután Rodosz szigetére kényszerültek költözni. Amikor a törökök 1522-ben, három ostrom után átvették az uralmat a sziget fölött, a rend Málta szigetére költözött, ahol felvették a Máltai Szuverén és Katonai Rend, egyszerűbben a Máltai Lovagrend nevet. Ma a máltai lovagok központja Rómában található, és a pápa közvetlen fennhatósága alá tartozik. A lovagrendet több mint negyven ország független nemzetnek ismeri el. A rend ‘Jeruzsálemi Szent János Lovagjai’ nevű, különálló brit szervezete egy Londonban székelő protestáns (!) rend, amelynek a feje a mindenkori angol uralkodó. David Icke szerint: „A katolikus és a protestáns tagozat a legfelsőbb szinten egy és ugyanaz a szervezet. Mind a három rend (értsd: a johannita, az ispotályos és a máltai) ugyanolyan tevékenységet folytatott - beleértve a bank-tevékenységet is -, és ugyanazokat a könyörtelen és gátlástalan módszereket alkalmazta, hogy elérje céljait.” A XX. századi jeles amerikai személyiségek közül olyanok álltak vagy állnak ma is kapcsolatban a Máltai Lovagrenddel, mint a CIA két néhai igazgatója, a Chrysler elnök-vezérigazgatója, az USA vatikáni nagykövete és egykori külügy-minisztere (Haig). Az Actio Catholica vezetőjét, dr. Luigi Geddát a Máltai Lovagrend még ki is tüntette munkájának elismeréséül, amelyet a Vatikán, a CIA és az Európai Mozgalom (Joseph Retinger, a Bilderberg-csoport atyja szervezete) közti együttműködésben végzett. „Ma a Máltai Lovagrendet a Vatikán és a CIA közti egyik legfontosabb hírvivő csatornának tekintik.” - írta Baigent, Leigh és Lincoln. Manapság nem kevesebb, mint öt szervezet (rend) létezik, amely valamilyen formában a templomosok közvetlen örökösének vallja magát. Az ispotályosok, a Máltai Lovagrend, a Szent János Lovagjai (a johanniták), a szabadkőművesek, a rózsakeresztesek, és talán még néhány szervezet, mind, - az ezoterikus tudásukat a Salamon temploma alól megszerző templomos lovagokhoz vezetik vissza saját történetüket. Ahogy azután ezek a csoportok egyre inkább egymásba fonódtak, - lényegében a tagságuk is egybemosódott. És a templomos vagyon skóciai el-helyezése valami egészen szokatlan dologgal párosult, amit a történészek szinte teljesen figyelmen kívül hagytak. Skóciában a XIV. és a XVI. század közötti időszakban - több mint kétszáz évig - a templomosok minden jel szerint egyetlen szervezetet alkottak az ispotályosok rendjével. Ekkoriban számos utalás található egy olyan egyesült rendre, amely a ‘Szent János Lovagjai és a Templom Rendje’ nevet viseli. A máltai lovagok épp a Vatikánnal kötött szövetségnek köszönhetően vészelték át a középkori üldöztetéseket, sőt, néhol részt is vettek az Egyház ellenségeinek üldözésében. Hasonlóképpen Európa számos királyi családja, akik maguk is a Merovingok és más dinasztiák trónját bitorolták, együtt a Vatikánnal, közösen munkálkodtak a status quo fenntartásán. E királyi családokat néha a ‘Fekete Nemesség’ névvel illetik.” Még nincsen öt éve, hogy a „TESTAMEN - Leonardo evangéliuma” című exkluzív kiadású könyv szerzője, Zelnik József, a Magyar Kultúrális Szövetség elnöke, a pápa által 1313. március 22-én hivatalosan megszüntetett Templomos Lovagrend hazai nagymestere egy hosszabb interjút adott a Magyar Nemzet hasábjain. Ebben említést tett arról is, hogy „meg kellene vizsgálni a Máltai Lovagrend valódi szerepét a magyarországi rendszerváltásban.” Zelnik József könyvéből még megtudhatjuk, hogy Leonardo da Vinci (Sandro Botticelli után) annak a titkos társaságnak, a Prieuré de Sionnak volt a 12. nagymestere, amely elárulta ‘az igazi templomosokat’ (Jacques de Molayt), és árulásával hozzájárult a templomos lovagrend felszámolásához (hivatkozott mű: 48. oldal). (A Prieuré de Sion nagymestere volt Sir Isaac Newton, Claude Debussy és Jean Cocteau is, 1963-ban bekövetkezett haláláig. Az utolsó ismert nagymester Pierre Plantard.) Annak a rendnek a felszámolásához, amelyet a pápa 1313-ban ‘jogutód nélkül’ megszüntetett, de amely Zelnik József szerint mégis - hogy, hogy nem? - ‘újjá-alakult’ 1979-ben, és ezt állítólag maga II. János Pál, az újkori római pápa is megerősítette, amint Zelnik az ‘Új Ember’ katolikus hetilapnak (amelynek egyik szerkesztője is) ezt nyilatkozta, 2001. január 21-én. Elmondása szerint az ‘újjá-alakult templomos lovagrend’ a pápa által elismert ‘egyetlen hiteles’, amelynek a lovagkeresztjét éppen megkapta. Azt a lovagkeresztet, amelyet Európában ő-rajta kívül még mindössze csak tizenegyen mondhatnak a magukénak... Mindez rendkívül furcsa és ellentmondásos! A leginkább azért, mert a Vatikán (a római pápa), a Hittani Kongregáció - egy-kori elnöke Jozef Ratzinger bíboros volt, aki most XVI. Benedek néven az új pápa - ma is mindössze csak két lovagrendet: a Máltai Lovagrendet és a Szent Sír Őrzőinek Lovagrendjét ismeri el jogfolytonosan legitimnek... Idézetek következnek (kiemelések tőlem: Cz. L.) László András: „A LOVAGI ÚT” című előadásából, amelynek tézisei 1998. augusztus 1-én a szabolcsi Szűz Mária monostorban hangzottak el. „Mindig voltak úgymond titkos lovagrendek. Hogy ‘titkos’, azt jelentette: annyit tudtak róluk, hogy vannak, - ennél többet szinte semmit. A Grálnak (ti. ‘a Szent Grál’ keresőinek, a ‘Grál Lovagjai’-nak) a későbbi változata a rózsakeresztesség volt. Az alkímiai hermetika legfőbb hordozója az igazi rózsakeresztesség, - a legerőteljesebben lovagi, ugyanakkor gnosztikus és egyszersmind mágikus út is volt, egyszerre. A legszorosabb értelemben vett harcias lovagrendek virágkora a XI-XIV. század volt. Ezek a keresztes hadjáratokkal függtek össze, amelyeknek az volt a lényege, hogy a kereszténység foglalja el - vissza - a Szentföldet, Jeruzsálemet, a körülötte fekvő földeket, és a Szentsírt, mindenekelőtt. (Mellesleg a porosz Johannita Lovagrendnek volt tiszteletbeli commendatora a két világháború között: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós is.) A magyar közélet ‘háttérvonulatában’ a porosz Johannita Lovagrendnek és a Máltai Lovagrendnek is szerepe volt, utóbbinak elsősorban a Rend úgynevezett világi Szövetségén keresztül, amelynek József főherceg, királyi herceg, tábor-nagy volt az elnöke. Ma a máltai és porosz Johannita Lovagrend mellett még egy Johannita Lovagrend van, amely ökumenikus természetű, tehát keresztény alapokon áll; - de mindegy a számukra, hogy katolikus, protestáns, vagy keleti ortodox, mert általában sem elismert más lovagrendek által. A Templárius Lovagrendet 1314-ben IV. (Szép) Fülöp megsemmisítette: lefejezte, a vezetőit pedig megölette. (A Templárius Lovagrendet is újraélesztették, ezek az újra-élesztési kísérletek azonban nem teljesen komolyak. Ahogy nem teljesen komoly az egykori magyarországi meglétére alapozva újjáélesztett Szent György Lovagrend; - bármennyire szimpatikus is lenne a Szent György-eszme, ennek komolysága is vitatható.) Általában azt mondják, hogy a templomosok vagyonát akarták megszerezni IV. (Szép) Fülöp, a pápa és Nogaret kancellár, de - noha azt is meg akarták szerezni - egyáltalán nem ez volt a fő és meghatározó cél. Volt a Templárius Lovagrendben egy a kereszténység általános vonulatait meghaladó és felül-múló spirituális erőbeli jelenlét. Valamilyen beavatási, megvalósítási többletre törekedtek: ennek jegyében egy olyan spirituális alakot állítottak a közép-pontba, melyet Baphometous-nak (‘Baphomet’, a levágott fej, a fejnélküli emberalak kultusza) neveztek, s ez valószínűleg egy beavatási istenség neve. A Rend erősen elmozdult a gnosztikus és mágikus orientációk irányába, és való-színűleg volt egy olyan célja, amely cél a pápa, a császár és a lovagrend nagy-mesterének vagy egy nagymester feletti főnek egy személyben való egyesítése volt: a császár legyen egyszerre pápa s a legfőbb személyisége a lovagrendnek, és ez a valaki a Ghibellin-dinasztiából kerüljön ki. (A Ghibellin-dinasztia tulajdonképpen a Hohenstaufen-dinasztia volt, akik azt állították, hogy a császár magasabb rangú a pápánál, hiszen ‘Vicarius Christi’, vagyis Krisztus helytartója, míg a pápa ‘csak’ ‘Vicarius Petri’, azaz Péter hely-tartója... Velük szemben álltak a Guelfek - a mai ‘Guelphs’-ek; amelyik dinasztiából származik például II. Erzsébet, mai brit uralkodó is -, akik a pápa császár feletti korlátlan fensőbbségét ismerték el, mondván, hogy bármikor maga a pápa lehetne a császár, de ha nem, akkor is felette áll. Tarthatott ez egészen addig, amíg VIII. Henrik - hogy érvénytelenné nyilváníthassa szabályos házasságát - önkényesen ki nem vonta Angliát a római pápa fennhatósága alól, megtéve magát az anglikán egyház fejének is... Mert e lépésével ugyan most sem ‘a vén kontinens német-római császárát’, de a mindenkori angol uralkodót, a királyt rangsorban feltétlenül a római pápa ‘fölé’ rendelte. Lásd még Heribert Illig: ‘A kitalált középkor’ című könyvének az 557. oldalán - Welfek és Staufok cím alatt.) A lovagi tendenciák, mindenekelőtt a Templárius Lovagrend - legszorosabban kötődött a Hohenstaufen-Ghibellin törekvésekhez, annyira, hogy a középkor lovagi uralkodását döntő mértékben ez a Ghibellin-szellemiség határozta meg, szoros összefüggésben a Teuton Lovagrenddel és még inkább a Templárius Lovagrenddel, mindaddig, amíg ez utóbbi fennállt... Utána az egész ghibellin-világ összeomlott, az utolsó ghibellin-trónkövetelőt is lefejezték.” A pápa így valószínűleg kevésbé vagyonszerzési, mint inkább stratégiai megfontolásokból dönthetett a Templomos Lovagrend megszüntetése mellett (1313.)... Mert nem akart ugyan nyugatrómai császár lenni, de épp így nem akarta, hogy a Pápaság, a római pápa végül is ‘alárendelődjék’ egy evilági hatalomnak, a templomos szellemiségben fogant összeurópai német-római (Stauf) császárságnak, illetve magának ‘a császárnak’... Zelnik József, a feloszlatott, de nemrég újraélesztett Templomos Lovagrend új-magyar nagymestere így írt erről a ‘TESTAMEN, Leonardo evangéliuma’ műve 48. oldalán: „A templomos rend mögötti titkos szervezetnek (Prieuré de Sion) már kényelmetlenné vált a fékevesztett hatalmú rend (ti. a Templomos!), amely úgy kezdett működni, mint egy szupranacionális nagyvállalkozás, és félő volt, hogy elszakad attól a titkos küldetésétől, amiért létrejött. Én, mint a titkos rend (Prieuré de Sion) tizenkettedik nagymestere, (el)ismerem, de senkinek el nem mondhatom azt a döntést, hogy a felfuvalkodott és végsőkig eladósodott Szép Fülöpöt eszközként használtuk (fel) az ügyhöz.” - mondatja ki Leonardóval... Nem sokkal ezelőtt megtudhattuk, hogy a feloszlatott templomos lovagrend vagyona a Máltai Lovagrendé lett, akik korábban ‘az ispotályosok’ (johanniták) voltak. Jim Marrs ‘A titkos uralom’ című könyvében fel is sorolta mindazokat a szervezeteket, melyek ‘a templomosok’ utódainak vallják magukat. Nincs köztük ‘templomos lovagrend’. Hacsak nem... „Bár Jacques de Molay nagymester halála a templomosok nyílt hatalmának a végét jelentette, bizonyosnak tűnik, hogy a Rend fennmaradt és más titkos társaságokba olvadt. A mai történelemkönyvek és lexikonok majdnem kivétel nélkül azt írják a rendről, hogy a XIV. században véglegesen megszűnt. Csak-hogy nincsen igazuk (Gardner), mert a ‘Jeruzsálemi Templom Lovagi Katonai Rendje’ (a templomosok legújabb megnevezése!), amely megkülönböztetendő a később megalakult szabadkőműves templomosoktól, a mai napig is virágzik az európai kontinensen és Skóciában.” Majd Jim Marrs így folytatja: „Picknett és Prince is egyetértett ezzel: ‘A templomos lovagok hatósági elnyomatásának a sötét korszakát követően a lovagrend egy földalatti mozgalommá alakult át, és számos szervezetre még azután is jelentős hatást gyakorolt. Idővel nyilvánvalóvá vált, hogy a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek neve alatt a templomosok - az általuk megszerzett tudással egyetemben - továbbra is fennmaradtak.” A templomosok mögött pedig a világ egyik legrejtélyesebb titkos társasága húzódik meg, amely nemcsak a politika iránt mutatott élénk érdeklődést, ha-nem az általánosan elfogadott vallási tanoktól is eltérő nézeteket vallott. Ez a nagyon kevéssé ismert társaság: a Sioni Rendház.” Felhasznált és ajánlott irodalom: Jim Marrs: A titkos uralom David V. Barrett: Titkos társaságok Baigent, Leigh és Lincoln: Szent Vér, Szent Grál Zelnik József: TESTAMEN, Leonardo evangéliuma László András: internetes tanulmányai a lovagrendekről. Vác, 2005. május 10. Czike László