Jövendölés a világvégéről. „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok. Sok embert megtévesztenek. Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok - ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.” (Mk.13, 5-8.) Előképe: Jeruzsálem pusztulása. „Akkor, ha valaki azt mondja: Nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a kiválasztottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehet. Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.” (Mk.13, 21-23.) Hamis próféták. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, azonban belül ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek föl őket. Vajon szednek-e tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak, tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát a gyümölcsükről ismeritek fel őket.” (Mt.7, 15-20.) Az Antikrisztus - miután ‘több változatban is’ felütötte fejét a történelemben - a legkülönbözőbb fondorlatokkal igyekszik meggátolni Jézus Krisztus tervének, a megváltásnak (amely az egész emberiség egyesítésének, visszatalálásának nagy esélye Istenben és Istenhez) a megvalósulását. Minden eszközzel arra törekszik, hogy a lelkünket eltántorítsa, örökre elvegye Krisztustól; - amelynek a ‘legkézen-fekvőbb’ módja, ha színészként ‘új Krisztust alakítva’, kilöki belőlünk az igazit. Krisztus ellehetetlenítésére előszeretettel alkalmazza a következő megoldásokat:  Jézus Krisztus személye ‘kitaláció’; valójában soha nem létezett.  Jézus Krisztus a zsidók földi királya volt; nem pedig Isten Fia, a Megváltó.  Jézus Krisztus ‘megváltó’ volt ugyan, de a szentírásbeli szavai hamisítások. A továbbiakban részletesen kifejtem ezeket, a ‘fejlődésükben’ egyre rafináltabb nézet-rendszereket, amelyek mindegyike természetesen jól köthető korunk híres-hírhedt Krisztus-tagadó szellemi áramlataihoz, vallási és más, legális vagy titkos szervezeteihez, illetve szektáihoz. Tekintve, hogy jómagam sem szervezetekkel, sem személyekkel nem kívánok semmilyen konfliktusba keveredni - vitázni csak az általuk képviselt eszmével és/vagy annak politikai tartalmával kívánok! -; meg-nevezni egyiküket sem fogom, figyelmes olvasóm úgyis rájön, kikről van szó... Krisztus nem létezett. Az istentagadásnak ez a legegyszerűbb, egyszersmind a legblődebb és a legpimaszabb ‘eszmei’ megnyilvánulási formája. Nem véletlen, hogy intézményesen a kommunista állam ‘vezette be’ s alkalmazta - általánosan a mindenszintű közoktatásban. A szovjet ideológia számára Jézus Krisztus élet-műve nem jelentett ‘filozófiai problémát’, - a tankönyvek még arra sem tartották érdemesnek, hogy megemlítsék: ‘szerintük’ nem is létezett, nem volt valóságos történelmi személy. Az 1960-as években pl. a szovjetúnióbeli I. A. Kriveljov egy teljes könyvet írt Krisztus ‘nemlétezésének’ kvázi-történetírói (!) bizonyítására, ami már csupán azért sem lebecsülendő írói teljesítmény, hisz Jézus Krisztus élet-útjáról nemcsak az Újszövetség emlékezik meg, hanem korabeli római történet-írók is, mint Tacitus, továbbá a ‘rómaiasított’ nevű, zsidó származású történetíró: Josephus Flavius. Jézus, a zsidók királya. Vagyis szimplán csak földi király, tehát nem Isten Fia, nem is Megváltó. Ne higgyük, hogy ez ‘a földhözragadt’ krisztus-szemlélet ritka, vagy hogy közvetlenül, direkt állítás formájában van jelen a mindennapos köz-életben, a közgondolkodásban, vagy éppenséggel ‘a tudomány’ vagy a művészet világában. Ráadásul, ha valaki ezt így kerek-perec kijelentené - számolnia kellene a katolikus egyház, a római pápa általi azonnali kiközösítéssel. Ezért Krisztus ‘le-szállítása a földre’ összetetten, áttételesen, szimbolikusan és rafináltan történik... Maga ‘a világi szemlélet’ lényegesen gyakoribb, általánosabb, mint gondolnánk; - sőt, olyannyira, hogy mai modern korunkban gyakorlatilag egy titkos reformációs folyamat megy végbe, búvópatakként, amelynek a célja és küldetése: Krisztust megfosztani égi trónjától, vagyis ‘két legyet’ ütni egy csapásra: (1) lerombolni a valódi istenhitet, a kereszténység alapjait, az Anyaszentegyházat, és (2) ‘egy füst alatt’ jelképként a világi hatalom, a világállam hatalmi céljaira használni fel Krisztus nagy tömegvonzású személyiségét, életútját és áldozatát, illetve a mindezekhez fűződő összes tudati és szakrális-rituális energiát. Ez a roppantul alamuszi, szívós és hatékony törekvés belülről bomlasztja szét a keresztény hitet ezernyi vékonyka szálra, amelyek fokozatosan a vallásunk minden mozzanatáról merőben mást, sőt ellentéteset hirdetnek, hogy aztán soha többé ne találkozzanak. Különösen veszélyesek azok az áramlatok, amelyek a felületes szemlélő számára még kereszténynek tűnnek ugyan, de már ‘koránt sem annyira’. Vigyázzunk, mert a furcsa, szokatlanul ‘újszerű’ szóhasználatok, megfogalmazások - mint például: kereszt helyett kínzócölöp, keresztény helyett keresztyén; Jézus, mint „főpap” ül az Atyaisten jobbja felől, stb., stb. - többnyire vaskos eretnekséget takarnak... Ebbe a tárgykörbe tartoznak mindazok a rendkívüli tudatossággal szerkesztett és terjesztett évezredes legendák is, amelyek modern formában újra és újra felszínre kerülnek, mint például: a gnózis misztériuma, Arimateai József szerepe, a Szent Grál legendája, Leonardo da Vinci ‘beavatottsága’ és az ‘Utolsó vacsora’ című festményének ‘titkai’, hogy állítólag két Jézus (egyik égi, másik földi király) élt volna, a kumráni tekercsek kapcsolódó ‘rejtélyei’, legenda a Dávid-vérű Jézus és Mária-Magdaléna ‘közös’ gyermekéről, a Meroving-dinasztiáról, a férfiről, aki London mellett nevelkedik, s majd a Világállam trónjára ül, stb., stb. Ezek a törekvések egyrészt az Ószövetség s az Újszövetség ószövetségi célzatú egybe-mosására, másrészt az égnek a földdel való evilági összekapcsolására irányulnak. Egyfelől azt sugallják, hogy az egyszer Messiásként már a Földön járt Krisztus nem Megváltóként jön el másodszor, ítélni eleveneket és holtakat, hanem földi királyként megszervezni a Világállamot, - másfelől pedig azt, hogy a Paradicsom, az Édenkert itt a Földön, emberi erőből, Isten nélkül is megvalósítható, tehát együnk csak nyugodtan a Tudás Fájáról... Krisztus újszövetsége hamisítvány. Közismert, hogy a Bibliát évszázadokon át ‘írták, szerkesztették’, időnként (úgy 200-300 évenként, zsinatokon) kanonizálták (beillesztették a ‘jogrendjükbe’); ilyenkor rendesen össze is vesztek az akkori fő-méltóságok, hogy belemehet-e a ‘javasolt’ szövegrész a Bibliába avagy sem... Ki tudja, hogy 1500-1700 évvel ezelőtt élt főpapjaink milyen megfontolások alapján, és miért döntöttek úgy, hogy éppen mi kerüljön bele, s mi nem az Újszövetségbe. Ez azonban semmiképp nem elégséges indok arra, hogy Jézus Krisztus bármelyik példabeszédét, evangéliumi szavait - akár csak részlegesen is! - önkényesen kvázi hamisítványnak minősítsük. Ezért jó az Újszövetségben, hogy négy evangélista (és ez informatikailag nagyon fontos!) van, akik ugyan másképp és másképp írták le a Szenvedéstörténetet, de összevetve az írásokat esetenként szó szerint is meg-győző információt adnak Krisztus utolsó napjairól, az elhangzott párbeszédekről. Azért meggyőző informatikai szempontból, mert négyen, egymástól függetlenül írták le, elvileg ugyanazokat a történéseket, és a szövegek ‘mégis’ - bizonyos, valószínűleg legendaszerű, kvázi-stilisztikai részletektől eltekintve - lényegében tökéletesen egyeznek. Ám Jézus Krisztus szavainak hitelességére más, közvetett bizonyítékaink is vannak! Ha olvasóm figyelmesen olvassa a jelen írásomban, de a korábbi Biblia-magyarázó írásaimban is kiemelt evangéliumi idézeteket; igen hamar beláthatja, hogy Krisztus szavaiban semmilyen korabeli hatalmi ‘cenzúra’ keze nyoma nem érződik! Lehetséges, hogy a végül is kanonizált szövegeken túl ‘előfordultak’ keményebbek is, amelyeket - ilyen, vagy olyan okból - kihagytak. Ámde ami ‘bent maradt’, arról sem állítható, hogy bármilyen intézményes vagy titkos földi hatalom apológiája lenne! Ellenkezőleg: Krisztus példabeszédeinek, evangéliumi szövegeinek túlnyomó része szegénypárti, hatalom-és gazdagság-ellenes; de ugyanakkor mértéktartó is: soha nem uszít erőszakra, forradalomra vagy felkelésre a fennálló hatalom ellen. Magyarán: sem a regnáló hatalomnak, sem a hatalom ellenzékének, vagy pláne valamilyen háttér-hatalomnak soha nem ‘parírozott’; sőt, mondanivalójának a lényege rendre irritáló bármilyen földi erő szemszögéből nézve. Emellett: (1) Krisztus szavainak adott történésbeli és örök bölcsessége felülmúlhatatlan. (2) Okfejtése igen gyakran rejtett (kettős) értelmű, profetikus, és mély bölcsessége sokszor csak hosszabb távon, vagyis előre nem látható események lezajlása után válik világossá. (3) Lényegre törekvése, szelíd igazságossága, judíciuma, kifejezésmódja annyira egyedi, hogyha nem (ilyen) lenne, akkor ki kellene találni. (4) Időt állóbb, aktuálisabb erkölcsi útmutatás az emberiség történelmében nem ismeretes. (5) Egyszerű földi ember ilyet írni, vagy pláne a mindennapok történéseiben ‘rögtönözni’ nem lehet képes. (6) Gondolatai tisztasága csak ‘szent’ jelzővel jellemezhető; ami nyilván még a cenzori hajlamú kanonizálókat is visszarettentette bármilyen célzatos szövegmódosítástól... De Krisztus szavainak abszolút hitelességét legfőképpen az mutatja meg, mikor is bárki földi halandó hevesen protestálni próbál ellenük. Azonnal megtapintható az evilági, földhözragadt kényelmi szempont, az anyagias életvitel érdeke, az a mentalitás, amelynek révén valaki a két ellentétes (földi és égi) karriert egyaránt sikerrel kívánja, próbálja, erőszakolja befutni. Pedig bizony nem lehet egyszerre szolgálni Krisztusnak s a Mammonnak: könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia a Mennyországba... A probléma a legkevésbé sem Krisztus szavaiban van. A Köpönyegforgató leggonoszabb színészi alakítása, egyszersmind a végső idők közeledtének a legbiztosabb jele, amikor az Antikrisztus felölti Krisztus ruháját... A végidők teremtményei: a „hasonmások” „Felmerül a kérdés, hogy lehet-e ésszerű magyarázata annak, hogy a világ leg-hatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkévalóságot. - írja Kocsis István ‘Magyar-ország szent koronája’ című könyvében. - Másképp is fogalmazhatunk, - ők már régen odaadták az örökkévalóságot a percért, akkor, amikor ‘hasonmásokká’ váltak. „Hasonmás” az, aki az életet választotta az ÉLET helyett... Akiknek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Ő az, aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, mely a „romlásba” visz. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést az Időtlen Énjével... Kialudt benne az összeköttetést fenntartó titokzatos fény, a lélek... Azt mondtuk: „Nem könnyű kioltani a lelket, de az ember megteheti. De mindig csak Istenre emelt fegyverrel teheti meg... Azaz a felfoghatatlanul nagy bűnökkel.” Aki például szándékosan és aljas indokból öl, vagy megölet valakit, az is voltaképp’ Istenre emelt fegyverrel oltja ki a saját lelkét. Aki pedig államférfiként árulja el hazáját, az idegen hatalom szolgálatába áll, szintén Istenre emel fegyvert, mert ezzel el-szegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami benne, a személyiségében a legértékesebb. Ezért kell például annak levetnie a papi ruháját, aki ateista lett, vagy távoznia a bírói pulpitusról, aki politikai parancsra hajlandó volt ártatlan embert elítélni. Minthogy Isten egyedül csak az embert teremtette a saját kép-mására, és oltotta belé az alkotó értelem szikráját, ezért minden emberben van valami isteni lényeg. Aki Istenre fegyvert emel, az emberként már nem is él tovább, hanem csak valami másként, másvalakiként. Ha tehát egy ember így vagy úgy, de eldobja magától az isteni lényegét, az valami mássá válhat, valami minőségileg alacsonyabb rendűvé, mint ami korábban volt. Kocsis István ezt az alacsonyabb rendűvé, mássá vált embert nevezte el „hasonmásnak” - a valódi ember, az isteni lényegét hordozó ember „kiürült hasonmásának”. Kocsis István értelmezésében a „hasonmás” az, akinek a lelke tetszhalott állapotban van. Mondhatnák úgy is, akiben kialudt az isteni szikra. A mai uzsoracivilizációban élőknek a kamatkapitalizmus törvényei szerint mindent le kell fordítaniuk a pénz egydimenziós nyelvére. Kocsis István kifejti, a mi korunk embere nem érti, sőt, valami álproblémának tekinti ezt. Ez jól tetten érhető, mert még a filozófiával és a teológiával (!) hivatásként foglalkozók is mellőzik ennek a tárgyalását, hiszen a „hasonmások” létezésének a beismerése nem egyeztethető össze azzal a hamis premisszával, miszerint minden ember egyenlő. Az egyenlő jogokkal éppen az a probléma, hogy egyenlőtlen képességű emberekre továbbá gyökeresen eltérő fel-tételekre alkalmazva a legigazságtalanabb eredményhez vezethet. Ezért a ‘jog-egyenlőség’ legfeljebb elvben elismert esélyegyenlőséget és jog előtti formális egyenlőséget jelenthet. Természetesen nem lehet minden egyes egyénre szabva megalkotni egy teljesen igazságos jogrendszert. Ez azonban nem változtat azon, hogy azt állítani: mindenki egyenlő - nem egyéb jó szándékú óhaj kimondásánál. Ezzel az óhajjal nehéz szembefordulni, hisz többek között erre épül az általános választójog és az „alibi-demokrácia” vele űzött szemfényvesztő játéka. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy az emberek többsége az uzsoracivilizáció kényszere következtében „hasonmás” emberré vált, aki már elveszítette az emberi lényegét tartalmazó minőségét, akkor még az a kérdés is okkal felmerül, hogy az emberi lényegüket még megtartott és az emberi lényegüket immáron elveszített emberek vajon még ‘jog-egyenlőknek’ minősíthetők-e? Kocsis szerint ezektől a (független személyiségüket, döntési szabadságukat és szabad akaratukat elveszített) „hason-másoktól” retteg minden jövőjét féltő ember, mivel ezek a hasonmások hazudnak politikusként, szerelmi partnerként, igen könnyen kaphatók az árulásra, és üzlet-emberként szintén gátlástalanok, de más szakmákban sem azzal a felelősséggel és kötelességtudattal látják el a feladatukat, mint az emberi lényegüket megőrző emberek. Közéjük tartoznak, akik például jó üzletnek tekintik a háborút, ha lehet rajta sok pénzt keresni, tekintet nélkül arra, hogy hány embertársuknak okoznak végtelen sok szenvedést. A jelenlegi uzsoracivilizáció kamat-kapitalista rendjében pénzgazdaság működik, amelynek egyetlen célja, hogy a pénzből még több pénzt állíthassanak elő a pénzvagyon tulajdonosai, miáltal minden egyéb emberi érték devalválódott, és az erkölcsnek nincs többé ázsiója. Egyre több a profithajszában hasonmássá váló ember. A legdöbbenetesebb - Kocsis István szerint - az, amikor a hasonmás fel is fogja, hogy hasonmás lett. Ez abban a pillanatban következik be, amikor már képes elhitetni magával, hogy Istennel szembefordulva is lehet élni. Természetesen lehet így is élni, de nem az emberi lényegét megtartó teljes (értékű) embernek, hanem csak egy emberi lényegétől megfosztott hasonmásnak. Ezért van, hogy ebben a mindent pénzzel mérő ‘egy-dimenziós’ világban rengeteg az olyan ember, aki úgy követ el bűnt, hogy nincs igazán bűntudata, és képtelen valódi bűnbánatra. A „hasonmás” terminusa igen jól eligazít korunk sok ellentmondásában. Ugyanis ha valaki fölfogta, hogy „hasonmás” lett, és ezt a létét el tudja viselni, akkor a számára semmi sem azonos már azzal, ami valójában. A bűn többé nem bűn, - minden üzlet rossz, amelyen így vagy úgy nem nyerészkedik, akár a másik kárára, és a legrosszabb üzlet Kocsis István szerint „az Örökkévalóságról való lemondás a percért”, vagyis amikor a percnyi földi létért lemond az Időtlen Énről, amikor az életet választja az ÉLET helyett. Az ilyen hasonmás-embernek a földi léte percnyi kis hosszába kell belesűrítenie minden hatalmat, minden élvezetet; - ezért siet, ezért mohó, ezért gátlástalan, ezért gázol át mindenen és mindenkin. Kocsis a Biblia alapos ismerőjeként azt is hangsúlyozza, hogy ezt a „hasonmás”-kérdést a maga bonyolultságában az Evangélium mutatja be, de korunk embere a jelek szerint már nem képes felfogni az Újszövetségnek e fontos részeit. Mindabból, amit az Evangélium sugalmaz, a legdöbbenetesebb az, hogy a „hasonmás”-lét - vagyis az anyaggal való teljes azonosulás, a lélek és Isten megtagadása - az emberi lényegétől megfosztott, redukálódott embernek természetessé és elfogadhatóvá is válhat, és így az uzsoracivilizáció pénzhajszájában egész népeket, sőt, az emberiséget is veszélyezteti az ebben a „hasonmásságban” való elmerülés.” Az elmondottakhoz már csak az Evangélium szavait lehet hozzátenni: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is pokolba taszíthatja!” (Mt.10, 28-29.) ************** Az Antikrisztus Krisztus hasonmása. Klónozni fognak egy nőt, - vagyis egy anya megszüli a hasonmását. És ez a hasonmás majd megszüli Demiurgoszt, az Antikrisztust. Sőt, - lehet, hogy ez a nő már régen megszületett, sőt be is érett szörnyű ‘küldetése’ beteljesítésére. (A ‘Demiurgosz’ görög név jelentése az Idegen Szavak szótárából: „Világteremtő szellem, a világ isteni vagy természet-feletti létrehozója - annyi mint: ‘kézműves’.” Az idézett definíciónak leginkább a középkori katarok hite felel meg, kik szerint eme földi világot a Sátán teremtette. Néha úgy tűnhet: igazuk volt! Ámde az igazság mégsem ez, ezt jól tudjuk az Ó és az Újszövetségből. Az anyagi és a szellemi világot egyaránt maradéktalanul Isten teremtette. A megváltás - hasonlóan a szeplőtelen fogantatáshoz - isteni közbe-avatkozás volt, üdvözülésünk érdekében. Krisztus - a földi küldetése beteljesítése után - visszatért a Mennyekbe az Atyához, tehát (vigasztalásul és megerősítésül a Szentlélek oltalmára bízva, de) ‘magára hagyta’ az emberiséget, hogy az általa el-ültetett mag megfoganjon, kicsírázzék, szárba szökkenjen, - és a virágzás után bő termést, jó gyümölcsöt hozzon. Visszatéréséig interregnumot hagyott maga után, ami alatt kifejlődhetett a Sátán uralma... Demiurgosz - annyi, mint: ‘kézműves’. A katarok hitét e jelentéssel összevonva: a Sátán volt az első szabadkézműves.) Ha valaki azt hinné, hogy az egész, úgy, ahogy van, nem egyéb history-fiction-nél, és a Grál utáni történelmi vesszőfutást is lazán besorolja például az ‘Ómen’-filmek közé; - az hatalmasat téved! *************** De mégis, mi lehet a Szent Grál? A Grál, amelyet már a templomos lovagok is kerestek a jeruzsálemi Salamon-templom romjai alatt, sőt, amelyet még a szabad-kőművesek is keresnek mind a mai napig? Következtessünk indirekt módon, - a legvalószínűtlenebbtől a valószínűig. Olyan titkos iratok, amelyek Krisztus élet-történetét merőben más (a Kinyilatkoztatással abszolút ellentétes) megvilágításba helyeznék, nem lehetnek, - mert az 1940-es években megtalált kumráni tekercsek megfejtett tartalma szinte teljes egészében a Szentírás ismert szövegét támasztja alá. Krisztus holtteste sem lehet, mert Jézus feltámadott, és mint Isten-ember, az üdvözült testében tért meg az Atyához; - ‘holtteste’ így e földben nem nyugszik. Ha mégis a holttestét ‘keresik’, annak nagyon nyomós oka lehet, ami hamarosan ki is derül... Azt sem tartom valószínűnek, hogy a Grál valamely elvont értelmet fedjen, - mint például ‘származás’, ‘vérvonal’ vagy ‘az egész emberiség’; pláne, valami olyat, ‘ami kvázi megtalálhatatlan’! Legvalószínűbb, hogy a Grál ‘fizikai létező’, vagyis aminek a legenda leggyakrabban, legkonkrétebben, valószerűen említi - a Jézus Krisztus kifolyt vérét felfogó kehely, serleg, kupa, edény; de mégis leginkább: maga, Jézus Krisztus vére! Induljunk ki abból, hogy ‘a valószínű történelmi cselekmény’ mit is vár el a Grál megtalálásától? A válasz megdöbbentő: valamely, előre legyártott világuralmi terv (‘építési tervrajz’) megvalósításának tökéletes és ‘egyidejű’ legitimációját. Olyan legitimációját, mellyel még a legbigottabb keresztények sem szállhatnak szembe. Egy olyan ördögi terv legitimációját, amely a transzcendens, isteni vérvonal fel-használásával egy evilági földi, egyközpontú világállam létrehozását alapozza meg. Ha egy centralizált világállamra az Isten is áldását adja, hiszen ‘saját vérét’ ülteti annak trónjára - nincs többé apelláta. Ezért kézenfekvő, hogy a Grált, Jézus Krisztus szent vérét - ha megtalálnák - rettenetes sátáni célra akarják felhasználni. Márpedig: amikor az ember technikailag és tudományosan már elérte azt a magasságot, hogy képes beavatkozni a természet rendjébe; akkor és ott meg-álljt kell parancsolni! Egyetlen-egy embernek sincs, és nem is lehet olyan fel-hatalmazása, hogy a földi életfolyamatokat manipulálja! A Sátán azonban azt ‘hiszi’, hogy neki erre ‘van’ felhatalmazása! Sőt, bele kell avatkoznia a genetikus folyamatokba, ha el akarja érni, hogy egy földi anya a méhében hordja ki a Sátán fattyát, az Antikrisztust. Ez a földi anya csak egy klónozott nő, egy „hasonmás” lehet, mert a természetes és Istennek tetsző módon fogant anya Istentől kapott lélekkel rendelkezik, - személyisége ezért nem lehet képes és nem lehet alkalmas ‘a sátánfattyú’ kihordására. A Sátán az emberi tudományt és a technikát is a saját szolgálatába állítja, hogy keresztülhúzhassa a megváltás isteni tervét. Ez is azon kitüntetett pillanatok közé tartozik, amikor valamennyien megérthetjük, miért is volt tilos ‘az első emberpárnak’ gyümölcsöt ennie a Tudás Fájáról! Szó szerint el-jött az igazság pillanata. Sem a világról alkotott összképbe, sem a keresztény hitvallásba nem fér bele a klónozás semmilyen formája. Hithű vallásos ember - bármely világvalláshoz tartozzék is - nem lehet képes elfogadni a klónozást, s hogy az nem sérti emberi méltóságát, Isten-hitét! Mint újsághírekből már évek óta ismeretes: valahol a Földközi-tengeren cirkál egy hajó, mely valódi ‘területen-kívüli úszó laboratórium’ - a Sátán yachtja! -; a fedélzetén egy dúsgazdag, ‘őrült’ olasz professzor senkitől sem zavartatva végezheti a tiltott genetikai kísérleteit, melyekkel gyakorlatilag Hitler és doktor Mengele nyomdokain halad... Antinori klónozott emberi embrió fényképét akarja bemutatni. (A név: nomen est omen; meghatároz, illetve baljós előjel. Ez a baljós név magában hordozza az ‘Anti’-előtagot, ami - idézem az ‘Idegen szavak’ szótárából -: „valamivel való ellentétességet, szembenállást” jelent. A ‘nória’-utótag „serleg vagy puttony” jelentéssel bír, ami utalhat a Szent Grálra, a kehelyre, amelyben a legendárium szerint Jézus Krisztus vérét fogták fel. Az Antinori-név így egy felvett, ‘gonosz-rituális’ ómen lehet, melynek a kifejtett jelentése: az ember, aki majd létrehozza, ‘megteremti’ a vallástörténeti hibrid-gnómot, a léleknélküli emberlánya-szülte Frankensteint; azt a személyt, aki ugyan fizikailag (testileg-genetikusan) a Szent Grál ‘szent tartalmából’ lesz kiklónozva, de isteni lélekkel nem rendelkezik, lelke megürült helyére a Sátán lép, s megszületik az Antikrisztus. „Az olasz professzor 20 fős orvos-csoportja élén kétszáz nő méhébe klónozott embriókat ültet be. Ha kísérlete sikerrel jár, megszülethet az első klónozott ember.” Létező fenyegetés-e, hogy ellenőrizetlen klónozás következtében szembe fogunk magunkkal jönni az utcán?! Nem kizárt, hogy ez technikailag egyszer megvalósítható lesz. „Óriási nemzetközi felháborodást váltott ki Antinori be-jelentése. A Vatikán egyszerűen képtelenségnek nevezte az ember-klónozást. Joseph Ratzinger bíboros, a Szentszék hittani kongregációjának prefektusa bírálta Antinori kísérletét, mondván: ‘Hitlert akarja utánozni.’ A bíboros úgy vélekedett, hogy ‘a gyerekek fénymásolása = náci téboly’. Jack Scarisbrick professzor, az abortusz-ellenes Life-csoport elnöke szerint az emberi élet méltóságán aluli, hogy emberi lényeket gyártsanak laboratóriumban. Ámde Antinori a vallásos ellenérveket nem fogadja el, cáfolja, hogy Isten szerepébe akar lépni. A klónozás szerinte nem vallási kérdés.” A legszörnyűbb ómen azonban a fenti internetes idézetek utánra kívánkozik. Az intézetet, hol a híres Dolly-bárányt megalkották, így hívják: Edinburghi Rosslyn Intézet! Ugyanis a Rosslyn-kápolna kitüntetett hely, ahol a Skóciába menekült templomos lovagok - a Sinclairek legendája szerint - a Szent Grált elrejtették. Ha a Grál valóban a kereszthalált szenvedett Jézus Krisztus vérének a ‘fedőneve’, akkor a következő a helyzet: a Dolly-bárányt klónozó kutatóintézet és az Isten Báránya vérének rejtekhelye azonos névre - Rosslyn - hallgat! Ez fátum, csak gonosz vicc, véletlen egyezés lenne? Túl sok baljós előjel egyazon történetben... Ha a Szent Grál valóban templomosok - a Sioni Rendház - birtokában van, akkor lassanként a ‘legendárium’ minden apró mozaik-kockája a helyére kerül. Tudjuk: bármilyen biológiai szervezet, élőlény valószínűleg reprodukálható egyetlen olyan sejtjéből, amelynek a sejtmagja, és a benne foglalt öröklődési anyag sértetlen. A klónozáshoz felhasználható sejt - akár egy vérsejt is lehet. Tudjuk, hogy a Sátán a végső, legeslegnagyobb szerepére készül: az Antikrisztus Krisztus képében kíván megjelenni, hogy elcsábítsa a maradék keresztényeket is. A klónozott lélektelen nő a Krisztus véréből, a Grálból klónozott Antikrisztust fogja a világra hozni - aki külsőre ugyan Jézussal ‘azonos’, ámde isteni lelke megüresedett helyére maga a Sátán költözik be... John Hogue írja ‘Az utolsó pápa’ című könyvében, Bingeni Szent Hildegárd: ‘Az utolsó napok és az Antikrisztus bukása’ - című, leghíresebb látomását felidézve: „A skandináv-germán végítélet a szürke farkas korában következik majd be. A látomás eljövendő, katolikus származású, XX. századi zsarnok szürke, katonai egyenruháját és kabátját idézi, akinek a keresztneve a germán ‘adolphus’, azaz ‘farkas’ szóból származik. Az öt zsarnok egy Krisztus-hasonmás (azaz: klón!) előfutárai, - úgy is mondhatnánk: az Antikrisztusé. A Bingeni Szent Hildegárd látomásában Krisztus egy szűz (Szűz Mária), az Antikrisztus pedig egy szajha (a klónozott Madonna?!) fia - buja, szex-őrült bitorló, aki a második eljövetel Krisztusaként pózol, és aki azt terjeszti magáról, hogy egy szűz szemérmes gyermeke, és képes feltámasztani a holtakat. A csalót két ítéletnapi próféta, Éliás és Énok veszi alaposan szemügyre, akiket az Isten azért akar a Földre küldeni, hogy megakadályozzák az Anti-Krisztus uralomra jutását. Ez a két próféta még egy utolsó esélyt ad az emberiségnek, hogy megláthassa az Anti-krisztus igaz valóját, mielőtt a Gonosz fia - magát az Isten fiának hazudva - mártírrá teszi őket. Bingeni Szent Hildegárd figyelmezteti kora papjait, hogy az Antikrisztus az egyházon belülről kerül majd ki. A jóslatainak eme pontját festménye támasztja alá érzékletesen, amelyen az egyházat egy Eklézsiának el-keresztelt, glóriás, koronás asszonyként ábrázolja, akinek a széttárt karjait egy aranyozott köntös díszíti. De lám, az Anyaszentegyház szentje bugyogó nélkül áll előttünk...! Ezekután Bingeni Szent Hildegárd egy középkori egészségügyi szakértő alaposságával leírja, mára híressé vált rajzai segítségével illusztrálja is Eklézsia belső romlottságát. Ami például a lábai között látszik tenyészni, az akár minden idők legszörnyűbb tripperének tűnhet. Az Anyaszentegyház fan-szőrzete és szeméremajkai egy szőrös arcot, a szorosra zárt ajkak közül elő-villanó, éles fogú, torz szörnyeteget formáznak, a szörnyeteg Antikrisztust.” ************ „Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak. Én vagyok a világ kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, mindörökké éljen. Én föltámasztom az utolsó napon. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meg-haltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva pedig ismeritek és látjátok Őt.” (Jn. 6, 32-51 és Jn. 14, 6-7.) Epilógus Ma, amikor ezeket a sorokat befejezem, 2004. április 23-ika van. Napok óta szállingóznak a nemhivatalos hírek, híresztelések (SMS-ek, - Te is add tovább!), hogy Krisztus földi helytartója, II. János Pál pápa imáinkat kéri, mert a testi erejének lassanként a végére ér. Imádkozzuk el együtt: Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján - ámen. Urunk-Istenünk, kérünk Téged, add, hogy a konklávé ne az Antikrisztust válassza meg majd a Fiad, Krisztus ‘utolsó előtti földi helytartójának’, a római pápának...! De ha mégis meg kell történnie, legyen meg a Te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a Földön is. Ajánlás Könyvemet sok szeretettel feleségemnek és gyermekeimnek: Piroskának, - Klárának, Laurának, Zsuzsának, Barbarának, Gergelynek és Líviának ajánlom. Ismertetés a könyv írójáról Czike László 54 éves okleveles közgazda. Budapesten született, hat gyermek édesapja. Ma Vácon él. A diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari karán védte meg 1977-ben, vállalati stratégiából. Harmincéves gazdasági vezetői gyakorlattal rendelkezik; tapasztalatait még a rendszerváltás előtt országos szocialista állami nagyvállalatoknál (Posta, Közlekedéstudományi Intézet, MÁV, ÁFOR, Hungaro-camion, stb.), - 1990. után pedig mint privatizációs tanácsadó szerezte. 1994. óta menedzsment (üzleti) tanácsadással, szakmai tanulmányok írásával is foglalkozik. 1996-tól nagyvállalatok vezérigazgatói tanácsadója (Antenna Hungária Rt., BKV Rt. stb.); 1997-ben Peták István elnök főtanácsadója a Magyar Televízió Rt.-ben. Politikai, politológiai, globális közgazdasági tanulmányok, elemzések és esszék, Biblia-magyarázatok írásával és publicisztikával 1996. óta foglalkozik; rövidebb-hosszabb terjedelmű cikkei többek között: a Demokratában, az Új Időkben, az Új Magyarországban, a Magyar Nemzetben, a Leleplezőben, a Nemzetőrben, a KAPU-ban és a Szövetségben láttak napvilágot, s jelennek meg a mai napig is. Eddig három könyve jelent meg: „Nexusban a Co-Nexussal” (2001.) a Válasz Kiadónál, „Magyarország privatizációja” (2003.) a KAPU Kiadónál, illetve „A szeretet törvénye” (2004.) a Kairosz Kiadónál. Ismertetés a könyvről A könyv merész kísérletet tesz; az ószövetségi és újszövetségi próféciák, továbbá a katolikus egyház által nem kanonizált magán-kinyilatkoztatások alapján, illetve más gondolkodók írásainak feldolgozásával: megpróbálja felvázolni a történelem gerincvonulatát, mely - a szerző konklúziója szerint - végső kifejletében a mai ki-látástalan, globálisan reménytelen társadalmi állapotok bekövetkezéséhez vezetett és mintegy előjátéka, előképe Jézus Krisztus második földre jövetelének, amelyet a keresztény hit tanításai alapján az Armageddon, vagyis az Antikrisztus uralma és a legvégső háború előz meg, illetve az Apokalipszis, a végítélet követ majd. A könyv három önálló, mégis ‘összefüggő’ esszéből áll: ‘Csillagközi mag a földi Grálban’, ‘A Mennyei Izrael’ és ‘Az Antikrisztus’. Tartalomjegyzék Csillagközi mag a földi Grálban 1. Bevezetés ‘A titkos uralom’-hoz 2. oldal 2. Az Annunaki és a Kígyókirályok 2.1. A világegyetem genezise 5. oldal 2.2. Az Annunaki embergyára 9. oldal 2.3. Degenerálódás és magunkra találás 12. oldal 3. Isten új esélyt ad az emberiségnek 20. oldal 4. A kereszténység és a gnózis harca 25. oldal 5. A Meroving-vérvonal 33. oldal 6. A titkos hatalom családfája 38. oldal 7. A templomosok utódai 45. oldal 8. A szép új világrend 57. oldal A Mennyei Izrael 59. oldal Az Antikrisztus 90. oldal Epilógus 114. oldal Ajánlás 115. oldal Ismertetés a könyv írójáról 116. oldal Ismertetés a könyvről 117. oldal Tartalomjegyzék 118. oldal