Irak megtámadásának lehetséges valós okai    

A múlt heti lapszámban, legalábbis publicisztikai szinten, nagyjából ‘kivégeztük’ a gyógyszer-lobbyt... A mai nap, immáron eléggé hihetőnek tűnő híre, hogy az iraki háború huszadik napján az amerikaiak - miután Bagdad inváziójának úgy a harmadik napján már el is foglalták Szaddám Huszein legfontosabb három elnöki palotáját - végül is valószínűleg ‘kivégezték’ az iraki elnököt, 2 fiával együtt...

Állítólag a még élő katonai vezetőkkel ‘kibővített munkaértekezletet’ tartottak volna egy olyan kvázi lakóépület pincéjében, amely nem rendelkezett a bunkereik légitámadás elleni beton-védelmével. Nosza, több sem kellett a szövetséges hír-szerzőknek; azonnal leadták a drótot: „Oda lőjetek!”. S lőn is azonnal ‘végtelen szőnyegbombázás’, - a tanácskozás színhelyére legalább két, egyenként 900 kilo-grammos bomba csapódott be; vélhetőleg kioltva az iraki ‘főgonoszok’ életét...
A ma esti összefoglalóban Szaddám Huszein halálának hírét - visszavonták.

Ami az elnök palotáit illeti, azok sem fogják sokkal túlélni a lakójukat. Ismét egy felejthetetlen képsor - ezúttal a Sky News-tól, hiszen a CNN-t és az Al Jazeerá-t már korábban ‘kitiltották’ a honvédők Bagdadból, ma pedig ‘ráadásként’ kilőtték a támadók a bagdadi irodát, tudósítójával együtt -: az elnöki palota elfoglalása...

Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz völgye - az emberi civilizáció bölcsője. Ez ma felerészben Irak, felerészben Irán - két, ásványolajban igen gazdag fél-perzsa ország, furcsán sokféle habitusú, de szemre igen szép s szimpatikus félarab-szerű lakossággal. A civilizációs emlékhely nagyjából 4-5, de lehet, hogy 6 ezer éves...

Irak fővárosa, Bagdad, a Béke Városa, az 5 millió lakosú világváros - lényegében sem mint emberi lakóhely, sem mint történelmi emlékhely nem létezik többé. Míg Bászrát, a 2 millió lakosú, második legnagyobb iraki várost az angolok; - ezalatt Bagdadot az amerikaiak bombázták és lőtték ízzé-porrá, tették legalábbis hosszú évekre lakhatatlanná. A helyszíni közvetítés a következőt mutatja: sietve érkezik egy amerikai Abrams-páncélos, majd a díszes kapu előtt gondosan vészfékez, - az ember azt hinné, illedelmesen kopogtatni fog. De mégsem! Egy gyalogos most leugrik a harckocsiról, a zárt kapu elé, és anélkül, hogy a kilincshez nyúlna, - egy hatalmas rúgással belódítaná a jobboldali szárnyat, de az épphogy csak benyílik. A tank vezetője erre padlógázt ad, s jó harminccal bedönget az elnöki palotába, a csukott kétszárnyú kapun keresztül. Jobbról-balról leugrálnak róla a talpasok, a géppisztolyaikat előre szegezik; de nem kell lőniük: a gyönyörű épület - töküres. A látvány lenyűgöző! Ragyogó tisztaság, monumentális termek, tágas fürdőszoba és csupa-csupa márvány, s csillogó arany mindenütt. Irak ‘Fehér Háza’ - belülről.  Még a héten sitt lesz az egészből, - vagy esetleg múzeum, a következő évtől...
De folytassuk a megkezdett fejtegetést az iraki háború lehetséges valódi okairól!
Az egyszerű, konkrét okoktól, - az összetettebb, elvont és globális okokig...

1. A legújabb haditechnika kipróbálása. Még a laikus tévénéző számára is sok-minden feltűnhetett. Iraki légierő mintha nem is lett volna, úgy elsöpörték. A lég-védelem ugyan működött, s még ma is működik Bagdadban; ám alig féltucat hadi gépet tudtak lelőni, bár igen kis magasságban támadtak. A szövetséges technikai veszteség valójában csekély; több repülőgép és helikopter zuhant le balesetben, vagy a baráti tűzben, mint az iraki légvédelem ágyúitól. A Perzsa-öböl partjainál horgonyzó hadihajókról kilőtt cirkáló rakéták (missiles) és a műholdas vezérlésű bombázás, valamint a nehézbombázók (B 52) által ledobott óriásbombák hatása döbbenetes volt, - 2-3 hét leforgása alatt gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé Bagdad és a többi nagyváros minden stratégiai fontosságú épületét, létesítményét.
Az egyik, alábunkerezett elnöki palota helyén például nem maradt más, csak egy 25-30 méter mély bombatölcsér. Ami Irak főútjait (highways) illeti, azoknak nagy bajuk nem esett; mivel rajtuk vonultak be a hódító angolszász hadsereg gépesített és gyalogos (troops) alakulatai, így megőrizték őket. A főutak mentén a táj szinte holdbélivé változott. Égő olajkutak, kilőtt és lángoló harci járművek, szürkeszín növényzet és leégett, halódó pálmafák, tankok szanaszét heverő alkatrészei; épp mintha a tegnapelőtt lefutott brazil Forma 1-es nagydíj autótörmelékeit (cca. 10-15 autó tört dirib-darabokra) látnánk... Negyvenegy fok van árnyékban, mindent sűrű, gomolygó fekete füst borít. Íme a liberális demokrácia szuper-technikájának elképesztő hatékonysága! Bagdadban már szinte csak a hidak állnak, minden más a földre omlott. A lakóházak nagy része is... A város utcáit tankroncsok tucatjai, százai torlaszolják el; lehetetlenné téve mindenfajta szervezett életet és normális közlekedést. Mindenütt 30-50 kilogrammos menetfelszereléssel, kihangosítással, rohambiliben szájmikrofonjaikba (mikroport? - tanultam meg a ‘Big Brother’-ből) üvöltözve rohangászó és vadul gesztikuláló amerikai katonákat látunk, amint épp az őslakosok, a ‘bennszülött birkanyáj’ csőre töltött terelgetését, egzecíroztatását gyakorolják. Szemmel látható a sikerre orientáltság, a tudomány és a technológia, a modern kor vívmányainak főlényes győzelme a keleti elmaradottság felett...

2. A hadviselés korszerűsítése. Nem vagyok ‘hadiszakértő’, ezért csak azt tudom elmondani, amit a televízióból láttam, vagy látni véltem. Láttam, hogy az amerikai repülés-és rakéta-technika, és ennek következtében a légi fölény ‘überelhetetlen’. De láthattam azt is, hogy a szárazföldi egységek gépi felszereltsége, magyarán: a tankok és a katonai járművek korszerűsége és használhatósága ‘kívánni valókat’ hagy maga után! Még konkrétebben: azt láttam, hogy míg légierőben az amerikai hadsereg az erősebb, addig a harckocsik, illetve a gyalogosok felszereltsége és a szárazföldi hadviselés terén az angolok sokkal jobbak. Gyakran tűnt úgy, hogy az USA katonáinak zöme intelligenciában, képzettségben és koncentrációban is gyengébb kvalitású kvázi ‘bevándorló amatőr’ - csak nem emiatt volt a gyakori baráti tűz?! -; míg az angolok mindvégig a profi (és kultúráltabb!) hadsereg képét mutatták. Jól példázza ezt a Bászra és Bagdad ostroma közötti óriási különbség. Bászrában az angolok ivóvizet és élelmiszer-segélyt osztottak a városlakóknak, - a jóval északabbra harcoló amerikaiak utánpótlása akadozott; nem egyszer iraki emberek adtak enni az amerikai katonáknak! Ami a tankokat illeti, - hasonlóságot véltem felfedezni „A halál 50 órája” című második világháborús filmben is látott arányokkal. A német királytigrisek és az amerikai sherman-ek között félelmetes különbség mutatkozott. Most pedig nemcsak az angol tankok, de még az irakiak (szovjet gyártmányok?) is - tűzerőben és kezelhetőségben talán nem, látványban és nagyságban viszont feltétlenül! - jóval felülmúlták az amerikai abrams-eket! Ha az USA netán újabb országok lerohanását is tervezi, és nemcsak agyonbombázni, de elfoglalni, megszállni is akarja őket; akkor feltétlenül korszerűsítenie kell ezt a most látott ‘enyhén össze-vissza és viharvert kinézésű’ szárazföldi technikáját, s a földi hadviselési technológiáját, (utánpótlás)szervezettségét, valamint a katonák harci szellemét, viselkedését, összpontosító képességét egyaránt. A sűrű ‘baráti tüzek’, a kézigránátos incidens, illetve a szinte naponta lepotyogó helikopterek súlyos fegyelmezetlenségre és pszichológiai problémákra is utalnak...

3. Bosszúhadjárat a WTC-tornyok ismeretlen ledöntői ellen. Mint tudjuk, - az ikertornyok elleni merényletet követően nem sokkal Bush elnök kinyilatkoztatta, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkezik Usama bin Laden bűnösségére nézve. A hivatalos amerikai verzió szerint az ismert terrorista-vezér ‘működteti’ a már több súlyos merényletet is elkövetett al Khaida terror-szervezetet, amelynek vezetői ‘képezték ki’ a newyorki merénylet végrehajtóit; szervezték s irányították annak elkövetését - egyenesen Afganisztánból... Aki elolvasta a március 26-iki és/vagy az április 9-iki Nemzetőrben a 2001. szeptember 11-iki eseményekkel kapcsolatos írásokat, annak számára nyilvánvaló a történet képtelensége. Igazán nem is az a kérdés ma már, hogy valójában kinek a számlájára is írható, személy szerint kinek a megbízásából, ki szervezte és követte el a merényletet, hanem az, hogy mindez milyen következményekkel járhat az egész civilizált világra nézve. Senki nem hihet ugyanis komolyan az igazság kiderítésében, amikor az amerikai demokrácia története máig tele van felderítetlen, rejtélyes esetekkel. A Kennedy-fívérek meggyilkolására (Warren-jelentés) máig éppúgy nem derült fény, mint az 1947-es roswell-i UFO-esetre vagy a repülő csészealj ügyekre (Condon-jelentés) általában sem. Usama bin Laden személye lett Amerika számára a terrorizmus élő szimbóluma, akinek a kézre kerítéséért egy komplett ország, Afganisztán sem bizonyult elég nagy árnak, - eltekintve most a háborús akció teljes balsikerétől... Furcsa viszont, hogy az amerikaiak bin Laden-t még mindig Afganisztánban (!?) igyekeznek megtalálni, holott már régen Pakisztánból - a szomszédos országból, amelyik az USA csatlósa volt a tálibok elleni háborúban! - üzenget, és az összes hírszerzési információ szerint valóban ott is van. Afganisztán megtámadásakor az ifjabb Bush szigorú, szúrós szemekkel, tajtékozva a dühtől mindennap elmondta a televízióban, hogy „levadásszuk (hunt down) bin Ladenékat!” - ehhez képest ‘csak’ a talibánokat, és Kabul afgán lakosságát vadászta le. Miután Usama eltűnt a pakisztáni ködben, új elsőszámú közellenséget kellett keresni, s meg is találták azt Szaddám Huszein iraki elnök személyében. Március 20-ikán meg is indult az új hajtóvadászat ellene, bár máig csak néhány ezer irakit, és néhány szövetséges angolt sikerült levadászni. Amerika bosszúja tehát mindig személyes! A további bosszúhadjárat - „Szemet szemért, fogat fogért!” - folytatása nagyban függ attól, hogy vajon most meglesz-e Szaddám, illetve bármikor Usama. Ellenkező esetben csak ‘halmozódnak’ a levadászandó eltűnt személyek, meg a civil áldozatok. Az is problémát okozhat, hogy újabb célszemélyt nehéz megnevezni, csak országot...

4. Izrael életterének újabb garantálása. Ha ránézünk a térképre, jól láthatjuk is az egyébként közismert közhelyet, miszerint a kicsiny Izraelt területben és lélek-számban egyaránt a legkülönbözőbb arab országok többszörös (vagy tucatszoros) ‘túlereje’ veszi körül. Noha a Közel-Kelet és a ‘Közép-Kelet’ érintett népessége döntő többségében éppúgy sémita eredetű, mint az izraeli lakosság, - az arabok és a zsidók között évtizedek óta dúl az értelmetlen testvérháború, s a rövidke béke-szünetekben is folytatódó ellenségeskedés. A térképről látszik, hogy az amerikai ‘térfoglalás’ Afganisztánban kettős célt szolgálhatott. Egyrészt így megvetették a lábukat nem túl messze a két nagy világhatalmi riválistól - Oroszországtól, illetve Kínától -, a Himalája lábánál. Másrészt - Izrael szemszögéből tekintve - az afgán föld meghódításának csak akkor volt további, fontosabb geopolitikai célja, ha azt Irak elfoglalása követi, belátható időn belül. Ez mára nagyjából meg is történt... Jól látszik az amerikai stratégia ‘sakktábla-szerű’ (lóugrás?) logikája; vagyis az, hogy egy-egy lépésnek látszólag semmilyen, valójában viszont több értelme van. Most, hogy Afganisztán és Irak lényegében már az övék; - további nagy ugrások ‘kínálkoznak és kívánkoznak’: egyrészt Iraktól északra és délre, másrészt keletre. A teendők sorrendjét azok eltérő sürgőssége határozza meg. Ha abból indulunk ki, hogy az amerikaiak keleti térnyerése elsősorban a kis Izrael biztonságának növelését célozza (és csak másodlagos érdek pl. Kína ‘sakkban’ tartása), akkor előbb Szíria, majd Szaúd-Arábia (később Jordánia?) annektálása következik, -  csak ezek után kerülhet sor Irán elfoglalására. Majd meglátjuk, mi az igazság. 

5. Erőfitogtatás Kína és Észak-Korea ellenében. Kína már a közeljövőben ‘élet-veszélyes’ a globális amerikai stratégiai érdekekre nézve. Nagysága, távlati ereje lélegzet-elállító. Lélekszáma (1,3 milliárd fő), népsűrűsége önmagában ‘időzített bombává’ avatja. Ráadásul munkamegosztása; gazdasági, politikai és társadalmi élete egyáltalán nem nyugati mintára szerveződik - Kínában a munkateljesítmény az úr, nem pedig a tőzsde vagy a tőzsdei ‘játékokon’ szerzett spekulatív tőke. A szellemi ‘azonosulással’, a vallással is ‘baj van’, - Kína még érintőlegesen sem a része az ún. ‘zsidó-keresztény’ kultúrkörnek. Kína - más; viszont hatalmas, tehát a globális világstratégia szempontjából megkerülhetetlen tényező. Újabban az is gyanítható, hogy Észak-Koreát Kína arra használja, hogy felmérje az amerikaiak taktikai tűrőképességét, - vagyis hát elmondhatjuk: Észak-Korea a kommunista Kína (ők másképp kommunisták!) ‘előőrse’, aki azért próbálkozik a taktikai atomfegyverek és a megfelelő hordozóeszközök, rakéták kifejlesztésével, hogy direkt provokálja Amerikát, amivel egyrészt kijelöli ‘a ferdeszemű territórium’ - jenkik, eddig és ne tovább! - szárazföldi és tengeri határait, másrészt sietteti az azonos rasszhoz tartozók (a sárga bőrszínűek) gazdasági és politikai össze-tartozásának, integrációjának megvalósítását. Ha tetszik, ha nem: az USÁ-nak lépnie kell, lépéskényszerben van, - különben nem fogja tudni megmagyarázni a keresztény világnak, hogy görcsösen miért Usama és Szaddám hajkurászásával van elfoglalva, amikor észak-koreai cirkáló rakéták pukkannak az orra előtt!? Ám Amerikának - Izrael miatt - elsősorban az arabokkal van dolga, nem Kínával. Nehéz dolog (lenne) civilizációs háborút folytatni; - egyszerre mindkét irányban!