Czike László

                         A Mennyország alulnézetből
                         című könyv szinopszisa  

A könyv öt folytatólagos részből áll, amelyek szervesen egymásra épülnek.
A terjedelme összesen mintegy 15 szerzői ív, vagyis kb. 600 ezer karakter.
A tartalom szerinti első két rész kézirata már készen van, olvasható.

                                             -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-  

A létező szocializmus 45 éves időszakában, amelynek „meghatározó” élet-filozófiája a marxizmus, a materializmus volt; „földhözragadt” életvitelünket a kizárólag gazdasági tartalmú „életszínvonal” kifejezéssel jellemeztük. Ami azt fejezte ki: mennyit ér az életünk a fogyasztás mennyiségével mérve...
A rendszerváltás után a világ, az életfelfogás és maga a gyakorlati élet is sokszorosan bonyolultabbá vált; megnyíltak a szellemi, a lelki élet szférái is. Mai életünket a sokrétűség, a sokszínűség és a komplexitás jellemzi; a mai divatos szóhasználat - egyre gyakrabban hallani! - az életminőség össze-vont kategóriájával határozza meg, foglalja össze az emberi élet értékeit...

Szerteágazó tudományos kutatások, mélyreható elemzések, minisztériumi előterjesztések, ismeretterjesztő előadások és konferenciák  tárgya: miből is áll, milyen lényegi tényezőkből tevődik össze, miként mérhető s hogyan fejleszthető, finomítható az emberi élet minősége? Divatos téma, amely megfejtésre, kifejtésre és megtárgyalásra vár, - mind a tudományos, mind a hétköznapi tudat és filozófia szintjén, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Az életminőség afféle szintetikus fogalom; sok konkrét gyakorlati, és sok elvi-elméleti (elvont) megfontolásból tevődik össze. De van önálló, részekre nem bontható jelentése is, ami kifejezi - tekintve, hogy a legfőbb érték maga az ember! -: az emberi életminőség a Földön tán a legfontosabb kategória.
A könyvemben átfogó kísérletet teszek arra, hogy feltárjam az életminőség lényegi összetevőit; történeti, gyakorlati és filozófiai összefüggéseiket, sőt, egymásra épülésük kvázi-hierarchikus rendjét. Hangsúlyozom a gondolat átfogó ívét, amivel jelzem, hogy a mondanivalóm szempontjából jelentős mozzanatok megragadására törekszem, és semmiképpen nem valamiféle „lexikonszerű” teljeskörűségre (leltárra), ami nemcsak terjedelmi okokból, de nagyjából elvileg és gyakorlatilag egyaránt megvalósíthatatlan is lenne... Mindazonáltal annyiban törekszem bizonyos „enciklopédia-jelleg” arányos érvényesítésére, amennyiben a mondanivalómat a minden tudományágból vett legfrissebb ismeretekkel támasztom alá, továbbá megpróbálok olyan szintetikus világképet és életfilozófiát nyújtani, amelyből nem hiányzik a mai világszemlélet egyetlen fontos, lehetséges attitűdje, beállítódása sem. Az írásom mindazonáltal nyilvánvalóan pártos mondanivalót hordoz; az első szótól az utolsóig elkötelezem magam a legmagasabb emberi értékek, és egy olyan magasrendű életminőség mellett, amely lehetővé teszi/tenné a Föld minden emberi lakója számára, hogy méltóságteljes életet élhessen.
A könyvem a fentiek előrebocsátása mellett sem kíván afféle tudományos ismeretterjesztő mű lenni. A figyelmet egy olyan összefüggés-rendszerre szeretném ráirányítani, amely ma ismeretlen és működésképtelen. Arról van szó, hogy az ember és az emberiség életében nagyjából minden mindennel összefügg; sem az egyes ember, sem az egyes történések vagy bármilyen más tények nem értékelhetők önmagukban, összefüggéseikből kiragadva... A világ globális, egységes egész; az emberi történelem egységes folyamat, mi magunk is egységes személyiség vagyunk, önálló felelős döntésekkel...
(„Azt álmodtam, kigondoltam magamban valamit itt; és az ott, Amerikában valósult meg!” - mondta Sándor György, a közismert humoralista.) Ma már az ember és az emberi társadalom képes arra, hogy tudatosan felismerje, és ennek megfelelően felmérje, értékelje és „irányítsa” is a saját sorsát. Az ember életminősége ezáltal olyan magasrendű harmóniát valósíthatna meg, amelynek minden momentuma tudatosan irányulhatna az élet teljességére. Ehhez az szükséges, hogy az ember tudatosan törekedjék a legfontosabb okszerű összefüggések felismerésére, a teljes igazság megismerésére. Az élet csak úgy változtatható, javítható meg, ha képesek vagyunk önmagunk és tetteink folyamatos „újraértékelésére”, vállaljuk és helyrehozzuk korábbi tévedéseinket, amelyekkel egyéni és kollektív életesélyeinket kockáztattuk. A mondanivalóm hitelességét nemcsak egyfajta logikusan egymásra épülő „érvrendszerrel”, logikai okfejtésekkel, szaktudományos ismeretekkel és tényekkel támasztom alá, hanem a saját életem szubjektív tapasztalataival is, amelyek amolyan „elbeszélő esettanulmány” vázát adják; egy különös történetét, amely mintegy élő cselekményt sző az életminőség-prioritások közé és köré. Fő az őszinteség, ami a következetesség fundamentuma...

A könyvemet - a címlap szerint is - segítségnek szánom, mindenki számára. Az emberi civilizáció lelki értelemben talán legfontosabb problémája, hogy az atomizált egyének kultúráját építi; egy olyan kultúrát, amelyben mindenki szabad választása szerint mindig újra elköveti az ősök összes korábban el-követett tévedését, hibáját és bűnét, - és így mindig csak a saját hibáiból tanul, miáltal a kollektív tapasztalatok, ismeretek, tanulságok túlnyomórészt kárba vesznek. Csak azért, mert az igazság - adott korban - kényelmetlen..! A segítség, amit adni szeretnék, egyfajta gondolkodási szisztéma, modell, amelynek következetes alkalmazásával feltárulnak az életminőség eleddig titokzatos rejtélyei, és a minimumra csökkenthető a tévedés kockázata...
Ahhoz, hogy ez ténylegesen működjék is, nagyfokú szubjektív bátorságra van szükség. Hogy szembenézzünk önmagunkkal és a környező világgal...
Aki az igazság helyett mindig csak az élet kényelmét keresi, az végül is az életminőség legalacsonyabb szintjein reked meg, - aki viszont a ma helyett a jövőnek igyekszik élni, megleli a harmóniát, ami visszamenőleg is igaznak bizonyul, s egész életére visszatekintve a célszerű cselekvés következetes irányvonalát mutatja. Nagyon rosszul él az, akinek a következő cselekedete mindig az előzőből származik; szinte ösztönösen, tudatos tervezés nélkül. Jól, okosan az él, akinek az életét a mindig magasabb életminőség elérését szolgáló tudatos cselekvései - az eltervezett cél, a jövőkép beteljesítése - irányítják. Megpróbálom recepttel bemutatni, mindez hogyan lehetséges.
A saját életének „látványtervét” készítse el mindenki, saját magának.

Vác, 2002. június 6.

                                                               Czike László