czl
czl
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Könyvek
 
Publicisztikák
 
Versek
 
Háttérhatalom
Háttérhatalom : Istentelen karácsonyok évadján

Istentelen karácsonyok évadján

  2006.12.13. 14:50


Sándor András* és Czike László

(Író barátom meghalt 1997-ben.

Most a róla szóló könyvemben megjelent „szamizdat” írását aktualizáltam,

s kiegészítettem saját, dőltbetűs megjegyzéseimmel.)

                

                  Istentelen karácsonyok évadján

 

Nincs bensőségesebb ünnepe az európai emberiségnek a Karácsonynál.

Jobban mondva: nem volt bensőségesebb ünnepe - a XX. század közepéig.

Mert attól fogva megváltozott. Hangos lett, hivalkodó és vásári!

Nem Jézus születésének a napja immár, hanem a fogyasztásé.

 

Decemberben Európa egyetlen nagy vásárrá válik, ahol a másoknak való öröm-szer­zés helyett az egoista Ego “presztízs”, azaz hiúság-és öntetszelgés-kielégí­té­se a mindent elborító cél. Ajándékot már nem a jászolban fekvő csecsemőnek visz­nek, s egymásnak is csak alibiként: sokkal inkább “kitesznek magukért”, s a karácsonyfa alatt előszámláltatik, mit “kinek a Jézuskája” hozott.

Európa már a keresztény gyökereit sem vállalja.

 

Karácsony: a kereskedelmi forgalom kitüntetett napja és a haszoné.

Európa karácsonyaiból immár csak Isten hiányzik, a Világegyetemmel összekö­tő áramkör, és a megtestesülés. Sine Incarnatione: Karácsony - karácsony nél­kül. A magyar családoknak romlott európai élelmet hoz az osztrák kamion.

 

Isten jár a lélek ólmos felhőkkel borított tájain és így szól: “Ember, hol vagy?”

S az ember popricsajt és ágyúdörgést alkalmaz füldugóként, és elbújik a Tudo­mány impozáns ismeret-bokrai alatt. Mert tudásalapú társadalmat építünk.

 

Az a világ, amelyet az ember rendezett be az ember számára, - egyre kevésbé emberi, túl azon, hogy egyfajta Ellen-Paradicsom, melyből Istent véli kizárhatni; tökéletesen szekularizált, liberális és ateista, ámbár ez a kifejezés nem pontos.

Közelebb van az igazsághoz, hogy antiteista.

S a már a szociális hálót is szétszaggató állam már önmagát sem vállalja.

 

Ezért nem lesz békesség a fenyőfák alatt itt sem, e seblázas hazában, ezért nem lehet békességről szóló szép gondolatokkal teletömjénezni a házat, melynek szo­bá­iban engesztelhetetlenül dúlnak a Heródes-osztagok.

“Békesség a Földön a jóakaratú embereknek” - hangzott el a misztikus-mítikus éjtszakán a hírnökök (angelos = hírnök) szájából az üzenet, ámde alig telt el két esztendő, s az önféltő hatalom szenvedélye - egyetlen kisfiú, Jézus, vesztét li­heg­ve - háborúságot és gyermekgyilkos vérfürdőt zúdított a jóakaratú embe­rekre.

Azóta sincs másképpen. “Dicsőség mennyben az Istennek” - hangzott az üzenet első része. “Le vele!” - zúgja rá az edomita Heródes utódainak kórusa. “Nincs!” - csattan fel a kiáltás, és akik kiáltják, azok tiszteletet parancsoló palástot horda­nak: a Tudomány önfelszentelte klérusának hangja ez, bíztatólag sorakozik fel a gyermeklelkeket pusztító Heródes-karhatalom mögött.

Nem alkotmányellenes a telefonköltség megadóztatása, mondják ki a Bölcsek.

 

Keresztyén vagy, szent Karácsony éjjel.

Mindent meg kell bocsátanod mindenkinek, aki ellened vét. A beléd döfött kar­dért is engesztelődnöd kell, a fejedre öntött szennyért és gyalázatért is.

El kell engedned mindenki tartozását.

„És ha a nyugdíjakat is csökkenteni tudjuk, akkor nyert ügyünk van.”

 

De megbocsáthatod-e az agressziót Isten ellen?

Adatott-e jog, adatott-e hatalom néked, hogy a létforrás ellen intézett támadást elnézzed? Nem a te dolgod, hogy megtorold. Ám meg sem bocsáthatod.

Istennél a kegyelem, és Isten dolga a következmény is, amely visszaszáll az ön-imádattól mámoros támadó fejére.

Mi ismertük a marxizmus-leninizmus dicsőségét; lám, eloszlott, mint a hajna­li pára. De most visszatért, és Isten irgalmazzon mindenkinek, aki még hisz.

 

A Karácsony, íme, per saecula saeculorum Karácsony.   

A dicsőséget most az egoizmus-antiteizmus követeli magának.

El fog oszlani, mint gumiabroncsok – alternatív tüzelőanyag - mérgező füstje.

A Karácsony pedig Karácsony lesz, amíg csak uralkodik urunk-bátyánk a Nap, és éjjelente, szép nővérünk, a Hold.

 

Igenám, de a prófécia önmagában még nem valóság: energia csupán, mely ha át nem váltódik munkára, puszta látomás marad. Aki az első Karácsonyon hajlék­talan-sorban jött a világra, univerzális és téridőn-túli ajándékot hozott, de an­nak előhívásához a benne való hit szükségeltetik, a hit pedig cselekvést virág­zik. Vessük hát szemünket azokra, akikre a holnap felnőtt-nemzedékét bízták.

A gyermekekre, akiket ez a fogyasztás-orgiává torzított karácsony - félő - mind mélyebben inkább csak az önzésbe taszít, mintsem a másoknak való örömszer­zés boldogságába merítene.

 

A pedagógus-társadalom középkorú zöme az antiteizmus szuggesztiója alatt áll. A keresztyén etikai alapokra helyezendő közoktatással szembeni ellenállás so­kuk­nak nem elsősorban politikai, hanem világlátási kérdés. Nem, ők még vélet­le­nül sem rosszakaratúak. A “világnézeti semlegesség” fából-vaskarika jelsza­vá­nak elfogadása mögött értéktudati bizonytalanságok húzódnak meg, egyszer­s­mind az attól való félelem, hogy amennyiben a “természettudomány” nem kizá­rólagos alapja a világról való ítéleteknek, s a tudomány nyitva hagyná a kaput egy Univerzum-teremtő Szellem - értsd: Isten - előtt, ez menten visszafor­dít­hatóvá is tenné az individuális-liberális (“egoista-antiteista”) káosz már előreha­la­­dott folyamatát, és új rendszerré rendeződés önrepressziókkal teli folyamatát indítaná meg. Meg tudjuk-e értetni velük: ha a pedagógiában továbbra is az az i­rányzat érvényesül, miszerint az emberi létezésnek csak természettudomá­nyos re­á­li­ái vannak, és erkölcsi reáliái - sőt: paradigmái - nincsenek, úgy ez az emberi társadalmak, az egész civilizáció pusztulásával fenyeget?

Mert amíg pl. Arató Gergők vezénylik a pedagógiát, addig csak a vetés – értsd: Isten, vallás, hit és hitvallás – nélküli áltudományos komzumidióta-termelés és „aratás” lehet az állami oktatás nemtelenül multinacionális célja.   

 

A keresztyénségből kifogyott keresztyén civilizáció karácsonyaira is már évtize­dek óta a bűnözés vetíti komor árnyékát. Hátha egyszer eszébe jut valakinek, hogy a bűnözés hullámainak csillapítása elsősorban nem a rendőrség, hanem a pe­dagógia feladata. A bűnözésnek – az egykor civilizált társadalom gyorsuló ka­o­tikus osz­lási (értsd: szándékos feloszlatási) folya­matának - nem lehet gátat vet­ni az emberi létezésmód Istenbe-ágyazottsága nélkül.

„Mi az hogy, nagyonis!” – kérkedik a kád-és kaszakőkirály, és nemzedékek hi­szik el évtizedekre, hogy az üzleti siker legfőbb alapja az állam felszámolása.

 

Ám ez az istenhitbe ágyazottság nem térhet vissza a természettudományt mege­lőző korszak világképéhez. Ugyanis a materialista közép-és főiskolákat végzett pe­dagógusokhoz már aligha lehet azzal a liturgikus fogalomkészlettel közeledni, mely Galilei előtt volt természetes: a számukra az csak történelem, kegyeletes rítus, hagyomány. Ma már csak intellektus-támogatta hit képzelhető el, olyan transzcendentalizmusra is fogékony belső (tudati) tükör, melyben a személyiség a meggyőződésével nem ellentétesnek látja a tudomány-feltárta ismereteket, ha­nem épp ellenkezőleg: Istenről való meggyőződésébe szervesen beépíti mindazt, ami csak azt bizonyítja, hogy - a mutációk révén “véletlenszerűen” módosított - evolúció a teremtés technológiája; és azt, hogy a tudomány fokozatosan beha­tol az anyag és az energia kombinációinak részleteibe (az élet keletkezésének és mű­ködésének titkaiba), semmi másnak nem ítéli, csak mint az ember hovato­vább emberentúli felelősségének, amit a teremtés műhelyébe való beavatottsága ró reá. (Werner Heisenberg mondta: „A tudomány italának minden cseppje Is­ten-káromlás, de a pohár alján ott van az Isten.”)

Amíg ki nem ittuk a méregpoharat, vakon repülünk a semmibe.   

 

Hidegek, üzletiek és pragmatikusak ezek az istentelen karácsonyok.

Ám bármennyire is mindenekelőtt etikai kérdésről és paradigmaszerű viselkedé­si normarendszerről van szó, a probléma ismeretszerző vetületétől a modern em­ber nem tud eltekinteni. A “modern” társadalom a Tamások társadalma; - túlsá­gosan nagy tekintélye van a tapasztalatnak, mert túlságosan is sok veszett el az em­berek egymás iránti bizalmából. A teremtés a létező valóság eleve-volt kon­cepcióját, az evolúció (Isten nélkül) a kockadobásos kombinálódások sorozatát fejezi ki, melyek mindig a közvetlenül megelőző kombináció ’véletlenül’ létre­jött következményei. A mai ember, aki közvetlen környezetének jó néhány ter­mé­szeti folyamatát képes szimulálni, hajlamos az utóbbit előnyben részesíteni, an­nál is inkább mert ez az emberi tudatot tünteti föl egyedüli tudatként, és alapot ád az ember abszolút autonómiájának feltételezéséhez.

Mi vagyunk, mi leszünk az istenek, s kiforgatjuk sarkából a világot – mondják a kommu­nisták makacs jogutódai, s az égi mennyezetről máris hullik a vakolat.

 

Csakhogy, az ősrobbanás-elmélet “berobbanása” óta (ami egyébként nem kevés­bé mítosz és nem kevésbé emberi tapasztalatokra épülő kozmológia, mint a hat­napos teremtés), a keletkezést megelőző “isteni terv” feltételezése nincs túlsá­go­san messze attól, hogy a - bár véletlennek látszó - kombinálódások “törvényei” ele­ve ben­ne rejlettek az el­képzelt ősenergia-tengerben, ősplazmában, vagy épp ama pontszerű valamiben, amiből az egész Univerzum lett. Ha például csak a po­zi­tív-negatív töltés “koncepció”-jára gondolunk – melynek mindent mege­lőz­ve léteznie kellett, eleve elrejtetten egy alaktalan és tagolatlan plazmában -, igen ne­héz elvonatkoztatnunk a tudatosság és a tervezés feltételezésétől. (S ha a szer­ves életnek nevezett kombinációs rendszer tudati hierarchiájára gondolunk, egé­szen az emberig, vajon mi indokolja, hogy ezt a hierarchiát az emberi szinten ok­vetlenül befejezettnek tekintsük?)   

 

Ezen a ponton azonban óhatatlanul belép az antropomorfizmus, mert az ember, ha személyiségről és tudatosságról alkot fogalmat, csak önmagából tud kiin­dul­ni. Amikor a “felvilágosodás” hadat üzent Istennek, az Isten-fogalmat maga is leszűkítette az antropomorf Istenre. Nem kétséges: Isten nem végtelen nagyságú és a végtelenre nyújtott időben létező ember. Másfelől viszont az ember kényte­len volt antropomorfizálni Istent, mert a személyes érintkezést csak így tudta lét­rehozni. Istennek ’szeme van’, mely mindent lát; Istennek ’keze van’, mely si­mo­gat és ver. Az ember a véges egyedi lét kilépését a Világegyetemből, újra­egyesülését a Világegyetemmel csak a maga emberi nyelvére lefordítva képes önmaga számára feldolgozni és viselkedési rendszerébe beépíteni. A termé­szet­tudomány pedig ezt a “fordítást” elvetette, a filozófiai megközelítést viszont a ta­pasztalati megközelítéssel helyettesítette.

 

Albert Einstein fölfedezése, az általános relativitás elmélete, amely matematikai úton bizonyított (Sándor András életében már megszülettek azok a kísérleti e­redmények, melyek tényszerűen, tapasztalatilag is igazolták Einstein elméle­tét!;  az anyag és az energia ekvivalenciája: E = mc², a fény elhajlása, a tér görbülete, az időparadoxon, stb., továbbá az elméletből közvetlenül következő kozmológiai modell: az ősrobbanás elmélete is igazolást nyert a galaxisok színképe vörösel-tolódásának Hubble általi felfedezése és az ún. háttérsugárzás detektálása ré­vén) kétségtelenné tette, hogy a tudomány az érzékelhetőség és a logika sávjain már pusztán csak azért sem tudja megközelíteni Istent, mert a valóságnak végte­len számú olyan tényét sem tudja megközelíteni, amelynek meglétére pedig, egy rö­vid kezdeti útszakaszon, az útnak egy adott elméleti pontjáig, a matematika se­­gítségével rábukkanhat. Így hát, miközben más bizonyossággal nem tudja Is­ten létének mély beágyazottságát behelyettesíteni, szétrombolja a társadalom e­ti­kai rendszerének kötőanyagát, és ezzel végveszélybe dönti a civilizációt, sőt, en­nek ökológiai következményeiben, az emberi faj fennmaradását, saját magát.

 

Elektromos színes lámpácskák milliárdjai gyúlnak fenyőfák (s fenyő-utánzatok) millióin az összkomfortos lakásokban, hisz’ erőművek-szerte szünetlen égnek a Kambrium és a Karbon korszak feketévé szenesedett erdői, a Kréta fekete olajjá fo­lyósodott hüllő milliárdjai. (Meg a gumiabroncsok,  és más veszélyes szemét.)

 

De a csillogás mögött, Szent Karácsony ünnepén mindenkinek, aki felelősséget érez, hogy milyen világképet (túl az automata-játékon) ád az új nemzedéknek, el kellene gondolkoznia azon, hogy a vallások különbözhetnek, s az ember akár a tudományt is vallássá “fundamentalizálhatja”, ám Isten létezését letagadni na­gyon kockázatos. A civilizációban az ember makacsul egyedüli és legfőbb úrnak akarja látni magát, s eközben szorong: a katasztrófa előérzete nyomasztja. Elekt­ro­nikus álomvilágában a középkor templomának szerepét a televíziós Képernyő játssza, s a kép­ernyőn az emberi minőségtől csak egyre távolító tudatmélyi ösz­tö­nöknek hízelegnek, hogy a “nézettség” a lehető legnagyobb legyen.

A Képernyő előtt pedig esténként ott ülnek a gyermekek és a serdülők.       

 

Kérdés: megfordítható-e ez a folyamat?

Móra Ferencnek van egy szép elbeszélése az élményéről, amikor addig hallgatta el­ragadtatva a hegedűben rejtőző tündér énekét, amíg személyesen meg akarta ismerni a tündért - és feltörte a hegedűt. A hegedűben nem volt senki, de a hang-szer nem szólalt meg többé. S a hegedű után most összetörik az egész országot.

 

Immár az a tanárnemzedék tanít az iskolákban, amely maga is a képernyő előtt nőtt fel. Ennyi természettudományos ismeret közepette, a műholdként keringő távcső és az elektron-mikroszkóp társaságában, nem lehet visszahozni azt az ant­ropomorf Istent, akit Michelangelo oly emelkedett ihletettséggel, hófehér szakál­lal és ókori ruhaviseletben ábrázolt. Ám a transzcendens Istent, a valóságosat, a létezőt, aki egyszerre Univerzum-Szellem, és az Univerzumon túl létező Te­rem­tő Szuper-személyiség, nem lehet tanítani, csak lélekből lélekbe átsugá­roz­ni, ha van lélek, mely sugárforrás is egyúttal.

De ma már szinte csak a titkos ügynökök és az atomerőművek sugároznak.

 

A középkorban, és az újkorba áthúzódólag, Isten etikai funkciója éppen antropo-morfizmusában vált kézzelfoghatóvá: jutalmazott és büntetett, örök üdvösséget adott és kárhozatra ítélt. Majd a tudomány jelentette be igényét arra a pozícióra, melyet addig a vallás foglalt el, s ambíciója eljutott egészen addig a pontig, ahol a tudomány művelői közül azok, akik a (háttér)hatalom kísértésének nem tudtak ellenállni, papjaivá váltak a tudománynak, s mint ilyenek, hozzáfogtak istent játszani. („Megcsináljuk a modern Magyarországot, éljen a Köztársaság tér!”)

 

Íme, az ember. “Boldogtalan Nimród, mely saját tőrébe és saját vermébe lép” (Erdélyi József). Mert éppen a Karácsony ünnepén, amely a keresztyénség meg- szü­letésének ünnepe is, illenék tudni, hogy a tudomány - éppen a tudomány! - az emberiség történetében kizárólag a keresztyénség szellemi égboltja alatt bontakozott ki. Ami más szóval azt jelenti, hogy termékeny szellemi szabad­sá­got az embernek csak a keresztyénség adott. Ki tagadhatja a sumir, a babiloni, a krét­ai, a görög, a kínai, az indiai kultúrák nagyságát és szellemi épület-együt­te­sét, Bábeleit és zikkuratjait? S mégis: egyik sem volt képes a tudomány kifej­lesz­tésére. Ez csak a keresztyén kultúrának sikerült. Akkor is csak a keresztyén kultúrának sikerült, ha az “eredeti bűn” (akkor éppen a hatalom görcsös féltése) Ga­lilei-perre késztette az Egyházat. Mi több, a tudomány akkor is a keresz­tyén­ség lényegéből fakad, ha a jelenkorban egy “tudomány-klérus” végzetesen a ke­resztyénség ellen látszik fordulni. Mert a tudomány is emberi, és az embert, a ma­ga útján, mindig kisiklatja az “eredeti bűn”.

 

A tudásnál még veszélyesebb a gnózis, az emberi megismerésbe, a tudományba, az ember önerőből istenné válásába, önerőből mindenhatóvá és halhatatlanná válásába vetett vakhit, melynek kódolt üzenete már nem egyszerűen csak annyi, hogy: “az Isten felesleges, tehát nincs is”, hanem ennél jóval több: megtagadja a létező Is­tent, elutasítja Isten megszentelő kegyelmét, tehát kevélységből fordul ellene. A legveszedelmesebb az ember lelkére a lu­ciferi „fényhozó” tudáshit és hatalmi mánia, legyen az gyökereit tekintve ezo­te­rikus, gnosztikus kathar, budd­hista vagy „tudásvallási”, globalizációs világállami eredetű.

 

Miben rejlik eme titka a keresztyénségnek?

Abban, hogy a keresztyénségnek sikerült feloldania az antropomorf Isten-képzet ellentmondását azzal, hogy Isten semmiképpen nem antropomorf. Ennek a meg-oldásnak a kulcsa a megtestesülés, hogy Isten történelmileg egy töredékmásod-percre, de valójában időben elhelyezetlenül, emberi alakot öltött: emberré vált, s lehetővé tette, hogy az emberi személyiség személyes emberi viszonyba kerül­jön vele. Jézus kitapintható emberi alakja teszi lehetővé, hogy minden ember felszabadultan indulhasson felfedező útra az Isten-teremtette valóság univerzu­má­­ban ­és betekintsen az isteni teremtő technológiába, anélkül, hogy ez Isten-is­meretének és Istenhez való viszonyának a lényegét zavarná. Jézus, azon kívül, hogy figyelmeztetett a Világegyetem időben való végességére, soha még csak nem is utalt kozmológiai kérdésekre. A mitikus képzelődéseket leintette: “Íme, az Isten országa a ti szívetekben van.” Jézus egész érdeklődése az etika keretein belül maradt. Teljes hároméves tanító tevékenységének tárgya és célja: ember­nek emberhez való viszonya. S ennek a lényegét ebben az egyetlen szóban fejez­te ki: szeretet.

 

Ezért kínálja a keresztyénség az egyetlen lehetséges utat “természettudomány” és “vallás” - valójában: tudományosság és istenhit - ellentmondásának feloldá­sá­ra. Éppen ez az oka annak a modernkori keresztyén-üldözésnek, melyet az an­titeista pedagógia “tudományos klérikusai” erőltetnek a világnézeti keresztú­ton to­porgókra. 

 

A Karácsonynak így intellektuális üzenete is van az érzelmek melegét jelképe­ző hagyományos gyertyalángok fényében.

Megmaradni a tendenciózus és ag­resszív antiteizmusnak a fogságában: szabad a­karattal, szándékosan vállalt rövidlátás, mely közelíti az önkéntes vakságot.

 

Boldog, lelkiekben gazdag Karácsonyt, hittől vezérelt tisztánlátást mindenkinek.

 

 

Vác, 2006. december 13.

 

 

                                                                              Czike László

 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.